Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

Tolna meg velők a vietnami békéről

(Folytatás az 1. oldalról)

tása. Mosolyogva fogott kezet Kissingerrel. Megható volt, hogy ez az ember el tud feledkezni a személyes fájdalmáról, mert örül a békének, s úgy gondolom, ez a mosoly azt is kifejezte, hogy ők nem az amerikai népre haragszanak, hanem azokat hibáztatják, akiknek az érdekeit ez a háború szolgálta.

MENYHÁRT JUDIT,

18 éves felszolgáló:

— Ma reggel, a hétórai krónikában hallottam, hogy megállapodtak a fegyverszünet megkötésében a VDK és az USA. őszintén örültem neki, azt hiszem már az egész világnak elege van a vietnami agresszióból. Most már — az első öröm után — attól tartok, hogy ugyanúgy nem lesz a mostani békekötésből semmi, mint ahogy eddig sem lett. akárhányszor bejelentették is az amerikaiak.. Úgy vagyok vele, hogv akkor fogom elhinni, hogy Vietnamban béke lehet, ha már megkötötték.

kovács Béla,

70 éves nyugdíjas fűtő:

— A híreket rendszeresen hallgatom, magamban el-elvi- tatkozgatok velük. Hangosan politizálni sohasem szerettem, de most elmondom a véleményemet. Hát kérem, ma be- mondták, hogy Le Dúc Tho és Kissinger megállapodtak a béke helyreállításáról. Itt volt az ideje valami komolyabb nyilatkozatnak. de én azt hiszem, emögött is valami amerikai fortély van. Nem hiszek nekik, húsvétkor is, az elnökválasztáskor is elhitették a világgal, hogy abbahagyják a bombázásokat, de annál jobban folytatták. Sajnos, azt hiszem, még egv ideig ez lesz a fő téma a rádióban, újságokban. Bár ne lenne igazam.

FEJŐS JÓZSEF, kölesdi népművelő:

— Reggel, ahogy jöttem a buszon, arra gondoltam, mit mondanék, ha a véleményemet kérnék erről a mai hírről. Röviden: éppen ideje volt! Borzalmas dolog, hogy kénytelenek voltunk megszokni, hogy minden újság, minden hírműsor az amerikaiak rémtetteiről szóló beszámolóval kezdődött, és hogv már nem is tudtunk meglepődni az úiabb és úiabb amerikai agresszióról tudósító híreken. Nem múlnak el nyom nélkül ezek az évek Vietnamban, az emberekben sem. Mennyi gondiuk lesz, nemcsak az újjáépítéssel, de a háború emlékeinek, nyomainak felszámolásával a tudatokban! Elképzelhető, hogy most is van az USA-nak valami mögöttes szándéka a béke ígéretével — lényeg, hogy béke legyen végre!

GOMBOS DÉNES, a MÄV dombóvári főnökségének szertárosa:

— Nézze, hogyan ne győzne az a nép, melyet annyian segítenek? Itt van például — csak egy a nagyon sok közül — a mi felajánlásunk is. Például volt olyan kommunista műszakunk, amely eredményeként harmincezer forintot fizettünk be a szolidaritási alapra. Azután a sok más akció. Takarót, vért Vietnamnak.. Nagy öröm ez, hogy ha minden jól megy, béke lesz.

SCHMIDT JUDIT, bonyhádi gimnazista:

— Hallgattam a reggeli krónikát, és egyszer csak nem akartam hinni a fülemnek, mikor közli a bemondó, hogy most már csak a két külügyminiszter aláírása van hátra, és vasárnap éjfél után egv órakor életbe lép a fegyverszünet. Béke lenne tehát Vietnamban? Nehéz felfogni, eny- nvi év után... Nevetséges kijelentés éz most, hogy örülök. Mégis csak ezt tudom elmondani.

PÉTI GÉZA,

a szekszárdi villamossági szaküzlet vezetője:

— Aligha van az országban egyetlen jóérzésű ember, aki ne örülne most, tiszta szívből. Évekig kísértük figyelemmel a harctéri jelentéseket, sőt ha a franciák indokínai rablóháborúját is beleszámítom, több mint két évtized óta. Segítettünk mi is itt a boltban. Nem sokat, csupán kisebb pénzösszegeket ajánlottunk fej. De azért az iá válafni. • Én már gondolkodtam rajta, s meggyőződésem, hogv minden forint segített a békéhez vezető úton. Minden takaró, minden amnnijagvógvszer, t . minden kerékpár, ami tőlünk Vietnamba, jutott.

—' Ha most égy vietnami emberrel iái átkoznék, megszór rítanám a kezét. Nincs más szó rá: hősiesség volt. Ahogyan és amilyen hosszú ideig kitartottak’ az igazságuk mellett.

— Tudjuk jól mindannyian, hogy Távol-Keléten nemcsak béke van abban az országban, hanem rengeteg rom is. Egy ekkora pusztító háború után, a sokat szenvedett nép minden erőfeszítése kevés lenne, hogy egyedül jólétet teremtsen. Az újjáépítés nehéz munkájához segítségünk ezután sem fog elmaradni. S biztos vagyok benne, hogy' nemcsak a miénk, hanem egyetlen emberé sem a világon, akiben a humánumnak szikrája él.

GOMBOS JANOSNÉ nyugdíjas:

— Nem foglalkoztam én soha politikával, de a vietnami híreket mindig meghallgattam. A mi korosztályunknak kijutott a háborúból, az első idején még csak négyéves voltam, mégis máig érzem a hatását. Az édesapám hét évig volt hadifogságban, tizennégy éves voltam, mikor viszontláthattam.

— Megmondom úgv ahogy van, engem nem lepett meg a hír. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam a vietnami dolgokon. Nem tudom miért, de biztos voltam abban, hogv miután a háború a vietnamiak igazságos harca, tudtam, hogy csak ők kerülhetnek ki győztesen. Ami a közelmúlt nagy bomba támadásait illeti, mindet úgy tekintettem, mint egy végső erőfeszítést.

Népújság

1973. január 25.

— Á második világháború alatt a férjemet féltettem, aki szinte végig katona volt. A férfiak a frontokon estek el, a családok itthon mentek tönkre. El tudjuk mi képzelni, mit szenvedhettek a vietnami emberek. Azt mondják,' sokkal több bombg hullt le arra a kis országra, mint a második világháború alatt összesen.

KASZÄS IMPE,

az 505. sz. Szakmunkásképző

Intézet igazgatója:

— Hárqm gondolat jutott eszembe a parafálás hírére. Meghatott.. először is az, hogy hosszú évtizedek után egy egész nép mjnden tagja először tudja' majd azt, hogy mi a

béke. A második gondolat: ez az esemény újra meggyőzően igazolja azt. hogy a jó lelkiismeretű népek és emberek erkölcsi ereje, összefogása hatalmasabb erő a lelkiismeretlenség és a pusztítás szolgálatába állított technikai erőnél, a népirtó pusztításnál. A harmadik gondolat: a béke

azonban még nem megbékélés. Mindazoknak, akik a pusztítás éveiben figyelemmel, áldozat- készséggel, anyagi és erkölcsi segítséggel ott álltak a vietnami nép mellett, továbbra is nagyon éberen oda kell figyelniük.

FENYVESI SÄNDOR lakatos, a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet dolgozója:

— Végre béke lesz. Filmekről, tv-híradókról, újságokból értesültünk a kegyetlen gyilkolásokról és a vietnami nép hősi harcáról. Tegnap reggel, amikor a rádióból hallottam a hírt. arra gondoltam, hogy az emberiség akarata érvén’,’e- sült; béke, az alkotó, az újat építő holnapok köszöntenek Vietnamra.

— Tudom, sok-sok ezer családot nagy veszteség ért. Férjek, feleségek, gyermekek pusztultak el. A sok szenvedés talán feledésbe merül — azt azonban soha nem lehet elfelejteni, hogy ez a háború

az emberiség elleni bűntett volt. Én, mint aki nagy családból származom — tízen vagyunk testvérek — tudom, hogy mit jelent egy családnak, ha együtt van, ha a szülők, a gyermekek együtt munkálkodhatnak, élhetnek.

KALÁSZ JÄNOS

pedagógus, a Szekszárdi Dózsa

labdarúgója:

— Végre ezt is megértük. A világ közvéleménye mégis csak nyomást gyakorolt Nixonra. A béke erői győztek.

Tegnap rendhagyóan kezdődött a műszak a Szekszárdi Nyomda szedőtermében. Már nem tudni ki kommentálta elsőnek a hírt, de a vietnami fegyver- szünet kérdése egész napra másodrendűvé degradált minden egyéb megbeszélnivalót.

— Lehet, hogy a mi tiltakozásunk, meg a mi vietnami műszakunk önmagában keveset ért, de szinte az egész világ részéről megnyilvánuló felháborodás már hatalmas erő — Rusz György véleménye.

— A történelem egyik legszennyesebb háborúja volt — ez az egyöntetű ítélet az Egyesült Államok felett.

— Biztosan hozzásegített a megegyezéshez az a hatalmas támogatás is, amit a szocialista országok nyújtottak Vietnamnak. Megelégedettek lehetünk, hogy ebből mi is kivettük részünket.

Wehmann János még azt is megjegyzi: — A legutóbb lelőtt 29 amerikai repülőgép súlyos figyelmeztetés lehetett a támadóknak.

Mindenkinek van véleménye, elítélés, együttérzés, reménykedés. Hellyel-közzel még szkepticizmus is: — Lehet-e hinni az agresszomak, aki annyiszor megszegte szavát?

Aztán: — Lehet, kell, mert lám lehet és a jövőben is kell kényszeríteni, hogy ezt a megállapodást betartsa.

Kertay Gábor mintegy összefoglalóul: — Az ittlevők közül talán nekem jelent legtöbbet a megállapodás. Három fiam van. Szeretném, ha békében növekedhetnének emberré ...

S ha a védekezésben támogattuk a vietnami népet, számíthatnak ránk az újjáépítésben is.

A megyei tanács vb üléséről jelentjük

Napirenden s Az egészségügyi gondozói munka

Munkavédelem a megye termelőszövetkezeteiben

megyei tanács yb tegnap délelőtt megtartott' ülésének napirendjére ezúttal kát olyan beszámoló, illetve tájékoztató jelentés is került, melyek tárgya nem közvetetten, hanem közvetlenül az ember.

A megyei tanács elnökének a lejárt határidejű vb-határo- zatok végrehajtásáról szóló jelentését követően dr. Horváth Jenő főorvos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője terjesztett elő beszámolót arról, hogy milyen feltételek között, milyen eredményességgel folyik megyénkben az egészségügyi gondozói munka. A végrehajtó bizottság ülésének e napirendi vitájában — mások mellett — részt vett az Egészségügyi Minisztérium

III. számú főosztályának képviseletében dr. Bohánszky Ferenc is, aki a beszámoló felett nyitott vitában reálisnak nevezte azt.

A gondozás a betegségek megelőzését, az idült betegségekben szenvedők kezelését, rendszeres ellenőrzését biztosító intézkedések összességét, egyben gyakorlatát jelenti. A megelőző gondozás az egészséges lakosság egyes csoportjaival foglalkozik, akik életkoruk, munkakörülményeik, vagy fokozott fizikai igénybevételük miatt különböző, egészséget károsító veszélyeknek vannak kitéve. A megelőző gondozás a csecsemő- és terhestanácsadásokon, sportorvosi, valamint a munkaegészségügyi intézetekben folyik. Az utókezelő gondozás alanyai pedig azok, akik különböző betegségeken estek át, vagy idült betegségben szenvednek. Célja; elhárítani a betegségek súlyosbodását, kiújulását.

Régebben hazánkban utókezelő gondozást csak azokon végzett az egészségügy, akik valamilyen népbetegségben (tbc, nemi betegség, trachoma, stb.) szenvedtek. Ma az utókezelő gondozás kitérjed a szív- és érrendszeri megbetegedésekre, a cukorbetegekre, fekély- és elmebetegségekre, hallószervi- és daganatos betegségekre is.

Szükséges megjegyeznünk a fentieket követően, hogy régebben a gondozói munka intézményekhez volt kötve, ma, úgynevezett területi gondozás folyik, amit a szakorvosok és körzeti orvosok végeznek. Hangsúlyoznunk kell, hogy eredményesen, de megközelítően még ma sem olyan tárgyi, személyi feltételek között, mint az kívánatos lenne.

A tüdőgondozói munkáról szólva elsőként állapította meg a vb-nek szánt beszámoló, hogy a gondozók lelkes és szakszerű munkájának eredményeként olyan mértékben csökkent a tbc-s megbetegedések száma, hogy bízvást számolhatunk a tüdőgümőkór népbetegség jellegének megszűnésével. De míg e téren az újbóli és újbóli előrehaladás perspektívája igen kedvező, nem úgy a bőr- és nemi betegségek vonatkozásában. Bár a bőr- és nemibeteg-gondozók munkájáról egyértelműen elmondható, hogy az alapos és pontos, következésképpen nem .is eredménytelen. De mind a bőr-, mind a nemi betegségek számának növekedése arra a kötelességünkre mutat, hogy tovább kell fejleszteni ezt a gondozói vonalat.

Megyénkben 20 éve folyik onkológiai gondozás, ennek fejlesztésére a megyei tanács vb 1969-ben hozott döntést. A vb-határozat akkor célul tűzte ki a gondozói hálózat bővítését, azt, hogy minden járás; székhelyen ki kell alakítani és főfoglalkozásúvá tenni az 1—2 órás rendeléseket. Ebben az évben ez megvalósul. Szükség van rá, hogy megfelelő ellátásban részesüljön a megvében nyilvántartott mintegy 3000 daganatos beteg, s kívülük, a felkutató munka során időben orvoshoz kerüljenek a veszélyeztetett korosztályokhoz tartozék. Eddig Bony- hádon működött kísérletképpen az emlőrákszűrés. Ez évtől az emlőrákszűrés helye a megyei kórházi rendelőintézetben lesz.

Felnőtt ideg- és elmegondozás szintén hosszú évek óta folyik a megyében. Egy főfoglalkozású orvos mellett több asszisztensnő és egy területi gondozónő dolgozik. 1971-ben a gondozott elmebetegek száma 822 volt. Sajnos a gondozásra szorulók száma növekszik. A gyermek-ideggondozást hosszú ideig nélkülözte a megye. Csak három évvel ezelőtt sikerült létrehozni a gyermekideggondozót, amely szűkös, céljának nem megfelelő elhelyezésben látott munkához. Míg 1970-ben havi átlagban 190 gyerek kereste fel a gyermek-ideggondozót, 1972-ben már 304. Várható a gondozásra szoruló gyermekek körének további bővülése.

A végrehajtó bizottság, dr. Horváth Jenő főorvos beszámolója alapján megállapította, hogy megyénkben az egészségügyi gondozói munka az utóbbi években fokozatosan fejlődött. A gondozás a megye lakosságának egyre nagyobb körére terjed ki, javultak a tárgyi, ' személyi feltételek is. Megoldódott a megye-i bőr- és nemibeteg-gondozó intézet kedvezőbb elhelyezése; a’aoterü- letileg bővült a megyei TBC- gondozó intézet, s a közeljövőben nyernek elhelyezést az onkológiai, a felnőtt- és gyermek-ideggondozók. Mindez nem kevés, de többre van szükség. Ezért is hozott az egészségügyi gondozói munka továbbfeilesztése érdekében a megyei tanács végrehajtó bizottsága úiabb határozatot.

A termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetéről Somnr- jai Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának vezetője tájékoztatta a testületet,

A vb jóváhagyta a táiékoz- tatő jelentésben megfogalmazott további munkavédelmi tennivalókat, m”’d végezetül a bejelentésekkel foglalkozott.