Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-02 / 27. szám

■4 A szakmunkásképzés gondjai a Bonyhádi Cipőgyárban Köztudott, hogy a Bonyhá­di Cipőgyár az iparágon belül jó hírű, a belföldi és a kül­földi partnerek elégedettek gyártmányaival. A cipők mi­nősége közismert, a vásárló­közönség keresi a „Botond” márkával jelzett lábbelit. Ke­vesen tudják azonban, hog/ a vállalat egyik legnagyobb gondja a szakmunkás-utánpót­lás biztosítása. A vállalat össz- létszáma jelenleg valamivel több, mint kétezer fő, ebből a szakmunkások aránya kevés, sok a betanított és segédmun­kás. Ilyen körülmények mel­lett óriási feladat hárul a gaz­dasági, műszaki vezetésre. Amikor 1957-ben a vállalat a Könnyűipari Minisztérium irá­nyítása mellett beindította a szakmunkásképző iskolát, olyan reményeket fűzött hoz­zá, hogy ezen az intézményen keresztül állandóan kapnak szakmunkásokat. Az első évek reményteljesek voltak, hisz volt esztendő, amikor az I. II. és III. éves tanulók összlétszá- ma megközelítette a három­százat. ' Az évek múlásával azonban a fiatalok körében a divatos szakmák kerültek elő­térbe, rádió-, tv-szerelő autó­szerelő stb. Alig veszik figye­lembe a fiatalok, főleg a fiúk, hogy a cipőgyártás már nem a hakninál kezdődik, hanem a modern üzemben, a futószala­gokon a legmagasabb szintű technológiai feltételek mellett. Felmerülhet a kérdés: Talán szegényes a propaganda a ci­pőipari szakma megszeretteté­se, ismertetése vonatkozásá­ban? Aligha. Vállalatunk a legszélesebb körben fejti ki ilyen irányú tevékenységét azonban az eredmény egyre szegényesebb. Igaz, hogy a fel. sőrészkészítő állományban a lányok részéről az utánpótlás elégséges, de alja-szakmunkás­ra égető szükség lenne. Volt esztendő, amikor a vál­lalat háromszáz ipari tanulót foglalkoztatott, jelenleg a te’­Gyakran megfordulok a bá- taszéki tanácsházán. Nem tu­dok anélkül távozni, hogy ne tájékoztatna valami újról Nagy Ferenc vb-titkár. A napokban is a kezembe nyomott egy fel­hívást. A bátaszéki üzemekhez, hivatalokhoz intézte jószán­dékkal. A felhívás arról tá­jékoztat: milyen előnyökkel jár a lakásszövetkezet létre­hozása. Ezt a lehetőséget a bátaszékiek is kihasználhatnák, szövetkezetbe tömörüléssel enyhíthetnének a lakásgondo­kon. A szövetkezet megalakít­ható, ha legalább 12 lakás építését határozzák el a tagok. A kedvezmények közül többek között a következő pénzügyi lehetőségekre hívta fel a fi­gyelmet: a szociálpolitikai ked­vezmény gyermekenként 30 ezer, más eltartott családta­gok után személyenként 20 ezer forint. Petőfi Sándorra és Kodály Zoltánra emlékezett a bonyhá­di II. számú általános iskola ifjúsága. November vége óta az őrsök és rajok házi szavaló­versenyen válogatták ki 80 szavaló közül a legjobbakat. Az iskolai szavalóversenyen, amelyet a járási könyvtároan rendezett meg az úttörőcsapat, számos szépen előadott verset hallott a zsűri. jes létszám 121 fő. Kevés, na­gyon kevés. Az 1973-as terv szerinti igény is 40 felsői ész­készítő és 20 aljamunkás­tanuló lenne. Itt persze gyor­san meg kell jegyezni, hogy bármennyi is lenne a jelentke­ző, a vállalat a felvételt biz­tosítani tudná A fiatalok nem ismerik kel­lően a cipőkészítő szakma lé­nyegét. Mint az egyik legfon­tosabbat tudniuk kell, hogy ma már nem suszterek dolgoz­nak az iparban, hanem magas képzettségű ipari szakmunká­sok és semmivel sem alacso­nyabb a „rangjuk” mint más szakmunkásoknak, sőt sokszor előnyösebb helyzetben is van­nak, hisz keresetük jóval meg­haladja a kétezer forintot, nem is beszélve az egyéb szo­ciális juttatásokról. Sajnos szólni kell a lemor­zsolódások okairól is. A régi mumus a szülők részéről: „Ha nem tanulsz, elmész suszter­nak”. Bizony vannak olyan ál­talános iskolát végzettek, akik­nél a tanulmányi ' átlag 2,8 volt, ilyen felkészültség mel­lett tényleg, ahogy ők mond­ják, más nem lévén, a „susz­terszakmát” választották. Ek­kor derült ki, hogy már a fél­Nagyon-nagyon valószínű, hogy Gyönkön kevesen örül­tek, amikor a község megszűnt járási székhely lenni. Az azon­ban bizonyos, hogy az intéz­kedés egy valamire jó volt: a valahai hivatal helyén kis üzem létesülhetett. A Szek­szárdi Vasipari Vállalat telepe, d1 korántsem ettől érdekes té­ma. Hanem a tűszelep, miatt. Az ország teljes' tűszelep-szük- ségletét Gyönkön készítik. Ta­valy három és fél, idén négy milliót. Ugyanúgy, mint Báta- széken a zsírzógomb, Gyönkön is monopólium a tűszelep. Az ikladi műszergyár készí­tette azelőtt, oda mentek az első munkások betanulni. Ak­„Kérem a vezető elvtársat, hogy vállalata, intézménye te­rületén az építkezni kívánó fiatalok között ezen kedvez­ményes építkezési formát pro­pagálni szíveskedjék” — olva­som a levélben. Még nem tudni, hogy mi­lyen eredménnyel jár ez a fi­gyelemfelhívás. Mindenesetre a fiatal tanácstitkár bizakodik, ö már látja az emeletes háza­kat. Nagyon szeretné, ha a községe — itt született — mi­nél jobban, minél gyorsabban fejlődne, minél szebb lenne. Reméli, hogy nem marad vissz- hangtalan a felhívás. De saj­nos, nemcsak tőle függ, hogy lesz-e vagy sem lakásszövet­kezet Bátaszéken. Ha rajta múlna, már lenne. Reméljük, hogy a bátaszékiek a címben feltett kérdésre — igennel válaszolnak, (f. 1. b.) Kodály Zoltán emlékére a felső tagozatú osztályok 13 kamarakórusa mutatta be mű­sorát. Az ünnepélyes csapattanács­ülést a győztes szavalok, ka­marakórusok és az iskola tánc­csoportjának műsora • tette szí­nessé. Ezután az úttörők meg­koszorúzták a gimnázium kert­jében lévő Petőfi-szobroU évi vizsgáknál kiestek, hisz az elméleti követelmény itt sem alacsonyabb, mint más szak­mánál. Hogyan segít gondjain a vállalat? Szükséghelyzet lé­vén, nagy agitáció folyik a, már dolgozó és képesítéssel nem rendelkező fiatalok köré­ben. Innen próbálják az után­pótlást előteremteni. Ezek a fiatalok már fészket raktak, nagy részük évek óta a vál­lalatnál dolgozik és nekik sem mindegy, hogy segédmunkások, vagy képzettséggel rendelkező szakmunkások. 1957 óta a szak­munkásképzés keretén belül 800 fő kapott szakmunkás­bizonyítványt. Sajnos a fele már elhagyta a vállalatot. Az okok ismertek és itt kell be­szélni a munkaerő-vándorlás­ról is. Igaz, a lányok közül sokan férjhez mentek, sokan elköltöztek, de azért feltehető, sőt biztos, hogy a szakmunká­sok azért az iparban marad­nak. Hol a kivezető út a bajok­ból, gondokból? Szélesebb kö­rű központi propagandára van szükség, hogy megszeressék, megismerjék a fiatalok a cipő­ipart. HORVÁTH JÓZSEF Bonyhádi Cinőgvár kor még nem is tudták, micso­da jó üzlet tűszelepet gyárta­ni. Mert jó üzlet, tagadhatat­lan. A kis „kóceráj” jelentős hasznot hoz a vállalatnak. De eszünkbe sem jut az idéző­jelbe tett szóval lebecsülni a gyönki üzemet. A kis telepen igazán korszerű egységek is akadnak. S ami értéküket csak növeli: szinte mindegyik házi tervezésű. A tűszelep, melyet a gép­kocsi-, motorkerékpár-töm-, lökből mindenki ismer, 11 éve készül milliószámra Gyönkön. Tizenöten akadnak még a kez­dő munkáslétszámból. Ötéves törzsgárdatagok (fiatal üzem — rövid törzsgárdatagság) viszont annál többen vannak. A lét­szám zöme. Harmincötén dol­goznak a tűszeleprészlegnél. Közülük kettő a férfi. A nők átlagban 1300—1400 forintot keresnek. Munkájuk könnyű. Csak ügyes ujjak kellenek hozzá. Megpróbáltuk mi is. Öt perc után meguntuk. El­képzelem ugyanazt a kis rész­feladatot órákon, napokon, he­teken, sőt éveken át — és fáz­ni kezdek tőle. — Hallgatólagos előírás ná­lunk, — mondják az asszo­nyok — hogy mindenkinek legalább öt műveletet tudnia kell.^ Ezért váltjuk egymást, cserélgetjük a végzendő mun­kafolyamatokat. Van olyan közöttünk, aki a tűszelep ké­szítésének minden fázisához ért. Persze így is... Nem mondják tovább, de e sorok írója próbálta. Unalmas, lélekölő, egyhangú munka. Viszont munka és kenyeret ad. Megélhetést. Sok között nem lehet válogatni. Gyönk ipara: a tűszelepüzem. Másutt talán több igényük lenne a dolgozóknak. Itt tudomásul veszik, s vallják: mindenki jól jár. Az asszonyok, akiknek máskülönben örökké htb. lenne a foglalkozásrovatba írva és. az ipar is — hiszen tűszelep­ből az utóbbi tizenegy év­ben soha nem volt hiány. Kedves olvasó, kérem szedje össze most figyelmét, mert az előbbiek alátámasztására meg­lehetősen unalmas rész követ­kezik. Elmondjuk szépen pont­ról pontra, hogyan készül a körülbelül két centiméter hosz. szú. öt milliméter széles kis tűszelep. Na nem mindent írunk le, csak a főbb munka-' folyamatokat Elöljáróban Lakásszövetkezet Bátaszéken? Ünnepi csapattanácsülés Amíg elkészül a A műveltebb, technikailag jobban képzett munkásosztály neveléséért Az oktatási párthatározat gyakorlati megvalósításáért folytatott céltudatos és terv­szerű munka egyik állomása volt az a tanácskozás, ame­lyen a szekszárdi szakmunkás- képző intézet nevelőközössége értékelte és elemezte a taní­tási év első felében végzett nevelő-oktató munkát. A bevezető tájékoztatás, amelyet az ' iskola igazgatója adott, az intézeti munkaterv alapján általában értékelte az intézet munkáját. Ezután há­rom tagozatban folytatódott a munka. (Közismereti, szakel­méleti és gyakorlati). A tago­zatvezetők a saját területükön konkrétan elemezték a helyze­tet, megállapítva az elért ered­ményeket, feltüntetve a hiá­nyosságokat és megjelölve a második félév fő feladatait. Kiemelten foglalkozott a ta­nácskozás a következő témák­kal: — Az iskola, az üzem és a különböző társadalmi szervek tevékenységének összehangolá­sa. — A tanulói és nevelői túl­terhelés csökkentése. — A nevelőmunka fokozá­sa, (különös tekintettel a mun­kafegyelemre a munkához va­ló helyes viszonyra való ne­velésre). — Az oktatómunka jobb megszervezése, (ezen belül a szerzett ismeretek helyes gya­korlati alkalmazása, a tanulói munka reális értékelése). — A tanulók testi nevelése,' a honvédelmi nevelés, és a balesetvédelem. — Az iskolai élet demokra­tizmusának erősítése, a tanári önállóság fokozása, a tanár­diák viszony alakulása. — A tehetséges fiatalok tu-' datos továbbfejlesztése. A tanácskozás lényeges vo-' nása volt. hogy a nevelőtestü­let őszintén, nyíltan feltárta a nevelőmunkában elért ered­mények mellett a még meglé­vő hiányosságokat és felelős­sége teljes tudatában vállalta a szakmunkásképzéssel járó pedagógiai munka minden ne«: hézségét. így akarják elérni a párt- határozat által megszabott célt: „legyen műveltebb, és techni­kailag jobban képzett a mun­kásosztály!” KEDVES HENRIK Akár magot is válogathatnának a képen látható asszo­nyok. A tűszelepet gyártják. annyit: 28 műveletet tart szá­mon a technológiai előírás. Tehát: másfél milliméter át­mérőjű rézhuzal a kezdet. Er­re ráhúznak egy parányi tá­nyért, s készülékben megszo­rítják úgy, hogy tengelyirány­ban 4 kg-os terhelést kibírjon (ezt a meó végzi). Tömítésül fémragasztóval kenik be, majd a tányérgumi felhúzása kö­vetkezik (egy milliméter vas­tag 3,3 milliméter átmérőjű kis gumidarab és egy munkás­nak négyezret kell a tányérba helyezni egy műszak alatt). Egy másik asztalnál ezután felkerül a huzalra a rugó és a talp. A huzalt ellapítják. Ezzel a szárrész elkészült. Ezzel egy. időben a tűszelep másik fő szerelvényét gyárják. A nyers szeleptestre ráhúzzák a nyers gumit, majd vulkanizálják és méretre vágják. Az így nyert alkatrészt egyesítik a fejrész­szel. A fej végét laptáv-mar- ják, a központi furatot lesor­jázzák, s menetet készítenek a fejre,, Ellentétes oldalon száj- sorjázás következik, válogató műveletek, majd nikkelezés. A menetes oldal ezzel szintén elkészül. Egyesítik a két fél- gyártmányt, a rézhuzal végére fejet sajtolnak. Légzáraspróba? 12 atmoszférát kell kibírnia áteresztés nélkül a kész sze­lepnek. Csomagolás: ötösével, vagy a gumiipari vállalatnak ömlesztve, mérlegen számolva. Ennyi. A nikkelező részleg, és á korszerű kis nyomásellenőrző labor saját tervek alapján készült. Az üzemben tehát nem érzik úgy, hogy minden jól van, ahogy van: úgyis mo­nopolhelyzetben van az üzem. Olyannyira nem, hogy el-' készült egy új teflon tömítésű tűszelep néhány mintapéldá­nya. A tömeggyártás feltétele­it még meg kell teremteni, de aránylag kis beruházás után már nagy tételben készülhet. Az új tűszelepről mindenki lelkesedéssel beszél. Kiváló minőségű — mondják. Ezek­ben a napokban minősíti a KERMI — nemsokára tehát a hivatalos vélemény is megér­kezik. Az álmok álma? Nem mond­ják, inkább súgják, hogy eset­leg az új teflon tömítésű tű­szelepet exportra is-szállíta­nák. Valamelyik autógyár­nak?. ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom