Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-23 / 18. szám
Lé gvezeték — Megközelíthetetlen házak —Végtelen perek a láthatáron Átmenet! megoldás — de meddig ? Tizenkét aláírással levelet kaptunk a szekszárdi Ocskó László utcából. Teljes terjedelmében idézzük, mert érde. mes: „Kérjük adjanak hangot a Népújságban alábbi panaszunknak, mely egy egész utca véleménye, hiszen a most megkezdett »építkezés« valamennyiünk érdekét sérti és súlyos károkat okoz. Utcánkban a városi tanács a távfűtési vezetéket légvezetékként kezdte el készíttetni. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a kertvárosi családi házak kapuja előtt kb. 1,50—2 méterre 4,5, méter magas vasbeton oszlopok meredeznek. Erre kerül majd, többszörösen megtört vonalvezetéssel egy nagy átmérőjű cső; nagyjából olyan képet nyújtva, mint a Diósgyőri Vasmű belterületén. Végeredmény: 1. Az oszlopoktól egyes házak udvarára gépkocsival nem lehet beállni. 2. A kertváros a város része, méghozzá szép része. A városkép egyensúlya ezen a szakaszon megbomlik, tönkremegy. 3. Furcsa „csereként” a villanylégvezetékeket föld alá süllyesztik. A csatlakozáshoz valamennyi, kivétel nélkül nemes vakolatú ház falát fel kell vésni. 4. Magánvéleményünk szerint a távfűtés föld alatti vezetése, ami a kertváros előtt és mögött megtörténik, itt sem lett volna drágább. 5. Mivel valamennyiünk nehezen megszerzett tulajdonának sérelméről van szó, a demokratizmus alapjaihoz tartozott volna, hogy egv ilyen fontos elhatározás előtt kikérik a választóoolgárok véleményét. Ez nem történt meg, amit úgy hiszünk, hogy joggal sérelmezünk. Szekszárd. 1973. január 19. Tizenkét aláíró neve és házszáma.” Az elmúlt szombaton kinn jártunk a helyszínen. A levélben foglaltak a valóságot tükrözik, az előadottakhoz legfeljebb a felháborodást lehetne hozzátenni, ami véleményünk szerint jogos. Az Ocskó László utcában 1959-ben kezdtek házakat építeni. Nem máról holnapra, hiszen valamennyi családi ház sok esztendő munkája nyomán emelkedett olyanná, amilyen most. A nemesvakolat a városi tanács rendelkezésére került a falakra, feltehetőleg városképi okból, hiszen így csakugyan szebbek a házak, kulturáltabb külsejűek az otthonok. A távfűtés erre vezetése úgy jött, mint derült égből a villám. A vezeték ugyanis eredetileg a (sokkal szélesebb) Kecskés Ferenc utca felé érkezik, aztán tesz egy váratlan kanyart, hogy itt kibújjon a föld alól és a csövek felemelkedjenek négy és fél méter magasba. Nem egy cső, ebben tévednek az utcabeliek, hanem négy. Két 300—300 milliméteres és két kisebb. Az utca végén a csövek aztán egy merész fordulattal ismét visz- szabújnak majd a föld alá, két. cseppet sem olcsó betonbúi tatón keresztül. Előfordulhat, hogy mindez közérdek, amivel nem lehet vitatkozni. De ha csakugyan közérdek, akkor miért nem vette magának senki azt a fáradságot, hogy erről az utca. belieket, vagy legalább Füzék Árpád tanácstagot felvilágosítsa? Ehelvett az történt hogy például Tormásiék, az 5. számú ház lakói reggel elmentek otthonról és este már alig tud. tak gépkocsijukkal bemenni a saját udvarukba, ugyanis a nagvkaou előtt, annak fél szélességét elfoglalva, gödör tátong és ugvanez érinti a kert- kaout is. Ide kerül maid egy hatalmas betonoszlop. Ha az illetők történetesen kétheti téli üdülésre adják a fejüket, Sűrűn kifogásolják az ügyfelek a Patyolat 1-es számú, Garay téri felvevőhelyén uralkodó állapotokat. A kifogások jogosak. 1970. február 1-én, régi épületének szanálása miatt a Szekszárdi Textiltisztító és Ruházati Vállalat — ismertebb nevén Patyolat — 1-es számú felvevőhelyét kénytelen volt jobb híján egy lakóházban berendezni. Az ott dolgozóktól tudtuk meg, hogy a jelenlegi elhanyagoltság, gazdátalanság állapotát csak átmenetinek kell tekintenünk, mivel rövidesen megnyitja kapuit a vegytisztító szalon, a százhatvan lakásos bérház földszintjén, azután a most épülő Hunyadi utcai ABC áruház épületében az új átvevőhely és a Mészáros Lázár utcában épülő egyik‘toronyház földszintjén a tömbmosoda. Megértjük az átmeneti állapotokat. No, de immár három éve tart ez az átmenetinek, ideiglenesnek mondott állapot, s nem hisszük, hogy ezalatt, — ha már saját dolgozóira nem is — de legalább az ügyfelekre való tekintettel a helyiségeket legalább egyszer kimeszeltették, festették volna. A helyiségek nem biztosítják a jó munkafeltételeket sem. A szennyes ruha felvételére szolgáló helyiség egyben a szennyes ruhák raktára is. Ez egészségügyi szempontból sem kifogástalan. Nem tudnak minderről a vállalat vezetői? Tudnak 1970. óta egyfolytában hivatkoznak az átmenetiségre, ígérik, hogy majd minden jóra fordul. Itt kell emlékeztetnünk a párt nőpolitikái határozatára, amiben különös fontosságú teiTnivalót jelöl a szolgáltatások színvonalának emelése, a nők munkakörülményeinek, szociális ellátásának javítása. Milyen színvonaljavítást képvisel a Patyolat felvevőhelye, s az ott dolgozók számára vajon mi jelentheti a munkakörülmények javítását? A kérdésre válaszolni nem mi vagyunk illetékesek. — vj — Irodalmi estek Tamásiban végérvényesen kizáratnak a saját otthonukból. Egy másik házban, ahol olajjal működő központi fűtés van, moet kezd fogyni az olaj. Ezerliteres tételben szokták rendelni, amit házhoz szállítanak. Most hordhatják kannában, mert az olaj- szállító már nem tud beállni. Az Ocskó László utcaiak már jártak a városi tanács főmérnökénél aki felháborodottan utasította a kijelölést végző mérnököt, hogy menjen a hely. színre és hozza helyre a hibát. Idáig nem jelent meg, a gödrök viszont ott vannak és mivel az építők idáig szokatlan buzgalomról tettek tanúbizony, ságot. a lakók joggal félnek, hogy napokon belül megjelennek az oszlopok is. Természetesen kérdeztek már ügyvédet. A kapuk áthelyezése, a vakolatvésés és bepucolás díja, az utcabelieket bizonyíthatóan sújtó többletköltségek megtérítése hosszú pereskedések lehetőségével biztat Ha per, hadd legyen per? Nem lehetne inkább az építkezést szemrevételezni, leállítani és megfelelő módon meggondoltabban tovább folytatni? És esetleg kideríteni, hogy a tervezésért az ilyesformán megkezdett kivitelezésért ki a felelős? Ugyanis bizonyára akad valaki, hiszen a munkások aligha pajzán jókedvükben vonultak ki az esős-havas-lucskos télben mély gödröket ásni és feldúlni egy kertvárosi utca nyugalmát Ezt az Ocskó utcaiak jól tudják, és velünk együtt úgy vélik, hogy célszerűbb most intézkedni, mint akkor rászorulni erre. amikor egy netáni csőtörés a már működő távvezetékből felülről juttatja a Tudták, hogy mire gyűj- tenék, ezért voltak szigorúak önmagukhoz. Tudták, hogy mennyi a telek négyszögöle Dombóváron, s azt is kiszámították pontosan, hogy mennyi pénzt kell élére rakniuk, hogy megvehessék a négyszázötven négyszögöles telket a VII. utcában. Kurkó József gyulaj-szőlő- hegyi parasztember 1959-ben hagyta el a szülői házat, a szülőfalut. Hogy miért? — Láttam én már akkor, hogy fogy a falu, néptelene- dik, — mondja. — Aki tudott, bement a faluba, épített, vagy házat vett. Aki többre volt képes, városba ment Mi is útra készültünk. A zakatoló fűrészgép előtt beszélgetünk, mázsás farön. kök, deszkahegyek között — ötvenkilenc óta vagyok a fatelítőnél. Akkor még a MÁV-hoz tartoztunk, most már nem. De nekünk, régieknek, még megadta a MÁV a kedvezményes utazást — így vezetett ide az út. — így. De itt vége is van. Negyvenegy éves vagyok, nem kívánkozom el innét Jó helyem van. És hogyan alakult tovább az élete? Miután a telket megvet, ték, Kurkó Józsefék építeni kezdtek. Nehéz, gyötrelmes évek voltak azok, de megérte. Kétszobás, kamrás, konyhás, fürdőszobás házuk van. — Teljesen szakított a régi életformával? A köpcös, szökés-barnás férfi elgondolkodik és csak úgy maga elé mormolja: — Melegem van. Rámparancsolta a feleségem a pulóvert is, — mondja, és kifelé mutat, a telep felé. Odakint minden csillog, az ónos eső megüli a farakásokat az utat, a drótköteleket. — A régi, paraszti életre gondol, ugye? magas hőfokú áldást az alul lévő családi házakra. ORDAS IVÁN Cigány-folklór show Akár a hazaiak számára is, — olvasom az idegenforgalmi tervekben, ami magyarra lefordítva annyit jelent, hogy a hazaiak nem tudják megfizetni. Már azt a hamisítatlan népi micsodát, amit az idegenforgalmi terv egyszerűen és magyarosan cigány-folklór show-nak nevez. Hát hiába, szép ám az a magyar népművészet, szép a cigány népművészet, mert ilyen is van. Persze, ha népművészetet Írnánk, veszítene az értékéből, s természetesen az árából is, míg így, hogy folklór, ugye rögvest más, nagyobb belépődíjat lehet kérni. Aztán még shaw is! S miután ez már eredeti angolsággal iratik, ellentétben a „folklórral”, nyelvhelyességi pótlék bízvást fölszámítható, s az „akár hazaiaknak” megfogalmazás csak mint eszmei lehetőség forog fenn, Mindez egy pince-parti keretében, így, magyarosan, pince-parti. Hol is? A velencei Vörösmarty présházban. Hogy is mondta Karinthy? „Népiesek”. Az. S közben Vörösmarty forog a sírjában — s hogy stílszerűek legyünk — „mint Isten sírja reszket a szent honban”. De ezzel nem törő- dik senki. Magánügy, (c.) — Arra. — Nem szakítottam mindennel. Disznókat tartok. Minden évben hizlalok, meg vágok. Éppen a napokban adtam el két darab kétmázsást. Huszonháromért ment kilója... Kicsit arrébb állok. A többiek odaintenek Kurkó Józsefnek, azután hatalmas farönköt gördítenek a fűrészgép elé. A gép beállítása, a fűrészlapok eligazítása Kurkó József dolga. Felsír a motor, fűrészpor csap a magasba. Kurkó József mosolyog, néha felém néz, s a szeméből látom, hogy mondani akar valamit. Amint végez, mellém lép. — Volt egv jó eset itt. Amikor idekerültem, ugye, mint új embernek, magyarázni akarták, hogy melyik fajta fát, miről ismerhetem meg. No, amint mutatni kezdték, én mindig előre megmondtam, hogy tölgy-e, bükk-e, vagy akác-e az a fa. Kérdezték, hogy honnan tudom? Én Gyu- laj-Szőlőhegyen nyáron paraszt voltam, télen meg favágó. Értettem a fához. — Elégedett az életével? — Nézze, attól függ, mit mond elégedettségnek. Mi kell nekem a jó feleségen, gyerekeken, házon, jó munkahelyen, jó kollégákon kívül? Ami vizsga kellett, letettem. A fűrészgépkezelésről is megvan a papírom. Elégedett vagyok. Persze, sok terv forog a fejemben, hogy ez is jó lenne, meg az is. De várni kell. Majd meglesz, ami kell, tudom. Kurkó József az Augusztus 20 szocialista brigád vezetője, a fűrészüzem szakszervezeti bizalmija. — Jönnek hozzám, hogy ez is, az is kellene, intézz valaPódium "73. címmel a tamási járási művelődési központban irodalmi bérletsorozat indul január 26-án. A sorozat öt előadásból áll, s májusig minden hónapban egy-egy programot mutatnak be. A tamásiak először Zsolnai Hédi sanzonestjén vehetnek részt, majd február 22-én Szemes Mari Ki hogyan szeret? c. irodalmi összeállítását hallhatják. A következő hónapban a nemit Jóska a szakszervezetben. Amit lehet, megteszek. Mondom, amit lehet — A többi brigád tag is régi bútordarab itt? — Az. Majd mindnyájan törzsgárdatagok vagyunk. Minek mozogjon annyit az ember? Azt éri el, hogy ahova megy, új lesz, kezdő lesz. Nem jó az, higgye eL Azt kérdezi, van-e összetartás a brigádban? Hát. Amikor én építkeztem, pedig még új ember voltam, segítettek. Azután most legutóbb Németh György építkezett. A brigád csinálta a segédmunkát. Ha_ letelik a nyolc óra munkaidő, — de ezt már mások mesélték — Kurkó Józsefet gyakran látják a munkahelyén, jön-megy, beszél, szervez, agitál. — Mindig van tennivaló. Nemrégiben véradást szerveztem, azután társadalmi munkát. Legutóbb az üzemet hoztuk rendbe. Láthatta, milyen nagy, nem volt kis munka megcsinálni. Kurkó József életében örökre emlékezetes marad az 1961- es, 1963-as esztendő. Hatvanegyben fiúk, hatvanhárómban kislányuk született. — Nagyok már, — mondja — az egyik negyedikes, a másik hatodikos. Mi lesz belőlük? Még nem tudom, de lassan törhetjük a fejünket. Én azt mondom nekik, hogy ha akartok, tovább tanultok, lehet. De ha nem akartok, akkor szerezzetek szakmát. Becsületes, tisztességes emberek legyetek. Ez nagyon fontos. Veszélyes munka Kurkó Józsefé. A majd kétméter magas fűrészgép több mázsás vés Los Pachungos paraguayi együttes a dél-amerikai népek verses-zenés népköltészetével ismerteti meg a közönséget, s áprilisban Szentpál Monika tolmácsolja „Fésületlen gondolatait” az érdeklődőknek. A sorozat utolsó előadása májusiban lesz: Béres Ilona előadóestje Én hadd legyek boldog! címmel. Az irodalmi programokat Domonkos Imre állította össze és vezeti le. rönköket vág deszkává, gere»^ dává. — Még nem volt baleset, — mondja Kurkó József — de ne is legyen! Látja, ezeket itt? — kérdezi és kezével a föl-le járó fűrészlapok fogaira mutat. — Mit tud a többiekről? — Amit kell, mindent' őszinték vagyunk egymáshoz. Most a legtöbbet arról beszélünk, hogy két társunk elkezdte az általános iskola hatodik osztályát. Eredmény ez is. Tanulnak. A pénzről esik szó: — Tizenkettő nyolcvan az órabérem, a feleségem a kórházban takarítónő. Ezernégy körül kap egy hónapban. Nem sok, az biztos. De megtanultunk beosztással élni. — Megnézik a melegedőt? — szól közbe Farkas István csoportvezető. Körbejárjuk a szociális létesítményeket. — Nemrég készültek el, — újságolja Kurkó elvtárs — és sorra mutatja a parkettás, meleg helyiségeket. Közben dicséri a meleget árasztó olajkályhákat, az ebédet, amit négynyolcvanért kap itt, a Faanyagvédelmi és Fatelítő Vállalat dombóvári üzemében. — Mire emlékszik légszívó^ sebben? Elmosolyodik. — Az esküvőnkre, azután a gyerekek születésére. — A falu? — Hm. Nehéz kérdés. A szülői házat lebontották már, s ha jól tudom, talán három, vagy négy család él Gyulaj- Szőlőhegyen. Ha látná az itteni házunkat, a berendezést, megértené mindjárt, hogy miért nem sírjuk vissza a régi időket... VARGA JÓZSEF Á fűrészgép előtt
