Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-19 / 15. szám
Milden Tolna megyei állami gazdaság nyereséggel zárta az évet Igazgatók tanácskozása Pécsett Az Állami Gazdaságok Baranya—Tolna megyei Főosztályának szervezésében tegnap Pécsett értekezletet tartottak az igazgatók. Dudás József a főosztály vezetője bemutatta kollégáinak Bállá Antalt, a Szekszárdi és Gsche- dit Mátyást, a Hőgyészi Állami Gazdaság új igazgatóját. Kuti Ernő a főosztály vezetőjének helyettese tartott vitaindító előadást az állami gazdaságokban végzett ellenőrzések tapasztalatairól, a feladatokról. Elmondotta Kuti Ernő, hogy az ellenőrzések első célja az volt, hogy a veszteséges, a sok problémával küzdő ágazatokban végzett vizsgálatokkal segítsék ezek mielőbbi nyereségessé válását. Értékes tapasztalatokat szereztek: első ilyen, hogy néhány területen az évenként visszatérő ellenőrzés azonos hiányosságokat állapít meg. Vizsgálták az ösztönző rendszerek hatékonyságát, a mun- kásv4fi°lmet. Az ellenőrzések kiterjedtek a tamási, a ger- jeni, az alsótengelici és a lengyeli gazdaságokra. Elismerően nyilatkoztak a főosztály vezetői a gerjeni gazdaság cukorrépaprogramjának sikeréről. Szóvá tették ezen az igazgatói értekezleten is, hogy a gazdaságok többségében a belső mechanizmus változása meglehetősen lassú, az intézkedések meghozatala után a végrehajtás területén csak kezdeti lépések figyelhetők meg. Az állami gazdaságok múlt évi tevékenységéről szólva Kuti Ernő elmondta, hogy a várt eredményeket nem érték el. Az előzetes adatok szerint mintegy 70—80 millió forinttal kisebb a két megyében működő gazdaságok nyeresége, mint azt tervezték. A kukorica- és szőlő-terméski- esést főleg a vihar és belvízkárok,. az őszi betakarítás nehézségei, a szárító berendezések kicsi kapacitása és egyes anyagköltségek rohamos emelkedése okozta. Ennek ellenére a gazdaságok többsége nyereséggel dolgozott. íme egy összehasonlítás, hogy a Tolna és Baranya megyei gazdaságok — az előzetes adatok alapján — mennyi nyereséggel zárták az évet: Bogódniindszent 36 millió Fi veszteség Alsépél Bükösd 2 mlllié Ft veszteség Dalmand Görözsgal t milllé Ft nsiteség Tamási Bikái 14 midié R nyereség Gerjen Pécs 3 milllé R nyereség Hégyész Boly 80 milllé Ft nyereség Szekszárd Szentegál 2 midié FI nyereség Alsótengelic Villány 3 millió Ft nyereség Lengyel Zenoénlja Szentiértm 3 mildé Ft nyereség 8 midié R nyereség Halgazdaság Paks Tolna megye millió Ft millió Ft millió Ft millió Ft millió Ft millió Ft millió Ft millió Ft miiró Ft millió Ft nyereség nyereség nyereség nyereség nyereség nyereség nyereség nyereség nyereség nyereség Végeredményben valameny- nyi Tolna megyei gazdaság nyereséggel zárta az évet és mintegy ötven százalékkal több nyereséget értek el, mint a Baranya megyei gazdaságok. Az állami gazdaságokban az egy főre jutó munkabér tavaly 27 500 forint volt, szemben a 27 618 forintos országos átlaggal. A vita során számos igazgató az értékarányos árak kialakítását sürgette, ugyanakkor ajánlatosnak vélik, hogy gátat vessenek s takarmányár, a gép. és alkaltrészár növekedésének. Az állami gazdasági igazgatók tanácskozásának második naoirendién Vas István dalmandi igazgató az USA- ban töltött tanulmányújáról adott jelentést. A pécsi tanácskozáson részt vett Perei Dániel, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese is, valamint Kasza Aurél, a MEDOSZ Tolna megyei bizottságának munkatársa.-PjTovább járul az építőanyag-ellátás Az idén a hazai építőanyagipar 4—5 százalékkal növeli termelését, tehát gyorsabb ütemben fejlődik, mint az építőipar. Néhány termékből, elsősorban a zúzott kőből, kavicsból, s egyes vasbeton-cikkekből a szokásosnál kevesebbet rendeltek a felhasználók, csökkent a kereslet, de cementből különféle eternit és azbesztcement termékekből, padlóburkoló lapból hiány van. A cementipar 13—14 százalékkal bővíti termelését. A beremendi új gyár bekapcsolódásával ebben az évben 450 ezer tonnával több cementet gyárt az iparág, mint tavaly, de a hazai termelést még több, mint egymillió torma külföldi cement beszerzésével kell kiegészíteni. Az idén kiegyensúlyozottabb téglaellátás várható, mint az előző években, bár lényegében már ta- tavaly is csak kisméretű, tömör téglából volt hiány. A valamelyest növekvő hazai téglatermelést 45 millió importtégla beszerzése egészíti ki, mégpedig az első félévben. Kiegyensúlyozott ellátásra lehet számítani különféle kemény tetőfedő anyagból, cserépből, azbesztcement síkpalából és hullámlemezből. A népgazdasági terv szigorú előírása, hogy az idén készülő 170 millió darab égetett cserepet az utolsó darabig a belkereskedelemben kell értékesíteni, tehát elsősorban a saját- ház-építők ellátását kell fedezni. Korszerű gépsorokkal az idén 500 ezer négyzetméternyi burkoló anyaggal növelik a mozaiklaptermelést. Falburkoló csempéből 40 százalékkal nagyobb lesz a hazai kínálat. Kállai Gyula látogatása Baranya megyében Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke kétnapos látogatást tett Baranyában. Szerdán Pécsett, a pártbizottság székházában köszöntötték a vendéget. Kállai Gyula aktívaértekezleten politikai és társadalmi életünk időszerű kérdéseiről tájékoztatta Baranya megye és Pécs Város párt-, állami és társadalmi tömegszervezeteinek képviselőit. Délután a megye vezetőinek társaságában ellátogatott az új tv-adóállomásra. A Politikai Bizottság tagja Baranyai tartózkodásának második napját Siklóson, a megye vezetőinek társaságában megtekintette a vár új kőtárát Utjának következő állomása Dél-Magyarország új ipari óriása, a 2,5 milliárd forintos költséggel épült beremendi cementmű volt Fejlődő vidéki ipar — ellentmondásokkal Az elmúlt években, különösen 1967-től, meggyorsult az elmaradott vidékek iparosítása. így 1960—1970 között 44- ről 34 százalékra csökkent az ország teljes ipari létszámából a Budapesten foglalkoztatottak részaránya A hagyományos iparterületek — a Balaton— II Mentsétek meg sebesültjeinket, gyermekeinket!" A sajtó, rádió, televízió adta közre a Vietnami Demokratikus Köztársaság egészségügyi minisztériumának azt a segélykérő üzenetét, aminek sorai az öt világrész valahány haladó gondolkodású lakójához szólnak. „...Mentsétek meg sebesültjeinket, gyermekeinket, ne hagyjátok elvérezni őket, a holnap szabad győzteseit!" Egyszer hallottam az üzenetet, de az idézett sorok azóta is itt zakatolnak a fejemben valahányszor csak híreket mond a rádió, vagy újságot olvasok. Vért, vért Vietnamnak! A szabadságért harcoló VDK vérplazmát kért a Föld lakóitól és elsősorban a baráti népek fiaitól. A holnap szabad győztesei számára kért, akik e segítség nélkül az Egyesült Államok egyik legdicstelenebb, legjogtipróbb háborújának áldozataivá válnak. Észak-Vietnamnak 21 millió lakója van. E 21 millióból 10 millió gyerek. A gyilkos hatalmi őrület nem kíméli a sebesülteket, gyerekeket sem. A VDK népe, a szabadságért folytatott harcok történelmének szinte egyedülálló példáját megteremtve küzd a szabadsággal azonosított életért Tudjuk mióta. Azt is tudjuk, hogy a világtörténelem e vérrel írt fejezetei nem értelmetlenek. A megrendítő segélykérés sem az. Alig hangzott el a VDK egészségügyi minisztériumának üzenetére az Országos Béketanács, a Magyar Vöröskereszt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség fölhívása: Vért Vietnamnak! — megmozdult az ország népe, diák- és munkásfiatalok, dolgozó emberek, a fegyveres erők tagjai. Itt, megyénkben először a megyei Balassa János Kórház- Rendelőintézet fiataljai voltak a meghallói a fölhívásnak, majd a munkásőrség következett. A kórházban január 24-én, a munkásőrség megyei parancsnokságán 22-én, egységeinél később kerül sor a véradásra. Mozgolódnak már a bonyhádi üzemek is, Dombóvá rótt a kórház, a fűtőház, a fatelítő munkásai, dolgozói. A véradók közül aligha számít valaki is hálára, köszönetre. Arra sem, hogy valaha is megismeri személyesen azt a harcost, vagy azt a vietnami kisgyereket, akit megmentett a biztos haláltól. Sőt... alighanem akadnak az Országos Béketanács, a Vörös- kereszt és a KISZ fölhívására jelentkező véradók között olyanok, akik most, életet megmentő vérük megajánlása, odaadása révén ébrednek rá, mit jelent az internacionalizmus és mit a szolidaritás. Lesznek talán olyanok is, akik azt mondják, „adni jobb, mint kapni”. Mindez nem fontos. Az a fontos, hogy a Vért Vietnamnak mozgalom, ami országosan hamarabb bontakozott ki, mint megyénkben, nálunk is mozgalom már. A véradók megértették, hogy egy győzelemre készülő nép kiáltott segítségért, egy annyi áldozat árán is töretlen hitű nép, meggyötörtén is a szabad holnap nevében szólva. Budapest—Miskolc vonal és az ettől északra eső települések — részesedése is valamelyest mérséklődött. Amíg Budapesten és környékén, valamint az iparosított megyékben a termelés mintegy 75 százalékkal nőtt, a gyengén fejlett körzetekben megháromszorozódott tíz év alatt. VÁLTOZÁSOK AZ ENERGIAHORDOZÓK MIATT Az okok elemzését kezdjük azzal, amiről ritkán esik szó. A nagy múltú vidéki ipar főként a nyersanyag- és energiahordozók kitermelésére jött létre. Ezért az energiahordozók termelésének és felhasználásának erőteljes szerkezeti átalakulása érthető módon az ipar területi megoszlására is visszahatott. Csökkent az alacsony kalóriájú szén kitermelése. s ennek nyomán a szén- bányászatban foglalkoztatottak száma. Az észak-magyarországi szénmedencékben több, mint tízezer fővel, az Észak-Dunán- túlon mintegy hatezerrel, Pécs —Komló körzetében négyezerrel csökkent a bányászlétszám 1965—70 között. A legnagyobb arányú, 36 százalékos létszám- csökkenés Nógrád megye bányáiban ment végbe. Ugyanerre az időszakra jut a hazai kőolajtermelés területi arányainak átalakulása. Amíg 1960 és 1970 között a dunántúli kőolajtermelés csaknem a felére mérséklődött, addig az alföldi több mint a tízszeresére emelkedett. A felhasználás és így az imnort a hazai kőolajtermelésnél is gyorsabban növekedett. Bár a kőolaj — és hozzátehetjük a földgáz — gazdaságos távvezetékes szállítása megnövelte a feldolgozóipar kötetlenebb telepítésének lehetőségeit, mindez mégsem vezetett új feldolgozóinari körzetek kialakulásához. Mint ismeretes, a Dunai Kőolajipari Vállalatot Százhalombattán, Budapest vonzási körzetében létesítették, a legúiabb kőolajfinomítót pedig a borsodi körzetben, Leninvárosba tervezik. Vagyis csunán a szén- és kőolaj-kitermelés arányváltozása és területi átalakulása hozott némi változást az ipar regionális térképén, , ____________ K ÉNYSZERHELYZET: TARTÓS MUNKAERŐHIÁNY Az erősen iparosított körzetekben állandósult munkaerőhiány az elmaradott vidékek fejlesztéséhez 1 döntő lökést adott. Jellemző, hogy a fővárosban még mintegy ezer fővel nőtt az összes foglalkoztatottak száma 1968-ban az előző évhez képest. 1970-re pedig már 24 ezerrel, négy százalékkal csökkent. A budapesti munkáslétszám azonban kétszer ilyen gyorsan, 8 százalékkal mérséklődött 1970-ig. Amíg a könnyűiparban dolgozók száma 17 ezerrel nőtt országosan 1967—1970-ben, addig a fővárosban és környékén ugyanez 16 ezerrel csökkent. így a növekvő önállóságot élvező nagy- vállalatok egyre inkább arra kényszerültek, hogy a még szabad munkaerőforrások közelébe telepítsék a munkaigényes feladatokat, igénybe véve az elmaradott vidékek fejlesztésével járó központi kedvezményeket. A Központi Statisztikai Hivatal egyik legújabb kiadványa sok érdekes adatot, ösz- szehasonlítást lehetővé tevő tényt közöl az ipar területi fejlődéséről. Megtudhatjuk belőle például, hogy a fővárosból kitelepítésre kötelezett 225 egység közül 1971 végéig összesen 71 szűnt meg. Ezzel viszont a főváros munkaerőhelyzete csak javult, mivel a dolgozók többnyire nem követték vidékre üzemüket, hanem Budapesten helyezkedtek el. Kiderül továbbá az is, hogy a vidéki települések ipari foglalkoztatottjainak létszáma különböző mértékben növekedett 1965— 1970-ben. A városokban például átlagosan 13 százalékkal, a községekben viszont 27 százalékkal; igaz, a kisebb százalék nagyobb létszámnövekedést, 175 ezer főt takar, míg a községekben 82 ezerre rúgott a bővülés, 1965 és 1970 között GYORSAN FEJLŐDŐ ES ELNÉPTELENEDŐ VAROSOK A városok közül külön figyelmet érdemel Esztergom. Tatabánya, Székesfehérvár Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok, Jászberény, Gyöngyös és Üt MMtarsk Maróbb Budapest közelsége és szellemi ereje alapján fejlődtek. Elsősorban az elektro- és finommechanikai, valamint más korszerű gépipari ágazatok fejlődnek gyorsan e főváros közeli területeken. Ezek az ágazatok egyébként a műszaki, tudományos háttéren túl fejlett közmű- és szállítási rendszert és többnyire széles körű kooperációt is igényelnek. A mezővárosok egy részéből viszont — ezek mind távol esnek a fejlett ipari körzetektől, — folytatódott a népesség elvándorlása, pontosabban az elköltözők száma nagyobb volt, mint az odaköltözőké. Hiába nőtt az iparban foglalkoztatottak száma öt év alatt 50—60 százalékkal, sőt néhol nagyobb arányban, az iparosítás csupán mérsékelte, de nem szüntette meg az elvándorlást. így Hajdúböszörmény lakóinak száma 1700-zal, Hajdúnánásé, Karcagé 1500—1600-zal, Kisújszállásé 950-nel. Turkevéé 800-zal, Mezőtúré 236-tal csökkent 1965-től 1970-ig. VÁLASZ AZ ALAPKÉRDÉSRE A fejlesztés alapkérdése; az ipart telepítsék-e közel a munkaerőhöz, avagy a munkaerőt szállítsák az iparhoz? A legutóbbi évek iparfejlesztése jobbára a munkaerőhöz igazodott. Ezzel kétségtelenül az elmaradott vidékeken is mérséklődtek a foglalkoztatási és szociális gondok, csökkent az ingázók, a naponta munkába utazók és a családjuktól távol élők száma. Enyhült, vagy legalábbis nem nőtt a nagyvárosok túlzsúfoltsága. E megoldásnak azonban vannak gazdasági hátrányai. A távoli vidékek iparosítása mindenekelőtt együtt jár a fejlesztési eszközök szétaprózásával. Nehéz eldönteni, hogy az elmúlt évek vidéki ipartelepítésének előnyei vagy hátrányai vannak-e túlsúlyban. A tényekkel, gondokkal mindenképpen nyíltan szembe kell nézni. A céltudatos és hatékony fejlesztés napjaink követelménye az elmaradott vidékeken is. Az iparosítás csak így járulhat hozzá a helyi fel- emelkedéshez és az ország, a népgazdaság fejlesztéséhez. KOVÁCS JÚZSBt ,
