Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-22 / 44. szám

Mesterségesen kiváltóit földrengések KÖRÜNK Forrongó vulkánok Izland szigetén 1973. január 24-én drámai hír járta be a világsajtót: Iz­land szigetétől délre Vest- ihanneyjar városka hatezer lhkóját óriási erejű vulkáni kitörés tartja rettegésben. A városka Heymaey szigeten fek­szik, nem messze Izland part­jaitól. Közelében van Surtsey vulkáni szigete, amelyik né­hány évvel ezelőtt a tenger­ből nőtt ki és születésétől kezdve filmoperatőrök rögzí­tették a vulkáni működés minden epizódját. A mostani kitörés azonban emberéletet veszélyeztetett és így filmoperatőrök helyett in­kább tűzoltók, mentőosztagok és önkéntes csapatok dolgoz­tak éjt nappallá téve. A vul­kán kráteréből forró hamueső zúdult a város házaira, vas­tagon beborítva az utcákat. A forró por sorban gyújtotta föl a házakat, az első jelentések mintegy 30 ház porrá égésé­ről tudósítottak, majd ezek száma röviedesen 100 fölé emelkedett. A szorult helyzet­ben a városka mintegy 5000 lakóiát Izland szigetére mene­kítették. A városban a hiva­tásos mentőosztagokon kívül mintegy 500 lakos maradt, akik megkísérelték a házakból kimenteni a bútorokat és a kikötőben levő halászhajókkal elszállítani. Izzó hamu és láva A vulkán oldalában 27-én este újabb kráter keletkezett, amelyep keresztül óriási tö­megű izzó hamu tört a mar gasba. A geológusok számítá­sai szerint keddtől vasárnapig mintegy 200 ezer köbméter vulkáni por hullott a kis szi­get-településre. Ennek keleti részeit a fekete vulkáni por mintegy 4 méter vastagság­ban borította be. A finom por mellett jzzó lávabombák is egyre gyakoribbá váltak, ame­lyek áttörték a tetőket és be­zúzták a vulkán közelében fekvő épületek ablakait. Azok a házak is összeomlottak a törmelék nyomása alatt, ame­lyek nem gyulladtak ki. Hogy a mentőosztagok munkáját megkönnyítsék, buldózerekkel kotorták el a hamut a legfon­tosabb utakról, amelyeket azonban a friss hullás csak­hamar újra betemetett. A kráter körül a megmerevedő lávából 130 méter magasságú új kúo képződött; A hígan folyó láva, amelyik körülbe­lül másodpercenként 100 köb­méter anyagot jelent, a ten­gert i? elérte és óriási gőz­oszlopokat emelt a jeges víz­tükör fölé. A január 31-én közzétett geológiai vélemény a Vestmannaeyjart borító vul­káni anyag mennyiségét már 4 millió tonnára becsülte. A vulkán krátere fölött pe­dig becslések szerint 10 km magasságba tört a füstfelhő. Az izlandi kormány az egész világ segítségét kérte a haj­léktalanná váltak measegíté- .sére. Elsősorban kész elemek­ből összeállítható házakra van szükség, hiszen a sarkközeli éghajlaton a január elviselhe­tetlenül viharos és hideg. A hatóságok Izland déli partjai­nál új város felépítését terve­zik. A kráter mellett képző­dött kun időközben 170 m magasságba nőtt, az izlandiak gvorsan nevet is adtak neki, Kirkjufellvíz-nek, Templom­hegynek nevezték eL ' Vulkánok a tenger alatt A sziget vulkánja egyébként ősidők óta ne® működött, ki­aludt vulkánnak vélték. Az alvilág azonban ezen a tájon sokszor rácáfolt már az embe­ri számításokra. Maga Izland szigete a vulkánosság klasszi­kus területe. Az Atlanti-óce­án északi része a földtörténet harmadidőszakának elejétől kezdve, több mint 60 millió éve rendkívüli vulkáni tevé­kenységek színhelye volt. Er­ről tanúskodnak Skócia, a Faröer-szigetek, Grönland, Svallbard és a Ferenc- József - föld bazalttömegei is. Az em­beri történelem idején a vul­kánosság Izland szigetére kor­látozódott, csupán a magas északon. Jan Maven szigetén volt még jelentéktelen vulká­ni kitörés. Svallbardon viszont csak a melevforrások jelzik a mélyben lévő félig kihűlt tö­megeket. Izland szigetén a vüivános- ság a déli és keleti területe­ken összoontosul. A dél-izlan­di vulkáni terület szegélye nyugat felé a tengerbe nvúló övét formál. Ennek valameny- nvi vulkánját nem is ismer­jük, mert a Vatnajükurl jég­mezeje 8500 négvzetkilométer- nvi területet teljesen eltakar. Csak akkor döbbennek rá az izlandiak a jég alatti tűz vi­lágára, amikor a jég alatt rej­tőző vulkánok hirtelen kitö­rése nagy tömegben egyszerre olvasztja meg a jeget. Ilyen­kor a megolvadó jég zúgó áradata a tengerpartig tör előre, megsemmisítve minden útiába eső emberi létesít­ményt. Vulkánkitörések a múltban Nem véletlen tehát, hogy Verne Gvula főhőse Izland szi­getét választotta a föld kö- zéonontjáha teendő utazás ki­indulópontjául. Izland leg­ismertebb vulkánja az 1447 m magas Hekla. Kúpját láva és vulkáni por, úgynevezett tufa éníti fel. 1104 óta mintegy 20 lávaömlést zúdított a környe­ző síkságokra. Múlt századi legnagyobb kitörése 1845-ben volt. amikor a kirobbant vul­káni por Németország égbol­tozatát is elsötétítette. Száza­dunkban már kialudtnak vél­ték, 1947. máricus 29-én reg­gel 7 órakor azonban min­den előzetes jel nélkül heves robbanás kíséretében működ­ni kezdett. Ez azért is meg­lepő volt, mert a vulkánok ki­törését áltatában mindig jel­zik különböző jelek. lgv pél­dául az izlandi Trölladyngia 1862. évi kitörése előtt már évekkel több, mint 100 km-es körzetben megromlott a leve­gő a felszínre törő mérges gázok következtében és ettől a madárvilág igen sokat szenve­dett. A Hekla működése egy tel i es évig tartott. Ezalatt a csúcsán egy új. 160 m magas­ságú. 400 m átmérőjű kráter keletkezett. Az állandó rob­banások 500—600 méter ma­gasra lövellték a hatalmas kőzettömböket. A láva később már nem a főkráterből, ha­nem az alacsonyabban felnyí­ló mellékkráterekből ömlött. Különösen katasztrofális volt Izland történetében a Laki­vulkán 1783. évi kitörése. Ez az ún. hasadékvulkánok közé tartozik. A Laki 25 km hosz- szú hasadékán 12 és fél köb- kilométemyi láva ömlött ki és mintegy 3 köbkilométernvi la­za vulkáni törmelék röpült a m-’gasba. Ez volt a történelmi idők legnagyobb hasadékvul- káni kitörése. A láva 500 négyzetkilométernyi területet borított el. a visszahalló vul­káni förmoiii^ nedlg nemosak a f.óvoli nyéket is befedte. Az eget hónapokon keresztül sötétítet­te el a porfelhő és a rossz látási viszonyok miatt szünet teltetni kellett a halászatot Ez pedig az egyik legfőbb élelmiszerforrástól zárta el a lakosságot. A kitörés. az éhínség és a járvány a sziget lakosságának ötödrészét el­pusztította. Megsemmisült a szarvasmarha-állomány fele, a juhállomány 4/5-e és a lóál­lomány 3/4 része. Izland gejzírjei Izland szigete közel 1000 km- re fekszik Európa partjaitól. A fő sziget nagyobb mint Ma­gyarország egész területe, a mostoha életkörülmények miatt azonban lakossága mindössze 192 ezer. A sziget nagy részét jégmezők és vulkáni sziklák alkotják. Mivel a növényzet igen gyér, a kövek egyedural­ma különösen nyomasztó. A vulkánizmussal kapcsolat­ban rengeteg a meleg forrás és a gejzír. A gejzír viszonylag rövid életű, szakaszosan mű­ködő hévforrás. Leglátványo­sabb a Nagy Gejzír, amely há­rom méter vastag vízoszlopot dob órási magasságba. A ki­törés időpontjában mindig nagy tömeg állja körül. Izland számára a vulkánok és a hőforrások azonban nem­csak idegenforgalmi látványos­ságot jelentenek, hanem az ott élők mindennapi életének is nélkülözhetetlen tényezői. Hiszen Izland az északi sark­körön fekszik, s bár a Golf­áram következtében éghajlata enyhébb, mint a hasonlóan északon fekvő szárazföldi te­rületeké, a hűvös nyár a kul­túrnövényeknek nem kedvez. A szabadban elvetett növé­nyek csak nyomorúságos ter­mést adnak. így érthető, hogy a meleg forrásokat melegházi kertészetekben hasznosítják, és segítségükkel még szőlőt és ananászt is termelnek. A me­leg források egyúttal a modem lakások tökéletes távfűtését is lehetővé teszik. A természetes forró gőz pedig távoli perspek­tívában a végtelenül olcsó, és gazdaságos vulkáni erőművek építését segíti elő. Éppen ezek­nek a vívmányoknak a követ­kezménye, hogy a lakosság a XX században erősen szaporo­dott. Az évszázadokig elszige­telt normann eredetű lakosság ősi hagyományai gyorsan hal­ványodnak a modem élet tó­nusai mellett. Izland az ellen­tétek országa, ahol az alvilág tüze küzd a sarki jéggel. JUHÁSZ ÁRPÁD Világszerte folynak a kuta­tások a földrengésekkel kap­csolatos jelenségek tanulmá­nyozása terén és a megbízható előrejelző módszerek kifejlesz­tése érdekében. Ezzel kapcso­latban vetődik fel a kérdés, hogyan lehetne megelőzni a pusztító rengéseket, illetve megszelídíteni azokat. Közismert, hogy nukleáris fegyverek robbantásával ki le­het váltani földrengéseket, az azonban már nem annyira köz­tudott, hogy az ember vízi- erőművek gátjainak építésé­vel, a duzzasztóit feltöltésével akaratlanul is kivált nemcsak mikroszeizmikus, de ennél erő­sebb rengéseket. Veaxélrea gátak Jean-Pierre Rothé, a „Nem­zetközi Szeizmológiai Központ” igazgatója már 1969-ben fel­hívta a figyelmet arra, hogy Földünk különböző pontján a vízierőművek gátépítései föld­rengéseket idézhetnek elő. Ezt a bejelentést egyesek hitetlen- kedve fogadták, pedig már a harmincas években számos amerikai példa bizonyította ezt a tényt. A második világhábo­rú után több földrengést tu­lajdonítottak Afrikában, az USA-ban, de európai és ázsiai országokban is a vízierőmű­vek gátjainak. Sőt a földren­gések görbéje és a tároló me­dence feltöltési foka között sok esetben szoros összefüggés volt kimutatható. A legújabb ku­tatások szerint a szeizmikus aktivitás különösen intenzív abban az esetben, és veszélyes is, amikor feltöltéskor a tá­rolómedence alvója eléri a 100 métert A geológusok azonban azt is megfigyelték, hogy Földünk nem minden pontján áll elő rengésveszélyes zóna vízierő­művek közelében. Franciaor­szágban például a gigantikus serre-ponconi 122 méter ma­gas gát környékén még soha nem regisztráltak rengéseket. A geológiai altalaj dönti el mindig a helyzetet, tehát az altalaj szempontjából kell szá­molni földrengésekre „predes- tinált” erőművekkel. A jövő­ben a vízierőműVek építkezési helyét még nagyobb gonddal kell kijelölni. Föld alatti injekció 1969. áprilisa és novembere között Denver (USA) yidékén több mint 700 rengést regiszt­ráltak. Legtöbbjük mikroszeiz­mikus volt, de ezek között 75-öt a lakosság is érzékelt. Ebben az időszakban azonban vízierőművet nem leheteti okolni a rengések kiváltódásá- ban. Mi történt itt? \ A Rocky Mountain Arsenal-’ bán 3700 méter mélységű lyu­kat fúrtak, és ide temettek el mintegy 500 millió liter szennyvizet, amelyet nem akartak visszadobni a folyó­ba. Amikor befejezték a föld alatti injekciózást, megszűnt a szeizmikus aktivitás is a kör­nyéken. Bebizonyosodott ebben az esetben, hogy a föld alá pumpált víz játszik szerepet a rengésekben. Ismeretes, hogy a nagyobb tektonikus rengéseket a földkéregben fel­gyülemlő feszültségek felszaba­dulása váltja ki. Ezek a fe­szültségek természetesen nem mindig elég erősek ahhoz, hogy a rengés kiváltódjék. Amikor azonban a nyomás alatt álló víz elér a törésvonalakba, ser­kenti ezeket a feszültségeket. Az ember tehát ebben az eset­ben akaratlanul is elindít egy föld alatti reakciót. Ez viszont a geológusokban új gondolato­kat ébreszt. Ilyen preventív injekciókkal nem lehetne-e ki­váltani mesterséges földrengé­seiket, hogy elejét vegyék a na­gyobb „spontán” katasztrófák-’ nak? Jön viszont a sok ha.l. á merész kérdésre. Mennyi vizet, milyen mélységben és mikor,' tehát milyen időpontban injek­ciózzanak, mint preventív vakcinát a nagyobb földrengé-' sek elkerülése érdekében? De a kérdésnek jogi és morális vetülete is van. Mi történik akkor, ha a mesterségesen ki­váltott földrengések anyagi és emberáldozatokat követelnek? A geológusok nagyobb része azon az állásponton van, hogy napjainkban az ember még nem eléggé ismeri a föld mé­lyében lejátszódó folyamatokat,' azoknak keletkezését és terje­dését. Legalábbis annyira nem, hogy ilyen preventív módsze­rekkel játszani lehessen. A tu­domány és a technika fejlő­dése azonban az elkövetkező évtizedekben bizonyosan lehe­tővé teszi majd. hogy az em­ber a természet erőinek meg­fékezése terén vívott harcá­ban preventív eszközökhöz és módszerekhez folyamodjék. M. L. A képen látható ex­kavátor azzal tűnik ki a rendszerint jával na­gyobb társai közül, hogy csupán két kereke van. Terepjáróval vagy egyéb járművel vontat­ják ki az éppen esedé­kes munkahelyre és ott hagyják, a továbbiad­ban magában is elbol­dogul. Helyváltoztatás­ra ugyanis egymaga is képes, mégpedig úgv, hogy a gépkezelő a I" hető legmesszebb ki­nyújtva leengedi a mÄ rítőkanatat, „fogást” vesz vele, s így meg­kapaszkodva kissé meg­emeli, majd kerekeí- előre vagy hátra r! mozdítja a kb. 1450 k- súlyú géptestet. Vissza­engedve a földre, a gép fémkarmai isme» megkapaszkodnak n ta­lajban, és folytatódhat a munka a hidraulikus ,,izmúM karok segítségé­vel. E konstrukció legfőbb előnve az, hogy a kot­rónak nem kell drága és terjedelmes e??«4r*- pel eoybeéoítettiek la«- n«e. A hidraulika mi- kődt^c.sét eay kisebb teffesítmánvr" t rob­banómotor Is ellátja. Kétkerekű exkavátor

Next

/
Oldalképek
Tartalom