Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

I V Matatás Helsinkiben Január 15-én Helsinkiben ismét benépesül a Dipoli-palota konferenciaterme: 32 európai és két tengerentúli ország nagy­követei elfoglalják helyüket a hatszögletű tárgyalóasztalnál és egyhónapi szünet után folytatódik az európai biztonsági és együttműködési konferenciát előkészítő nagyköveti tanácskozás. Feltehető, hogy a helsinki konzultáció mosódik menetében nem egyszerűen ott veszik fel a munka fonalát, ohol 'az’első vé­gén letették. Az egyhónapos szünet meglehetősen hosszú idő, és amikor december közepén a nyugati országok nagykövetei ezt kérték, éppen arra hivatkoztak, hogy a két ülésszak között szük­séges és hasznos kétoldali találkozókon lehet egymáshoz köze­líteni azokat a nézetkülönbségeket, amelyeket az első menet felvetett. Bár a" szocialista országok nagykövetei úgy véleked­tek, hogy éppen elegendő kétoldali találkozó előzte meg a hel­sinki konzultációt, és moít már inkább a sokoldalú előkészítés­re kellene az időt fordítani, mégis méltányolták a nyugati kép­viselők igényét, és hozzájárultak az egyhónapos szünethez. A közeli időben eldől, indokolt volt-e a hosszú szünet. Milyen témákat tárgyaltak és mely ponton szakították meg a munkát a nagykövetek? . Többé-kevésbé egyetértésre jutottak az európai biztonsági konferencia színhelyében, résztvevőiben és megrendezésének hármas tagozásában. Eszerint Helsinkiben rendezik még a kon­ferenciát, és arra minden európai országot, továbbá az Egyesült Államokat és Kanadát hívják meg. A konferencia hármas tago­zatának első részében a külügyminiszterek tanácskoznak, a má­sodikban munkabizottságok dolgozzák ki az elfogadásra aján­landó okmányokat; a harmadik szakaszban nincs megállapodás. A szocialista országok magas szintű képviseletet, míg a NATO- államok legfeljebb külügyminiszteri képviseletet ajánlanak. A helsinki konzultáció első szakaszában a legkevesebb ha­ladást a biztonsági konferencia javaslandó napirendjében érték el. Az érdemi tárgyalásoknak tehát tulajdonképpen most kell megindulniok, amikor várhatóan és remélhetőleg a NATO-orszá- -gok is kialakult napirendi javaslattal rendelkeznek. A Szovjet­unió képviselője már az első szakaszban előterjesztette indítvá­nyát. tszerint — és a vele egyetértő szocialista országok szerint is — napirendre kell tűzni 1. az európai biztonság és az orszá­gok közti kapcsolatok alapelveinek kidolgozását, 2. az egyen­jogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági, műszaki-tudomá­nyos és kulturális együttműködés kérdéseit, ide értve az emberi környezet védelmét is, 3. olyan állandó szerv létrehozását, amely figyelemmel kíséri és intézi a konferencia határozatainak végre­hajtását. Az európai biztonságnak természetesen vonnak katonai vo­natkozásai. Ezek megtárgyalása —- a dolgok bonyolultsága .miatt — a szoaigjiitpi-of^í.ágok megítélése szerint, az érintett-ar*. szagok külön tanácskozását igényii. Bár egy svájci javaslat a biztonsági konferencia napirendjére ajánlja a katonai kérdése­ket, azokra ott aligha kerül sor. Időközben ugyanis megállapo­dás született, arról, hogy január 31-én a. Varsói Szerződés és a NATO érintett államai között megbeszélések kezdődnek a csa­patok és fegyverzetek kölcsönös és kiegyensúlyozott csökkenté­séről a kontinens középső térségében, A helsinki tanácskozás és a csapatcsökkentési tárgyalások nagyjából egyidőben, párhuza­mosan folynak és általános felfogás szerint bármelyiken előre­haladás történik, az termékenyítőén hat a másikra. Kielégítőnek lehet-e nevezni az első helsinki- forduló ered­ményeit? Ha csupán azt mérlegeljük, hogy 34 ország nézeteit, javaslatait kell egy, a maga nemében páratlan nemzetközi ta­nácskozáson egyeztetni és közös nevezőre hozni, akkor úgy tű­nik, jelentősek az első három hét fejleményei. Ha azonban az európai biztonság létrehozásának sürgető feladatát tekintjük, akkor a realiiásoKkal számoló megfigyelők joggal vártak volna gyorsabb munkatempót. A résztvevők többsége egyetért azzal, nagy a biztonsági konferencia időpontját a minél közelebbi jö­vőre ki kell'tűzni. A szocialista országok javaslata 1973. június végére szól és ezzel sok más ország is egyetért. Különösen feltűnő, hogy az Egyesült Államok képviselője alig mutatott érdeklődést a vitatott témák iránt. A múlt év végén napvilágot látott prognózisok szerint 1973 az Egyesült Államok kormányának politikájában Európa-centrikus lesz. Igaz, a prog­nózisok készítői akkoriban azt hitték, hogy Amerika még az 1972-es év, végén megszabadul legnagyobb külpolitikai teherté­telétől, a vietnami háborútól. Biztosra vették, hogy Nixon 1973 elején nyugat-európai körutat tesz és ezzel nyitja az amerikai politika Európa-évét. A vietnámi béke múlt évi reményei azon­ban elhamvadtak az amerikai agresszió bombatüzében és ma már egyre kevesebb szó esik az Egyesült Államok külpolitikájá­nak „európizálásárói’. Kontinensünk békéje és biztonsága azon­ban nem lehet függvénye a Nixon-kormány taktikázásának. A január 15-én folytatandó helsinki konzultáción egyenlőre nem várhatók látványos eredmények, fordulatok. Az eltérő néze­tek egyeztetése kölcsönös megértést, engedményeket követel és ezek kidolgozása hol gyorsabban megy, hol lelassul. A jó­akaratot illetően egyetlen ország iránt sincs eredendő kétség. A jóakarat próbája azonban — mint mindig — most is a cse­lekvés, vagyis az európai ügyek tartós és igazságos rendezése. .-wr I ; 4*~' C Tóth Béla Ezt hozta a hét a külpolitikában így látta a hetet hírmagya­rázónk, Pálfy József: Párizs elővárosaiban egész héten szinte végtelennek tű­nő tárgyalás folyt a vietnami és amerikai képviselők között. Volt nap, amikor hat órát is eltöltött a tárgyalóasztal mellett Le Dac Tho és Kissin- ger. A végén Washingtonból nyugtalanító hírek érkeztek, amelyek következtetni enged­tek arra. hogy a vietnami fél hajthatatianságát az amerikai kormány újabb fenyegetések­kel próbálja megtörni. A leg­jellemzőbb a washingtoni „lé­lektani hadviselés” módszere az volt, hogy előbb a Pentagon szóvivője kijelentette: nincs kizárva Vietnamban ki­sebb atombombák bevetése, később a Fehér Ház szóvivője cáfolt: nem, nincs szó atom­bombák alkalmazásáról... Egyes hírmagyarázók a „lé­lektani hadviselés” körébe utalják azt is, hogy az ame­rikai fővárosban kiszivárogtat­ták: Nixon elnök nem indul februárban nyugat-európai körútra. (Persze, ezzel kaocso- latban is elhangzott a Fehér Házban egy cáfolatféle: nem, az elnök semmiféle nyugat­európai körútra sem készült, nincs hát mit elhalasztani...) Nyilvánvaló, mondiák az ame­rikai főváros politikai körei­ben, hogy akár tervezett Ni­xon nyugat-euróoai utat, akár nem, az utazás elhalasztásának hírét éooen most fel rönnen t- ve, szintén a párizsi tárgya­lásokra akartak bizonyos wa­shingtoni körök befolyást gya­korolni. Logikus a gondolat- ros: nem várható megegyezés Párizsban, a háború folytató­dik, az elnök tudja, hogy emi­att Nyugat-Európában kedve­A hazai vadászat történeté­nek egyik legsikeresebb éve volt a tavalyi — tájékoztatták a MÉM vadászati osztályán az MTI munkatársát, összesen 2139 szarvastrófeát bíráltak el. Ebből 135 aranyérmet érde­melt, 384 ezüstöt és 704 pedig bronzérmet. Az országos tró­feabíráló bizottság a minősí­tett 120 dámszarvas közül 21- et talált aranyérmesnek, s a 3636 őzből 93-nak adtak arany­érmet, 187-nek ezüstöt, 198- nak pedig bronzot. Ezeken a sikereken túl talán legörven- detesebb, hogy továbbra is Magyarország tartja a világre­kordot; 1972-ben ugyanis a ko­rábbi években elejtett, s az­óta világrekordernek minősí­tett szarvasnál „jobb” példányt ejtettek el a Zala megyei Lent; mellett. A trófea egyelőre csak világrekorder-várományos, ugyanis a cím odaítéléséről a nemzetközi trófeabíráló bizott­ság dönt majd, akárcsak a Gyulaiban elejtett, szintén vi­lágrekordéra várományos dám­vadról.' Mindkét minősítésre 1973 -márciusában a torinói nemzetközi vadászati kiállítá­son kerül sor. A magyarországi vadgazdál­kodás az elmúlt évben min­den eddiginél tervszerűbb volt. A vadászati szakemberek úgy döntöttek, hogy véget vetnek a vadak mértéktelen szaporo­dásának. egyensúlyt teremte­nek az állomány és a terüle­tek vadtartó képessége között. Ennek megfelelően 1972-ben a 36 ezres szarvasállományból 15—16 ezret lőttek ki. Tizen­ötezer vaddisznó került terí- . tékre tavaly. A következő években a dúvad kilövését fo­kozzák. mert a vaddisznók nagy károkat okoznak a mező­gazdasági termelőknek. Száz- rikt van ezer őzt tartanak szá­mon az ors’,4'wban, s bár ta­valy 50 ezret lőttek ki, további zőtlen fogadtatásban lenne ré­sze, tehát nem utazik ... Brezsnyev és Pompi- dou minszki tárgyalá­sai egyébként a szemé­lyes diplomácia ismert és hasznos módszerének idei első eseménye. Az 1973-as eszten­dő diplomáciai nyitányának volt tekinthető a szovjet— francia csúcstalálkozó. Szó volt ezen az európai helyzetről, az összeurópai konferenciáról, de más fontos nemzetközi kérdé­sekről is: az indokínai esemé­nyekkel kapcsolatban mély nyugtalanságuknak adtak han­got. Pompidou minszki útját a francia polgári sajtó igyekezett úgy feltüntetni, hogy az „el­lensúlyozza” Georges Mar- chais-nak, a Francia Kommu­nista Párt főtitkárának minapi moszkvai eszmecseréjét Leo- nyid Brezsnyevvel. Természe­tes, hogy két hónappal a fran­ciaországi választások előtt a gaulleista párt eszmei vezére, a francia elnök szeretne kül­politikai sikerekre hivatkozni. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy el kell választani a bé­Mint ismeretes, az egészség- ügyi és szociális intézmények­ben — kórházakban, kliniká­kon, csecsemő- és szülőottho­nokban, bölcsődékben, stb. — a napi élelmezési nyersanyag- normát januártól több. mint 15 százalékkal emelték. Van­nak olyan* intézmények is, ahol az emelés aránya megha­selejtezésre van szükség, ör­vendetes, hegy két-három év alatt megkétszereződött a fá­cánállomány, amelyet mintegy kétmillióra becsülnek, és a foglyok száma is 15 százalék­kal gyarapodott. Gond, hogy 5—6 éve a nyúlállomány nem növekszik, sőt egyes területe­ken aggasztó mértékben csök­ken. A vadászati társaságok, szervezetek eddig 35 helyen kötöttek szerződést mezőgaz­dasági nagyüzemekkel. A szerződő felek a vadászatba befektetett összegek arányá­ban részesüinek a vadászni nyereségéi-ői. 1972-ben 8500 külföldi vadászott hazánkban, s az idén csak azért nem tud­nak ennél is lényegesen töb­bet fogadni, mert nincsen elég szálláslehetőség. Nixon elnök fogadott egy 90 tagú kínai akrobatacsoportot, amely az Egyesült Államokban turnézik. Kijelentette, hogy 1972-es pekingi látogatásának eredményeképpen az Egyesült Államok és a Kínai Népköz­kés egymás mellett élésen ala­puló nemzetközi együttműkö­dést és a francia kommunis­ták, a francia munkásosztály, a francia baloldal választási küzdelmének támogatását. Párizsban máris hozzálátnak a személyes diplomácia soron következő eseményének előké­szítéséhez, a francia—nyugat­német csúcstalálkozóhoz. Brandt és Pompidou ünnepelni is tartozik majd, hiszen tíz esztendeje kötötte meg Ade­nauer és De Gaulle a francia —nyugatnémet szerződést, amely szoros szövetségesi vi­szonyt írt elő a két ország számára. De éppen a tizedik évfordulón áll elő új helyzet: Párizs és Bonn tárgyalásaira rácáfolhat kevéssel később Bonn és London esetleges megegyezése, amellyel szem­ben aztán Párizs is talán ép­pen Londonban keres új szö­vetségest. A kibővülő Közös Piacon ilyen „háromszög-dip­lomácia” alakulhat ki, szem­ben a korábbi helyzettel: a „hatok” közös piacán a fran­cia—nyugatnémet páros gyak­ran követelte magának az utolsó, a döntő szót. ladja az átlagot. A kórházban, klinikákon, szülőotthonokban például a korábbi 15,40 forint­ról 19-re, a szanatóriumokban 20,40-ről 24-re, a csecsemő­otthonokban 11,50-ről 13,20-ra, a szociális otthonokban 13-ról 15,60 forintra emelkedett az ellátottak napi élelmezési nyersanyagnormája. Ezzel kapcsolatban az Egész­ségügyi Minisztériumban a kö­vetkezőket mondották: — A január elsejétől életbe lépett intézkedés lehetővé teszi egye­bek között, hogy az eddiginél több zöldségféle, hús, gyü­mölcs jusson a felsorolt in­tézményekben lévő felnőttek, illetve gyerekek részére, tar­talmasabb, változatosabb, mi­nőségileg is jobb, a beteg ál­lapotának még inkább meg­felelő élelmezést tudjanak biztosítani a nyersanyagnorma emelése révén. A megnöveke­dett összegből fedezik a tej és tejtermékek árának emel­kedéséből adódó többletkölt­séget is. Az egészségügyi és szociális intézményeknél országosan évente mintegy 150 millió fo­rint pluszt jelent az élelme­zési nyersanyagnorma emelé­se. A múlt évben erre a célra mintegy 750 milliót irányzott elő a költségvetés. Az emelés eredményeként az idén már csaknem 900 millió forint all rendelkezésre az intézmények­nél az élelmezéshez szükséges nyersanyagok beszerzésére. társaság között „ledől az . el­lenségeskedés nagyfala”.. A csoport több tagja Nixon pekingi látogatása idején fel­lépésével szórakoztatta az amerikai vendégeket. Gyulaji dámtrófea a legújabb yilágrekorder-yárományosok között Az élelmezési norma emelése az egészségügyi és szociális intézményekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom