Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-17 / 40. szám

Vagyonvédelmi kiállítás nyílt Bonyhádon Tegnap — pénteken — dél­előtt Bonyhádon, a ZIM mű­velődési házában nyílt meg a Belügyminisztérium és a me­gyei rendőr-főkapitányság va­gyonvédelmi kiállítása. Ez al­kalommal Köllő Imre rendőr főhadnagy szólott a megnyitó közönségéhez. Az utóbbi esz­tendők munkájának legjelen­tősebb eredményének nevezte, hogy nőtt azoknak a becsüle­tes állampolgároknak tábora, akik felhívják a bűnüldöző szervek figyelmét a dologke­rülő, harácsoló, élősködő élet­módot folytató személyekre. Ennek köszönhetően a bonyhá­di járásban mindinkább elő­térbe került a „miénk” fogal­mának fontossága. A bonyhádi járás bűnözésé­nek helyzete tavaly — 1971­hez képest — több fontos vo­natkozásban javult. A fiatal­korúak által elkövetett bűn- cselekmények száma — pél­dául — a felére csökkent. Megmutatkozott az eredménye az ezért létesült társadalmi összefogásnak. A tanácsok if­júságvédelmi albizottságainak tagjai számos családlátogatás sikereként javítottak a fiatal­korúak otthoni életkörülmé­nyein, kezdeményezték iszá­kos szülők alkoholelvonó ke­zelését. Kétségkívül érvénye­sült a KISZ tevékenységének tudatformáló szereoe. Sikeres erőfeszítések történtek az is­koláztatás, _a munkába állítás, a fiatalok kulturált szórakozá­sának megszervezésére is. Szintén a társadalmi össze­fogás haszna tükröződik ab­ban, hogy mintegy harmadá­val csökkent a visszaeső bű­nözők száma. Az egyszer meg­tévedt embereket a munkahe­lyi kollektíva is, a nagyobbra falubeli közösség is igyekszik megtartani a helyes úton. A közlekedési balesetek 20 százalékos csökkenése — említette Köllő Imre rendőr főhadnagy —, még jelentősebb lett volna, ha a járművezetők­höz hasonlóan a gyalogosok is fegyelmezettebben vettek vol­na részt a közlekedésben. A szónok sajnálatos negatívum­ként említette, hogy az ittas vezetés nem csökkent a kí­vánt mértékben. A legfrissebb bűnügyi össze­sítő tanúsága szerint a bony­hádi járásban a múlt eszten­dő második felében egyetlen betöréses lopás tettese sem maradt ismeretlen. Az szintén örvendetes, hogy lényegesen csökkent a garázda jellegű cselekmények száma, — fel­tehetően szoros összefüggésben az ilyen bűntettek szigorúbb bírói megítélésével. — A párt politikájának, a szocialista törvényesség elvé­nek megfelelően, — mondotta Köllő Imre —, a bűnüldöző szervek személyre való tekin­tet nélkül következetesen el­jártak a törvénysértőkkel szemben. így például mind fe­gyelmi, mind bírói úton fele­lősségre vonták Túrái Józse­fet, a kétyi általános iskola volt igazgatóját, aki a társa­dalmi tudajdont károsító bűn- cselekményt követett eh A szónok megragadta azt az alkalmat, hogy a megnyitón párt- és tanácsi vezetőkön kí­vül számos gazdasági vezető Népújság 1973. február 17. is megjelent. Elismeréssel em­lékezett meg azokról, akik a társadalmi tulajdon megvédé­se érdekében mind a technika, mind a tudatformálás lehető­ségeivel éltek. A Bonyhádi Ci­pőgyárban például, állandóan igénylik az önkéntes rendőrök segítségét. A mezőgazdasági nagyüzemek sokat tettek a meg­előző tűzrendészet követelmé­nyeinek teljesítéséért, vala­mint az objektumok éjszakai őrzésének javításáért. Köllő Imre őszintén megmondotta azt iá, hogy számos termelő- szövetkezetben akad még ten­nivaló a bizonylati fegyelem megszilárdításáért. — Napjainkban a mozgó bűnözés és az alkalmi bűnel­követés a két fő kriminalisz­tikai veszély, — figyelmezte­tett a szónok. — Leküzdésük­re a rendőrség a jövőben is reméli a lakosság segítségét: éberséggel, gyors közérdekű jelzésekkel. B. Z. Szívrizsgálat — másfél kilométerről A lettországi Jurmalában új szívvizsgálati és gyógyászati eljárásokon dolgoznak. Ezek egyike: a beteg agy és szív működésének bizonyos távol­ságból történő megfigyelése. Ez a módszer lehetővé teszi a kezelőorvos és a beteg kö­zötti szoros kapcsolatot — 1,5 kilométernyi távolságig. A beteg mellkasára speciális érzékelőket helyeznek, melyek rádióleadón keresztül a labo­ratóriumi központba továbbít­ják a szív működéséről kapott információkat. Ezeket az ada­tokat oszcillográf rögzíti. Az orvos így nagy pontossággal kap képet a beteg állapotá­ról, hiszen a legkülönbözőbb életfunkciók közben vizsgál­hatja. Megszámlálhatatlan kísérlet bizonyította már. hogy olyan fizikai megterhelés, mint pél­dául a futás, hasznos, feltéve, ha azt szakember irányítja, és programozás^ szerint vég­zik. Egy ilyen kurzus kezde­tén a fizikai „megpróbáltatás” hatására szaporább lesz az ér­KEREKES IMRE: 2. Lapfilok a kerítés mellett, már túl a nehezén. Mögöttem az út nagyobbik fele, mikor valami roppan a sötétben. Le­het nyúl, vagy a szél gurított a kőre egy ócska lábast, de az is lehet, hogy ember hasal a mélyedésben. Csak ki kell várni. Oda kell tapadni, míg a szem megszokja az a pontot. Aztán már okosabb az ember. Ha a szem már megszokta, akkor a lélegzet is hallik. Ha már a lélegzet is hallik, ak­kor mozdulni kell. Valaki mozdul. Nyúlok is a stukkerhez, csak magam elé kellene tartani. De nem tar­tom, mert ó jobban lát en­gem, s ha nála is van valami, idepörköl, mielőtt még ponto­san látom a célt. Szerencsére semmi. Ellököm magam a kerítéstől, hogy még­is behatoljak a sötétbe. — Állj fel, pajtás! Hátralépek, de semmi. Pe­dig ilyenkor már a lélegzet is hallik. Azok ott, akik a meló­sokkal lelkiznek a gyárban, azt mondják, hogy a sötét és a csend együtt a legrosszabb. Akkor érzi úgy az ember, hogy valahol lármáznak. — Gyere elő, pajtás! Ezt már inkább magamnak mondom. Ami azt jelenti, hogy jobb lesz, ha kilépek a sötét­ből, annál inkább, mert a ke­rítés mellett mégis dereng va­lami. Zsebben a kezem, aztán csak ügy teszek, mintha sétál­nék. Téglahalom. Ezen a he­lyen lebontották a kerítést, mert valami szennyvízcsövet verés, a végén azonban — ugyanakkora megterhelés alatt — már megközelíti a normá­lisát. A fizikai stressz-prog- ramot hagyományos kezelési módszerekkel vegyítik. Bajkál —Csendes óceán Hétszázötven kilométer hosz- szú vasútvonal építésébe kezd­tek Nyugat-Szibériában. Az új vasútvonal Omszkot és Barnault, két nagy ipari vá­rost köt össze. Ez a főútvonal az Urántól keletre létesülök egyike. A Bajkál tótól a Csen­des óceánhoz is építenek vas­utat. Szibériában és a Távol- Keleten a gyors gazdasági fej­lődés diktálja a vasútépítést. Hatalmas villamos erőműve­ket, bányákat, vegyi- és gép­ipari üzemekeket építenek itt, és aktívan hasznosítják az újonnan feltárt ásványkincse­ket •$íz akarnak kivezetni a gyárud­varból. Hiába magyaráztam a főmérnöknek, hogy ilyet nem lehet csinálni. A szennyvíz ki, a tolvaj be. Valósággal kaput nyitnak az éjszakai rablóknak. Nevettek rajtam a gyárirodán. — Majrés maga, Gáspár!... —. mondták. Ajánlották, men­jek át a rendészetre. Ennyi pénzért, amit nekem fizetnek, akármikor kapnak éjjeliőrt Csak azért vannak, hogy ne­hezítsék a sorsom. Megállók a sarkon, ahol el­fordul a kerítés. Fütyörészek. Eddig megúsztam. Csak az a baj, hogy ezt az utat még két­szer meg kell tennem az éj­szaka. Most már mégis jobb a helyzet, először .is, mert nincs több rés a kerítésfalon. így aztán egyenesben vagyok, azon a csapáson, ami a hosszú ut­cának visz. Már idelátszanak a fények. Kongresszusra készül a Vöröskereszt Rostás István főtitkár nyilatkozata Áprilisban tartja soron kö­vetkező kongresszusát a Ma­gyar Vöröskereszt. Az utóbbi négy esztendő munkájáról, s a további ■ tervekről nyilatko­zott Rostás István főtitkár, az MTI munkatársának: — Az elmúlt év lényegében a mérlegkészítés időszaka volt. Felmértük, hogyan hajtottuk végre a III. kongresszus hatá­rozatait, és ennek alapján ál­lítottuk össze a IV. kongresz- szus irányelveit, amelyek ma­gukban foglalják további ten­nivalóinkat is. Az irányelvek­ben foglaltak több mint 200 ember véleményét tükrözik. A mind jobban előtérbe kerülő demokratizmus jegyében zaj­lottak le a vöröskereszt-szer­vezetek tisztújító taggyűléséi, miközben újabb helyi szerve­zetek alakultak. A tevékeny­ségünk iránti érdeklődést és az aktivizálódást mutatja, hogy mire a taggyűlések sorozatának végéhez érkeztünk, a korábbi 9700-zal szemben már 10 447 volt a vöröskereszt-alapszer- vezetek száma. Számos helyen fiatalokat is beválasztottak a vezetőségbe. Ami az összetétel alakulását illeti, a választá­sok eredményeként 60 száza­lékos arányban megmaradtak a régi vezetőségi tagok, 40 százalékuk új. A vezetőségek­ben 75 százalékot képviselnek a nők és 25 százalékot az ifjú­ság. Érdemes egy-két számadattal illusztrálni a két kongresszus közötti időszakban elért fejlő­dést. 1969 tavaszán, a III. kongresszus idején például 16 500 egészségügyi állomás működött az országban, a múlt év végén már 18 600. Ä Vö­röskereszt taglétszáma akkor 673 ezer volt, most 812 ezer, illetve a 250 000 ifjúsági vö­röskeresztessel együtt megha­ladja az egymilliót. Az első­segélynyújtó helyek száma négy esztendő alatt 15 300-ról húszezer fölé emelkedett. — Nemzetközi tevékenysé­günkben megkülönböztetett fi­gyelmet fordítottunk és fordí­tunk a hős vietnami nép meg­segítésére. Az áldozatkészség­ben élenjárnak a véradók. En­nek bizonyítéka: 12 ezren mintegy 4 ezer liter vért ad­tak alig egy hónap alatt viet­nami testvéreink részére. A fegyverszüneti megállapodás létrejötte után jó lehetáséeiink; van arra, hogy most az újjá­építés időszakában is sokolda­lúan támogassuk a vietnami népet. Szinte nincs olyan megyei ahol ne indult volna valami­lyen formában erre irányuló kezdeményezés. Ez lehetővé teszi, hogy újabb segélykülde­ményt indítsunk hamarosan útnak, főként gyógyszereket, tartósított élelmiszereket, s az előbb említett csaknem négy­ezer liter vérből készült plaz­mát. Emellett bekapcsolódunk a Vöröskereszt Társaságok Li­gája és a Nemzetközi Vörös- kereszt Bizottság segélyakció­jába is, amiről a közelmúltban folytattunk tárgyalást az In­dokína segélyezésére létreho­zott különbizottság elnökével. Ezúton köszönjük meg a segítségét a sok orvosnak, gyógyszerésznek és más egész­ségügyi dolgozónak a taná­csok különböző funkcionáriu­sainak, a téeszek, állami gaz­daságok, vállalatok, üzemek vezetőinek, a mind több jo­gásznak, mérnöknek, állator­vosnak, agronómusnak, hogy bekapcsolódtak tevékenysé­günkbe és hozzájárulnak a Magyar Vöröskereszt ember- haráti feladatainak megoldásá­hoz. (MTI) — Állj! A sötétben ember görnyed, háttal nekem, fejére húzva az esőköpeny. — Ne marháskodj, Gáspár. Nem látod, én vagyok. — Lát az anyád! Közelebb jön, de nem egye­dül. A köpeny alatt két fej, letakarva. A targoncás Vince. A "Perecz Vince. Meg egy mucus a gyárból. — Röstellném magam — mondom a mucusnak —, még ilyen őszidőben is kijársz! Vihog. Elöl hiányzik egy fo­ga. A foghíjas nők mindig többet mernek. — Te, Vince — mondom —, nem ti jártatok ott a nyílás körül? Röhög. Fejét még inkább az esőkabát alá vágja. A nadrág­zsebből kiveszi a paklit. Kos­suthra van. Rászippántok. — Jól van, na... csak azt akarom mondani, nem ti jár­tatok ott a másik oldalon? — Mi aztán nem — mondja a mucus —, én a saroktól egy lépést se mozdulok.» — Az ilyen lakáshelyzetben — mondom neki. — De itt legalább házhely van... Jól odarittyentett nekem. A fél esőkabát alatt is rázza a farát, ahogy vonul, mintha most húzták volna ujjára a karikagyűrűt. Még tart a Kossuthból, szí­vom. Megvárom míg kiérnek az útig, aztán én is elindulok. Mire az aszfaltos úthoz érek, már elhúz az expressz a hosz- szú ház előtti töltésen. Úgy tűnik, hogy az egész hosszú házsor, a kivilágított ablakok­kal elfutott, egy másik házsor ittragadt. De nem azért, hogy örökre ittragadjon. Majd el­jön az idő, amikor ezek a há­zak is elindulnak és elfutnak az expressz után. Az éjjeliőrnek estétől hajna­lig, kétszer körül kell járni a gyárat. Ha fáradt, leül a por­tásfülkébe, eloltja a villanyt, így jobban látja mi történik éjszaka a világban. A szélső ablaksoron most kialszik a fény. Fent öregek laknak, alat­tuk fiatal házasok. A tévé után ők térnek leghamarabb nyu­govóra. A talponálló ajtaján gőz csapódik ki, az ajtóban megjelenik Lipták úr, vasúti zubbonyban, térdnadrágban, lódenkabát lóg a vállán. Meg- megáll, valamit hangosan ma­gyaráz valakinek, fenyegeti az ujjával, a vállára csap. Egy egész jelenetet ad elő. Persze, az égvilágon nincs ott senki. Lipták úr úgy imbolyog a járdán, mintha egy lövészárok vonalát követné. Aztán én is elindulok a gyárkapu felé, az utca végén motor fordul be, a postás Laci igyekszik ilyenkor hazafelé. Lelassít, mert Sle- zákné a mellékutcából ilyen­kor tart hazafelé. De az asz- szony most felvágja a fejét, és úgy vonul el a motor mellett, mintha bundában érkezne az Operából. A gyárkapuval szemben, a hosszú házsoron, kivágódnak az ablakok. A lakók szellőz­tetnek. Tölcsváry Adrienné most jelenik meg kutyájával az utcán. Richter úr kis kof­ferjával meg egy üres bevá­sárlószatyorral fújtat hazafelé. Csapos egy belvárosi pultnál. A sörszagot akkor is lehet raj­ta érezni, ha a városban a ser már az utolsó üveggel is el­fogyott. Vajda úr, a KÖZÉRT- vezető, ma is taxin érkezik. Erdélyi úr, a festő zárja a sort. Elsején madár formájú felesége meg felnőtt lányai kö­zös erővel fejre állítják, az utol­só fillérig kirázzák belőle "h fizetést, csak a mellékesből tudja itatni a tinédzsereket. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom