Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-16 / 12. szám

1972 a Paksi Állami Gazdaságban Elismerésre méltó termelési eredmények — Üzembe lépett szakosított telepek Új géprendszerek — Nőtt a hús- és terményexport — A Tolna megyei állami gazdaságok termelési eredmé­nyei 1972-ben meghaladták az országos átlagot — hangzott el egy tájékoztatóban az év ele­jén. Ez a megállapítás tulaj­donképpen elismerés, még ak­kor is, ha az „országos átlag” eléggé tág fogalom, ha elmos­sa a gyenge és a kiemelkedő közötti különbséget. Viszont, ha egy gazdaság eredményeit szemléltetjük, akkor megfelelő képet kaphatunk az országos átlag feletti szintről. Hogyan alakultak a Paksi Állami Gazdaság múlt évi eredményei? — erről adott tá­jékoztatót a gazdaság két ve­zetője, dr. Jahoda Miklós köz- gazdasági, és Major László ter­melési igazgató. Az első, általános megálla­pítás. hogy a gazdaság növény- termesztési eredményei a ter­vezettnél kedvezőbben alakul­tak, az állattartásban a ter­vezett szintet érték el. Az ár­bevétel így 3—4 százalékkal magasabb a tervezettnél, az előállított termelési érték a tervezettnél 7—9 százalékkal, a bázis évinél — 1971-nél — 6—8 százalékkal magasabb. Hosszú lenne felsorolni, mi­lyen tényezők játszottak közre az eredmények növelésében, ígv csupán a legfontosabbakat idézzük. A gazdaság az előző évhez képest 10 százalékkal több. összesen kétszáz vagon sertéshúst értékesített úgy, hogy előnvösen, nagyot válto­zott az exnortaránv: a koráb­bi tizennvolr százalékról r.eov- ven százalékra. Födelemre méltó a gazdaság kukorica- exnortía: 91 vagon, amelynek szállítása jelenleg is folyik. Érdemes odafigyelni a tej­termelés alakulására. 920 te­hén átlagában az előző évi 3075 literes átlagot 3345 liter­re növelték — úgy, hogy a múlt évben lépett be a terme­lésbe a gazdaság új, szakosí­tott tehenészeti teleoe. Erre még később visszatérünk. A gazdaság két fő növénye a búza és a kukorica — ezek termésátlaga is kedvezően ala­kult. A búza 1648 hektár terü­leten 40,70 mázsás átlagter­mést hozott, a kukorica 2097 hektáron 52,8 mázsával fize­tett. Ezekből az eredmények­ből már könnyebb megérteni, hogy Tolna megyében miért volt jobb a búzatermés — a kedvezőtlen időjárás mellett is — két mázsával, a kukorica- termés több mint tíz mázsá­val jobb az országos átlagnál. Ugyancsak nagy területet foglal el, és egyik fő terme­lési ág . a szőlő. Ebből a gaz­daság 210 vagont termelt, 61 mázsás hektáronkénti átlaggal, a termésből 6500 hektót bor­ként értékesített, 70 vagon sző­lőt pedig étkezésre. A termelési eredmények is­mertek. A jövedelem, a nye­reség alakulásáról még nincs pontos adat, hiszen a mérleg most készül, pontosabban: feb­ruár 20-ra készül el. Ettől füg­getlenül egy tényező nyilván­való: a gazdálkodásra fordított többletköltségek miatt az ered­mény javulása nem lesz szink­ronban a termelés növekedé­sével. A gazdaság a múlt év­ben igen sok műtrágyát hasz­nált fel, a betakarítás is sok többletköltséget igényelt. De mindez általánosan jelentkezik a megye valamennyi mezőgaz­dasági üzemében, ez alól a paksi gazdaság sem lehetett kivétel. Viszont a bérszínvo­nal arányban volt a termelés fejlődésével, a gazdaság kö­vetkezetesen hajtotta végre bérpolitikáját: a dolgozók ke­resete négy százalékkal növe­kedett. A paksi gazdaságban 1972 a a főbb termelési ágakhoz olyan átmenet éve volt, amelynek hatása majd a későbbiekben, vagy éppen már az idén is je­lentkezik. Mint már utáltunk rá, üzembe lépett az új tehe­nészeti telep. A jelenlegi te­hénállományt kiegészítik az ezres létszámra, ezzel megala­pozták a távlati elképzelése­ket. A háromezer litert meg­haladó tejtermelés, a tbc- és brucellamentes állomány, és a .meglevő egyéb feltételek mó­dot adnak a gazdaságnak, hogy igényelje a szarvasmarha- programban biztosított ártámo­gatást. A literenkénti 1,10 fo­rintos ártámogatás évente több mint hárommilliós többletbe­vételt jelent. Ugyancsak a múlt évben lé­pett üzembe a szakosított ser­téstelep is — igaz, csak a hiz­laldái rész. Májusra befejező­dik a tenyésztési rész teli es üzembe állítása is. Ezek után még több húst adhat a gazda­ság hazai fogyasztásra és ex­portra. A múlt évi eredmények kö­zé kell sorolni a gépesítési ágazatban megkezdődött, erő­teljesebb fejlesztést. Megtör­tént a kukoricatermesztés gép­rendszerének kialakítása, ha­zai. és KGST-gépekre alapoz­va. * Major László és dr. Jahoda Miklós is hangsúlyozottan utalt arra, hogy a tavalyi eredmé­nyekben az anyagi mellett ott van a szellemi energia is — a szocialista birgádmozgalom. A szocialista brigádmozgalom nemcsak létszámban fejlődött, hanem a tagok szakértelmé­ben, a megalapozottabb, a ter­meléshez közvetlenebbül kap­csolódó vállalásokban, azok teljesítésében is. BI. Kedden délelőtt került sor a megyei művelődési köz­pont márványtermében arra az ünnepségre, amelyen átadták a művészeti együttesek vezetőinek az 1972-ben szerzett minő­sítő okleveleket és plaketteket. Lovas Henrik, a megyei ta­nács művelődési osztályának vezetője a németkéri, györkö- nyi vegyes karnak bronzkoszor ús oklevelet, a teveli és a ta­mási kórusnak bronzkoszorús oklevelet diplomával adott át. A dunaszentgyarryi Ezüst kaki s z férfikar és a hőgyészi ve­gyes kar ezüstkoszorús oklevele t, a szekszárdi pedagóguskó­rus és madrigálegyüttes ara íyíokozaíot kapott. A tánc­együttesek közül a danaíalslvá ri és a paksi bronz, a dombó­vári „Kapos” és a szekszárdi n ípíáncegyüítes aranyíokozatú oklevelet kapott 1972-es munkájáért. Képünkön a tamási kórus képviselője veszi át az oklevelet. A zöldséghelyzet — egy év után Egyéves a zöldségtermesz­tés fellendítéséről szoló, 1971 decemberben hozott kormány- határozat. Most legutóbb pe­dig a párt Központi Bizottsága mutatott rá novemberi ülésén a kérdés nagy jelentőségére. A zöldségellátás érzékenyen érinti a bérből élőket és emiatt a közérdeklődés fontos helyén áll. Ennek ellenére le kell ír­ni bevezetésül, hogy a zöld­ség csupán egy nagyobb prob­lémakör része. A kérdés maga a mezőgazdaság, hiszen az öt­venes évek végén, amikor a téeszek megalakultak, még az volt a gond, hogy elegendő lesz-e a kenyér, a hús stb. A hatvanas évtized beigazolta: a parasztságban bízhat az ország. Tíz éve még a legbátrabb szakember sem mert volna olyan szilárd kenyér- és hús­ellátást, olyan nagy exportot tervezni, mint amilyen létre­jött. A mezőgazdaság ma na­Hétfői kérdésünk Van-e elegendő tüzelő ? Hétfői kérdésünkkel Peredi Jenőt, a Pécs—Szekszárdi Tü­zelő- és Építőanyag-kereske­delmi Vállalat szekszárdi te­lepének vezetőjét kerestük fel. Válaszából megtudtuk, hogy a szekszárdi telepen 20 ezer mázsa mecseki brikett, 4 ezer mázsa komlói-pécsi darabos szén, 2 ezer mázsa mogyoró­szén, 10 ezer mázsa iszapszén, ezerötszáz mázsa koksz és több, mint négyezer mázsa tű­zifa vari. A számok nagysága ben­nünket is megnyugtat, s kü­lönösen az a tény, hogy ez a mennyiség Szekszárd és a te­lep vonzáskörének — öcsény- nek, Sióagárdnak, Szálkának kéthavi ellátására elegendő. Ami nekünk öröm, azt a TÜZÉP számára akár üröm­nek is nevezhetnénk. Évekkel ezelőtt mi volt a helyzet? Sorba álltak a vevők, és sok esetben tapasztalhatták, hogy 6em mennyiségben, sem vá­lasztékban nem volt megfe­lelő az ellátás. Jelenleg az a helyzet, hogy kevesebb a ve­vő, mint amennyi kellene. Érdekes felmérést végzett a közelmúltban a Pécs—Szek­szárdi TÜZÉP Vállalat mar­keting-csoportja. A felmérés célja az volt, hogy választ kapjanak, miért csökkent az elmúlt két-három év alatt át­lagban tíz-tizenöt százalékkal a vásárolt szilárd tüzelőanyag mennyisége. Az okok hét té­nyezőre vezethetők vissza. Egyrészt, — ahogy a szek­szárdi telep vezetője is el­mondotta — igen elterjedtek lettek az elmúlt években az olajkályhák, a másik pedig, az utóbbi két-három évben nagyon enyhe lefolyásúak vol­tak a telek. Ami tehát a lakosság tüze­lőellátását illeti, nincs fenn­akadás. Végezetül megkérdez­tük Peredi Jenőtől, hogy nem okozna-e gondot a TÜZÉP-ek- nek, ha hirtelen szigorú tél köszöntene be? Válaszából megtudtuk, hogy ilyen kellemetlen meglepetés­ben nem lesz részünk, hiszen a TÜZÉP-ek mindig a leg­nagyobb télre készülnek fel, s készletüket is ennek megfele­lően biztosítják. — V). — Szekszárdi olajkályhák Moszkvában A Szekszárdi Vasipari Vál­lalat közismert terméke, a H— 68-as típusú olajkályha bemu­tatásra kerül Moszkvában, a napokban megnyíló műszaki kiállításon. Ezt a fűtőberende­zést nem az első alkalommal mutatják be a Szovjetunióban. Már korábban is szerepelt ki­állításokon, és több mint száz darabot rendeltek belőle a szovjet kereskedelmi partne­rek. Ezekkel fűtötték tu Észa­ki. és Déli-sarkon lévő kutató- expedíciók helyiségeit. A^ kály­hák szélsőséges éghajlaton ia kitűnőre vizsgáztak, így lehet­séges, hogy az idei bemutató komolyabb üzletkötést eredmé­nyez. A FERUNION rendezésében sorra kerülő kiállításon részt vesz Németh Antal is, a szek­szárdi Yaai&aió JfAUalak Jüa»­gyobb mértékben járul hozzá az egész népgazdaság egyensú­lyához, mint korábban. Kétségtelen, hogy az általá­nos növekedési ütemet a zöld­ségtermesztés nem tudta kö­vetni. A kérdés egyik kiváló hazai szakértője, Tiborcz György minisztériumi osztály­vezető-helyettes, akivel erről a legtöbbet beszélgettünk, lé­nyegesnek tartottá, hogy szól­junk az előzményekről. Nemcsak a kertészek, de a kereskedők és az állami fel­ügyeletben érdekeltek is tud­ták, hogy a zöldségtermesztés­ben korszakváltásra lesz szük­ség. A termelőszövetkezetek­ben és állami gazdaságokban ugyanis a kertészet feladata eddig elsősorban az volt, hogy foglalkoztassa a faluban élő asszonyokat. A részesművelés­sel és a munkaázervezés-jöve- delemelosztás egyéb ügyes fo­gásaival sikerült elérni, hogy a kertészetet az asszonyok két szorgos keze tartotta a meg­kívánt színvonalon. A szakér­tők azt várták, hogv ez a hely­zet majd körülbelül 1975-ben változik meg. Közbeszólt azonban a gazda­sági reform, valamint a gya­korlati élet. A reform lehető­ségeivel élve a termelőszövet­kezetek gyors ütemben tértek át a jövedelmezőbb növény- termesztési és állattenyésztési tevékenységre. Ugyanakkor az iparvállalatok tömegével ke­resték a munkaerőt, a szak­képzetlen asszonyokat is hívo­gatták. Vagyis a kertészetnek egyszerre két munkaerő- konkurrense támadt, egy be­lülről, egy pedig kívülről. Mind a kettő jobb jövedelmet és kényelmesebb munkakörül­ményeket, magasabb szociális juttatásokat kínált. S éppen akkor, amikor országosan fel­fejlesztettük a konzervipart. 1969-ben észre kellett venni; fiogy a növekvő kereslet és csökkenő munkaerő a kerté­szetben végbemenő egyébként előre is látható folyamatokat, felgyorsította. A következő évben, 1976-ben a tünetek már egészen nyíltak lettek. A kon­zerviparnak kellett ugvan az áru, de alacsony árakat fizet­tek. Ez a gazdaságokat nem vonzotta, ezért a kertészkedés­ben jelentős területi csökkenés következett be, kevesebb föl­dön term°lt°k naradicsomot, uborkát stb-t. A k^n-r^inar nyersanyaghiánnyal küzdött. A piacok ellátására a kormányzati szervek ügyeltek ugyan, gyakran fogtak vissza exportszállítmányokat, de az árak emelkedését nem tudták megállítani. A piacon ugyanis szabadok az árak, tehát ha a kereslet meghaladja a kínála­tót, akkor a készletet drágáb­ban adják el. Ekkor már javában tartot­tak az átfogó vizsgálatok és 1971. decemberében megszüle­tett a kormányhatározat So­kan a felvásárlókat és a for­galmazókat bírálták, de a kor­mány arra a helyes álláspont­ra helyezkedett, hogy mivel a bajok oka az alacsony terme­lési színvonal, a megoldás le­hetőségeit is elsősorban ott kell keresni. Lássuk most a ki­választott „gyógyszereket” és ezek hatását. A távlati, a végleges megol­dás nyilvánvalóan a modern, gépesített nagyüzemi termelés lesz. Tehát az, amikor gép ve­ti, gép ápolja és gép szedi a paradicsomot, a fűszerpaprikát, a zöldborsót, a zöldbabot, a hagymát és általában a kerté­szeti növényeket. A kormány- határozat megtette az első lé­pést ebbe az irányba, egymil­lió dollárt engedélyezve a nagyüzemi kísérletekre. Ebből a pénzből főleg Amerikában vásároltunk gépsorokat, mert Európában nagyüzemi kerté­szet nincs, tehát nem gyártják ezek gépeit sem. A gépekhez megvettük a gépoel termeszt­hető fajtákat, valamint a faj­ták ápolásához szükséges vegy­szereket is. Az eredményről ma még felelőtlenség .lenne ítéletet mondani. A komplex gépesítés ugyanis a kertészke­désben annyira új, a változás annyira nagy, hogy egy esz­tendő tapasztalataiból végleges következtetést levonni nem szabad. Egyébként is ez az egymillió dolláros kísérlet a vetésterületnek mindössze öt százalékát érinti, tehát a meg­termelt árutömeget lényegesen nem befolyásolhatja. F B 1;*., (Folytatjuk) Népújság 3 íjéi«] 1973. Január J4

Next

/
Oldalképek
Tartalom