Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-11 / 8. szám

I é 1. m Fiatalok, népművészek Világdivat a „pop”, a „po­puláris”, azaz a népi. A nép­művészet, és méginkább a né­pies művészet. Bizonyos kö­rökben divat tulipános ládá­ban tárolni a , skót whiskyt, francia konyakot, sikk a nádfedeles nyaraló. A szeré­nyebb jövedelmű városiak, is nehezen ' tudnak ellenállni a festett, faragott rokkák, cse­répkorsók vonzásának. Furcsa dolog ez. Nagyon is felemás. A divat sablon, az őszinteséghez ritkán van kö­ze. Terjednek a népi, azaz „népiesch” tárgyak, de nem jutunk közelebb a népművé­szethez. Egy esztéta a rádió­ban megkérdőjelezte a népi művészet jövőjét. Súlyos ér­vei voltak: Urbanizálódás, a tömegkommunikáció, az idő felgyorsulása. De ellenérveket sem nehéz találni — két is­merősöm is az. Élő ellenér­vek: népművészek és fiatalok, Sipos István faragó Titokban vizsgálatom a ke­zét. Vaskos ujjai lassan moz­dulnak pipája felé a tömés­kor. Milliméteres szirmocská- kat, centis vadászfejeket fa­rag csontba, fába, szaruba. — Legeltető gyerek, kis- pásztor koromban kezdtem fárigcsálni, unalmamban. Úgy jöttem rá a faragás szépségé­re, mint a régi pásztorok... De a legeltetés iskoláját, lépcsőit nem járta később vé­gig. Sipos István kéménysep­rő tanuló lett, aztán bányász Pécsen. 1968. óta Dombóváron a Láng gyárban dolgozik. Ide­je sem volt annyi a farigcsá­lásra, mint a régi pásztorok­nak. De tanítói neki is akad­tak. — Amikor szakmát tanul­tam, elmaradt egy kis időre a faragás. A padlásokon jár­tamban itt is, ott is láttam valamit: faragott széket, os­tornyelet, köpülőt. Kedvem kerekedett utánozni a mintá­jukat. A faragás csínját-bín- ját őri Szabó Dezső népi iparművésztől lestem el. 1959-ben ismertem meg, 17 évesen. Mindennek az alapja a mesterség tudása, ha nem tanulom meg a faragás szak­mai fortélyait, még a máso­lásig sem jutottam volna el! Kedves tanítómesterem Seré­nyi László is. Népi iparmű­vész, Pécsen éL — Eredményeim? Máig har­minc olyan' munkám ván,' amit a népművészeti, lektora-, tus elfogadott, lezsiírizett. Né­melyiket él is adtam, de egy­re nehezebben válók meg tő­lük. Furcsa ez a ragaszkodás, ami újabban az elkészült tár­gyakhoz köt. Újra meg újra nézegetem őket, jó tudni, hogy vannak. Szeretem a faragá­saimat. — Szövetkezetnek is dolgo­zik? — Igen, oda meghatározott darabokat készítek: likőrös­készletet, dohánykínálót, ék­szert. Szívesen csinálom, ezer- ezerkétszáz forint mellékjö­vedelmet jelent — Honnan szerez alapanya­got: fát csontot, szarut? — Fát, csontot nem nehéz szerezni. Az ember elmegy az erdőbe, vagy a vágóhídra, és kiválasztja a faragnivalót Szaruhoz azonban csak a vé­letlen segít hozzá. Sipos Istvánnal 'végigme­gyünk a gyáron, szívességből fotózzák munkáit a túlsó szár­nyon a fotólaboratóriumban. — Szebben, tudatosabban akarok faragni. Szívem sze­rint csak ezzel foglalkoznék, így az életemet lefoglalja a munkahely és a faragás. Egy­szerűen sajnálom másra a szabad időt, mint faragásra — mondja. Egyszer volt egy kiállítása, Kurdon. Most a fotólaborató­riumba kopogtatnak sorra a munkatársak, megnézni a fa­ragott holmikat Legtöbben nem is tudják, hogy ez a ma­gas, bajuszos férfi farag és a megye' egyik „ifjú népművé­sze”. Borda Erzsébet szövő Nem sokan vannak, akik Szekszárdról járnak el dolgoz­ni. Borda Erzsébet naponta utazik^ a Decsi Népművészeti Szövetkezet dolgozója. Szövő­nő a foglalkozása, a hivatása. Ha nem hivatása lenne a szö­vés, . miért vállalná a vonato­zást,: amikor a szekszárdi gyá- rak: munkaerőhiánya köztu­dott? Nem neVelkedetti együtt arsaövéssél, ' mint1'a1'sárközi asszonyok, 23-éves -volt, ami­kor először látott szövőszéket. — Szüleimmel Decsre köl­töztünk, a szövetkezetben volt munkaalkalom. Nem mondom, hogy ’ amint mégismerkedtem a szövéssel, tudtam, ez az én hivatásom. Az első' évben még el im akartam jönni. Aztán megtanultam szőni, és felfe­deztem a szőttes, a minták szépségét is. Amióta a „be- mintázóban” vagyok, nem Vá­gyódom sehová. Itt készítjük el az első mintadarabokat, amelyeket , a zsűri elé visznek, és ha ott elfogadják, a nagy­teremben szőni kezdik az asz- szonyok. Változatos, érdekes1 a munkánk. Nem égészen önál­ló, a tervező elképzelése alap­ján szövöm a mintadarabokat, a futókat, párnákat, térítőkét. — Igen, pályáztam az ifjú népművész címért. Az idén kaptam meg. A pályázatra szőhettem a magam elképze­lése szerint:, a motívum ha­gyományos volt,. de a mintát én gondoltam ki. A kedven­cem a „szedett”, falvédő, fu­tó, vagy akár a stóla. Na­gyobb a . mintája, és galamb, csillagrózsa van a „szedetten”. Mit szeretnék? Több motívu­mot ismerni. — Nem, magamnak még nem szőttem. Most készül ott­hon a saját szövőszékem. Azon kísérletezhetek majd. Ez az életem, negyed hétkor ke­lek, hatra érkezem haza. Le­velezőn végzem a gimnáziu­mot. Ha meglesz a szövőszé­kem, szórakozni is fogok. A szövéssel. VIRÁG F. É. Foto: Gottwald K. Népújság 1973. január 11. Továbbtanulóit figyelmébe Pályaválasztás előtt Segít a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet Amint azt a Népújság már a nyáron hírül adta, a Tolna megyei Tanács megalapította a megyei pálya- választási tanácsadó intézetet. Az intézet alapvető feladata: segítséget nyújtani a pályaválasztásban a fiataloknak, szülőknek, peda­gógusoknak. Ez magában foglal komplex pedagógiai, pszichológiai, pályaegészségügyi, közgazdasági tevé­kenységet általános és speciális, elméleti és gyakor­lati vonatkozásokban egyaránt. Az intézet létrehozásá­nak célja, hogy a fiatalok intézményes támogatást kapjanak a képességeiknek leginkább megfelelő élet­hivatás megválasztásához. Az intézet megalapítása óta folyik a személyi ál­lomány kialakítása és a pályaválasztási tanácsadás tárgyi feltételeinek megszervezése. Általános pedagó­giai és pszichológiai tanácsadásra az intézet pszicholó­gus, gyógypedagógus, közgazdász, orvos munkatársai máris a fiatalok rendelkezésére állnak. Személyiség- és képességvizsgálatokhoz, valamint alkalmasság­vizsgálatokhoz szükséges felszereléssel, tesztkészletek­kel, eszközökkel és műszerekkel már részben rendel­kezünk. A még hiányzó felszerelés biztosítása folya­matban van, részben az Országos Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet beszerzéséből, részben pedig saját költségvetésünkből, A pályaválasztást előkészítő, pályairányító és ta­nácsadó munka döntő többségében az iskolában fo­lyik az iskolaigazgatók, osztályfőnökök és az iskolai pályaválasztási felelős pedagógus irányításával, ök ismerik legjobban a tanulókat, a tanulók családi körül­ményeit, tehát legközelebb ők tudnak tanácsot adni a tanulóknak és szülőknek. Bármilyen gondos is ez az előkészítő munka, a tanulók jelentős részénél problé­mák fordulhatnak elő pályaválasztási kérdésekben. A pályaválasztási tanácsadó intézet tehát elsősorban ezeknek a tanulóknak nyújthat segítséget. Intézeti pá­lyaválasztási tanácsadásra azoknak a tanulóknak van szükségük, akiknek problémáit a szülők és pedagógu­sok együttesen sem képesek valamilyen oknál fogva megoldani. Ilyen okok lehetnek pl.: — ha a tanuló képességei és a választott szakma követelményei között lényeges eltérések mutatkoznak, — ha a tanuló és a szülő pályaválasztási elkép­zelése szemben áll, t . — ha valamilyen testi fogyatékosság, vagy ko- _ rabbi súlyosabb betegség zavarja meg a pályaválasz­tási döntést, — ha a tanuló választásában erősen ingadozó magatartást mutat, — ha a tanuló pályaválasztásra éretlen, vagy nincs kialakult érdeklődése egyetlen pálya iránt sem, — ha a fiatal személyiségproblémákkal küzd (ön­bizalom hiánya stb.). Pályaválasztási tanácsadásra az alábbi módon le­het jelentkezni: Az iskola útján; az iskolától függetlenül szülői ké­rés alapján, illetve személyesen. Az iskolai pályavá­lasztási felelős pedagógusoknak megküldiük az 1973. évi Tolna megyei Pályaválasztási Tájékoztató kiad­vánnyal együtt a jelentkezési lap mintapéldányát. A jelentkezési lapot az osztályfőnök és az iskolai pá­lyaválasztási felelős pedagógus javaslatával az iskola küldi meg címünkre. Jelenleg csak az általános iskola 8. osztályos és a középiskola (gimnázium) IV. osztályos tanulóinak jelentkezését fogadjuk el. Később a 7. osztályosok és a III. osztályosok is jelentkezhetnek. A tanulókat a megküldött jelentkezési lapok, valamint a 'probléma súlyossága sorrendjében hívjuk be tanácsadásra. Min­den tanuló arra számítson, hogy 2—4 alkalommal kell megjelennie a vizsgálaton, ami egy-egy alkalommal 2—4 órát is igénybe vehet. A vizsgálat alapján kialakított véleményünket és tanácsunkat szóban közöljük a tanulókkal, igény ese­tén a szülőkkel és osztályfőnökkel is. Felkereshetik a pályaválasztási tanácsadó intézetet szülők és tanulók személyesen, vizsgálat igénye nél­kül, csupán tájékoztatás céljából is. A megyei beisko­lázási lehetőségeken kívül szívesen adunk tájékozta­tást más megyék iskoláiról. A társintézmények, gyer­mekorvosi és szakorvosi rendelők ugyancsak elküld­hetik tanácsadásra gondozottaikat. A tanácsadás ingyenes, a vidékiek útiköltségét a tanácsadást kérő személynek kell vállalnia. Az inté­zet tanácsadással, javaslattal segít a fiatalok pálya- választási problémáinak megoldásában, de állást nem keres, munkaközvetítést nem végez. Személyes meg­keresésre minden héten kedden és csütörtökön délután 13—16 óráig állunk az érdeklődök rendelkezésére. Cí­münk: Tolna megyei Pályaválasztási Tanácsadó Inté­zet, 7100. Szekszárd, Mártírok tere 11—13. Telefon: 12—214, (mellékszámok: 180, 193, 214.). RÓKUS JÁNOS a Tolna megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet vezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom