Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-31 / 25. szám
Tanulnak a sejtek Á magyar élettani kutatások új eredményei Az elmúlt évek alatt a kísérletek ezreit és tízezreit végezték el az Eötvös Loránd Tudományegyetem összehason. lító élettani tanszékének kutatói dr. Ádám György akadémikus vezetésével, hogy új ismereteket szerezzenek az állati szervezetben lejátszódó elemi tanulási, emlékezési folyamotokról. Ezeken természetesen .nem az értelmes ember tanulásának megfelelő folyamatot kell érteni, hanem minden olyasmit, ami nem veleszületett jelenség az idegrendszeren belül, de az individuális életben alakul ki és átmenetileg vagy véglegesen megváltoztatja az idegrendszer valamely részének tevékenységét. Ezeket a folyamatokat tanulmányozzák a molekulák, a sejtek, az egész agy szintjén és emberrel is végeznek ilyen kísérleteket. E téren a legszorosabb együttműködésben dolgoznak a tanszéken biokémikusok és biofizikusok, fizioló- gusok és pszichológusok* Nemzetközileg is nagy feltűnést keltett egvik megállapításuk azzal kapcsolatban, hogy a valamire megtanított állatok agvkivonata más, nem tanított állatok agyába, vagy testébe fecskendezve elősegíti-e. és ha igen, milyen módon segíti elő az utóbbiak tanulását. Nekik sikerült ugyanis először meghatározniok azokat a feltételeket, melyek között az ilyen eljárás eredményes lehet. Sőt azt is kiderítették, hogy ilyen esetben nem tudást, emlékanyagot visznek át, hanem a tanulás közben az első á'lat agyában egy olyan sneciális anyag szabadul fel, amely a másik állatra olyan serkentő hatással van, mint a koffein, a sztrichnin stb. Vizsgálják a ;,tanulás” képességét az idegsejtek szintjén is. A csiga, a macska stb. egy- egy idegsejtjére ingereket bocsátanak és ennek következményeit a sejtbe szúrt mikroelektródák segítségével tanulmányozzák. E kísérleteik során a pavlovi feltételes reflexre emlékeztető jelenségeket találtak az idegsejtek viselkedésében. A sejtek körülbelül fél másodpercnyi időközökben kétféle ingert kaptak és az agyi elektromos áramban mindegyik inger hatására valamilyen elváltozás volt megfigyelhető. Ha az ingerlést ilyen formában sokszor, legalább százszor megismételték, a továbbiakban már elég volt csupán az első ingert adni a sejtre és az agyi áram nemcsak erre, hanem a második ingerre is reagált, pedig a sejt azt meg sem kapta. Vagyis a sejt „megtanulta”, hogy az első inger után meghatározott idő múlva jelentkezik a második. És ezt a „tananyagot”, hogy tudniillik az első ingert fél másodperc múlva egy második követi, az ideg- sejt körülbelül húsz percen át meg is tartja „emlékezetében”. Ugyanilyen tanulásra képesnek bizonyult a macska agyának a többi részétől elkülönített egy-egy kéregrésze is, Ä moszkvai lapok naponta számolnak be a keleti területek időjárási viszontagságairól. Jakutföldön hetek óta mínusz ötven fok alatt van a hőmérséklet. A hófergetegek a Komi Autonóm Köztársaság területén számos települést elszigeteltek a külvilágtól. A veszélyeztetett területeken a hótakaró vastagsága gvakran eléri a három-öt métert, s még az országutakat is ember magasságú hóbuckák torlaszolják el. A szovjet hatóságok nagy teljesítményű gépekkel és katonai alakulatok segítségével küzdenek a természeti csapás elhárításáért. Nagyobb anyagi károkról, vagy halálos pedig az legalább 300 ezer sejtből áll Jelenleg egyebek között azokat az idegrendszeri funkciókkal kapcsolatos speciális fehérjéket keresik, — ha egyáltalán vannak ilyenek —, melyek valóban szerepet játszanak az idegsejtek „tanulásában”. Ezeket a kísérleteket az immunológia módszerével végzik: valamilyen egyszerű tanulási feladaton keresztülment állat agyának valamelyik fehérjéjével igyekeznek olyan ellenanyagot termeltetni, amely nem tanított állat szervezetébe juttatva gátolja annak tanulási képességét. Ebben az esetben ugyanis az ellenanyagot kitermelő fehérjének kell a tanulást elősegítő anyagnak lennie. Ezeknek az állatkísérleteknek különös jelentőséget ad az a tény, hogy az ember és az állat között csak az értelem szintjén van különbség, így tehát az állatokon szerzett új ismeretek a későbbiekben lehetővé tehetik bizonyos következtetések levonását az ember biológiájára is. áldozatokról a szovjet sajtó eddig nem közölt jelentést. A Trud című moszkvai lap egyik jelentése szerint „nagy számú medve jelent meg, az amúri tajgában,” Az Amúr-vidéki Arharinszk település körzetében két vadász tajgai kunyhója felé tartott, amikor a házikóból egy jól megtermett fenevad rontott ki. A vadászok leterítették a hívatlan vendéget, aki azonban addigra alaoos munkát végzett a kunyhóban: kiverte az ablakokat és kidöntötte az ajtókat, összetörte a bútorokat. Mint a későbbiekben kiderült, az éhes állat megevett két törülközőt és egy lenedőt, egy húskonzervet, s néhány csomag kétszersültet. (MTI) Téli viszontagságok Egy gyermekszínházi bemutató ürügyén A Pécsi Nemzeti Színház Gyermekszínháza 27-én tartotta legutóbbi bemutatóját, a Mark Twain regénye nyomán készült Tom Sawyer kalandjai című zenés játékot Egy kicsit bizonytalan a felnőtt néző. amikor gyerekeknek szánt előadást lát. Lehet, hogv ami nekem tetszik, az közömbös az apró nézőknek, nekik remek mulatság az, ami a felnőttet untatja? Az egészen kiváló alkotásoknál ilyen dilemma nincs: azok egyértelműen kitűnőek. A Mark Twain- könyv is ezek közé tartozik. A belőle készült darabról nem állíthatjuk, mert utána bizony, bizonytalanok voltunk, mi felnőttek. Tagadhatatlan, hogy a történet kerek volt, bővelkedett bonyodalmakban és tanulságokban, a színésznők bűbájosán suhanekodták végig a három felvonást. Az előzetes tervek szerint az itteni iskolások nem látják majd a darabot. Akkor hát miért írunk róla? Arra azért csak nem akarjuk buzdítani a szülőket, hogy a gyerekeket Pécsre viavék színházba? Nem hát. Az viszont jó lenne, ha a szekszárdi előadásokat minden gyerek megnézné. Pécsen ezt megoldották. Gvermekszínházi bérletek vannak évente, valamennyi iskolában. így előadásonként, 18—20 alkalommal telik meg a kamaraszínház nézőtere gyermekekkel. Amennyire kellemes, annyira hasznos ez a fajta szórakozás. Az egvik szünetben fia. tál tanárnővel beszélgettünk, aki rendszeresen kíséri az egyik uránvárosi általános iskola növendékeit a színházba. Mesélte, hogy a gyerekek hetekig sem felejtik el egyikmásik figuráját az utóbb látott darabnak, és hogy egyik harmadikos kislány a jövőről szóló dolgozatában azt írta, hogy „száz év múlva a gyerekeket minden héten viszik színházba”. Szerinte nincs gyerek, aki közömbös lenne a színház kínálta látványosság iránt. Bükkösdi László, a színház művészeti titkára hozzátette, ha valamelyik darab nézőszáma csökken, az általában azért van, mert a szülök előlegeznek kevesebb bizalmat hozzá. A Bűvös erdő című 1972-es előadás a legkiválóbbak közül való volt: bevonta a kis nézőket a játékba, a közönség úgy érezte, ő alakítja a mesét. Igazi gyerekdarab volt, ám sok szülő nem váltatott rá jegyet — nem ismerte, nem hallott róla. Nagy bűn lenne visszaélni a gyerekek látvánvosságvágyá. val. A színháznak felelősséggel kell bánnia műsortervével, annál is inkább, mert a jövő igényes közönségének műhelye is az okos gyermekszính^z. Szekszárdon nagyobb lehetőségek vannak, mint Pécsett. Pécsen kételőadásos bérlet van, egyeztetési és „színházvédelmi” okok miatt nem hívhatnak meg más gyermekelőadásokat. Szekszárdon ilyen akadály nincs: nem kell védeni semmiféle saját társulat érdekeit. Csak a nézőkét. Miért ne lehetne egy gyermekbérletet szervezni? Amúgy is rendeznek évente 6—8 előadást a kicsiknek. Ha félévenként bérletbe foglalnák — a pécsi, kaposvári színház előadását, egy bábműsort és esetleg egy kicsiknek való hangversenyt — tudatosabb, tervszerűbb színházélvezetre szoktatnák a gyerekeket (virág) |A Különös házasság | igaz históriája 24. BUTTLER GRÓF A KELEPCÉBEN — „Pestrül elszöktem, féltem, hogy apám felvágat!" — kísérletezik Buttler a bíróság előtt a maga mentegecéséveL Azzal érvel, hogy a házassági szerződés aláírása után meggondolta magát. Elutazása előtt ezért kérte is Dőrvnét hogy hazatértükben találkozzanak az Erdőtelekhez közel fekvő Kálón, hogy visszakérje az aláírt móringlevelet. Kálban azonban Dőryné a fontos okmányt azzal az indoklással nem adta vissza, hogy azt a férje vitte magával. A válás kimondásának legsarkalatosabb érvét arra a körülményre építi Buttler, hogy a pesti eljegyzés, illetve a káli találkozó után határozottan kerülte mátkáját. Szilárdan ellenállt Katinka kisasszony minden csalogató csábos hívo- gatásának. Azt a levelét, mely ott hever a bíróság asztalán, s amelyben ügyes-bajos dolgainak végeztével mégis megígéri tejesének a girincsi vi- szintlátást, a gróf azzal próbálkozik kimagyarázni, hogy azt a levelet csak ürügyként írta meg és pusztán azért hivatkozott benne bécsi útjára, hogy e mondvacsinált ürügygyei. udvarias formák között, elodázza mátkája viszontlátását. Már komolyabb problémát jelent annak a megokolása, hogy ha valóban ennyire megutálta jegyesét, akkor mégis miként lehet, hogy Girincsen korábban megjelent a beígért időpontnál. Az —-»-r énvek, a vallomások tükrében egyre izgalmasabb fordul: : t vesznek. János grófnak éppen azokban a napokban dolga akadt hegyaljai szőleiben, — vallja — s útja ott vitt el véletlenül Girincs alatt. Éppen kapóra jött hát Dőry Gábornak, amikor egy szolgálója késő délután azt újságolta, hogy az erdőtelki gróf titkon a körömi vendégfogadóban kíván éjjelezni. Sebesen átküldötte feleségét és leányát Körömre, hogy csalogassák magukkal otthonukba az elhidegülő vőlegényt — hisz Köröm annyira esik Girincshöz, hogy onnan „még a kutyaugatás is áthallatszik A girincsi Dőry-kastélyban azután, — mint János gróf előadja — beteljesedett tragédiája: kemény fegyveres őrizet alatt fogva tartották, s végül is pap elé kényszerítették, aki azután összeeskette Dőry Katalin kontesszel. A per egyik tromfjának szánja az okot, hogy miért tartotta távol magát jegyesétől. Nem nagyon szépítheti véleményét ... A cselédség egyik-másik tagjától bizalmasan értesült Katinka grófkisasszony leánykori feslett életéről. Annyira jutott végül is, hogy valósággal megundorodott mátkájától, annak förtelmesen parázna üzelmei miatt. A kényes téma felvetésével kívánja bebizonyítani az elfordulás lelki motívumát. Egyébként Buttler jónak látja a részére kellemetlen és semmiképpen ki nem magyarázható szerelmes sályi, egri és girincsi hónapokról nem beszélni, nem vallani. E néhány hónap őszinte szerelmét egyszerűen letagadja, agyonhallgatja. Régi házicselédek, szobalányok, komornák, kocsisok, udvarosok, jobbágyasszonyok és parasztok, de még Dőry rokonok is nagv buzgalommal segítik a grófot Tinka kontesz ellenében. Széltében-hosszá- ban bizonygatják, hogy Katalint már kora leánvságában még tulajdon édesapja is „élte”/ Kocsár Éva, az egykori girincsi szobalány szerint: — „A gróf a leányával, Katalinnal itgii élt, mint ágyasával, a bottyáni kastélyban sokszor egr’ütt találtatván... Ennek utána teherbe esett Katalin kontesz, a koronázás alkalmatosságával .,. gyermek- vesztő szert szerzett néki az attya... melyet bevéven a kontesz a terhét elveszté.” Apa és leánya vérfertőző viszonyát Julis komoma bizalmasén el is pletykálja Dőry- nének, a nagy asszonynak, aki azután az anya szigorúságával eltiltotta leányát az sójával való kettesben űzött gyanús kocsikázásoktól és „más Hlyeién titkosabb összejöveteleknek előbbeni alkalmatosságitul.” Egyes óvatosnak látszó, de annál veszedelmesebb tanúk úgy nyilatkoznak szentszéki vallomásaikban: nem tudható határozottan azért, hogy a grófkisasszonynak kitől lett volna gyermeke, mivel ugyanabban az időben már Szirmay Jóska volt kapitány úrral is parázna szerelmi viszonyt űzött.... — ,.Szirmayt, akkori szere- retöjét sokszor tapasztalták éjszakának idején lajtorján (létrán) feljönni a bottyáni kastély ablakán a konteszhez” — meséli egy jobbágyasszony. — „A kontesz tüzes és szerelmes volt — erősítgeti a girincsi kántor mindentudó felesége, — mert szeretőt tartott ler':nykorában. Egyszer én magam a kertben, s szilvásban fajtalan cselekedetben láttam őket.. Súlyosan vádolja a szerencsétlen asszonyt tulajdon nagynénje, özvegy Bodóné. Dőrv Julianna bárónő is. ö még annak idején titkon elolvasta Katinkának egy Szir- mayhoz írott levelét. Ebben arra b’ztatja szeretőjét a leány, hogy kettejük boldogsága érdekében, a zempléni révnél lesből lője agyon az anját, azután pedig tűnjenek el kettesben Oroszországban. Bodóné ezt a levelet bosszúból megmutatta az öreg Dőry grófnak, aki ennek nyomán alaposan elverte leányát. Katinka pedig a heves szócsata során, ezeket a tragédiába illő szavakat vágta az apja szemébe: — „Aminő rossz, gonosz az atyám, és aminő gonoszt attól tanultam, olyan vagyok én is!" Az eset következménye mégiscsak az lett, Hogy a nagy botrány után elkerült Boty- tyánból a kisasszony, — vallják a tanúk — s a rokon Eötvös família védőszárnyai alá telepedett. Buttler szerint jelentékenyen támogatták menyasszonyától való elfordulását az édesapja halálos ágyánál lezajlott események is. A haldokló öregnek zokogva vallotta be Dőry Katalinnal való eljegyzését és az aláírt házassági szerződést. — „Nékem semmi szándékom ez iránt a házasság iránt nincsen!" — mondotta volna állítólag édesaojának — annak halála után 35 esztendővel, bíróság előtt tett vallomásában. — „Örülök rajta, hogy ezen személyiül idegenségedet tapasztalom, — felelte szerinte a halál küszöbén vergődő atya — folyamodjál az egri püspökhöz, kinek oltalmába én tégedet ajánlottalak és kérd ötét, hogy légyen atyád és gyámod!" Apja temetése után fel is kereste Eszterházy Károlyt egri püspöki rezidenciájában, — mint előadja a szentszék e'őtt. (Folytatjuk)
