Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

Elnök: Dombóvárról Titkárok: Magyarkesxiből és Sxekaxórdról Tolna megyei diákok közt Kaposvárott Megyei vezetők látogatása — „Studium generale99 „Tolna megye Tanácsa Elnökének Szekszárd Alulírottak tisztelettel kérjük Elnök Elvtórsat, hogy a Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskolán — más felsőoktatási intézmények­ben már bevált módon — Tolna megyei diákklub létrehozását és működését támogatni szíveskedjen. Kaposvár, 1973. február 12. Tisztelettel: a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Tolna megyei hallgatói III. évfolyamon: Bánhelyi László (Dombóvár), Farkas György (Dombóvár), Koza László (Tevel), Krizsán Imre (Alsótengelic), Ruzicska László (Dombóvár), Szita János (Dombóvár), Teierling Katalin (Hőgyész). II. évfolyamon: Békés Olga (Fürgéd), Béleczki László (Magyarkeszi), Gulyás István (Gyönk), Hűm Péter (Paks), Kersák László (Fürgéd), Kiss Tamás (Szekszárd), Révész Ferenc (Dunaföldvár). I. évfolyamon: Lahoczki Mihály (Alsótengelic), Mesterházi Márta (Dombóvár), Orosz Lajos (Paks), Tatai Teréz (Fürgéd), Titte Ottó (Szekszárd), Tóth István (Szekszárd), Vájer József (Döbrököz)." A levél alapján, a megyei tanács elnökének megbízásából az elmúlt csütörtökön Kaposvárra látogatott Somorjai Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ve­zetője, és helyettese Farkas István. A kaposvári főiskola fiatal intézmény, szép, és állat- tenyésztési fő profilja miatt, felsőoktatási intézménnyel saj­nálatos módon nem rendelke­ző megyénk számára különö­sen fontos. Vonzása máris je­lentkezik, ezt a levélíró fiata­lok illetékességi helye is mu­tatja. A kaposvári főiskola kollé­giumi klubja roppant barát­ságos helyiség. Kényelmesen berendezett és éppen olyan méretű, amilyen a bensőséges hangulatú beszélgetésekhez kí­vántatik. A megyénkbeli diá­kok, akikhez dr. Veress László kandidátus, a főiskola főigaz­gató-helyettese az otthonról jött vendégeket bevezeti, csep. pet sincsenek megilletődve, de kedvesek, vendégszeretőek és teljes mértékben házigazdák. Ismerd meg hazádat A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolának kétszázhetvenki ­lenc nappali tagozatos hallga­tója van, ezek nem egészen tíz százaléka megyénkben. Aki érettségi után három esztendő, re kiszakad az otthoni kör­nyezetből, a kitűnő elhelyezés, a jó kollégiumi viszonyok el­lenére is bizonyos fokig ott­hontalanná válik. Amikor ide került, még nem volt szak­ember. Amíg itt van, szak­emberjelölt. Amikor ha. zamegy (ha ugyan haza megy) ifjú szakemberként is édes­kevés ismerete van megyéje gazdasági élete, politikai-társa, dalmi fejlődése egészéről, nem ismeri az összefüggéseket. En­nek felismerése, ezenkívül az ifjúsági törvény adta lehető­ségek, tömörítik országszerte a legkülönbözőbb főiskolákon, egyetemeken hasonló szűkebb közösségekbe a fiatalokat ök kötődnek a megyéhez, de a megye is hozzájuk. Hiány van szakemberekben, állattenyész­tőkben (akik nélkül a felépült és építendő komplex telepek például egyáltalán nem mű­ködhetnek) különösen nagy hiány. A tavalyi elhelyezkedési tár­gyalásokkor tizenkilenc szak­embert kértek Kaposvárról Tolna megyébe. Érkezett négy. Még egy kötődés, ami vitat, hatatlanul a fiatal főiskola ér­deme. A fiatalok maguk is propagálni akarják otthon azt az intézményt, melynek hall­gatói. Jogos a feltételezés, hogy azért, mert szeretik. Er­ről azonban majd később. Tények és kérdések Somorjai. Sándor tüstént be­vezetőben közölte, hogy nem előadást tartani érkezett. A megye gazdasági helyzetéről napestig lehetne beszélni, ér­zékeltetésül inkább csak né­hány jellemző számadatot em­lít. Míg az országban huszon­hat százalékos a mezőgazdasá­gi keresők aránya, megyénk­ben negyvenkettő. Tolnában van az ország szántóterületé­nek 3,8 százaléka, de ez a hazai mezőgazdasági termelési érték öt százalékát produkál- ja. Az egy hektárra jutó ter­melési érték tizennégy száza­lékkal jár az országos átlag felett. Van ebben a szakembe­reknek is szerepük? Óhatatla­nul A megyei tanács mező- gazdasági osztálya harminkét mutató alapján vizsgálatot végzett a megye tíz legjobb és tíz leggyengébb termelőszövet­kezete között. Előbbieknél öt­venhat százalékkal magasabb volt a diplomás szakemberek aránya, mint utóbbiaknál. A fiatalok kérdései: — Hol várhatók otthon tsz­egyesítések? (Koza László, III. éves). — Egyesítések sehol, egye­sülések esetleg. Ugyanígy ez nem felülről szervezett kam­pány, hanem gazdasági ténye­zők diktálta szükségszerűség, melyet a termelőszövetkezetek maguk ismernek fel. Beszél­nek róla Tamásiban, Ireg- szemcsén Varsádon és Gyün­kön. — A jelenlegi ösztöndíj­rendszer egy cseppet sem ösz­tönzi a hallgatókat arra. hogy társadalmi jellegűt kössenek. Jó lenne a nyári szünetben kötetlenül tájékozódni az egyénileg rokonszenves terme­lőszövetkezeteknél a későbbi el­helyezkedésről. Megoldható ez? (Farkas György, III. éves). — A megyei tanács mező- gazdasági osztálya készséggel vállalja a közvetítést. — Hol helyezkedhetnek el a Végzett lányhallgatók? (Teier­ling Katalin, III. éves). — A pontos válasz érdeké­ben utánanéznek a lehetősé­geknek. — Miért nem küldi az ösz­töndíjamat a kisvejkei terme­lőszövetkezet? Kellemetlen pénz nélkül élni. (Kiss Tamás, II. éves). (Erre a kérdésre legcélsze­rűbben a termelőszövetkezet adhatna mielőbbi választ.) Alakulás Kotsis Ottó adjunktus, aki egykori palánki oktatótevé­kenysége révén szorosabban is kötődik a megyéhez, és akit a főiskola a fiatalok pártfogolá- sára jelölt ki. ezután röviden ismerteti, hogy az itteni mű­ködési szabályzat tervezete mi­ben különbözik a mintául használt gödöllőitől. A főisko­lán rövidebb a tanulmányi idő, itt háromtagú vezetőséget vá­lasztanak. Harmadéves elnö. köt, másodéves szakmai tit­kárt és első éves gazdasági- kulturális titkárt. Minden év­folyam közli a maga jelöltjét A végeredmény: — Elnök Farkas György, titkárok: Béleczki László és Titte Ottó. A másik, de nagyon rokon­szenves különbség, hogy a klub tagja lehet minden nem megvénkbeli illetőségű hallga­tó is, aki ilyen vagy olyan módon (szakdolgozat, tudomá­nyos diákköri munka) vállal­ja, hogy tesz valamit a me­gyével kapcsolatban. A tevőle­ges munka egyébként minden­ki számára a tagság alaplelté, tele. A klub működését a megyei tanács tizenötezer forinttal tá­mogatja. Az e félévi program: a me­gyei állattenyésztési felügyelő előadása a szarvasmarha- program otthoni állásáról; a megyei népművészeti felügyelő előadása Tolna megye nép­rajzáról; üzemlátogatás otthon és Gemenc felkeresése. Egy nagyon praktikus javas­lat, amit „Studium generale” néven ismertetnek. A fiatalok levelező kapcsolatot teremte­nek tizennégy otthoni közép­iskola diákjaival. A Kapos­várra felvételizni készülőket, a főiskola által rendelkezésre bo- csájtott vizsgakérdések alap­ján, levélben felkészítik a rettegett kémia-biológia felvé­teli tárgyakból. • A kaposvári főiskola me­gyénkben diákklubja megala­kult. Az intézmények közti megállapodások „ratifikálásá­ra” márciusban, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának egyik ülésén kerül sor. ORDAS IVÁN „Tették az emberek, és tudták, hogy miért...” inden tsz életében sorsdöntő dolog az az esemény, amely minden évben megismétlődik, de mégsem úgy ismétlődik meg, mint az előzőben. Ez a várva várt esemény a zárszám­adás napja. A gyűlést megelő­ző néhány nap a várakozások, a találgatások, a nagy izgal- mak jegyében telik él. Milyen eredményt érünk el? ... Meny­nyit fizetnek?... Mi lesz a következő évben?... És még számtalan kérdés foglalkoztat­ja a község lakosságát. Nem tévedek! Az egész község la­kosságát! Mert Nagyszokolyon a fej­lődés egyik bázisa a Béke Ter­melőszövetkezet Az „év kér­désére” a zárszámadási köz­gyűlés megadta a választ. A tsz elnöke. Pados János hig­gadtan, a realitásokhoz ra­gaszkodva, eloszlatta a kételye­ket. Ritka az olyan tsz, ahol a tsz vezetői között s ami a legfontosabb, a tsz vezetői és a tagság között ilyen jó az összhang A beszámolóból is ez csendült ki: „Az 1972-es gazdasági év si­kere érdekében minden mun­kát igyekeztünk úgy végezni, ahogy azt önökkel együtt rög­zítettük ... Növényápolást munkálataink elhúzódtak. Az idén annyi gazt láttunk, mint még soha. Tagjaink többségé­nek jó hozzáállása azonban biztosította, hogy mégis tud­tuk gyomtalanítani a kapás­növényeket .,. Hogy mégis — minden percet kihasználva — o nagy területű kukorica is sikeresen betakarításra került, tagjaink jó hozzáállását bizo­nyítja ... összességében a nö­vénytermesztés is eredménye­sen zárta az évet. Az 1972-es év nem a legjobb feltételeket biztosította az állattenyésztés számára, de itt tapasztalt, egy­ségbe forrt, munkájukat szere­tő emberek dolgoztak, s ennek következtében lemaradás nem volt..." „Szerelőink egyre inkább hozzászoknak az egyenletes munkához, az egyenletes meg­terheléshez” — mondja Varga János párttitkár, a szerelő- műhely vezetője. A dolgozók tehát mindent megtettek a siker érdekében. Igaz, hogy egy-két esetben eré­lyesebben kéllett eljárni sze­mélyi ügyekben, de az egész közösséget, beleértve a tsz ve­zetőségét is, a munka szerete- te, egymás megbecsülése jel­lemezte. Varga János párttitkártől megkérdeztem, hogy tudato­san, célratörően doígozott-e a nagyszokolyi Béke Termelő- szövetkezet? Ö határozottan így válaszolt: „Tették az emberek, és tud­ták az okát, miért teszik.’’ Volt-e ennek eredménye? A mintegy 2760 kh-on gaz­dálkodó tsz vagyona 1971-ben 30 015 000 forint volt, 1972-ben, a „megpróbáltatások évében” 30 092 000 forintra emelkedett. Az egy dolgozó tagra eső évi jövedelem 22 179 forint volt. Ezt mondják a számok, ez derül ki az elnöki beszámoló­ból. De ezt mondják-e az em­berek? Két kérdést tettem fel néhány dolgozónak: — Meg van-e elégedve az eredménnyel? A válaszok: Egyed János főagronómus: A körülményekhez képest igen. A kukoricatermésünk különö­sen jó volt. Jó a szövetkezet­ben az együttműködés. Markovics Béla tsz-tag: Az elmúlt év jól sikerült, jól dol­goztunk. Mészáros Gyula tsz-tag: Aki rendszeresen dolgozott a szö­vetkezetben, megtalálta számí­tását A fiatalok hogyan értékelik a múlt évet? Mosberger Sándor K1SZ­titkár: Aki nálunk dolgozik, az megtalálja számítását A fia­talok meggondoltan, komolyan végzik munkájukat Jó közös­ségi emberek, megfogadják az idősebbek tanácsait nem nagy­képűek, egyszerűek, dolgosak, de ha igazságtalanság éri őket szólnak. Igazi közösség a mienk! Szabó Ferenc: Jó itt dolgoz­ni, nem érdemes kóvályogni. Aki szereti, aki ért a munká­hoz, itt is megtalálja számítá­sát Hogyan érvényesülnek a nők a termelőszövetkezetben? Fehér József né, a nőbizott­ság titkára: A termelőszövet­kezet minden igényt kielégít de nem mindig használják ki a nődolgozók. Például a tsz A pórgyártó parkolóhely Szekszárdon, a Széchenyi út végén, a tejbárral átellenben van egy autóparkoló. Mint hírt adtunk róla, beépítik. Egyelőre azonban kihasználat­lan lenne, — ha nem segíte­nének a területtel az autósok­nak. Kevés a parkoló, üdvö­zölni kellene az intézkedést. Kellene, ha. Ha nem okozna az utóbbi időben nap mint nap ismét­lődő bosszúságot autósoknak, a környéken lakóknak, a vá­ros költségvetési üzemének egyaránt. A parkoló ugyanis nincs le­betonozva. A több arasz mély­ségű sártengert dagasztó gép­kocsik a latyak egy részét fel­hordják a város legforgalma­sabb útjára, ahol annak rendje-módja szerint idővel porrá alakul át. Egészen a villanyrendőrig kavarja a szél. S nemcsak a szél, hanem a járművek is. Vastagon lepi a por az egész környéket. Azt mondják a belvárosban lakók, hogy már az ablakot sem me­rik kinyitni. Abban bizonyosan mindenki egyetért, hogy a panaszt or­vosolni kell. Beszélni persze könnyű. De senki sem kíván­hatja, hogy aránylag rövid idő­re lebetonozzák a teret, s ha kezdődik az építkezés, feltör­jék. A megoldást másutt kell keresni. Részben talán az is segítene, ha más időpontban tisztítanák az utat. Most ugyan­is hét óra tájban jár a kocsi, amikor az autók már végig el­foglalják az út oldalát. Á por­nak így csak egy részét sike­rül eltakarítani. Ha korábban „kelnének” a költségvetési üzem dolgozói, . valószínűleg kevesebb porított sár jutna a környék lakóinak. Hangsúlyoz­zuk, hogy a javaslat csak részben megoldás. De a par­kolóhelyre nagy szükség van, s a tér lebetonozása gazda­ságtalan. A korábbi takarítás nem okoz többletköltséget.. Nem ártana azonkívül a par­koló vízelvezetését is megol­dani. (kádár) által szervezett kirándulásra! igen kevesen jelentkeztek, pe­dig semmi pénzükbe nem ke­rült volna. A fiatal nők min­den kedvezményt megkapnak: Heten a gyermekgondozási se­gélyt veszik igénybe. A gyen­gébb fizikumúak és a szülési szabadságról visszatérők köny- nyebb munkát kapnak. Szo­ciális szolgáltatásként üdülés­re küldik a női dolgozókat. November 7-én idős Schnei­der Jánosnét Kiváló Dolgozó címmel tüntették ki. A nőnap nálunk mindig valóban ünnep a nők számára. A másik kérdés: Mit várnak az 1973-as évtől? Pados János tsz-elnök: El­sősorban az állattenyésztés to­vábbfejlesztését. Ennek meg­valósítása érdekében alkalmaz­kodni szeretnének az MSZMP KB. novemberi határozatához, amely különös hangsúlyt fek­tet a szarvasmarhaprogramra. 1973. december 1-re a tehenek számát 220-ra kívánjuk növel­ni. A sertéstelepet is felújít­juk: a jelenlegi megosztott te­lep helyett 1975-re egy telepet szeretnének létrehozni és ki­zárólag fehér hússertéseket te­nyészteni. Egyed János főagronómusj Az eredmények jók, jobb munkaszervezéssel, újabb ag­rotechnikai módszerekkel fo­kozni tudjuk a termelést. Több műtrágyát kell használni, a szervezeti átépítés folyamán az egyszemélyi felelősségre na­gyobb hangsúlyt kell fektet­nünk, fokoznunk kell az ille­tékes dolgozók képesítését. BÉRES JÓZSEF fiit. isk. ifi, _j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom