Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-14 / 37. szám

Levélcímünk: 7101, Szekszárd, Postafiók 71

ÖN KÉRDEZ

Átrobog hat-e a mentő a piroson ?

„Tizenöt éve a közlekedésben dolgozom és naponta foglalkozom a KRESZ szabályaival.. Azt kérdezem: van-e olyan jogszabály, amely a megkülönböztető jelzéseit használó járművezetők számára olyan lehetőséget biztosit, melynek alapján a Caray téren lámpával irányított forgalomnál a tilos jelzést figyelmen kívül hagyhatják és 50—60 kilométeres sebességgel áthajthatnak. Több esetben szemtanúja voltam olyan esetnek, amikor a tilos jelzésre érkező járművezetők a járműosztályozóban megálltak és a mögöttük érkező mentőgépkocsi vezetője a járműosztályozót megkerülve, a menetirány szerinti bal oldal igénybevételével a keresztirányú forgalmat — mely szabadra érkezett — akadályoztatva hajtott át az útkereszteződésen" — fejtette ki véleményét a kérdés feltevője, Böhm Péter, az Autó- közlekedési Tanintézet oktatójaA választ Pál László rendőr alezredes, a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság osztályvezetője így kezdte:

— A megkülönböztetett gépjárművekre vonatkozóan a KRESZ 39. paragrafusának 1., 2., 3., 4. és 5. bekezdése, valamint a 35. paragrafus második bekezdése rendelkezilc. Az idézett rendelkezések szerint nincs érvényben olyan rendelkezés, amely a megkülönböztetett gépjárművek vezetőinek a rendőri kar- és fényjelzések figyelmen kívül hagyását engedélyezné.

— Ebből következik, hogy a KRESZ vonatkozó rendelkezéseit a megkülönböztetett gépjárművek vezetői is kötelesek figyelembe venni és a jelzéseknek megfelelően jközlekedni. E jelzéseket már csak azért sem hagyhatják figyelmen kívül, mert akkor a 39. paragrafus negyedik bekezdésében foglaltaknak nem tudnak eleget tenni. A szabad irányból érkező személy- gépkocsik hatvan kilométeres sebességgel érkezhetnek, illetve hajthatnak át az útkereszteződésen. Ilyen sebesség mellett pedig a tilos irányból érkező gépjármű vezetője a veszélytelenségről nem győződhet meg. Tegyük fel, hogy a Hunyadi utca felől érkező személygépkocsi a Garay téren át a Béla tér irányába akar haladni zöld fényre. A Hármas híd felől ugyanakkor tilos jelzésre egy mentőautó érkezik, mely a kórház felé akar áthaladni az útkereszteződésen. A szabályosan érkező személygépkocsit azonban a mentőautó vezetője az Augusz-háztól nem észleli, s ennek következtében a kereszteződésben összeütközhetnek. Természetesen ugyanez a helyzet fordított esetben is. Más a helyzet, ha a fényjelző készülékkel irányított forgalmú útkereszteződésben a rendőr a fényjelzéstől eltérő karjelzést ad. Ebben az esetben ugyanis a rendőr által adott karjelzés az irányadó.

Mikor lesz horgászvíz a faddi Duna ?

A múlt héten már foglalkoztunk Domborival. Akkor még nem érkezett meg a válasz Bárd Flórián negyedik kérdésére: „Mit tesznek az illetékesek annak érdekében, hogy a faddi Duna az idegenforgalmat is fellendítő .horgászvíz legyen?" A választ Somoijai Sándortól, a Tolna megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjétől . kaptuk meg.

— A faddi holt Duna-ág halászati jogát a tolnai Béke Halászati Termelőszövetkezet 1962—1982 közötti 20 éves : időszakra a halászati törvény megjelenése után megkapta. A dombori üdü. lőtelep kialakulása után a halászati szövetkezet részére 1968-ban készített halászati üzemterv is bizonyos korlátozásokat tartalmazott (Például: a halászat a tilalmi időn túl tilos volt július

31-ig a halászok részére.) Az 1972-ben készített új halászati üzemterv, amelynek előírásait a MOHOSZ és az illetékes horgászegyesületek véleményének meghallgatása után alakítottuk ki, további korlátozó intézkedéseket ; tett folyamatba a halászati jogot hasznosító halászati szövetkezettel szemben. Ilyen korlátozás: május 31-tő.l július 31-ig az egész vízterületen tilos a halászat, augusztus 1-től, augusztus 31-ig pedig a kórház üdülőjétől a Du- na-védgátig nem halászhat a szövetkezet.

— A halászati tevékenység korlátozása mellett az új üzemterv a faddi Duna- ágra vonatkozóan 300 000 forint összegű halasitási kötelezettséget ír elő a tolnai Béke Halászati Termelőszövetkezetnek.

— A horgászok érdekében ä MOHOSZ hozzájárulásával a területi jegyek ára a korlátozó tevékenység és a nagy költséget jelentő ha- lasítási kötelezettség előírásai mellett gyakorlatilag változatlan marad. A megnövekedett költség kárpótlására a területi jegyek árának változatlanul hagyása ellenében a MOHOSZ 60 000 forint évi halasitási költséget biztosított a tolnai Béke HTSZ-nek.

— Az üzemterv előírja, hogy 800 felnőtt és korlátlan számú ifjúsági, és napi, valamint heti jegyet köteles az igénylésnek megfelelően a htsz a faddi Du- na-ágra kiadni.

— 1982-ig a jelenlegi, érvényben .lévő használatba adási okmány érvényességi idejére, további korlátozó intézkedést a htsz ellen, a horgászegyesületek javára nem áll módunkban tenni, mert ebben az esetben már az egységes szövetkezeti törvény ide vonatkozó előírásait és egyéb jogszabályokat sértenénk meg. A faddi Duna-ág horgászatával, halászatával kapcsolatban tett intézkedésekről minden esetben előzetes konzultációk at folytattunk és folytatunk az érdekelt horgászegyesületekkel és intéző bizottságokkal. Az így kialakult és szükségessé vált intézkedésekről az érdekelteket minden esetben írásban értesítjük.

Ismét

a sárga vízről

A múlt héten jelent meg kérdés is, válasz is a szekszárdi sárga vízzel kapcsolatban. Akkor Kerekes Miklós részletes választ adott a miértre, de arra a kérdésre: mikor szűnik meg ez a nem kívánatos állapot — érthetően — nem tudott válaszolni, hisz a mangántalanitó megépítése a városi tanács feladata. Most, Dőry Istvánná Szekszárd, Tartsay V. u.

III. szám alatti olvasónk kérdése kapcsán: „Mikor lesz végre tiszta a víz Szakszóidon?" Császár József, a városi tanács elnöke e nyitott problémára adja meg a választ:

— Tény, hogy a város vízszolgáltatását szolgáló kutak vizében magas a vastartalom, s ennek kiszűrését az 1969,-ben megépült vas- és mangántalanitó a vízigényekhez mérten — 7500 m3/nap teljesítménynyel — csak részben biztosítja. A lakossági és üzemi fogyasztásnak megfelelő vízszolgáltatás megjavítására jelenleg előkészítés alatt áll a vas- és magántalanító 7500 m“/nap teljesítmény- nyol történő bővítése. A mintegy 20 millió forintos beruházás várhatóan a következő tervidőszak elejére készül el. Addig is a csőhálózatot a víz- és csatornamű vállalat folyamatosan tisztítja, az elavult részeket pedig felújítja. Mindezek alapján a víz minőségének lényeges, tartós javulása, a vas- és mangán- talanító bővítése és a csőhálózat kitisztítása, illetve rekonstrukciója után várható.

Busz-kérdés

Sárszenílőrincről

A következő kérdést kaptuk Nagy István, Sárszent- lőrinc-Uzd, Ady Endre u. 15. szám alatti olvasónktól: „Miért nincs autóbusz este Nagydorogról Sárszentlőrincre és Uzdra, a félhetes személy- vonattól? Nagy szükség lenne rá, mert minden este legalább 30—40 személy rója az utat Nagydorogtól Uzdig. Már a tanács is fordult a 11-es Volánhoz, de még nem jutottak semmire, még mindig függőben van az ügy”.

—. Régebb óta foglalkozunk a probléma megoldásával, azonban erre az elmúlt időszakban nem volt lehetőségünk — kezdte válaszát Pech József, forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Á térségben ugyanis két IK—66-os típusú nagy kocsit is foglalkoztattunk a jelentkező utasigények kielégítése érdekében és ezek a kért időpontban más irányban végeztek ugyancsak indokolt szállítást. Vállalatunk — belső problémák megoldása érdekében — a közelmúltban a két nagy kocsi helyett három kis kocsit helyezett ki a térségbe. Ezzel lehetővé vált az Űzd, Sárszentlőrinc községekből bejáró dolgozók problémájának a megoldása. A járat január 25- től már közlekedik.

Burkolt áremelés?

Donáth Árpád mórágyi mezőőr tette fel a következő kérdést: „Az utóbbi időben sokszor elhangzik a burkolt áremelés problémája és az ellene való harc. Marha- és disznóbelet árusítanak. A belső csomagoláson is és a külső csomagoláson is más árat tüntetnek fel. A fogyasztó miként tud meggyőződni arról, hogy melyik ár a helyes? Tapasztalható-e burkolt áremelés ilyen esetben?"

Csapiáros Lajos, a Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztálya kereskedelmi felügyelőségének vezetője válaszolt a kérdésre:

— A tisztított, osztályozott belek a szabad árformába tartóznak. Eszerint a forgalmazó kereskedelmi vállalatok (ÁFÉSZ-ek) a kereslet-kínálat viszonyainak megfelelően, megkötés nélkül alakítják ki, illetve változtatják meg az árakat ezen áruféleség esetében. Az említett példa nem a burkolt áremelést példázza, a vevő megtévesztése viszont jogszabályellenes, mivel csak az érvényes fogyasztói árnak szabad látszani, a régit meg kell semmisíteni.

Miért szűnt meg az aparhanti

sütőüzem ?

Sára János Aparhant, Kossuth u. 45. szám alatti olvasónk a következő kérdést juttatta el szerkesztőségünknek:

—- Az aparhanti pékségből

— amíg üzemeltették — négy községet láttak el kenyérrel és péksüteménnyel (Izmény, Nagyvejke, Mucsfa és Aparhant.) Évekkel ezelőtt ezt megszüntették, azóta Bonyhádiéi kapjuk a kenyeret, ami rendszerint száraz, kemény és kevés is. Péksüteményt reggel hét óra után már nem lehet kapni sem a boltban, sem az italboltban. Miért nem lehetett a meglévő műhelyt felújítani és tovább üzemeltetni? Minden bizonnyal jobb lenne a község ellátottsága.”

A kérdésre részletes, jegyzőkönyvekkel alátámasztott választ kaptunk a Bonyhádi Körzeti Sütőipari Vállalat igazgatójától, Gász Andrástól.

— Az aparhanti sütőüzemet vállalatunk 1953-ban vette át a bonyhádi ÁFÉSZ- tól és a kereskedelmi kenyér termelését 1964-ben állítottuk le. Attól kezdve, mint tartalék üzem szerepelt a lakosság házikenyérsüté- si igényét elégítette ki. Megfelel a valóságnak, hogy az átvételtől számított 11 év alatt — mint központi üzem

— Aparhant, Nagyvejke, Izmény és Mucsfa községek lakosságát látta el esetenként talán frissebb, de hasonló minőségű kenyérrel, mint amit most Bonyhádról kapnak. Véleményem szerint a kiszállított kenyér „száraz, kemény” jelzői túlzottak, mert rendszerint a sütéstől számított 6—7 órán belül a kereskedelmi egységekbe szállítjuk termékeinket. A mennyiségért — kevés — a felelősséget nem tudjuk vállalni, mert az általunk kiszállított kenyér és sütemény mennyisége csak annyi lehet, amennyit a kereskedelmi egység írásban megrendel. Mi a rendelt mennyiséget mindenkor letermeljük és az ellátási területünkön lévő minden kereskedelmi egységbe naponta kiszállítjuk. A választékról csak annyit: szállítunk egy- és kétkilós gömbölyű, vagy vekni formájú kenyeret és bármely meny- nyiségben 42 fajta süteményt.

— A kérdés második felére, hogy miért nem lehetett a meglévő üzemet felújítani, az alábbiakat válaszolhatom: Egy olyan

központi fekvésű és megfelelő ellátási körzettel rendelkező üzem fenntartása, illetve újraindítása, mint az aparhanti, ma is szükség- szerű. Hogy miért állítottuk le mégis? A következők miatt: az üzem nem rendelkezett azokkal az elengedhetetlenül szükséges üzemi helyiségekkel, amelyek a termelés biztonságát, az üzemi higiéniát, valamint az üzem dolgozóinak szociális ellátottságát biztosították volna. Az üzemet, az épülettel együtt, az ÁFÉSZ-tól béreltük, tehát nem volt a saját tulajdonunk és ez akadályozta a rekonstrukció lehetőségét. 1964-ben beindult Bonyhá- don a napi 55 mázsa kapacitású kenyérgyár, amely lehetővé tette az aparhanti üzem által korszerűtlen kö_ rülmények között gyártott összes kenyérmennyiség és széles skálájú sütemény- választék egyidőben történő kiszállítását. Mindezek ellenére az Aparhanti Közös Községi Tanács kezdeményezésére 1970. március 17-én a KÖJÁL, a tűzrendészed hatóság részvételével megvizsgáltuk az üzem bővítésének és újraindításának a lehetőségét. A hatósági bejáráskor felvett jegyzőkönyv is bizonyítja: vállalatunk hajlandó az üzem rekonstrukcióját és termelésének újraindítását biztosítani abban az esetben, ha a községi tanács az üzem melletti helyiségeket a rendelkezésünkre bocsátja, illetve előzőleg az ott lakó családnak lakást biztosít. Minden igyekezet ellenére ez nem sikerült. A bérlő részére a községi tanács más lakást nem tud biztosítani.

Mikor tisztítják ki a Parászta patakot?

— kérdezi levelében Tatai Mihályné Szekszárd, Rákóczi u. 74/b. szám alatti olvasónk. Kérdését kiegészíti még azzal, hogy ha már 1972-ben nem tisztították ki, illetve ezt a munkát csak részben végezték el, mikor fogják teljesen kitisztítani?

— A Parászta-patak 1972- ben a Sárköz—Völgységi Vízitársulat kezelésében volt. A meder tisztítását a víztársulat kezdte el és végezte mindaddig, amíg a költségvetési előirányzat arra lehetőséget biztosított. 1973- tól a patak újra a Közép- durtántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésébe került, a további munkákat az igazgatóság végzi. A meder teljes .kitisztítása a meder- burkolat és a vízbukó beépítésével ebben az évben befejeződik — adta meg a választ Császár József, a városi tanács elnöke.

Telefonszámaink : 12? 01, 123 61.