Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
Innét akart nyugdíjba menni Dolgozik a felszámoló bizottság A hír szokatlan, kissé valószínűtlen és igaz. Tavaly december 15-én megalakult, s megkezdte munkáját az a bizottság, amely felszámolja a szekszárdi városi és járási Termelőszövetkezetek Önálló Közös Építőipari Vállalkozását. A gazdasági mechanizmus bevezetése óta — úgy tudjuk — Tolna megyében először kerül sor ilyen megmásíthatatlan intézkedésre, olyanra tehát, amely valamennyi üzemnek és vállalatnak félreérthetetlenül jelzi: van egy határ, és azon túl nincs tovább. A szekszárdi TÖVÁL elsősorban azok számára figyel* meztetés, akik a vezetés tudományát lebecsülik, a követelményekhez igazodó üzem- szervezést elhanyagolják, az ellenőrzést mellőzik, és a nagy figyelmet, hozzáértést igénylő döntéshozatalt, irányítómunkát „fennforgással” helyettesítik. Mindezek előrebocsátása azért látszik indokoltnak, mert sokan úgy vélik: a közös vállalkozások eleve kudarcra vannak ítélve; a közös vállalkozásnak kikerülhetetlenül a csőd a sorsa. A feltételezés teljesen megalapozatlan. A szekszárdi TÖVÁL-t nem azért számolják fel, mert mint TÖVÁL működésképtelen. Azért számolják fel, mert a tehetetlen, egymást váltó vezetés „elúsztatta”. Ha ilyen helyzet áll elő, akkor bármelyik üzem, vagy vállalat menthetetlen legyen az akár állami, akár szövetkezeti... Más szavakkal fogalmazva; a közös vállalkozásokra a jövőben is szükség lesz, mindenesetre az már nem mindegy, kikre bízzák az irányítást, de hát ez valamennyi vállalatra érvényes, hiszen a KB decemberi állásfoglalása ebben a kérdésben is félreérthetetlen: „A feladatok megoldása érdekében a gazdasági vezetőknek intenzíven kell dolgozni a Központi Bizottság és a kormány üzem- és munkaszervezésről szóló határozatának végrehajtásán. El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egységben lényegesen korszerűsödjön a szervezettség”. Baka József, a bogyiszlói termelőszövetkezetből tavaly került a vállalkozás élére. Akkor, júniusban még úgy látszott: az 1906-ban alakult vállalkozás egyenesbe hozhatói „Nem a felszámolás volt a cél, hanem az, hogy rendbe tenni cs tovább Vinni” — mondja Baka József. Az új vezetés nagy kedvvel, valóban megkísérelte a lehetetlent, s főleg a dolgozókra alapoztak, mivel a munkások többsége pontos, szorgalmas, kifejezetten szakmaszerető, rendes ember. Később viszont mindinkább látni lehetett, itt már az új vezetés tehetetlen. Elkészült a háromnegyedéves mérleg, s ez egymillló-hétezázkétezer forint vesztéséget mutatott. Jelenleg meg az a helyzet, hogy a felszámolás alatt lévő vállalkozásnak kb. nyolcmillió forint a tartozása. Kétéves adóhátralék, vásárlás, peres ügyek, s ki tudná felsorolni, mi minden. Baka József december 15-e óta már nem igazgató, hanem a felszámoló bizottság elnöke. Az a dolga, hogy az embereket más területre irányítsa, gondoskodjon a korábban vállalt munkák átadásáról és végül, hogy értékesítse a vállalkozás gépeit, berendezéseit, vagyontárgyait. Néhányadma- gával végzi, s elképzelhető, hogy nem éppen jókedvűen. Beszélgetésünk során állandóan szembe találtuk magunkat a felkészültséggel, illetőleg annak hiányával, de hogy visz- szamenőleg kit milyen mértékben terhel felelősség, azt már senki se tudja megálla- Bítani. m1970-ben gyerekjáték volt a munka, később viszont az irányítás nagyobb felkészültséget igényelt.” „A hőszigetelő-részleg, és néhány más részleg szinte teljesen kiesett az ellenőrzésből.” Okulhatunk, s gondolom itt lehetne megtartani a gazdaságvezetők idei leghasznosabb tapasztalatcseréjét. Igaz, a telefont felvéve a „maradék” irodai dolgozók még ezt mondják: Tessék, itt a TÖVÁL, de ez csak a szokás hatalma, mivel a vállalkozás megszűnt. December 15-e óta a 214 dolgozóból százvalahány maradt, a többi elment, s a felszámolás utolsó szakaszában mindössze tizenketten csukják be a kaput. Egy felszámolás alatt lévő cég dolgozójának lenni lehangoló állapot. A munkások kedvetlenül tesznek-vesz- nek, várják a Végelszámolást, és kifejezetten tartózkodóak. Látnivaló: reste1l!k, hogv egy felszámolt vállalat dolgozói voltak. A tapasztaltabb, idősebb emberek egyelőre meg se mondják hová mennek dolgozni. Keressük .., Keressük az új munkahelyet — térnek ki az egyenes válasz elől. Az azonban nyilvánvaló, hogy nem szívesen fogadták el azokat a munkahelyeket, amelyeket a vállalkozás kínál fel nekik. Félnek, hogy a „kihelyezett ember” bélyegével nem a képességüknek megfelelő, hanem — nevezzük nevén a gyereket — a legalantasabb munkát kapják. A jó munkásnak, a jó szakembernek híre van. Márpedig a jó szakember magának is talál helyet. Beszélgettünk fizikai dolgozókkal, akik már fél lábbal kiléptek a TÖVÁL kapuján. Ifjú Magyar János és Grósz Ferenc — mindketten húszévesek, villanyszerelők — egyszerűen nem akarták elhinni, hogy megszűnik az a vállalkozás, ahol munkáséveiket kezdték. — Ilyen helvünk nem lesz többé — mondja ifjú Magyar János. — Még most se tudom elképzelni, hogv hogyan renül- het egy vállalat a levegőbe. Egy összeszokott, jó kollektíva robbant fel — igaz csak fé- lig-meddig, mert a hattagú villanyszerei ő-hrgádból négyen egv hetire, a Szakály Testvérek Építőipari Ktsz-hez megyünk. Azzal viszont már előre Számolunk, hogy a havi három, három és fél ezer forintos fize+ést sehol nem kanjuk meg. Isaz, doigozturlk érte rengeteget, sokszor i'ppéo- nanon is, s különösen 70-hon, 71-iaen csak Ivü végén kerültünk Kern soifQ+fük. hogy valami baj lehet. A fizetés ugyan három napot, egy hetet késett, de annak tudtuk be, hogy a tsz-ek, a megrendelők nem küldték időben a pénzt. A két fiatalembernek — nem lehet eléggé hangsúlyozni — ez Volt az első munkahelye. Nem szükséges részletesen indokolni. hogy ez miért annyira fontos. Szép fizetést kaptak, s esti tagozaton a villamos ipari technikumot végzik. A tanulás az elhelyezkedésüknél bonyolította a dolgukat; a TOTÉV például nem biztosított tanulmányi szabadságot. Ha a cég „fennmarad”, rájuk is mint a hozzájuk hasonló beállítottságú dolgozókra; számíthattak volna. A kőműveseknek ilyenkor télen nehéz az építőiparban elhelyezkedni. Ha márciusban, áprilisban kellene új munkahelyet keresniük, könnyebb lenne a helyzetük. Sokan közülük családos emberek — márpedig a családi pótlék csak akkor jár, ha havonta 18 munkanapot ledolgoznak. Nagy Sándor ötvenéves kőműves brigád vehető Mórágyról járt a TÖVÁL-hoz dolgozni, s öt gyereke kö-ül a legfiatalabb 14 esztendős: — 1938 óta kezemben a szerszám, de velem máz ilyen nem történt. Január 16-ig szól a fsevszabadsázos napit, s ha addig nem tudunk elhelyezkedni, nem tudom mi lesz. Szóltak, hogv ha nem talá'ok munkát, áthelyeznek, de úev vófMrrsv vel£. udvari t^e istápoljon senki. Ha meg rossz helyre találnék kerülni, senkit ne szidjak én sem. Nem félek, hogy nem találok munkát. Csak hát az a baj, hogy például a bátaszéki ktsz-nél hetelni kell: az egyik héten Győrben, a másik héten mondjuk Makón. Nálam inkább az a probléma, hogy ötvenéves vagyok. Ha elmegyek valahová jelentkezni, rögtön azt kérdik: hány éves? Szőts Gergely kőműves brigádvezető a négy ajánlott munkahely közül kettőt említ, a bonyhádi ktsz-t, és a Tanácsi Építőipari Vállalatot. — Az ember nem szereti, ha „úgy” helyezik el, mert akkor rögtön azt mondják, hogy megérkezett az új kőműves, a TÖVÁL embere. Ez a harmadik munkahelyem, de nekem még soha nem mondtak fel, mindig én emeltem meg először a kalapot. Az átlag- keresetem itt négyezer forint körül mozgott. Ahhoz, hogy ezt a pénzt még egyszer megkeressem. éjjel-nappal kellene dolgozni. Arra azért nem számítottam, hogy végleg megszűnik ez a cég. Nem én vagyok az egyedüli, aki innen akart nyugdíjba menni. A beszélgetés végeredmé-' nve: előbb-utóbb mindenki talál testhez álló munkahelyet — még ha szerényebb fizetéssel is. De vajon a dolgozók érzik-e eléggé saiát felelősségüket abban, hogy a vállalkozást fel kell számolni? Sz. P. V. M. Ssubjektív sorok jf Uönös hivatás az úiságfróé. Kell valamit, elindul, elképzeli azt az ismeretlen embert, akivel találkozni fog, akit azelőtt soha nem látott... Suhan a gépkocsi, szaladunk a táísk. a házak az emberek és egyszer csak azt mondja a gépkocsivezető: „Megérkeztünk”. Majos. Táncsics utca 3. Itt laknak Pék JóZ'pMk. akikről csak annyit tudok: négy gyerekük van, a féri Komlón a fűrészüzemben dolgozik és most ünnepelték házasságuk huszonötödik évfordulóját. Az udvar két részre osztott A kerítés mögött hatalmas kutya csahol és a kopogtatásra gyerebhang válaszol. — Édesanyám Bonvhádon van a nővéremmel. Orvoshoz mentek, injekcióra, de tessék megvárni őket, foglaljon helyet; hamarosan jönnek. Ülök és nézem a gyereket, aki hol rám pillant, méreget, igyekszik kipuhatolni miiven ember lehetek, hol a könyvbe, ami előtte fekszik. „Kötelező olvasmány?” — kérdezem. mire ő Ironikus rövidséggel válaszol: „Nem. A trójai háborúról szól.” Ülünk és Izssan oldódunk. Megtudom: 6 a legkisebb a családban, Jóskának hívják. Még három nővére van. Kettő férjnél, egy pedig Veszprémben, technikumban tanul. „Az ezüstlakodnlcm b""-' sikerült?” Felkapja a fejét és elmosolyodik: „Nagyon jól”. Nyílik az a’‘ó lány libben b“ Jóska bemulatia: . <*5 a nővérem — és mindjárt kérdi is — Édesanya, hol van?” Ö később jön. még nem került rá a sor. de jön, hamarosan itt lesz, legyek csak nyugodt, marasztalnak most már ketten. Borbála, mert így hívják a lányt — csodálkozik, hogy én tudok róla — leül. Néhány percig társaságunkba telepszik a csend Is. — És mi lesz az érettségi után? — töröm meg a hallgatást. — Tovább tanulok. Magyar—orosz szakos tanár szeretnék léhni. — De hiszen Vegyipari technikumban érettségizik .. — Igen. fíem én vazvok az egyedüli, aki nem az lesz, aminek indult. Van köztünk olyan is, akit a Színművészeti Főiskolára vettek fel. A Jóska figyel. Nagyok beszéde az, ami Borbála és köztem folyik. Tőle még távol áll az ifjúság problémája, a kol- lé°ium, a pályaválasztás az is, amiről a nővére faggat: milyen is ez az újságírópálya. Elmondom neki, de úgy látszik nem Sikerült meggyőznöm, mert változatlanul tártja magát az előbbi kijelentéséhez: „Én azért csak tanár leszek!” „És ha nem sikerül?” „Akkor sem esem kétségbe. Egy évig a szakmában dolgozom, aztán ismét felvételi-’~m.” Már fozvtán a beszédtéma, amikor friss levegő áramlik a szobába. Először csak a berliner kendőt látom, aztán felém fordul az arc is. — Hát eljöttek? — fogad Pé'tné. — Sajnos, a napján nem tudtunk, de... — Tudom én. Biztosan maguknak is sok dolguk volt. De tudia, én olyan boldog voltam. ht>zv szerettem volna, ha mindenki látja az én kis boldogságomat. Jóska a szatyorból rámol ki. Péktié p'dig ledobta a kendőt. — A szívem miatt kell injekcióra járnom. Kórházban is voltam vele. Leül mellém. — Meséljen az eltelt huszonöt évról! — Jaj, én olyan boldog vagyok, hoev mogé,-b=ttem ezt. Nem hittem volna, hO"v egyszer még ezt is meed^em. Tudja, tizenkilenc éves voltam, amikor e1 lőttünk Bukovinából — a Bácskába. A Bácskából is tovább kellett menni. Felér megyébe kerültünk, egy uradalomba. Háború volt. Az pnnm — mondja, miért van az. hogy akit az ember a lerobban szeret, az hagyja itt legelőbb? — mégha11. Mág eltemetni sem tudtuk akkor, amikor akartuk. Csak később, amikor a harc elcsitult egy kicsit. Hárman kísértük ki, meg a pap... Három szem fonalán MegáU. Sírással küszködik. A falon Népújság és Uj Ember naptár. — Onnan aztán ide jöttünk Majosra. Édesapánk nélküL Itt kaptunk juttatott házat. A Jóska, a későbbi férjem is ide került, mert itt találta meg a szüleit, amikor hazajött a hadifogságból. 1947-ben esküdtünk. 1950-ben elvitte a házunkat a víz. Akkor vettük ezt a Ml házat. A másik fele az államé. De az is a mienk lesz. Nagy kertünk van. Huszonöt gyümölcsfát ültettünk, kitűnő almánk van. szaladj csak Jóska, hozz egy kis almát, hadd kósto’ha'm meg a vendég. Mély lélegzetet vesz. — Nagyon jó ember a férjem. A gyerekeim is nagyon jók. A legnagyobb lányom, az Aranka,. Pincehelyre ment férjhez. A férje mérnök, ő pedig kereskedeimit végzett. Egy hároméves és egy négyéves gyönyörű kislányuk van. Az Annuska is férjhez ment. Ö cioőfelsőrész-készítő. Aparhantón lakik, de most itt vettek házat. Ök ide költöznek. Úgy örülök, hogy ismét itt lesz a közelemben. A Borbála, akit maga is ismer, most érettségizik. Jó fejű lány. Tovább akart tanulni. Vegyész akart lenni. Elvittem hát Veszprémbe. Majdnem haza is hoztam. Láttam, hogy oda csak orvos-, ügyvéd-, meg mémökgyerekek mennek, ott áll a sok parádésruhás ember, meg az a sok-sok autó. Mondtam is a kislányomnak: „Menjünk mi innen haza lányom!” De az én lányom nem jött. Azt mondta, ő marad. Első évben még kollégiumot sem kapott... Az utolsó három év már könnyebb volt. A Jóskát is ismeri. Ö is nagyon jó gyerek. Most tizenkét éves. Tudja, amikor a kórházban voltam, mindig meglátogatott. A buszhoz kellett igazodni. Az apja mondta is neki: „Indulnunk kell.” De a gyerek nem ment. Azt mondta: ő még öt percet velem marad, ő még tud futni, ő még eléri a buszt. Hát ilyenek az én gyermekeim. Mind nagyon szeretnek. Én is őket. Hát kell ennél nagyobb boldogság? És látni az unokákat... — Nem voltunk mi sohasem gazdagok. Amíg tudtam, dolgoztam a termelőszövetkezetben. Most már csak a háztájiban teszek-veszek, mert bár ötvenkét éves vagyok, de megviselt az élet. Sajnálom, hogy nincs itthon a férjem, hogy megmutathatnám őt is magának. Olyan jó ember, hogy azt ki sem mondhatom. Elég jól keres. Naponta megvan a száz forintja is... Mindig mondja: hogy tudod te ezt a pénzt beosztani?! Beosztom. Én sem tudom, hogy hogyan, de mindig jut mindenre. A gyerekek taníttatására is, meg mindenre... Kikapcsolom a magnetofont. Ű pedig felkapcsolja a rádiót. — A rádió a mindenem. Nagyon szeretem a magyar nótákat. Én is szeretek énekelni. Tizenhat régi dalt énekeltem el a lányom volt osztályfőnökének. Talán így megmaradnak a régi, szép dalok. Búcsúznék, de visszaránt a kérdés; — Mivel tartozom? Látja a meghökkenésemet, de magyarázatot vár. — Én köszönöm, hogy elmondta az életét, hogy megosztotta velem a boldogságát... — De ezért magának ide ki kellett jönni... Legalább egy ötvenest fogadjon el. — Nekem ez a hivatásom. Ezért én fizetést kapok... — Mások is mondják ezt. Másoknak is van hivatásuk, még;s elfogadják a pénzt. Na, legalább ezt az ötvenest fogadja el. Jó, rendben van, de az almát azt tényleg ne utasítsa vissza — és már rakja is az almát a táskámba, vigyem a családomnak, kóstolják meg azok is. Öt jonatánt szorít a tömött táskába. Kettő kigurul. — Köszönöm, kóstolónak ennyi is elég lesz Falberreg az autó motorja és mellettem fekszik a táska amelyben ott lapul az a három alma, amit egv boldog asz- szony adott, aki soha semmit sem kapott az élettől ingyen. Mindenért megküzdött. Ezért boldog. SZALAI JÁNOS j
