Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
Bértömeg-szabályozás a téglaiparban „Kísérletképpen néhány ipari és építőipari vállalatnál be kell vezetni az átlagbér-szabályozás helyett a létszámmegtakarításra jobban ösztönző bértömeg-szabályozás rendszerét” — olvashatjuk a Központi Bizottság novemberi ülésének határozatában. Mint arról lapunk tegnapi számában hírt adtunk, az ország tizennégy állami vállalatánál és két ipari szövetkezeténél életbe lépett a bértömeg-szabályozás. Köztük van a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat, megyénk téglagyárainak „gazdája” is. Hogyan készültek fel a változásra és mit várnak tőle. ez ügyben kerestük fel a vállalat pécsi központját, ahol dr. Fenyőházi Ernő gazdasági igazgatóhelyettestől kértünk tájékoztatást. — Hónapok óta dolgozunk a minisztérium közgazdasági főosztályának szakembereivel együtt az előkészítésen — mondja az igazgatóhelyettes. — Számolgatjuk a különféle variációkat, visszamenőleg két-há- rom évre, hogy ha ebben az időben bértömeg-szabályozás lett volna, milyen eredményt érhettünk volna el. Különféle bérszorzókkal, a bértömeg-megállapítás alapjául szolgáló termelési mutatókkal. Müven „fékeket” kell beépíteni. Végül is kikristályosodott az, ami most már csaknem minden részletében eldőlt. Ezek szerint a vállalat bértömeg-felhasználási lehetősége az anyag és anyagi jellegű költségmentes termelési értéktől függ. Ennek változása tükrözi legjobban a vállalat teljesítményének változását. Ha például az anyagmentes termelési érték az idén ugyanakkora lesz, mint tavaly, ugyanannyi bért fizethetünk ki. Illetve annyival emelhetjük a munkás, és művezetői béreket, ami a novemberi KB- határozatnak az állami ioarban megvalósítandó 8 százalékos béremelésből nekünk jut. Ha kevesebb létszámmal produkáljuk a tavalvi teljesítménvt, a bértömeg változatlan, tehát azt a bérek emelésére fordíthatjuk. Ha emelkedik az anyagmentes termelési érték — márpedig mintegy 6 százalékos növelésre számítunk — minden plusz százalék 0,5, vagy 0,6 százalékos bértömegnövelést tesz lehetővé. Két „fék” is lesz, az átlagbérek 5 százalékig növekedhetnek minden különösebb „szankció” nélkül, ezen felül progresszív bérfejlesztési befizetési kötelezettség terhel bennünket, amit a részesedési alapból kell teljesíteni. Ha a bértömeget lépjük túl, ez hasonló következménnyel jár. Számítás kérdése, mikor érdemes ezt is megkockáztatni, mikor éri meg. — Tehát elsősorban béremelési lehetőséget látnak az új bérszabályozási rendszerben? — Igen. De . hadd tegyem hozzá, a nagvobb teljesítményre, a létszám-takarékosságra ösztönző, az eddiginél ösztönzőbb béremelési lehetőséget. Eddig a legfőbb problémánk épp az volt, hogy munkaerő- hiánnyal küszködtünk. Tavaly százötven ember hiányzott téglagyárainkban. Például Mázán — ahol másfél műszakos termelés folyt — egy egész brigád kilépett és elment a szövetkezethez. A létszámhiány visszahat a termelésre, csökkenti a kapacitáskihasználást, növeli az önköltséget, csökkenti a nyereséget. Ez oda vezet, hogy nem tudunk bért emelni, nyereségrészesedést fizetni, ami megint visszahat a munkaerőhelyzetre. Ebből a „bűvös körből” kitörni a régi szabályozásnál nem lehetett. Csak különféle toldozással-foldozás- sal, úgv például, hogy tavaly külön kaptunk pénzt ahhoz, hogy három-négy napi nyereségrészesedést fizessünk. ' A régi kihordógárda kiöregszik. A fiatalok nem szívesén jönnek a téglaiparba, egészségre ártalmas itt a munka, ki vannak^ -téve-a- rossz időjárásnak, télen szünetel a nyersgyártás stb... Elég ok ahhoz, hogy ne legyek vonzó ez az iparág. Ezt csak magasabb bérrel lehetne részben kompenzálni. A bérfejlesztési mutató, aminek alakulása pedig döntően a nyereségtől függ, rossz, nem tesz lehetővé béremelést Még azt is csak igen korlátozottan, hogy a megtakarított létszám bérének akár csak egy kis hányadát is a béremelésre fordíthassuk. Most lehetőségünk van arra, hogy — ha jól gazdálkodunk — akár öt százalékkal is növeljük az átlagbért anélkül, hogy a nyereségrészesedési alapból egy fillért is be kelljen fizetnünk. —■ Százötven munkás hiányzik a gyárakban és mégis beszélhetünk további létszám-megtakarításról? — Az ellentmondás csak látszólagos. Vissza akarunk „szerezni” minél többet a kiléoett emberekből, de ugyanakkor csökkenteni a létszámot, ahol lehet. Vagy pedig: végezzék el kevesebben ugyanazt a munkát. Egv példa: eddig is sűrűn előfordult, hogy a hattagú be- hordóbrigídból egy ember hiányzott. Kilépett, vagy beteg volt. vagy szabadságra ment. A hat ember munkáját hiába végezte volna el öt, a bért nem emelhettük. Most megmondhatjuk a gyárvezetőnek, hogy adjon még valami szerszámot, kisgépet, hogy az öt ember elláthassa a hat munkáját és a hatodik munkás bérének 50—60 százalékát megkapják. Esetleg az egészet is. És vannak még — az eddigi bérszabályozási rendszer miatt még feltáratlan — tartalékok szinte mindenütt. — A vállalat vezetősége tehát már hetek óta számol, kalkulál, várja a főhatóság- ' tói a hivatalos értesítést és a vállalatra érvényes szabályozókat. Az új módszer sikere azonban az üzemekben dől el. — Nagymértékben ott. És várjuk is. hogy a gyárak vezetői, dolgozói kezdeményezzenek. Ahogy a téglaiparban bennünket jelöltek ki, mi is kijelölünk néhány gyárat, — ahol a technikai adottságok, de főlég a vezetők alknlmasak erre. Megkapják a tervfeladatot, megkapják a bértömeget, a belső szabályozókat és gazdálkodj ahak velük. El tudom képzelni például azt, hogy ahol eddig külön takarítót és küldöncöt alkalmaztak, azt mondják a takarítónak, hogy lássa el a kézbesítést is és az ezer forintos fizetését ezerötszázra emeljük. Vagy az irodavezető legyen raktáros is — ha a munkaidejébe belefér — és kan jón több bért. Vállalja egy művezető kettőnek a munkáját, magasabb fizetésért. Aztán : amit csak lehet — és gazdaságos — csináljuk meg magunk. Ne adjuk ki más vállalatnak, vagy szövetkezetnek a kocsi nagyjavítását tízezer forintért, hanem javítsuk meg magunk a műhelyben négyért. A másik cég ugyanis nemcsak közvétlen munkabért és anyagot számít fel, hanem tetemes rezsiköltséget és nyereséget, hasznot is. Ez csak néhány példa, de ha megmondjuk az embereknek — márpedig) mindenütt meg kell mondani —hogy van lehetőség más helyett is dolgozni, magasabb bérért, ez igen hatékony jelszó lehet. Bizonyos esetekben még a teljes bért is megkaphatják azok, akik — esetleg hárman-négven — egy negyedik, vagy ötödik ember munkáját elvégzik. — Kísérletről van szó, mindent előre látni nem lehet. Mikor mondhatunk valamit arról, hogyan vált be a vállalatnál a bértömegszabályozás? — Két évre kapjuk meg a szabályozókat. De azt hiszem, fél év múlva már lesznek adataink arról, mit „hozott” a vállalatnak az új módszer, esetleg milyen újabb problémák vetődtek fel, mivel kell még megküzdenünk. Mi, a válirlat vezetői bízunk a sikerben és jogosan számítunk arra. hogy a vállalat másfél ezer' dolgozója is nemcsak bízik, hanem segít is. — Tehát júliusban jelentkezhetünk ismét? — Természetesen. JANTNER JÁNOS Könnyebb, gyorsabb A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál régóta sok gondot okozott a csőgyártásnál az anyagmozgatás. A vállalatnál, legalábbis térfogatra rengeteg csövet gyártanak. Az egyes munkafázisok között továbbításuk, tárolásuk sok gondot okozott. Az alkalmazott technológia — ha annak lehet nevezni — kisüzemi volt, kézi erőt kívánt. Magyarul: segédmunkások hordták a csöveket. Év végén a vállalat fejlesztési osztálya kidolgozta a gépi továbbítást. Más tapasztalatokat is figyelembe véve, de saját erőből. Az új, kézi vezérlésű berendezés, amellett, hogy jelentős munkaerő-megtakarítást eredményez, termelékenyebb is, mint a hagyományos módszer, s lehetetlenné teszi az anyagtorlódást. A falak már állnak Az épülő mözsi kenyérgyárban a tető szintjéig elkészültek a falak. Az építkezéssel egyidőben a sütőipari vállalat vezetői a gépek beszerzéséről tárgyalnak. A hét végén Makón jártak, megnéztek egy új típusú magyar gyártmányú automata kemencét, amelynél a kenyér bevetését, illetve a kiszedést emberi beavatkozás nélkül, a gép végzi. Ha a tárgyalások eredménnyel járnak, Mözsön is ilyen kemencében sütik majd a kenyeret. dooooooooooooooooooooooooooooooocx3ooooooooooo<xx3ckx)c«ckx:dooocxxxxxxxxxxxxxxxxk)oooooooocxxxx>ooooooooooooooooooooooooo Q u Palánk Vélemények egymásról Ez lesz a csecsemőotthon főbejárata. Mártonjai Dénes a mezőgazdasági szakközépiskola igazgatója, belső-palánki tanácstag, elmondja, hogy Palánk, a szakközépiskola, nincs messze a várostól. Problémáikról tudnak a város vezetői, a művelődésügy irányítói elismerik az intézet munkáját. Az ország egyik legnagyobb felnőttoktatási intézménye működik itt. Látogatásunkkor Bárd Flórián és Kiss László éppen a félév tapasztalatait vitatták: 400 felnőtt hallgatója van az iskolának, gyakorlatilag négy megyéből járnak ide felnőtt és nappali tagozatos diákok. Az iskoli több mint negyven éve képez a mezőgazdaságnak szakembereket. Korszerű, műhelyek a gépészeti oktatáshoz, laboratórium, mezőgazdasági erő- és munkagéppark áll az oktatás rendelkezésére. Az iskola-kollégium mintegy hat hektáros területen Helyezkedik el. Az idén, és a következő évben kialakítják a park végleges formáját. Eddig a sok építkezés miatt ezt nem tudták megtenni. Ha kialakul az iskolapark, akkor még mindig lesz tennivaló: elsősorban az állami gazdaság tulajdonában lévő lakóházakat kell felújítani.. Évtizedek óta nem tatarozzák, nem gondozzák ezeket a házakat. A tizenhat család közül már csak kettőt alkalmaz a gazdaság, tehát a házakban „idegen személyek” laknak. Többször kérték már, adja el a gazdaság a házakat a lakóknak: azonnal megváltozna ez a lakótelep, vizet vezetnének a házakba, fürdőszobákat szerelnének fel. Palánkon mindenki mindenkit ismer. Az emberek szívesen beszélnek szomszédjukról, tudják ki vett bútort, ki mekkora hízót vágott. A téglagyári lakótelepen szinte egy nag" családnak kell elfogadni tizenhat családot. Persze kivétel itt is érvényes. 7 hány család nagyon s: gény — nem tudják ke setüket beosztani. Az ilye emberekről is megvár mindenkinek a véleménye. A téglagyár vezetője szerint az effajta pénzszóró embereket nem is lehet megjavítani, nevelni. Hisz egyik-másik már két-há- rom évtizede egyik napról a másikra él. Előző írásunkban örömmel állapítottuk meg, hogy Palánkon nincs kocsma. De ivási lehetőség van. A téglagyári lakótelep melletti vegyeskereskedésben italt is árulnak. Az emberek átszaladnak a munkahelyről, megveszik és gyorsan lehajtják a sört, a féldecit... A zárt üzemekből persze nem járhatnak ki a dolgozók, csak az építkezésekről, meg a téglagyárból. A gyárak, intézmények közötii kapcsolatról nem nagyon beszélhetünk. Azt tudják a vezetők is, meg a munkások is, hogy milyen gondok vannak egyik vagy másik helyen. A hír a jó is, meg a rossz is, gyorsan terjed. Hamar híre szalad, ha valahol üzemi szarkát fognak el, ha egy új gépet felállítanak. A gyárak vezetői leginkább értekezleten, a pártbizottságon legMMG, a BVK az AFIT és a téglagyár is jelenti, hogy januárban például húsz ember kilépett, húsz meg jött. Tehát a statisztika nyolcvan vándort említ a valóságos húsz helyett. A palánki termelőüzemek között kapcsolat alig van. Érthető, hisz eléggé távoli szakterületet képvisel mindegyik. Csak a gépészek, a tmk-részlegek vezetői tartják a kapcsolatot. A téglagyári lakótelep inkább, találkoznak. A véleményeket itt cserélik ki. Legtöbbet a munkaerő vándorlása szerepel — mint vitatéma. Van néhány tucat ember aki egyik gyárból a másikba vándorol: fél év, négy hónap elég számukra egy-egy helyen. De ez a húsz ember végül rengetegnek tűnik, mert az A téglagyárnak például a kórházi gazdasággal van közös hegesztő berendezése. A BVK adott a téglagyári prés automatájához egy műanyagot, amelyből alkatrészt készítettek. Következik: Építkezés, építkezés —Pj- Foto: Kz COOOOOOOOOOOOGCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO<X)OOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOC)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCw^^OCOOOOOOOOOOOOOOe
