Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-10 / 7. szám
Rekordok: ma és holnap Egy pályázat haszna Kezdjük a száraz adatokkal. Magyarországon a búza a múlt században 1871, s 80 között évi átlagban 7,4 mázsás termést adott hektáronként (Vigyázat, végig hektárokban számolunk!) Századunk harmincas éveiben a statisztika a következő termésátlagokat mu. tatta ki: 11,9 — 11,1, — 16,5 —11,2 — 13,4 — 14,5 — 13,1 — 16,6 — 16,3 — 12,2 mázsa hektáronként. Napjaink termésátlagai pedig 1967: 25,2 q 1968: 25,2, 1969: 27,1, 1970:21,3 (árvíz), 1971: 30,7, 1972: 30,4 mázsa búza hektáronként. Kukoricáról a következőképet rajzolhatjuk: 1871 és 80 között évi. átlagban 9,2 mázsa száraz szem hektáronként. Az 1931-—1941-es évek terméshozamai: 13,6 — 20,6 — 15,7 — 18.5 — 12,0 — 22,7 — 22,9 — 22,7 — 18,4 —19,7 mázsa hektáronként. Viszont 1967-ben 28.5 q, 1963-ban 29,9, 1969-ben 37,9, 1970-ben 33,8, 1971-ben 35,4 mázsa hektáronként. Az 1972-es terméseredményt híva. talósan még nem közölték, de már bizonyosak vagyunk benne, hogy valamicskével meghaladja a 40 mázsát. Túl mindezeken, először értük el, hogy 1972-ben hazánk területén a takarmánygabona, kenyérgabona és kukorica ösz- szesített termése meghaladta a 10 millió tonnát• Tíz mázsa gabona minden lakásra! Nem kis dolog, a világon ilyen eredménnyel kevés mezőgazdaság dicsekedhet Büszkék vagyunk tehát és joggal. De a mezőgazdaságon belül és kiviül egyaránt fölA másik nagy kérdés és egyben „rejtett tartalék”, hogy ma az egyik gazdaságban 40 mázsa, a másikban 20 mázsa terem hektáronként. Egyenlőség sohasem lesz, de jóval feljebb kerülhetnének a gyengébb gazdaságok. Itt már agrotechnikai részletekbe kell bocsátkozni. A gazdag terme» egyik magyarázata a nemesített vetőmag. Legjobb gazdaságaink II-es, legfeljebb III-as fokozatú magot vetnek. Másutt azonban tömegével vetnek V. sőt VI-os fokozatú magot is, ez pedig már neme- sítettnek semmiképpen nem nevezhető. Aki bő termést akar, az belevet egy holdba 170—180 kiló magot is. Aki azonban takarékoskodik, az megelégszik 120—130 kilóval, ennyi magból viszont a legjobb esztendőben sem lesz rekordtermés. Műtrágyát ma már mindenütt használnak. De a műtrágya ravasz dolog. Az első, kicsi adagok még látványos sikereket hoznak, de csak valahol a 15—20 mázsás termések tartományában. A közepes adagokat viszont a föld tárolja halmozza. Ezek isazi sikereket esztendők múltán hoznak, a rekordokhoz pedig kimondottan nagy műtrágya adagok szükségesek. Nincs arról szó, hogy a gyengébb gazdaságok agronó- músai ne tudnák: a jó terméshez magas fokozatú vetőmag, sok vetőmag és nagy adagú műtrágya kelL Csakhogy a főkönyvelő egyszerűen nem tud előteremteni annyi pénzt, amennyi ezekhez szükséges volna. A befektetés megtérülne, de nincs miből befektetni. így konzerválódik a szegénység a pénztárban és a földeken; a kettő együtt pedig fékezi az országos terméshozamok növekedését. A kukoricánál némileg eltérő a helyzet. A kukorica termesztés egyik alapkérdése, hogv müven tenyészidejű növényt vet a gazdaság? Minél hosszabb a tenyészidő, annál magasabb terméshozam várható. Ezért a legjobb gazdaságok hajlamosak arra, hogy kimondottan hosszú tenyészidejű kukoricákat vessenek. Ezek már esetleg csak novemberben,, jobb esetben október • végén érnek be. Ez a „dobás” most bejött, mert hosszú és viszonylag kedvező volt az ősz. De mi lesz, ha esős lesz a szentember és fagyos/rz október? Akkor bizonv éppen a legjobbak érzik meg a legsúlyosabban a kockázatvállalás terhét. Illetve, ha ezt el akarják hárítani, akkor a mostaninál sokkal, de sokkal több szárítóberendezést és minden viszontagságnak ellenálló raktárteret kell létesíteniük. A kukoricánál is fellelhetők az eltérő termésátlagok adta gondok és lehetőségek. Az úgynevezett „zárt rendszerbe«” termesztő gazdaságok ma már hektáronként az 50 mázsás hozam körül tartanak, miközben mások megrekedtek a harmincas évek termelési szi.n+ién. Logikus tehát a követelmény, hogy a haladás érdekében a közenes. sőt a gyenge gazdaságok is termeljenek zárt rendszerben. Csakhogy ehhez speciális és nagyon költséges vetőmagvak, gyomirtó szerek, műtrágyák és gépek kellenek. » A búzánál és a kukoricánál eltérőek ugyan a kérdőjelek, de a végeredmény mindkét helyen ugyanaz: a pénz, a tőkeerő. így jutunk el ahhoz a furcsa helyzethez, hogy a búza és a kukorica terméshozamainak további fokozása ma már nem annyira agronómiái, mint inkább érdekképviseleti kérdés. A termelőszövetkezeti szövetségek, az állami gazdasági összefogások sokat tesznek azért, hogy jobb ellátást, kedvezőbb hitelfeltételeket, kíméletesebb adópolitikát érjenek el — az agronómusok- nak. Népgazdaságunk helyzete ismert, de fejlesztési terveinket teljesíteni akarjuk. Nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak az érdekképviseletek, de az állam is keresi annak lehetőségeit, hogy a további fejlődés anyagi-műszaki feltételeit megteremtse. FÖLDEÄKI BÉLA fi Petőfi-évforduló kapcsán Sárszentlőrincen, Petőfi diá- koskodásának színhelyén a TIT szervezésében előadássorozatot rendeznek. Az első előadásra most került sor: Csep- regi Béla, a falu múltjának jeles kutatója beszélt Petőfi sárszentlőrinci tanárairól. Az előadást rendkívül nagy érdekSzekszárd város Tanácsa tavaly decemberben pályázatot hirdetett a Wesselényi utca mentén, a Mikes és Arany János utcák tömbjében építendő két 80—80 lakásos OTP-tár- sasház felépítésére. A pályázat arra indította az Állami Építőipari Vállalatot, hogy belső lehetőségeit feltárja és riválisánál olcsóbb ajánlattal jelentkezzék, aminek eredményeként megnyerte a pályázatot. A B—1 mintájú panelházakkal kapcsolatban a városi tanács kikötötte, hogy azok a szekszárdi Wosinsky-lakótele- pen már elkészülteinél igényesebb homlokzatot kapjanak. Az építkezés idei megkezdéséhez nyolc magánház szanálása szükséges, aminek révén az ÁÉV érdekes „szorí- tóba” került. Ugyanis,* ha a Kinizsi utcai toronyházat a novemberi határidőnél korábban adja át, itt lehetőség nyílik a szanálandó házak lakóinak elhelyezésére és a vállalat ilyesformán saját munkaterületét szabadíthatja fel. Vállalati és közérdekből egyaránt lődés kísérte, a hallgatók száma meghaladta a kétszázat. Az előadás szövegét magnetofonszalagon rögzítették, nemcsak azért, hogy később megismételhessék, hanem azért is, hogy átmásolásra átadhassák az érdeklődő művelődési házaknak. Előadássorozat kezdődött Petőfiről Sárszentlőrincen Palánk A tanács vesetőinek véleménye merül a kérdés: mennyire szilárdak ezek a termésátlagok? Nem kell-e attól tartani, mint mondiuk a zöldségnél, hogy pazarlóan gazdag évekre szűk esztendők következnek? A magyar mezőgazdaságban kialakultak és megszilárdultak a nagyüzemek; az érintettek megtanulták az új mesterségeket; a kutatók dolgoznak, vegyiparunk fejlődött és nagy mennyiségben gyártja a műtrágyát; gépparkunkkal, ha nem is dicsekedhetünk, de annyi traktorunk és kombájnunk azért van, amennyi éppen szükséges. Vagyis azt a tekintélyes növekedést, amit a búza és kukorica terméshozama a múlt század vége óta mutat, nem fenyegeti veszély. Ingadozások persze voltak a múlt században és a harmincas években, lesznek a jövőben is, mert a mezőgazdaság az, mezőgazdaság marad. „Nincs tető a műhely felett”. Nagyobb visszaeséstől azonban nem kell tartanunk. A gazdaság azonban dinamikus ágazat, nem ismeri az egyhelyben toporgást. A társadalom a mezőgazdaságtól is azt várja, hogy folyamatosan fokozza a terméshozamokat. A felső határ még messze van, jó néhány országot találunk, ahol mindkét növény hozamai a miénknél lényegesen magasabbak. Azaz van még teendő, s kérdőjelekkel is számolnunk kell. A búzát vizsgálva, mindenek előtt a fajtáról kell beszélnünk. A derék szovjet Be- zosztája tetézve váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. Gondot okoz azonban, hogy ma a búzaföldek nagy többségén Bezosztáját termelünk. így ugyanis az érési idők túlságosan egybeesnek, tíz nap alatt kellene learatnunk és az nem mindig sikerül. (Lásd az 1972-es ■ esztendőt.) Érdekünk tehát, hogy bővítsük a fajta- választékot; szovjet, magyar és rprs vidékről való belterjes búzákkal. Ez a munka folyamatban, van; talán haladhatna egy kicsit gyorsabban. Palánki riportsorozatunk élénk érdeklődést váltott ki. Az AFIT szekszárdi üzeméből mérges , hangon, és kioktató módon próbáltak két nappal ezelőtti írásunkba belekötni. Jelesen ebbe a három mondatba: „Van néhány tucat ember, aki egyik gyárból a másikba vándorol: fél év, néhány hónap elég számukra egy helyen. De ez a húsz ember végül rengetegnek tűnik, mert az MMG, a BVK, az AFIf és a Téglagyár is jelenti, hogy januárban például húsz ember kilépett, húsz meg jött. Tehát a statisztika nyolcvan vándort említ..Azt mondta Amant Katalin, ebből a fogalmazásból az derül ki, hogy „az AFIT cigánytelep ...” Furcsa Vélemény ez az AFIT dolgozójától, de szerinte, mások is így értel- rriezik — nem pedig úgy, mint a munkaerő-vándorlás egy jelenségét —, hogy az AFÍT-tól húszán kiléptek. Cikkünk január elején íródott nyilván a januári vándorlásról nem adhat számot, itt csak a példa kedvért fűtünk említést az AFIT-ról is, ha... Ha ott is. és másutt is azonos emberek vándorlását külön-külön jelentik más-más cégek. Nyilván a statisztika ilyen esetben nem a valós helyzetet tükrözi, azt tudniillik, hogy mindenütt, a város más üzemeiben is tudják, valójában csak a munka- vállalók elenyésző töredéke változtat munkahelyet, de ezek azt elég gyakran ... Szóval, örülünk annak, hogy az AFIT- tól nincs vándorlás, és ott mindenki törzsgárda — lehet rá következtetni a kar társnő véleményéből... Egyébként a városi tanácson is nagy figyelemmel kísérték riportjainkat. Reggelenként külön beszédtéma volt. Már csak azért is, mert sorozatunk befejezése előtti napon szándékoztunk a város vezetőivel b»t szelni, tehát „véleményirányítás nélkül” a helyszínen munkásoktól, tanácstagoktól, vezetőktől kértünk véleményt. Mátyás István tanácselnök-helyettes foglalta össze a véleményeket. E szerint sorozatunk néhány fontos tanácsi feladattal kapcsolatban konkrétan állást foglalt, másokkal kapcsolatban pedig előmozdította a gyorsabb megvalósítást. Konkrétan: — A járdaépítés jogos kérése a palánkiaknak. Arról nem lehet szó, hogy a járdát a Sió- hídig vezessék. Valószínű csak a Műszergyárig tudják a járdát megépíteni — még az idén! Segítséget is kérnek majd, hogy a közvilágítás is elkészülhessen. Amennyiben a járdaépítésnél lehetőség nyílik költségmegtakarításra a lakossági segítés révén, akkor talán még az idén a villanyvilágítást is fel tudják szerelni. Tehát, minél olcsóbban tudják a járdát megépíteni, annál biztosabb, hogy a cikkünkben is említett villanykörtés világítást felszereljék. — Az állami gazdasági lakások értékesítésére a lehetőség megvan. Említettük Már- tonfai Dénes véleményét: az állami gazdaság adja el a régi lakóházakat. A tanácsnál már korábban megkeresték, az adásvétel lehetőségéről a Szekszárdi Állami Gazdaságot, tehát amint a tanácstag ezt egy tanácsülésen szóvátette. Riportsorozatunk idején érkezett meg a SZÁG levele: az OTP-n keresztül eladják a lakásokat. — Az autóbuszok járatainak meghosszabbítása egyedül a 11-es Volán jóindulatán múlik. Több alkalommal folyt már erről is tárgyalás, sajnos a Volán vezetői meglehetősen mereven elzárkóztak. Talán cilc- künk nyómán, a közvélemény ilyetén tolmácsolása révén mégis csak meghosszabbítják a műszergyárig közlekedő autóbuszok útvonalát — remélik a tanács vezetői. • — A régi hatos számú út felújítása a KPM-re vár. Nincs még tudomása a tanács vezet tőinek arról, hogy a rossz utat mikor javítják meg. — Az iskola átalakítása óvó-: dává. Korábban tárgyaltak már erről, de a költségek olyan magasnak látszanak, hogy egy vállalat nem- valószínű, hogy magára tudja vállalni. Január második felében a tanács vezetői é témában konkrét tárgyalást kezdenek a BVK vezetőivel. Remélik, sikeres lesz a tárgyalás és talán még a környező üzemeket is be tudják kapcsolni az átalakítás költségeinek részbeni vállalására — megfelelő óvodai hely biztosítása ellenében. Palánk nem tervezett városnegyed. Az évtizedek során úgy alakult ki a lakótelep, ahogy ma látjuk. Tervezték viszont az ipari üzemeket. Elhelyezkedésükből, és a később megvalósítandó tervek ismeretéből következtethetünk . rá, hogy ezen a városrészen egy gyárakkal, lakónegyedekkel, zöldövezettel váltakozó település lesz. A távlati tervekről azonban e helyütt még ne beszéljünk. Azok megvalósításához egyrészt igen, sok pénz kell, másrészt még sok-sok év. Palánk arculata 1972-ben olyan, mint amilyennek riport- sorozatunkban próbáltuk felvázolni. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy itt hétről hétre változik a kép: valami mindig épül, valami mindig történik. Tegnap például a próbafűtést megkezdték a csecsemő- otthonban. PÁLKOVÁCS JENŐ Részlet a Műszergyár gép műhelyéből.