Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-16 / 39. szám

Tavaszi készülődés a közúti igazgatóságon A tél eddig nem adott sok munkát Új aszfaltréteg a hatoson Minden útnak van felelőse Néhány hónapja számoltunk be a téli felkészülésről. Ismer­tettük azokat az intézkedése­ket, amelyeket a KPM Tolna megyei Közúti Igazgatóságán tettek, hogy biztosítsák a köz­lekedés zavartalanságát a téli utakon. A hóekék, hómarók készen­létben álltak, de „bevetésükre” alig került sor. A tél — leg­alábbis idáig — nem adott sok munkát az utak gazdái­nak. Csupán a homok, és só­szóró gépkocsik cirkáltak haj. nalonként — néha napközben is — megyénk útjain, meg­szüntetve a burkolatot borító jégpáncél okozta síkosságot. Most már a tavaszra készül­nek a közúti igazgatóságon. Aszfaltgyár a megyében Imre József, az igazgatóság vezetője elmondotta, hogy bár eddig a korábbi évekénél nem lett nagyobb a rendelkezésükre álló pénzösszeg, lehetőség mu­tatkozik, hogy javítsalak az utak mostoha állapotán. A vál­tozást egy C—25-ös típusú aszfaltgyár üzembe állítása te­szi lehetővé. Eddig Tolna me­gyében nem volt ilyen üzem, s az utak burkolóanyagát csak távol a felhasználás helvétől tudták előállítani. A közel­múltban lezajlott tárgyalások során megegyezés született az igazgatóság és a Pécsi Közúti Építő Vállalat között. A KPM Tolna megyei Közúti Igazgató­sága három évre bérbe adta a szekszárdi útmesterség terü­letének egy részét, ahol — víz, villany van a helyszínen, — a pécsiek egv. évi 30 ezer tonna aszfalt előállítására al­kalmas berendezést állítanak üzembe. Ez az új gyár bizto­sítja majd a burkolóanyagot a ma még rossz állapotban lévő 6-os számú főútvonal helyre- állításához is. Bár ez ideig az igazgatóságnak csupán hat­millió forintja van ennek a fontos útnak rendbehozatalára, a KPM Közúti Főosztályán ígéretet adtak, hogy az év fo­lyamán ezt az összeget növe­lik. Ez azért is szükséges, mert a C—25-ös keverőgép gyártá­si kapacitása évi 20—25 mil­lió forint értékű útburkoló- anyag, és ennek a teljesítő- képességnek kihasználását népgazdasági érdekek is indo­kolják. A megyében előállított asz­falt többi részéből az 56-os, a Szekszárd—várdombi utat fog­ják javítani, és a tervek sze­rint a megyeszékhelyről a 6- osig vezető útnak a borkom­bináttól a delta csücskéig ter­jedő szakaszát korszerűsítik. Szélesebb lesz a dombori út Az egyre közkedveltebb üdülőtelepre vezető keskeny út már régóta nem felel meg a megnövekedett forgalom igé­nyeinek. A tavasszal ennek szélesítését kezdik meg az igazgatóság dolgozói. A négy méter széles útfelületet mind­két oldalán egy-egy méterrel nagvobbítiák. Az anvag nagy részét már a faddi elágazóban lévő depóniában tárolják, s csak az idő jóbbráfordulását várják, hogy. megkezdhessék az építkezést. Amint az időjárás lehetővé teszi, folytatják a tél elején félbemaradt, Bonyhád—Kisvej- ke közötti és a Bonvhád— dombóvári út javítását. Az utóbbin a Nasvmán vökön át­vezető szakasz szélesítését vég­zik. Szintén a tavasszal látnak hozzá a Bonyhád—Hidas kö­zötti összekötő út félbemaradt korszerűsítéséhez. Javítás — ellenőrzés A közúti igazgatóságon két év óta folyamatos átszervezés folyt. Az új vállalati felépítés célja az útüzemi feladatok jobb ellátása. A motorizáció fokozódása egyre nagyobb fel­adatokat állít az igazgatóság elé, főleg, ha ilyen rossz, mi­nőségű úthálózattal rendelke­zik mint a megyénkben lévő. A biztoságosabb közlekedés feltételeinek megteremtése, il­letve a jelenlegi lehetetlen helyzetnek enyhítése az útjaví­tó hálózat fokozottabb gépesí­tését írja elő. Ennek jegyé­ben született a határozat, mely szerint a forgalmi csoporton belül útellenőrző szolgálatot hoztak létre. Egy hét óta az igazgatóság húsz dolgozója öt gépkocsival járja az utakat. A felváltva végzett napi 12 órás szolgá­lat során a rájuk bízott SO­SO kilométeres szakaszokon el lenőrzik az út állapotát, me­net közben elhárítják a ki­sebb akadályokat, jelentést tesznek nagyobb hibákról és intézkednek azok megjavítá­sa érdekében. így a megye 300 kilométeres főhálózatát és 100 kilométer­nyit a legforgalmasabb alacso­nyabb rendű utakból szinte mindennap ellenőriznek. •A további 800 kilométeí hosszú útvonal karbantartásá­ra minden útmesterségnél 3— 3 brigádot alakítottak. Ezeket felszerelték, illetve március 1-ig felszerelik speciálisan át­alakított háromtonnás Carpa- tia gépkocsikkal, amik lehető­vé teszik mind a dolgozók, mind az útépítő anyagok, va­lamint a szerszámok szállítá­sát. Ezekkel a gépkocsikkal a brigádok a rájuk bízott útsza­kaszokat hetenként egyszer- kétszer teljes hosszában ellen­őrzik, javítják. Rajtuk kívül még egy-egy nagyobb létszá­mú központi brigádot alakí­tottak minden útmesterségen. Ezek tagjai végzik a nagyobb méretű útjavításokat, útkor­szerűsítési munkákat. A közúti igazgatóság köz­pontjában még 24 órás szolgá­latot tartanak a hóügyeleten. De lehet — és reméljük így is lesz — hamarosan beköszönt a tavasz. Ezért minden útmes­terségen felkészültek az épít­kezések megkezdésére. Vérmes reményeink nincse­nek — erre az alacsony pénz­ügyi keret sem ad biztatást, — de reméljük, 1973-ban egy k‘ csikét javul majd a tolnai utal minősége. — szí — Nagy sikerű Peíőfi-est Sárszenllurincen A sárszentlőrinci Petőfi- előadássorozat keretében szer­dán este ismét zsúfolásig meg­telt a falu művelődési ottho­na, ahol ezúttal Földesi János tanár bevezetője után Nagy Andor, a szekszárdi Garay gimnázium tanára tartott elő­adást arról, hogy miért jutot­tak a Petőfi-versek oly közel a néphez. Az est sikeréhez nagymér­tékben hozzájárultak a szek­szárdi zeneiskola tanárai Bá­nyai Irén, Radnóti Adél és Kovács József, valamint a szek­szárdi Garay gimnázium iro­dai m{ színpadának tagjai, Bí­ró Ildikó Bakonyi Éva és Föl- d"si Ildikó, Hivatala válogatja Bosszantó a hivatalnok-magatartás. Amikor látjuk a hanyag eleganciát, a tessék-lássék bíbelődést, s halljuk a foghegyről szalajtott szavakat, a negédes csevegést: dühödt gondolataink támadnak. Termelékenységről, a termelés növeléséről, hatékonyságról, fokozott munkafegyelemről beszélünk. De miért csak a produktív termelők személyéhez fűzzük az igényt? Hiszen az igény társa­dalmi szintű, s nem egy-egy foglalkozási ághoz fűződik csupán. Következésként, a több és jobb, mint mennyiségi és minőségi követelmény, éppúgy vonatkozik a hivatali dolgozókra, mint az üzemek és a földek munkásaira. A „ki, mennyire képes" alapon álló munkamegosztásnak az íróasztalok mellett is érvényesülnie .kell. A hivatali munkahelye­ken természetesen nehéz kimutatni, hogy egyenletes-e a teljesít­mény, megfelelő-e az intenzitás és mindenki jól használja-e ki a munkaidejét. Egy termelőüzemben sokféleképpen előbukkan az esetleges „üresjárat”. A hivatalokban olykor látszólag nem szorít az idő, sem a statisztika. Nem naponta, hanem időközönként derül ki, hogy lehetne jobb is a munka. Nagyjából más a szá­monkérés, más az ellenőrzés módja is. S mindez lehetőséget ad a lazább munkafegyelemre. Látszólag. Ám hivatala válogatja. Mert például csodálatra méltó az OTP és a posta alkalmazottai­nak szorgalma és munkabírása, akiknek asztala vagy munka­pultja előtt úgyszólván állandóan sor áll. S mivel tudjuk, hogy ők és rajtuk kívül ezrek és ezrek becsülettel teljesítik hivatali kötelességüket, kétszeresen bosszantó azok magatartása, akik a szó szoros értelmében megjátsszék a hivatalnokot. Azt mondtuk, nehezen mérhető a hivatali dolgozó munkája. Általában igen. A külső szemlélő, többnyire az ügyfél azonban nagyon is érzékeli a jó vagy a rossz hivatali munkát. Ha rajta csattan a hivatalnok-szellem ostora, hajlamos rá, hogy általá­nosítson. Elég, ha csak egyetlen ügyének intézésekor kell ta­pasztalnia az aktatologatást, a kilincselést, a lélektelenséget, hallania az „irodista-csevegést”, látnia a kényelmes „üresjáratot" — legközelebb már viszolyogva kopogtat az ajtón, mert félénkké teszik rossz emlékei. Az ügyfél tudja, hogy a hivatalnok-magatar­tás voltaképpen emberi tulajdonság kifejezője: magán viseli a ridegség, a közöny jegyeit. Hát mit várhatna az ilyen embertől? Csakugyan: mit!? Ez az a kérdés, ahol nem szabad meg­akadni. Ugyanazt kell várni és elvárni tőle, mint amit a társadalom valamennyi dolgozóiétól elvárunk. Az egyik ember termel, értéket állít elő. Őt ezért fizetik. A másikat meg azért, hogy a maga módján, közvetve bár, de segítse a termelést. Intenzíven, szorgal­masan, kevesebb papírselejttel. Egyszerű, kézenfekvő eszközökkel. A hivatalnok-magatartás nem segít, egyenesen gátol. Senki nem követel a hivatali dolgozóktól lehetetlent. Csupán azt: úgy dolgozzanak, ahogy a társadalmi munkamegosztás sza­bályai előírják. S ha ehhez pluszként egy kis emberi megértést is hozzátesznek, — a lehető legtöbbet nyújtják. CSALA LÁSZLÓ pallók A Dunántúli Nádgazdaság mözsi egységében főszezon van. Az is marad még jó néhány hónapig. Körülbelül 70 ember­nek ad kenyeret a nád feldolgozása. Elképesztő. milyen nagy körzetből érkeztek a munkások. Még Hajdú megyei is akad közöttük. 1000—1200 kévét visz be a vontató a feldolgozó telepre naponta. Felengedett a föld, a sárban néhol szinte tengelyig „elkotorja magát” a kerék. Pulcsi Radó a nád farkai ását végzi. — Szép neve van — mondjuk — s a munkájának az elkeresztelése sem hétköznapi. — A munka még csak hagyján — így ő — de az én ne­vemről azt sem tudom, hogy név-e? Nem tudná megmonda­ni, mikor van a névnapom? Mert hiába keresem a naptár­ban. A kis üzemben dolgoznak a nádvágó gépen. Naponta 590 négyzetméter pallót készítenek az asszonyok Sutyák István csoportvezető irányításával. Emellett az osztályozott nád húzása is folyik. A kezdetleges masinákon nádhálót gyár­tanak az építőiparnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom