Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-26 / 21. szám
Tervek és városközpontok Lépcsők az agyagban " Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi határozata, most, legutóbb pedig a decemberi parlamenti ülésszak is többféle vonatkozásban szól a lakásépítésről; utalnak arra is a megállapítások, hogy fokozni kell az állami lakásépítés ütemét, arányait; amennyire lehet stabilizálni, illetve maximálni az építkezések költségeit is. Ennek egyik útja — s ez természetes — az okos tervezés, a gazdaságos építkezési formák alkalmazása. Teljesen érthető a tanácsoknak — városokban, de a nagyobb községekben is — az a törekvése, hogy a szőkébb pátria szépüljön, gyarapodjék; a kisvárosba lassan „beköltözzék” a középblokkos építkezési módszer, a nagyvárosokban pedig ne legyen ritkaság a 6—8 emeletes házak sora. (Csak úgy „kapásból”; aki évekig nem járt, például Veszprémben, alig ismer rá. Központja ma már nemcsak szép, hanem európaian modern, összhatásában is kellemes.) Tulajdonképpen érthető hát az a „roham” is, amelyet az Építési és Városfejlesztési Minisztérium szakemberei úgy fogalmaznak meg; város- köznont-építési „invázió”... A tanácsoknak megnöveke- det* a pénzkeze1 ésben is megnyilvánuló önállósága, ez ötvöződve a jogos fejlődési igényekkel, sok helyütt sugallja: „nosza, építsünk mi is város- központot”. S — tegyük hozzá, ilyen is előfordul — csendben azt is jelképezi a tervek egyike másika; „hadd pukkadjon a szomszéd, lesz nekünk az övénél különb is”. Az utóbbi szemlélet pedig, megint csak hangsúlyozni kell, hogv helyenként bizonyos „drága” torzulásokhoz vezethet. A gyöngyösi „magasház" so. káig volt sajtócsemege. Ma már jobbára feledésbe merült a históriája, az átutazók sem figyelnek fel annyira, hogy a méregdrágán készült monstrum semmiképpen se lett dísze a tájnak. Gyöngyösnek is aligha. Az ÉVM fiókjaiban azonban pihen ma is néhány terv-hasonmás, az ország különböző településéről érkezett terv — láttukra kívánkozik a kérdés: ennyire gazdagok lennénk? (Láttam korábban egyik vidéki középvárosunk városközpont-elképzelését pauszpapíron — méregdrága volt már a terve is, s mint kiderült, hiába készítették el. Nem kevesebb, mint tizenkét magasházat, 20—22 emeletes monsbnimot kérték a városi vezetői a mérnök-kollektívától, mondván: lesz belőlük üzletház, szálloda, egy-kettőből esetleg öröklakásos-há- zak...) Harminc városközpont-ter. vet vizsgálnak, elemeznek és tanulmányoznak mostanában az ÉVM szakértői; immár jogszabály — aktuális és szükséges előírás — biztosít betekintést a tervekbe, s ad bízón vs fokú döntést is a minisztérium hatáskörébe. Nem a tanácsi önállóság megnyirbálásának jegyében, ezt talán hangsúlyozni nem kell. Hiszen nyilvánvaló, hogy — például — a salgótarjáni városrendezési tervek, ott, ahol a szanálások már megtörténtek, s gyakorlatilag a „II. ütemben” építkeznek — „zöld utat” kaptak; mértéktartóan, gazdaságosan végzik az építkezéseket. Ahol azonban szinte még a tervezés sem történt meg, pontosabban, jól láthatók a túlzások körvonalai, megállj-ra, nyugodt ellen javallatra van szükség, még akkor is, ha a nagyon látványos megoldás híveinek ez keserű perceket szerezhet Nem elhanyagolható része a -ddéki városrendezésnek; a nnagasház-problematika. Igen sok tervben szerepel ilyen, • 10 emeletet meghaladó épület, a legkülönbözőbb, hangzásra tetszetős célok megjelöléséveL Holott — s ez megintcsak a racionális gondolkodás megvalósítás szükségéből fakad — közismert, laikusok számára is könnyen felfogható: mennyi minden szól ellene. Tíz emeleten felül a szokottnál sokkal drágább nyomásfokozó berendezések, kiszolgáló létesítmények beépítése szükséges. Az ilyen „áron” épített lakások költsége hovatovább csak csillagászati összegekben fejezhető ki. Világos tehát, miért nem engedhetők meg ezek az építkezések, miért nem kapnak vi. déki városainkban, még kivételesen sem lehetőséget „a mi toronyházunk” felépítésére. A mértéktartás, a takarékos, ésszerű gazdálkodás — törvény. A városok „rangját” nem abban határozza meg társadalmi fejlődésünk, menynyire luxuskivitelű, reprezentatív a városközpont, van-e 20 emeletes szálloda, vagy 16 emeletes üzletház? A pénztárcához szolidan igazodó, a lakáspolitikai koncepció elvei szerint végzett és végzendő lakásépítkezés az, amelyre „osztályzatot adnak” a lakók. Még ha nehéz is lemondani a látványos, a „szomszédnak ilyen nincs” építkezésről. Pop- tosan azoknak az érdekében, akikért a tanácsok dolgoznak, az állampolgárokért, a még lakásra — állami lakásra, de legalábbis megfizethető áru lakásra — váró tízezrekért, mindenütt, az országban. V. M. Vizsgáztak a dolgozók iskolájának hallgatói Az Alsópéli Állami Gazdaságban 1972 őszén megszerveztük azon dolgozóink részére az oktatást, akik nem rendelkeznek, illetve nem rendelkeztek az általános iskola VIL illetve a VIII. osztályával. A beiratkozás és az indulás hosszú és türelmes meggyőző munkát igényelt. Dolgozóink egy része, úgy érezte, hogy „ilyen vén fejjel nem érdemes már az iskolapadba ülni”. A másik része attól félt. hogy „úgysem tudom a leckét megtanulni.” Az út- és közlekedési viszo. nyaink, az oktatást végző pedagógusok szállítása is igen nehéz feladat elé állított bennünket. Udvari községhez tartozunk közigazgatásilag, köves- útunk viszont Sárszentlőrinc felé van. Ezért a tamási járási művelődési osztálytól engedélyt kértünk arra, hogy a paksi járáshoz tartozó sár- szentlőrinci általános iskola pedagógusai végezhessék az oktatást. A tamási járási művelődési osztály vezetője, Nagy elvtárs az engedélyt gyorsan megadta és ezzel lehetővé tette, hogy az oktatást október hónapban megkezdhessük. A sárszentlőrincl általános iskola igazgatója, Renkecz József, a pedagógusok részére engedélyezte és segítette a dolgozók iskolájában való oktatást. így kezdtünk hozzá Földesi Jánossal, a sárszentlőrinci általános iskola igazgatóhelyettesének vezetésével az oktatás megszervezéséhez. A hallgatók meggyőzése, kételyeik eloszlatása sok érvet, munkát igényelt, de végül 28 fővel megkezdődött az oktatás. A menet- közbeni problémákat javarészt megoldottuk, de még így is történt lemorzsolódás, elköltözés, betegség miatt. 1973. január 22-én érkezett el a nap, amikor a 24 hallgatóból 7 a Vili. osztály. 14 pedig a VII. osztály anyagából tett eredményes vizsgát A vizsgáztatás előtt, illetve alatt a hallgatóknál látható volt hogy felelősséggel készültek, bár a vizsgáztatás előtt drukk, egyeseknél csüggedés volt tapasztalható. Az oktatást végző tanárok bátorítást adtak a hallgatóknak. A vizsga délelőtt 9 órakor kezdődött. Eredményét délután 5 órakor hirdette ki a vizsgáztató paksi általános iskola igazgatója, Török elvtárs. Az eredmény- hirdetéskor felcsillant a hallgatók szeme. Senki sem bukott meg, A VII. osztály átlaga 2,9 lett, míg a VIII. osztály 3-as átlagot ért el. A vizsgán születtek egészen jó eredmények. A VII. osztályban például Streicher György (5) kitűnő eredményt ért el. A VIII. osztályban Varga István (4) jó és Vincze József 3,5 átlagot ért eL A vizsga izgalmát és az elért eredményt a hallgatók és az oktatók közös halászlé vacsorával fejezték be, jó hangulatban. A vizsga után a VII. osztályosok számára 2 hét „pihenő” után február 5-én kezdődik a VIIL osztály anyagának oktatása. Ebbe a munkába bekapcsolódhatnak azok a dolgozók és családtagok, akik már rendelkeznek a VII. általános iskolai végzettséggel. A hallgatók köszönetét tolmácsolom ezúton is a sárszentlőrinci iskola pedagógusainak. Földesi János igazgatóhelyettesnek, a tanfolyam vezetőjének és azoknak a pedagógusoknak, akik részt vettek, illetve részt vesznek az oktatásban. Végül a hallgatók kérésére tolmácsolom a vizsgáztató pedagógusoknak is köszönetüket, a vizsgákon tanúsított türelmes és jó módszerű munkájukért, amellyel nagymértékben hozzájárultak sikeres vizsgájukhoz. SOMOGYI JÓZSEF személyzeti vezető Látványnak szép. A havas agyagba vájt lépcsők fokai szikráznak a napban. De látványon kívül jó-e másra? A gyönki ÁFÉSZ téglagyárában jelenleg talajelőkészítő munka folyik. Az ÁFÉSZ-nél aligha dicsekedhetnek a tavalyi eredményékkel. A téglagyár üzeme jelentős ráfizetéssel zárta az éVét. De‘á "gyön- kiek nem adták fel: pénzt költöttek a téglagyárra, kikísérleteztek egy új prést, melynek Dunántúli sütőipari szocialista brigádok vetélkedője Székesfehérváron Nehéz és felettébb tiszteletre méltó munka a sütőipari dolgozóké. Ritkaság a nyolcórai munkaidő, de annál többször fordul elő a dagasztógép és sütőkemence előtt eltöltött 10— 11 órás munka, amelynek eredményeit naponta bírálja és ízleli, fogyasztja a dolgozó ember. Az éjszaka egybefolyik a nappallal, a tésztának kelnie kell, a kemencének izzani. A kenyér valóban mindennapi eledelünk. És ezt ők készítik: a sütőipari dolgozók. A pékek. E sok nehézség, verejték tudatában valóban becsülendő az a hosszas és lelkiismeretes felkészülés, amelyre négy megye: Baranya, Fejér, Somogy és Tolna sütőipari vállalatainak dolgozói vállalkoztak, amikor beneveztek a szakma szocialista brigádjainak szakmai és kulturális vetélkedőjére, amelynek idei elődöntőjét Székesfehérváron tartották az SZMT székházának színháztermében. Az elődöntőn Tolna megyéből a Bonyhád környéki Sütőipari Vállalat „Váci Mihály”, a Szekszárd körzeti Sütőipari Vállalat „Lőwy Sándor” és a Tamási körzeti Sütőipari Vállalat „Tavasz” szocialista brigádja vett részt. A zsűri elnöki tisztét Szol- lár György, az ÉDOSZ KB osztályvezetője töltötte be, Talpai János (Kaposvár), Szalma János (Pécs), Rózsa Andor (Tamási) és Járo6y Ferenc (Székesfehérvár) pedig a bíráló bizottság tagjaiként működött közre. A vetélkedő nem csupán szakmai, hanem politikai és kulturális versengés is volt. A kora délelőtt kezdődő és késő délutánba nyúló rendkívül izgalmas és érdekes versengés során a résztvevők meglepő felkészültségről tettek tanúságot, ami azt mutatja, hogy sok-sok órát töltöttek könyvtárakban. foglalkoztak zenével, sporttal, politikai kérdésekkel és nem utolsó sorban saját szakmájuk sokszor csapdába ejtő, vagy első hallásra meghökkentő, de a jó szakmunkás által megfejthető kérdésekkel. A fárasztó napi munka mellett éppen ez a dicsérendő és bár nem mind a nyolc brigád jutott az országos döntőbe, a felkészülés során megszerzett sok-sok ismeret mindenképpen nyeresége a sütőiparnak, mert szakmunkásai műveltebbek lettek, de nyeresége az egyes embernek is, aki nagy utat tett meg, amíg a száz és száz vetélkedni kívánó közül eljutott a székes- fehérvári elődöntőig. A mindvégig izgalmas vetélkedő folyamán jóformán az utolsó percekig nem volt biztos a győztes mígnem az utolsó fordulóban eldőlt, hogy Baranya megye Sütőipari Vállalatának „Zrínyi” brigádja vesz részt a február 25-én. a budapesti Százados úti kenyérgyár kultúrtermében megrendezésre kerülő országos döntőn. A Tolna megyeiek közül a tamási brigád 2.. a bonyhádi 5., és a szekszárdi 6. lett. Még annyit: az elődöntőben részt vett versenyzők iskolai végzettsége a 8. általánostól az egyetemig teried. BALOGH JÓZSEF segítségével 18—20 ezer téglát is gyártanak majd naponta. Legalábbis a próbaüzemelések szerint. Jelenleg talajelőkészítő munka folyik tehát. Tíz ember lapátolja az agyagot, hogy a fagyok múltával a kísérletek után a tényleges bizonyítás kezdődjön el. Úgy legyén, hogy sikerüljön. Minden téglára szükség van, a gyönkihez hasonló kis gyá- rocskák termelésére is. De csak akkor, ha nem kerül többe a leves mint a hús. Ha nem von el máshonnan forintot, munkaerőt a korszerűtlen technológia, a presztizsféltés, ha versenyt tud tartani a korszerű gyártási móddal. Jó néhány hasonló üzem becsukta kapuit az utóbbi években. Mindig szomorú látni a lerobbantott kéményeket, a kifakadt oldalú égetőkemencét. De sehol sem a rosszindulat szüntette meg a gyártást: hanem a szükség. A nagyüzem fölénye a kis manufaktúrák felett. Mert a fejlődés útja tagadhatatlanul más. Nem szeretnénk kedvüket szegni a gyönki ÁFÉSZ-nél azoknak, akik pénzt áldoztak a vállalkozásra. Nem az ő pénzüket, hanem a közét. Biztosan óvatosan bántak az összegekkel. De ha a kísérlet idén sem sikerül, jobb ha kihasználatlanul gyepesedik a bánya. (kádár) Foto:' Komáromi Z. példányban jelenik meg;
