Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-25 / 20. szám
Jövőnk a jelenben CSAKAY LASZLÖ: KATHARZIS (Iinóleummetsaet) Csákay László negyedikes gimnazista, három éve tagja a tamási járási művelődési központ képzőművészeti szakkörének. Várjuk más, amatőr képzőművészeti csoportok, szakkörök fiatal tagjainak alkotásait is. A legjobb képeknek helyet biztosítunk az Ifjúság hasábjain. Szakmunkástanuló-klub, Tamási Szeretnek és tudnak dolgozni a fiatalok. Egyre gyakrabban nyilatkoznak így a gazdasági vezetők, ha az üzemükben alkalmazott ifjú szakemberekről kérik véleményüket. A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat szűcsüzemében, a lekészítő- mühelyben dolgozik a 21 tagú, lányokból és fiatalasszonyokból alakult ifjúsági szocialista brigád. A brigádvezetővel és helyettesével arról beszélgettünk, milyen feltételek között, s milyen igények szerint munkálkodik ma egy ifjúsági brigád? Van-e előnye annak, hogy nevükben hangsúlyt kap ez a szó, s jelent-e valamit a megkülönböztetés? A brigádvezető így kezdte: — Egy közösségről soha nem a neve szerint ítélnek itt a vállalatnál. Amikor ér„Szinkron* a Á szekszárdi „tiniknek- nem kell bemutatni a Szinkron együttest, de sokan ismerik őket a megye fiataljai közül is. Azt mondják róluk, hogy jól, kulturáltan játszanak, elsősorban dallamos, népszerű slágerzenét. Eredményeik is vannak: a legutóbbi salgótarjáni amatőr- fesztiválon ezüstdiplomát kaptak. Most megtisztelő meghívásnak tehettek eleget: a pécsi rádió felvételre hívta be őket Ábrahám Zsolt, az együttes vezetője, szólógitáros, énekes és háziszerző beszél róla: — Reggel hét órakor kezdtük a munkát a stúdióban, és délután négyig folytattuk. Hat számot vettünk fel, valamennyi saját szerzeményünk. Nagyon furcsa volt a módja: először szalagra játszottuk a kíséretet, aztán kaptam egy fülhallgatót, amin hallottam a zenét, és ekkor énekeltem kü- lön-külön a három szólamot. A felvételek sikerét az is bizonyítja, hogy már másnap játszották az egyiket, a „Nyári történet” címűt az „Égy kicsit nekem, egy kicsit neked” műsorban. Hamarosan Országjáró diákok találkozója Óbányán Január 27—29 között az országjáró diákok területi találkozója lesz Óbányán, a KISZ Tolna megyei Bizottságának turistaházában. A háromnapos találkozón —, melyet a baranyai és a Tolna megyei KISZ-bizottság közösen szervez — négy megye* országjáró diákjainak képviselői vesznek részt. Programjuk szerint szombaton gyalogtúrát tesznek Mecsekná- dasd és Óbánya között. Vasárnap helyismereti túrák keretében ismerkednek Óbánya festői környezetével, hétfőn pedig — záróprogramként — gyalog indulnak Pécsre. A KISZ Tolna megyei Bizottságának elmondották, hogy megyénket a tamási gimnázium természetbarát diákjai képviselhetik eddigi lelkes országjáró tevékenységükért! tékelik a munkát, azzal kezdik: ez ennyit tett az asztalra, az meg annyit. A kettőt összevetik, s vagy megfelel, vagy kevésnek találják. A név csak azután jön. Kezdetben velük is így volt. Nem törődött azzal senki, mennyi az átlagéletkorunk, csak azt nézték, hogy megfeleltünk-e a követelményeknek. A kollektíva legfiatalabb tagjai még alig múltak 20 esztendősek, a többség 24—25 éves. Hosszú idő alatt rázó- dott össze a társaság olyanná, amilyennek most tudják. Mi köti össze őket? A korunk sok nehézséget áthL dal — mondta a brigádvezető. — Nem vagyunk olyan fáradékonyak, kevésbé kötnek a családi szálak. Azt valljuk, ha jó munkát akarunk végezni, nem elég együtt dolgozni. Gyakran adódnak olyan emberi problémák, amelyeket pécsi rádióban bemutatja számaikat az újvidéki „Futótűz” műsor is, sőt Szinkronék olyasmiről is hallottak, hogy a Magyar Rádió is meghallgatja őket. Egyelőre nem változik a programjuk, Ábrahám Zsolt szerint nem is álmodoznak „karrierről”, hiszen egyikük sem Tekinti kellemes időtöltésnél többnek a beatzenélést. Szombaton vidéken játszanak, vasárnaponként törzshelyükön, a Babits művelődési központ klubjában. Születésnapja volt A tizenkettedik. Tegnap azt mondta apa, tizenkét éves korától kezd igazán ember lenni a gyerek. Mert addig csak úgy él a nagyvilágban. De ha elmúlik tizenkét éves, akkor már el tudja rendezni a dolgokat. Nem értette egészen, mit akar ezzel apa, ő már eddig is sok mindent elrendezett De nem akart vitatkozni. Meg különben is szép volt amit apa mondott, olyan ünnepélyes. De jobban érdekelte, amit anyával intézett Azt nehéz volt eldönteni, kiket hívjanak meg, mert ha a srácok elmondják a többieknek a négerkockát, meg a tejszínes krémfagyit, hát akkor ki tör a balhé az osztályban. Anya remekül megoldotta a dolgot: Tudod mit? — mondta. — Hívd meg az összes lányt. Igaz, fiúkat is szeretett volna hívni, de az összes lányt, az mégiscsak nagyszerű és baro- mian igazságos. Mert majdnem mindnyájan egyformán jóban vannak. Együtt járnak strandra, moziba, meg az öregasszonyokat is együtt vállalták. — Hányán is vagytok? — kérdezte anya reggel a konyhában. Végigmondta magában a névsort. — Én vagyok a tizennegyedik — kiáltotta diadallal. De szép nap — gondolta, ahogy szelte a tiszta, friss vizet. Úszik egyet, aztán körülnéz, van-e itt valaki a lányok közül. Fél kettőkor találkoznak anyával a sarki csemege előtt. Bevásárolnak, aztán sütnek. ötre hívták a vendégeket, addigra apa is hazaér, meg Zsolti az oviból. csak a barátság, egymás jobb ismerete tud megoldani. Van vándorlás a brigádban? — A munkaerő-vándorlás a műhelyben szinte ismeretlen fogalom. Ilyen jó munkakörülményeket, kereseti lehetőséget nemigen találni másutt a községben. Közülünk csak azok lépnek ki, akik előbbre lépnek. Ha valaki a bundakészítés összeállításában, késztermékké alakításában helytáll, arra másutt is lehet számítani. — A „Kiváló ifjú szakmunkás” mozgalom ad keretet szakmai önképzésünknek. A brigádban tizenhatan vagyunk szakmunkások és tizen részt veszünk a mozgalomban. Énéi. kül nem sokra mennénk. Az egyre bonyolultabb gépek és a nagyobb minőségi követelmény mellé szaktudás kell. A brigádból heten KlSZ-ta- gok, ketten párttagok. A KISZ-alaoszervezet magvát a brigád képezi. — A szocialista brigádmozgalomban kovácsolódott egv- gyé a közösség, amely jobb munkára, a termelékenység növelésére ösztönöz, s emberi tulajdonságainkat is formálja — fos1 a Ha össze véleményét a brigádvezető helyettese. — Nem várunk sem megkülönböztetést, sem kényszerítést — tette hozzá áz egyik brigádtag. — Csak bizalmat... Erre rászolgáltak. Üzemvezetőjük szerint nagy a szerepük a fiatalok üzemi közösségi szellemének erősítésében. Termelékenységük az utóbbi években 5—10 százalékkal emelkedett. Arra riadt, hogy fél egy van. Eszébe jutott a csokis sütemény, meg az, hogy éhes. És ekkor mintha pofoncsapták volna: úristen, a Varga néni ebédje... Hiszen ma ő a soro6! Vagy mégsem? Hétfőn Boron- kai volt. kedden a Gyurkó, de tegnap, ki volt tegnap? Mert, ha tegnap a Király Mari volt, akkor ma ő a soros. Lehetetlen! Anya szólt volna. Igaz, nemrég kijelentette, nem kislexikon az ő feje, tartsa mindenki nyilván a maga kötelességeit. de azért ha végképp elfelejtkeznek valamiről, anya mindig szól. Hogyan is tudja észben tartani mindnyájuk ügyét-gondját...? Most az egyszer ő is megfeledkezett volna? Talán a születésnap miatt... Hazarohan és felhívja Marit De ha nincs otthon, akkor csak időt veszít vele. Nem. Jobb lesz, ha egyenesen az étterembe megy, s ha ott van még a Varga néni éthordója, akkor úgyis ő a soros. Mit fog szólni szegény Varga néni, hogy éppen ma... Az ebédért tizenkettőre kell menni. Akkor kezdődik az éthordósok kiszolgálása. Elkésni nem szabad mert fél egykor jönnek a gyáriak, akkor az előfizetősöknek félre kell állni, megvárni, míg a gyáriakat kiszolgálják. Az éthordókat már reggel odarakják a sorba. Mindegyiken egy kis cédula van a névvel, hogy össze ne cseréljék. Végre mindennel elkészült. Rend volt a szobában. A kis Klubot avattak Tamásiban. Az 518-as Ipari Szakmunkás- képző Iskola 200 diákjának ezután nem kell a tanítás és a buszok vonatok indulása közti időt az állomáson, autóbusz- megállóban, az utcán semmittevéssel eltölteni. Pénteken délután az avatóünnepségen még érezni lehetett a falak friss mészszagát, hiszen a klub kialakításán, berendezésén szinte az utolsó percig dolgoztak. Mikor arról érdeklődtünk, hogy a diákok mennyi társadalmi munkát végeztetnem tudták megmondani: ugyanis nem számolták. Csinálták amit kellett, de nem azért, hogy számontartsák, dicsekedjenek vele, elvégre maguknak dolgoztak. A berendezést az ifjúságpolitikai alapból kapott 25 ezer forinton kerek asztalon két személyre megterítve, kistányér, villa, üvegpoharak. Középen a szörp, meg a torta. A születésnapi torta. Gyertya nélkül. Elmosolyodott. Hetven gyertya! Hogy férne el egy tortán, akármilyen nagy is?! Mit szólnának az üzletben, hogy hetven gyertyát kér? Minek az magának nénike?! Tényleg, minek az már őneki? Ámbár tizesével is össze lehetett volna szedni! Elröstellte magát: micsoda gyerekes ötlet! De vajon hány éves a kislány, aki az ebédet hozza? Tíz-tizenkét gyertyát igazán vehetett volna. Ha már megkínálja vele! Mert nekik sütötte ám, nem magának. Az ebédhordó gyerekeknek, meg Margitkának. Hogy egyszer ő is adhasson valamit, legalább a születésnapján... Elgondolkozva ereszkedett le a fotelba. Üldögél egy kicsit, aztán úgyis jön a gyerek. Az ebédet meg elteszi vacsorára. Csodálkozni fog a kislány. Elmondja majd a többieknek, őnekik is jut, talán még a holnaputáninak is. Elégedetten nézett körül. Mennyivel más most minden! Istenem, tavaly ilyenkor... Ruhástól feküdt a fűtetlen szobában. Akkor már napok óta nem evett, csak várt. Várta, hogy meghal. Egyszer nagy zörgésre riadt. Jön a házmes- temé, a körzeti orvos, feltörték az ajtót, mert kimenni nem tudott, nem volt jártányi ereje... — Mi van magával Varga néni? — rikoltozott a házmestemé. — Nem tudott vásárolták meg. Huszonötezer forint nem sok pénz, nem tellett belőle süppedő fotelekre, sőt még az ablakokra sem tudtak sötétítőt szerelni, így aztán meg kellett várniuk az estét. hogy a klub első vendégei, a dombóvári amatőrfilmesek bemutathassák néhány alkotásukat. Persze a tamási diákok is tudják, hogy egy klub életében nem a berendezésé a döntő szerep, hanem azé a tartalomé, programé, amit _ majd nekik kell összeállítani, megszervezni. Rudas György, az iskola igazgatója elmondta az átadáson : nem elég a klubot bútorral megtölteni, ezután a tartalmi munkán lesz a hangsúly. gy— volna szólni, hogy beteg? Mit gondol, csak úgy elpatkolhat valaki a mai világban, csak azért, mert magányos?! Amikor olyan sokan vagyunk?! — Mi lesz velem doktor úr? — siránkozott a kórházban. — Nem tudok én már magamon mozdítani semmit se! Jobb, ha olyan injekciót adna, amitől elalszom örökre! Mire fölerősödött, mindent megszerveztek. Jött az ápolónő, mérte a vérnyomást, adta a gyógyszert, jött Margitka. Viszi a cédulát, hozza, amit előző nap fölírt neki, egy héten egyszer kitakarít, mos, vasal és gyerekek hordják az ebédjét. Hát most ő is viszonozza egy kicsit a szívességüket. A gyerekeknek még a nevét se tudja. Mindennap másik jön. Köszönnek, leteszik az éthordót. Némelyik nem szól. csak áll megilletődve, aztán elmegy. Kár, hogy nem tudja a nevüket... Meg azt, hogy hány évesek... * Negyed kettőre érkezett meg az ebéddel. — Ne tessék haragudni — lihegte — strandon voltam, fél egykor, amikor éhes lettem, eszembe jutott, hogy ma én vagyok a soro6, pedig azt hittem, nem én vagyok, de aztán rájöttem, hogy mégis én, mert ma van a... Na. tessék gyorsan enni, mert kihűl! Honnan tudhatta meg a Varga néni, hogy ma van a születésnapom — tűnődött, ahogy ugrált le a lépcsőn, kezében a szalvétába csomagolt csoko- ládétorta-szeletekkel. Hegedűs Magdolna-g. -s. -a. Péti Imre Születésnap