Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

3,5 millióról döntöttek Levél Faddra A nyolc százalék a konzervgyárban Minden körülményt figyelembe vettek Egy igazságkeresőhöz A HÉTEN termelési tanács­kozásokat tartottak a Paksi Konzervgyár mind a nyolc részlegében. A napirend első két pontja a szokásos volt, hasonló ahhoz, ami minden év elején, az új szezon kezde­te előtt történik: Az elmúlt év munkájának, gazdálkodásának értékelése, elemzése, az ez évi feladatok. Most azonban volt egy harmadik napirendi pont is: Annak megbeszélése, hogy mi­ként realizálódik a gyárban az egyes részlegekben, egyes műn. káskategóriáknál a Központi Bizottság novemberi ülésén elfogadott határozat IV. feje­zetének második pontja, amely szerint ......1973. március 1-től k ülön központi bérintézke­déssel az állami ipar munká­sainak és művezetőinek bérét átlagosan 8 százalékkal... fel kell emelni. A béremelést vállalatok és foglalkozások szerint, a közelmúltban végre­hajtott bérfejlesztéseket is szem előtt tartva, differenciál, tan kell végrehajtani. Figye­lembe kell venni a magasabb képzettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai munkát és előnyben kell részesíteni a nagyobbrészt nőket foglalkoz­tató. több műszakban dolgozó üzemeket...” Ezekben a napokban pedig már megfogalmazták és kitöl­tik konkrét nevekkel, számok­kal azokat a leveleket —több mint ezerháromszázat — amit március 1-ig az érdekeltek megkapnak, amiből mindenki megtudja, mit hoz ez évben — forintban — számára a há­rom hónappal ezelőtt született párthatározat, A gyárban a most lezai'ó események előkészítését tulaj­donképpen már november má. sodik felében megkezdték. Az a gyár vezetői és dolgozói előtt már egyértelműen bizonyos volt, hogy a határozat rájuk is vonatkozik. A forintösszeget — hogy mennyivel korrigál­ják a vállalat bérszínvonalát, hogy mennyit kapnak, amit majd el kell osztani, csak nem­rég, jó két héttel ezelőtt tud­ták meg (2 232 000 forint), de az elosztás irányelveit már jó előre, a legrészletesebben, minden körülmény figyelem- bevételével már ki lehetett alakítani. A KONZERVGYÁRI VEZE­TÉST nem állította rendkívü­li feladat elé'ennek a bér­emelésnek a végrehajtása. Ez természetes ott, ahol évtize­des gyakorlat a céltudatos, ösztönző bérgazdálkodás, bér- fejlesztés, ahol a gazdasági vezetés a párt-, szakszervezeti — és KISZ-vezetéssel egyetér­tésben alakítja ki bérgazdál­kodási koncepcióját, amit időnkint — ugyancsak a leg­teljesebb egyetértésben, az újabb körülményeknek figye­lembevételével — korrigálnak. A gyári kollektív szerződés szerint — amit két évvel ez­előtt dolgoztak ki és a negye­dik ötéves terv időszakára szól — 1975-ig 25 százalékkal kell emelni a béreket. Termé­szetesen ezt befolyásolhatja és megváltoztathatja a gaz­dálkodás eredményessége és ennek megfelelően ez a 25 százalék is változhat. Ma úgy látszik, hogy felfelé változik, Ugyanis az ötéves terv első két esztendejében — vállalati képújság 3 1973. február 24. szinten — 12,2 százalékkal nőtt az átlagbér. Nyilvántart­ják és rendszeresen elemzik, hogy az egyes részlegeknél, dolgozói állománycsoportoknál hogyan alakulnak az átlagbé­rek. És ahol — bármilyen ok­ból. mint például a munka­erőhelyzet, a munkaerő-csábí­tás (máshova csábítás) lehető­sége a belső feszültségek ke­letkezése, a nőoolitikai párt­határozat végrehajtása — in­dokolt, ott tudatosan túllépik a vállalati szintű átlagot, vagy valamennyit lemaradnak tőle. De gondjuk van arra is. ahol az egyik évben lemaradás kö­vetkezik be. azt később pótol­ják. így például 1972. végére az alkalmazotti állománycso­port átlagbére néhány tized­százalékkal kisebb mértékben emelkedett, mint a vállalati átlag. Másutt pedig előresza­ladtak. A BÉRGAZDÁLKODÁS­BAN nagy fokú önállóságot adtak a gyárrészlegeknek. A részié» me»kaoja a keretet, az irányelveket és ezen belül önállóan — természetesen a műszaki, vezetés, az alaoszer- vi párttitkár, vagy ahol nincs önálló alanszervezet, a bizal­mi. a szakszervezeti műhelybi- vafrv o*; és a KIS%-titkár — egyszóval az ..üzemi négyszög” — dönt a keret felhasználásáról, arról, hogy a bérfejlesztésből ki, mennyit kapjon. A vállalatvezetés javaslatot dolgoz ki, az alanelveket ala­kítja'ki és a gyári szakszer­vezeti bizottság elé terjeszti. Az szb — élve törvényben biztosított egyetértési jogával — a vállalatvezetés javaslatát megtárgyalta, a'ml kell kiegé­szítést, módosítást javasol és amennyiben megegyezés szü­letik ezekben, elfogadja a bér. gazdálkodási, bérfejlesztési koncepciót. Ez történt két héttel ezelőtt is, amikor vég­eredményben — vállalati szin­ten — ..törvényerőre emelke­dett a KR-batározat béreme­lésre vonatkozó határozatának konzervgyári végrehajtására kialakított terv. Hozzá kell tenni azt is, hogy a „nyolc százalékkal” együtt osztották szét az esedé­kes. salát erőbő' történő bá-- feilesz.tést is. így végered­ményben 2 232 000 forint, Plusz 1 188 000 forint, összesen közel három és fél millió forintnyi éves kihatású béremelésről született meg a döntés az el­múlt napokban. Ami most már a részleteket illeti: A gyár szakmunkásai­nak alapórabére nyolc száza­lékkal. a segédmunkásoké 4 százalékkal emelkedik jövő hét csütörtökjétől kezdve. Lesznek azonban olyan szak­munkások is, akik 12—13 szá­zalékkal kapnak többet, mi­vel az erősebb differenciálás náluk indokolt. A teljesít­ménybéres munkások — a 31- es besorolási kategóriától fel­felé, ugyanis e kategórián alul segédmunkások vannak, a 31-estől felfelé kezdődnek azok a munkakörök, ahol már valamiféle szakképzettség, szakmai gyakorlat szükséges — normtétele, bére ugyancsak 8 százalékkal emelkedik. A Központi Bizottság által meghatározott nyolcszázalé­kos keret „terhére” emelik fel az eddigi 20 százalékról 30 százalékra a három műszako­sok éjszakai pótlékját. Itt ugyanis túlnyomó- többségben nők dolgoznak. Megvalósítják a minimális bérre vonatkozó, '-or-íbban született határozatot. A legkisebb órabért 6 forint­ról 6,50-re emelik. A vállalat kollektív szerződésében elő­írás, hogy azok, akik legalább tizenöt éve dolgoznak a gyár­ban, tehát a legrégibb törzs- gárdatagok (a törzsgárda- tagság kritériuma nemcsak a folyamatos munkaviszony, de erről majd más alkalommal essék szó) minden év novem. bér 7-én ezer forint „hűség- jutalmat” kapnak. Most ezt kiterjesztik azokra is, akik legalább tíz éve dolgoznak fo­lyamatosan a gyárban. A 10 és 15 év közöttiek jutalma 800 forint lesz. A SZAKSZERVEZETI BI­ZOTTSÁG megvitatta a gyár­vezetőség által kidolgozott és írásban előterjesztett, minden szb-tag részére előre átadott tervezetet. Néhány pontban módosítást javasolt. így példá. ul a tartalék terhére összesen tizenöt karbantartónak, vala­mint a targoncak^zelőknek to­vábbi differenciálás, valamint a vállalatnál eltöltött évek alapján — további 27 ezer fo­rint évi béremelést adjanak. Javasolták a készáruraktár eavik csoportjánál is a terve­zetthez képest nagyobb bér­emelést. Ezt a gyárvezetőség elfogadta. A tervezet — az szb-ülés után „törvényerőre emelke­dett”. Ez a tervezet — illetve most már jogerős határozat jó néhány számot, statisztikai adatot tartalmaz, valamennyi közérthető nemcsak a számvi­teli szakemberek, hanem min­denki számára is. íme néhány adat: „A számítások szerint vár­ható átlagkeresetek alakulása 1973. évben a központi és a saját bérfejlesztéssel együtt: Munkásoknál ... 1972. óv ... 2t 102 Ft. 1973-ban:,.. 23 059 Ft. Emelkedés 9,3 százalék. Al­kalmazottaknál (benne vannak a műszakiak is, de azok is, akiket nem érint a KB-hatá- rozat): 1972. év ...27 779 Ft, 1973. év ...27 790 Ft. Emel­kedés 4 százalék. A legnagyobb béremelést te­hát — a Központi Bizottság határozatának megfelelően — a munkálok és művezetők kapják. És hogy ez a béreme­lés a későbbi években se vesszen el a munkások szá­mára, ne csoportosuljon át más állománycsoportoknak, erre az ad biztosítékot, hogy rendszeresen számontartják, ellenőrzik minden állomány­csoport. tehát a munkások és művezetők átlagbérének ala­kulását is. A KONZERVGYÁRBAN te­hát jól átgondolt programsze­rint hajtják végre a határoza­tot. amelynek célja mindenek­előtt a munkásosztály, első­sorban a nagyipari munkásság helyzetének javítása. J. J. Tisztelt G. l.l Hozzánk küldött sorait őszinte érdeklődéssel olvastuk, minthogy a dolgozók jutalmazásáról ír és ez a téma adandó alkalmakkor, tehát pénzosztáskor mindig foglalkoztatja a dolgozókat. Kit így, kit úgy. A tartósan jó üzemi légkör nél­külözhetetlen eleme az igazságos, érdem szerint történő ju­talmazás, s ön éppen ezt kérdőjelezi meg. Levelében azt írja, hogy a faddi dohánybeváltó néhány dolgozóját kirekesz­tették abból a jutalmazásból, amire január 12-én került sor. Továbbá azt írja: az üzem vezetősége nem hajlandó választ adni arra, hogy ki, miért nem kapott pénzt. „ .. .Pedig törzsgárdatagok, szakszervezeti tagok, minden munkában részt vettek. Kérdés tehát az, milyen indokkal tudták ezen pár dolgozót kiközösíteni akkor, ha a munkát becsülettel elvégezték, és az elért eredményekhez az ő mun­kájuk is hozzásegített... Tehát, hogy neveket nem írok, azt csupán a dolgozók érdekében teszem... Kérem a szerkesz­tőséget, még az én nevemet se említsék a kivizsgálás alatt, mert az üzemvezető megtorolná. Mert amint hallom, köny- nyen a munkakönyv kiadásával fenyegetőzik, és ezen pár dolgozó többsége nyugdíj előtt áll, és más munkahelyen ne­héz lenne az elhelyezkedésük.” Lényegében tehát ön azt állítja, hogy a dohánybeváltó vezetői visszaélnek a hatalommal, önkényeskednek. részre­hajlók. Mindezeket állítja, de nem bizonyítja. Feltételezi nyíltság esetén a megtorlást, arra nézve azonban nem tesz említést, hogy ilyesmire hol, mikor volt példa. Mindegy. Kérését teljesítve a faddi dohánybeváltónál megnéztük, mi is a valóságos helyzet. Alapállásunk természetesen félre­érthetetlen volt. Kapjon pénzjutalmat az az ember, aki mun­kában, teljesítményben többet nyújt, s ne kapjon a fegyelme­zetlen, a munkarend megsértője. A kiemelkedő munkát végző dolgozók igazságérzetét, ezzel bizonyára egyetért, éppen az sérti, ha a vezetés nem tesz különbséget ember és ember között a munka szempontjából, és tűri, sőt üzemi méretek­ben törvényesíti az egyenlősdit. Súlyos melléfogás természe­tesen az is, ha arra érdemes dolgozók szubjektív okok miatt a jutalmazásból kimaradnak. Hogyan történt ezek után a jutalom felosztása a szóban forgó faddi üzemben? Igen körültekintően és lelkiismerete­sen. De mi ezt nem csupán állítjuk, hanem bizonyítjuk is. Bizonyítjuk a következőkkel: Az eddigi szokástól eltérően a szocialista brigádok vezetőit is bevonták abba a megbeszélés­be, ahol a jutalom egyénekre, személyekre való felosztásával foglalkoztak. A pártszervezet, a szakszervezet, a gazdaság- vezetés ilyenformán még jobban érvényesíthette a differen­ciálás elvét, ötvenhat fizikai dolgozót foglalkoztat ez az üzem és mindössze hat dolgozóról kellett megállapítani, hogy nem szolgált rá a jutalomra. A többiek sem kaptak egyfor­mán, hanem azt a bizonyos pluszt figyelembe véve, volt aki háromszáz forinttal és volt olyan ember is, aki kilencszáz forinttal „gyarapodott”. Levelében ön azt állítja, hogy az üzem vezetői nem haj­landók az érdekelteknek megmondani, hogy miért estek el a jutalmazástól. Ebben a kérdésben önt rosszul tájékoztat­ták. Az a két asszony, aki sorozatosan lekési a munkakez­dést, az a két asszony pontosan tudja, hogy a gyakran is­métlődő késések miatt zárták ki őket a jutalmazásból. Máso­kat meg nem ilyen, de végeredményben hasonló okok miatt, egyebek között azért, mert soha semmilyen munkával nin­csenek megelégedve, soha semmilyen pluszt nem vállalnak, nem nyújtanak. Akár név szerint is ideírhatjuk, hogy kikről van szó, de az üzem vezetősége szerint felesleges most újból „büntetni” és a nyilvánosság előtt megszégyeníteni őket. Kézenfekvő és teljesen logikus, hogy valakinek csak azért, mert törzsgárdatag, nem feltétlenül biztos, hogy jár a pénzjutalom. Szempont ez is, de nem mindenek fölött álló szempont. „Minden munkában részt vettek” — írja ön a levelében. Hát persze, ezért kapják a fizetést. Jutalomosztás­kor viszont nem az a mérvadó. hogy részt vettek-e minden munkában, azt kell elbírálni, hogyan, milyen módon vettek minden munkában részt. Dolgozni sokféleképpen lehet. Úgy is természetesen, hogy szó nem érheti a ház elejét* de nincs az a bizonyos többlet sem, amivel a dolgozó rászolgálhat a kisebb, vagy nagyobb összegű jutalmazásra. Figyelmet érdemel önnek az az állítása, amely szerint az üzemvezető bizonyos esetekben él a megtorlás fegyveré­vel. ,.A munkakönyv kiadásával fenyegetőzik ...” Ez így ön­magában véve súlyos vád, de mi nem tudtunk egyetlen olyan esetnek sem a nyomára akadni, amikor az üzemvezető be­osztásával visszaélve, a munkakönyv kiadásával fenyegető­zött volna. Erről mi a véleménye? Szeretnénk remélni, hogy válaszol levelünkre és megírja. Sz. P. Olaj kályha-szerelők tanfolyama Tizenkét napos tanfolyam zárult tegnap délelőtt Szelc- szárdon, a Vasipari Vállalat egyik szűk irodahelyiségében, ahol csaknem két héten ke­resztül húsz olajkályha-szerelő ismerkedett a munkakörük jobb ellátásához szükséges el­méleti és gyakorlati tudni­valókkal. Az előadásokat a vállalat mérnökei, technikusai tartották, a gyakorlati munka fortélyaiba a vállalat tapasz­talt olajkályha-szakemberei avatták be a húsz részvevőt. Mint Németh Antal igazga­tó elmondta, jelenleg mintegy másfél millió olajkályha van az országban, az év végére számuk eléri a kétmilliót. En­nek egyhatoda szekszárdi gyártmányú. Országos hálózat végzi az olajkályhák garanciá­lis munkáit, ez a hálózat lé­nyegében közös a nagyobb olajkályhagyártó vállalattal, a Mechanikai Művekkel. A tan­folyam részvevőinek zöme Tolna megyei, de voltak itt Hajdú-Biharból és Bácsból is. Ezek a szakemberek tehát nemcsak a szekszárdi, hanem a Mekalor kályhák javítását is végzik. De amint a tanfolyamon többször elhangzott — és a tematikából is kitűnt — itt nemcsak garanciális szolgálta­tásokról. javításokról volt szó. A szerelőknek meg kell taní- taniok a lakosságot az olaj- kályhafűtésre. Ugyanis ez okozza a legtöbb problémát.. A vállalatnak ez a, kezde­ményezése — mint arról dr. Kelemen Sándor, a megyei ta­nács vb. ipari osztályvezetője nyilatkozott, jelentőségében túlnő a vállalati üzleti érde­keken. Tanácsi feladat a la­kossági szolgáltatás fejlesztése és ebbe a programba beletar­tozik az olajkályha-javítás, -karbantartás is. Részt vettek ezeken a továbbképző tanfo­lyamon olyan ktsz- és ÁFÉSZ-szakemberek is, ahol a szövetkezet nincs bevonva az olajkályha-szervizhálózatba. így egyre több községben le­het majd helybeli szakember­rel javíttatni, beállíttatni az olajkályhát, megtaníttatni a lakosságot az olajtüzelés gaz­daságos módszerére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom