Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-30 / 24. szám
H fiatalok és az ifjúsági törvény Egyetemi-főiskolai KISZ-titkárok tanácskozása KÖZÉPISKOLÁS ISMERŐ- SÖM már előre retteg attól, hogy jövőre esedékes érettségi vizsgáján a legújabbkori történelem tételei közül az ifjúsági törvényről szólót is húzhatja. Mint állítja, fogalma sincs róla, mi is van benne, pedig beszéltek róla az iskolában, foglalkoztak vele az újságok, hallott róla a televízióban. Mégsem tud semmi konkrétumot idézni belőle. Az ifjúságpolitikai párthatározatot követően az ország- gyűlés törvényt fogadott el az ifjúságról. Mint emlékezetes, ezt hosszú munka előzte meg, a- fiatalokat is minden fórumon meghallgatták, az „Ifjúság 70” című televízió-vetélkedőn a legnagyobb nyilvánosság előtt mondhatták el gondjaikat és javaslataikat. Egy évvel ezelőtt kezdődött meg a törvény minisztériumi végrehajtási utasításainak előkészítése. A napokban ezek elkészültek. Előzőleg szinte minden tárca üzemeiben dolgozó fiataljai aktívaértekezleteken tárgyalták meg a tervezetet. A Duna menti fiatalok találkozóján Pakson került sor a konzervgyári fiatalok tanácskozására. A KISZ KB mezőgazda- sági és falusi osztálya azóta megrendezte a mezőgazdasági gépesítésben dolgozó és az ÁFESZ-fiatalok országos tanácskozását. Mégis tíz megkérdezett fiatal közül kilenc a vállát vonogatja, ha arról kérdezik, mi is van az ifjúsági törvényben. Mi a magyarázata? Hol a hl. ba? AZ ALÁBBI BESZÉLGETÉSBEN részt vett két szakmunkástanuló, két gimnazista, egy szakközépiskolás, két üzemben dolgozó és egy pillanatnyilag állástalan fiatalember. Az ifjúságpolitikai határozat és az ifjúság; törvény hallatán csak a vállukat vonogat- ják, s ezért arra sem tudnak válaszolni, milyen ennek végrehajtása iskolájukban, munkahelyükön. Akkor nézzük konkrétebben. Hogyan is állunk a demokratizmussal? Erről már mindenkinek van véleménye. A gimnazista : — Nálunk ilyen nincs. Formális az egész. A diákparlamenten egyes tanárok egészen durván torkoltak le bennünket. Három órán keresztül csupa érdektelen és értelmetlen dologról folyt a szó. Lehessen-e hosszú hajat viselni, meg rövid köpenyt, szabad-e dohányozni vagy nem. Ez senkit sem érdekel komolyan. Aki dohányzik, dohányzik, aki nem, az nem, legfeljebb az iskolában nem csinálja, ha tilos. A hosszú hajnak meg nincs jelentősége. Olyan mindegy ki milyen frizurát hord, még ha fiú is az illető. Viszont az iskolai rendtartás más pontjai ennél sokkal lényegibb vitához vezethettek volna. Például. Tilos egy középiskolásnak este nyolc után az utcán, vagy nyilvános helyen tartózkodni. Persze a mozi és a színház is nyilvános hely, hazamenni meg csak az utcán kell nem? Ha valaki hétfőn moziba megy, pénteken színházba a szüleivel, vasárnap meg a Babits klubba táncolni — ami kilencig van nyitva — akkor egy héten háromszor állhat az osztályfőnöke elé, hogy írja alá az engedélyt. Ha ezt az egész osztály csinálná, hát kész röhej lenne, s azt mondaná a tanár, hogy állandóan csavargunk. — Hülyeség, szól közbe az egyik szakmunkástanuló. Pincérek vagyunk, este tízig, fél tizenegyig dolgozunk, és nem jön értünk se a vállalati, se családi helikopter. Mi bizony minden héten legalább egyszer tíz után is az utcán „csavargunk”. — Munkaruha persze nem jár, mert mi az iskola tanulói vagyunk, nem a vállalat dolgozói. Névv-öt fehér blúz kell a tanulóidő alatt, s minden nap moshatunk, vasalhatunk — szól közbe a másik. No és tilos berendelni bennünket szünetben dolgozni. Persze, hogy be kellett menni a téli szünetben is. Jó. kértek rá engedélyt, az iskola is hozzáíá- rult. csak végül egészen más műszakbeosztásban dolgoztunk. mint amiről az iskola tudott. De ki mer szólni, hiszen a munkahelyen ott szórnak ki velünk, ab^j tudnak. — Ott van a KISZ — mint érdekvédelmi .szerv. Nevetnek, mosolyodnak, ki mennvire hajlamos kimutatni érzelmeit naivitásom felett. Az üzemben, szalag mellett dolgozó fiatalember is nevet, aki az előző kérdésről úgy nyilatkozott, hogy náluk minden rendben, sok a fiatal, meghallgatják őket, elvannak, dolgoznak, nem érnek rá különösebben foglalkozni esetleges sérelmeikkel. Az iskolai KISZ- szervezet csak van, hogy legyen, a tanárok nemigen törődnek a véleményünkkel. Demokratikus forma helyett formaság. Az üzemben is csak van. Nincs tekintélye. Ez alól a másik vállalat a kivétel, ahol függetlenített a KTSZ-titkár, határozott, rámenős, és már csak az ideje miatt is partnere tud lenni a felnőtt vezetőségnek. Csak ez a dolga. Egyöntetű volt a vélemény, hogy kádereken múlik a KISZ tekintélye. Vezető kell, aki a többiek érdekeit határozottan, bátran képviseli és ideje is van arra. hogv meg smerje a jogokat és kötelességeket, no meg arra, hogv utánajárjon a fiatalok kéréseinek. AZ ELSŐ TÉMA tehát azzal a tanulsággal járt, hogy a fiataloknak mégis van véleményük az ifjúságpolitikai párt- határozat végrehajtásáról, a törvény érvényesüléséről, csak éppen azt nem tudják, hogy ezek a dolgok benne is vannak a törvényben. Mert leíratott, hogy az érdekvédelmi szerv eL sősorban a KISZ, hogv a munkahelyen — így az iskolában is — a fiatalokat érintő döntések meghozatalába be kell vonni a fiatalokat is. Tudnak arról, hogy van iskolai és üzemi klub, arról is. hogy ehhez pénzt adott a KISZ vagy a vállalat, de azt már nem. hogy előírás, miszerint az „ifjúsági körök, szakkörök és klubok létesítésével” az állami társadalmi szerveknek és az üzemeknek hozzá kell járulniuk a szabad idő kulturált eltöltéséhez. A FIZETÉSSEL, ÖSZTÖNDÍJJAL meg vannak elégedve. Akad harminc éven aluli mindkét üzemben, vezető beosztásban, több fiatal tanárt dicsérnek a diákok, akik osztályfőnökök, de nem tudják, hogy az ifjúsági törvényben „benne van”. „Az állami szervek és a munkahelyek vezetői segítsék elő, hogy a fiatalok képzettségüknek és adottságuknak megfelelő munkakörben helyezkedjenek el..és az is „A dolgozó fiatalok anya. gi és erkölcsi megbecsülését a munka szerinti elosztás elve alapján a többi dolgozóval azonos módon biztosítani kell”. S ha ezt nem tudják, valamint ilyen egyszerűen tudomásul veszik, hogy a KISZ- nek márpedig nincs tekintélye, akkor azt hiszem, nincs joguk a „sült galambot” várni. A KISZ-alapszervezet vagy szervezet, az iskolai vezetőség vagy munkahelyi csúcsvezetőség tekintélye pedig a hiedelemmel ellentétben nem a vezető személyes rátermettségén, hanem a tagok munkáján, magatartásán és társadalmi munkáján múlik. Ilyen alapszervezet aztán arra is képes, hogy rátermett vezetőt válasszon. MÁSODIK TÉMA. Van-e hátrányos helyzet, létezik-e megkülönböztetés? Főleg diákokhoz szólt a kérdés, de mint kiderült, a munkásfiatalokat is érinti. Az egyik gimnazista: — A hátrányos helyzet szerintem nem az otthoni műveltségkülönbségekből adódik. Ezt kiegyenlítheti a könyvtár. De egyesek egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy némelyik családnak valóban nincs arra ötszáz forintja, hogy elmenjen az osztálykirándulásra. Az nagyon jó, hogy év elején sokan kapnak tankönyvsegélyt, meg az iskolaköpeny is demokratikus viselet. Kétségkívül hátrányos helyzetben vannak a bejárók, nemcsak szórakozás, de tanulás szempontjából is. A szakkörökben sem vehetnek részt, mert buszhoz, vonathoz kötöttek. — Nem az első ötössel van a probléma, — szól közbe a szakközépiskolás — mert azt végül is minden szülő összeszedi valahogy, hanem a másodikkal. Ha valaki csak egy százassal a zsebében Indul el, az nézheti a menü mellől, hogy a másik májpástétomot eszik, és a dugiitalt is ő hozza este a szálláshelyre. Nemcsak hátrányos helyzet, de megkülönböztetés is van. Engem mindig a vezetéknevemen szólítanak a tanárok, legalábbis egy részük, de a vezető beosztásúak, az ismert emberek gyerekei, azok Katikám, meg Marikám. Ezek a szülők a szülői értekezleten is „feljönnek, mint a tej föle”. Az elején még mindenki ott van, aztán a tanáriban, ha az egyszerűbb szülők már elmentek, folytatódik a traccs-parti. — A dolgozó fiatal épp olyan hátrányos helyzetben van, ha bejár, mintha tanulna — mondja az egyik szekszárdi üzem dolgozója —. Saját bőrömön tapasztalom, ha még továbbtanulni Is akarok, nem tudom, hogyan osztom be az időmet, s lesz-e buszom este hazafelé? Megkülönböztetés a gyáron belül is van, de nem mindig hátrányos, illetve^ A felsőoktatási intézmények KISZ-titkárai vsámap folytatták tanácskozásukat Pécsett A KISZ Központi Bizottsága és az országos egyetemi-főiskolai tanács szervezésében mintegy százötven ifjúsági vezető találkozott a mecsekaljai városban, hogy megvitassák az időszerű Ifjúságpolitikai kérdéseket és a felsőoktatási intézményekben folyó KISZ-munka tapasztalatait. Vasárnap délelőtt az orvos- tudományi egyetem központi épületében találkozott a fiatalokkal Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá- nap tagja, a Központi Bizottság titkára, s válaszolt a KISZ-titkárok által feltett oktatási és művelődési, valamint a belpolitikai vonatkozású kérdésekre. A találkozón részt vett Bocz József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Petőházi Szilveszter, a KISZ KB intézőbizottságának tagja, a Bara- nya megyei KISZ-bizottság első titkára és dr. Hajnal József, a Pécsi Orvostudományi Egyetem főtitkára is. A nap folyamán az ifjúsági vezetők együttes ülésen tanácskoztak, s ennek során Török Imre, a KISZ KB intézőbizottságának tagja, az országos egyetemi-főiskolai tanács elnöke és Barabás János, a KISZ KB egyetemi-főiskolai osztálvá- nak vezetője tartott előadást Hétfőn és kedden a titkárok szekcióüléseken tanácskoznak a különböző típusú felsőoktatási intézményekben folyó KISZ-munkáról. (MTI) ahogy vesszük. A művezetők: a barátaiktól, vagy azok fiaitól sokkal többet várnak el, mint mástól. A jó brigádtól is többet követelnek a főnökök. Persze, az is megkülönböztetésnek számít hogy a mérnökök nem, vagy csak ritkán barátkoznak ugyanannak az üzemnek a szakmunkásával, pedig lehet, hogy az a munkás még műveltebb is. A hátrányos helyzetű diákokról szóló utasítás több más mellett szintén helyet kapott az ifjúsági törvényben. Erről sem tudtak a fiatalok. Ami ezen kívül elhangzott a megkülönböztetésről, az már nem szabályozható törvénnyel, illetve már régen bennfoglal- tatik az Alkotmányban, hogy minden magyar állampolgár egyenlő, de a tudatformálás nem a törvények feladata. Foglalkoztak az ifjúsági tör-: vény ismertetésével országos szinten, mint a bevezetőben már felsoroltuk. Aztán szó volt róla az iskolákban, munkahelyen, KISZ- és párt taggyűléseken, a fiatalok saját bevallásuk szerint is hallottak róla éppen eleget. Unták is na evőn. de a tájékoztatás a jelek szerint nem ment túl az általánosságokon, ha éooen a legilletékesebbek, a fiatalok nem tudják, mi minden foglaltatik ebben a nagy fontosságú törvényben, ök is hibásak ebben persze, akik nem ismerték meg államilag garantált jogaikat és kötelességeiket, de hibásak vagyunk mindannyian, akik nem fordítottuk, vagy nem közérthetően fordítottuk el a gyakorlat nyelvére. Ha kell, kezdjük el elölről ezt a fordító munkát, mert csak így elevenedhetnek meg a törvény holt betűi. IHÁROSI IBOLYA Beszélik, hogy... nagy a rongyrázás Nyakig vagyunk a farsangban, vagy hogy pontosabb legyen, akadnak olyanok is, akik torkig vannak vele. Utóbbiakat azonban ne úgy tessék érteni, hogy az illetők bálról bálra járva megcsömörlöttek volna a szüntelen mulatozástól. Nem hiszem, hogy ez volna az általános. Igaz, sokan és sokat beszélnek mostanában a farsangról, a báli szezonról, de nemcsak azok, akik személyesen is megjelennek az Intercontinentalban, vagy más reprezentatív helyen rendezett fényes esteken. Fogalmam sincs, hogy az idén vízkereszttől hamvazószerdáig hány bált rendeznek, csak az újságokból és hallomásból tudom, hogy lesz svábból, medikusból, jogászból, újságíróbál, vendéglősök bálja, cigányból, autósok bálja. Mondjuk húsz nagy, országos bál, a különböző helyi mulatságokat nem számítva. Mennyien mehetnek el ezekre a híres és hagyományos bálokra. Talán húszezren? Tegyük fel, hogy többen. De ez még mindig csők a lakosság kis töredéke. Akkor pedig miért válik közüggyé a farsang, a bálozás? Mert közügynek kell hinnem, hiszen annyit beszélnek róla. A kutya alighanem ott van elásva, hogy itt Is a pénz, helyesebben a pénznek tulajdonított helyzet adja az egyébként jelentéktelen témához a töltést. Hol hevesebben, hol csöndesebben, de olyan nézetek kapnak hangot, hogy farsang idején lehet leginkább megfigyelni egy szűkebb réteg dühítő rongyrázásót. Hogy a nőorvos felesége a báli szezonra öt ruhakölteményt csináltatott magának a belvárosi szalonban, „á”, ötezerért. Arról is hallottam, hogy az ékszerüzleteket ezekben a napokban valósággal megrohanják, úgy viszik a sok tízezer forintos karkötőt, nyakláncot, gyűrűt, mintha ingyen adnák. Tényleg ilyen méreteket öltene nálunk a rongyrázás? Biztos vagyok benne, hogy nem minden szóbeszéd fedi a valóságot, a farsangi eszeveszett költekezés valószínűleg nem olyan arányú, mint amekkorában tovább adják. De akkor Is érdemes elgondolkozni rajta, mert mindenképpen torzulás a mi társadalmunkban az, ha bármilyen foglalkozású emberek körében divatos életformává válik az úrhatnámság, a versengés abban, hogy ki él fényűzőbben, ki költ többet luxusholmikra. Vagy hogy a témánál maradjunk: ki hány bálon, miben jelenik meg és mit költ Az ilyen életforma joggal háborítja fel azokat, akik esetleg mindennapos megélhetési gondokkal küszködnek, a tisztességes munkával szerzett pénzt szigorúan be keH osztaniuk. Vannak, akik azt mondják, hogy legyünk tárgyilagosak, legalábbis próbáljunk azok lenni, hiszen ha valaki sok pénzt keres, akkor nyilvánvalóan el is kell költenie. Nos, tagadhatatlan, hogy ebben is van valami, A megoldást én sem abban látom, hogy keressen mindenki egyenlően, ez legalább annyira gazdaságtalan és társadalmilag káros volna, mint a kirívóan nagy jövedelem- különbségek, hiszen az emberek munkájának közösségi haszna nem egyforma. Az alapkérdés mégis az; miképpen juthatnak egyesek rendszeresen mesebeli jövedelemhez, hogyan kerülnek abba a helyzetbe, hogy nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel? A nyilvánvalóan tisztességtelenül szerzett pénzek ügye a rendőrségre és a bíróságra tartozik. Vannak azonban mammut- jövedelmek, amelyeknek keletkezésében nem törvénybe ütköző manipulációk játszanak közre, hanem az adott gazdasági lehetőségek mértéktelen és kíméletlen kihasználása, az ügyeskedés, a végzett munkával és a társadalmi hasznossággal arányban egyáltalán nem álló pénzszerzés. De eddig sajnos méqsem sikerült megbízhatóan elzárni azokat a pénzszerzési csatornákat, amelyek újra szülik az úrhatnámságot, a hivalkodó költekezést, a rongyrázást. Pedig ezeket el kell zárni, ha fokozatosan és körültekintően is, de erélyesen. Nemcsak és talán nem is elsősorban azért, mert a rongy- rázás joggal kelt visszatetszést, és alkalmat ad a szóbeszédekre. Hanem, mert ez merőben idegen a mi társadalmunk lényegétől. Ne kerteljünk: iqazsántalan. Az igazságtalanságot pedig miNamarabb orvosolni kell. ÁRKUS JÓZSEF /
