Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-09 / 290. szám

7 f I 4 ? Decemberben T evelen í. A GAZ-koesi balra billen, jobbra doccen, középre ráz a mélyszántás barázdáiban. Fél­oldalra dől. felágaskodik, majd úgv süpped lefelé, mintha el­merülni akarna a zsíros föld­be. Köröskörül a tolnai domb­hát. Hasak és mellek és há­tak és busa fejek. Erdők. „Hol a szarvas?” — erdők. „Soká­ig tetszik figvelni, kibukkan kettő” — erdők. Csuoa-csuna mozgalmasság, nyugtalan szép­ség. A magyar Svájc, ha már mindenre, mindenáron rára­gasztunk valami címkét. íme: Tevel és körnvéke, a Kossuth Termelőszövetkezet birtoka. Háromezerhuszonöt hold. 2. Streicher Mátyás főagronő- mus hajában már sok őszülő szál. Pedig fiatal ember. So­rolja az osztálytársait, akikkel egvütt végzett Keszthelyen. A Tolna megyeieket. Négy én­ei ten vannak. — Elégedett? — Szekszárdról jöttem ide, a megyei tanácstól. De teveli vagvok. Hatvanöt forintot fi­zettünk tavaly egy munkaegy­ségre, most már jó itt. Nem volt mindig így. Egész utcasor ostorozik a domboldalon. Tíz ház. Éven­te tizenöt-húszán építkeznek Te/el en. Három hónapja egy vezetőségi ülésen megszavaz­ták a szövetkezetben, hogy ezentúl kölcsönt kaphatnak a tagok, akár ötvenezer forintot is háromévi törlesztésre. — Még többen fognak épít­kezni? — lehet — mondja a fő- agronómus. Gazdagodunk. 3. Szanáliák a gépállomást. — Sötét ügy — mondja a főagronómus. A GAZ pilótá­ja rábiccen. Nem akarnak beszélni ró­la. „Ki ismeri ki magát? Le­het. hogy mondunk valamit, aztán ránksütik, hogy rágal­maztunk. De egyszer csak jött egy csomó aktatáskás ember és mindenkit, minden gépet berendeltek a központ­ba, bejelentették, hogy a gép­állomás megszűnik. December elsejétől a fizikaiaknak már nincs munkájuk. A könyve­lésben, itt-ott még maradtak. Március elsejéig.” — Legalább nyáron csinál­ták volna — mondja a főag­ronómus. — Legalább néhány hónap­pal előbb szóltak volna — toldja meg a sofőr. Sokan a gépállomás miatt költöztek Tevelre. Igaz, min­denkinek felajánlanak másik munkahelyet. De biztos, hogy mindenkinek kedve van in­gázni naponta! Télvíz idején? A téesznek jól jött a sza­nálás. Nem tagadják. Vettek három D—i—K-t, négy UE— 28-ast és egy UTOS-t a gép­állomástól. Most bírják az őszi munká­kat. Csak el ne bánjon velük az idő. — Elég lenne egy hét az ilyen napsütéses időből — mondja a főagronómus és az égre néz. Vallatóan. 4. Elvetettek 770 holdnyi bú­zát, 100 holdra árpát, har­mincra árpakeveréket. Az őszi vetések ezzel befejeződtek. A dombháton állnak a trakto­rok. Balogh Péter, Tankó László és Varga Kornél guggolnak és térdelnek az egyik ekénél. Beállítják a vonószerkezetet. Néhány perc múlva egymás mögött dübörög a három D—4—K. Naponta 30 holdat is felszántanak. Ha így megy, egy hét múlva befejezzük a mélyszántást is. felásni a földet Már foga van a szélnek. A vezetőknek mégis vizes lesz a tenyerük, ha végighúzzák a homlokukon. Nyújtott műszakban dolgoz­nak. Napkeltétől este nyolcig. — Volt ennél még nagyobb roham is — mondják. —Ve­téskor. Akkor éjjel-nappal mentek a gépek. 5. Kukoricaszezon ? — Még tíz hold vár törés­re, behordásra. Aztán már múlt időben beszélünk róla — mondja a főagronómus. — Igaz, van még száz hold or- kánolnivaló. S aztán? — Fakitermelés, fapótlás lesz a legfontosabb az állat­tenyésztés mellett. Gondozni kell a szép vadas erdőt. A teveliek takarékos embe­rek. A mélyszántó traktor nyomában asszonyok, gyere­kek hajladoznak. Krumpli­föld volt ott. Még felvet az eke itt-ott szemet. Estére meglesz a húsz-harminc kiló. A hatalmas kukoricatáblán szinte elvész az egyetlen em­ber. Kései böngésző, mellette dagadt zsák. Már nem viszi, csak vonszolja maga után. — Ilyenkor könnyű észre­venni a csöveket — .mondja a sofőr. Pfaff Jakab és Dobri Antal tűzmesterek a kukoricatáb­lán. Füstszagúak lesznek es­tére érve. De a megégett ku­koricaszár hamuja príma trá­gya. Amelyik szár nem égne meg, azt még egyszer felkap­ja, összevágja az Orkán. Az Orkán szecskázó parancsnoka László Boldizsár. Ahol ő járt, oda már jöhet a mélyszántó ekevas. 6. Harminc centi mély árko­kat vájtak a betakarító gé­pek. Vezeti a csapás a kor­mányt. Még az „átok”-utak- hoz szokott GAZ is belehök- ken a nyomba. A sár mégsem lepi el Té­véit. Nem engedik. A kocsi­mosónál forog a betonkeverő gép. Az építőbrigád bekötő utat készít. Még a nagy fa­gyok beállta előtt szeretnék befejezni. Ha mégis jönne a hideg, akkor sem ijednek meg. Néhány kocsi trágyát raknak majd a friss betonra. Az véd­je meg. Ha jó idő lenne — mondja Braun János brigád­vezető, szilveszterre lehetne vállalni, A valahai gépállo­mástól a kocsimosóig tiszta kerékkel közlekedhetnek majd a járművek. Eddig a gépko­csimosót jószerivel csak dísz­nek tartották. Mire visszaért onnan a lemosott autó, von­tató, tisztíthatták volna újra. öt istállóhoz is építettek be­kötő utat Három méter széles sávokat, összesen egymillió- háromszázezer forintért. A betonút a szövetkezet legna­gyobb idei beruházása a két­száz férőhelyes hízómarha­istálló mellett — Minden évre jut valami — mondja a főagronómus. — Tavaly fiaztatót és sertéshiz­lalót építettünk. A Kossuth szövetkezetnek nincs szárítója. Majd jövőre veszünk — mondják. — Min­dent nem lehet egyszerre. A fontosabb, hogy tárolóhely van elegendő. Barabás Bernât brigádja morzsolja a kukori­cát. Naponta 180 mázsányiról fejti le a szemeket, köpködi a csutákat a MO—6-os mor­zsoló. A szövetkezet tagjai azt mondják, hogy az ő szívüknek legkedvesebb a szőlős. Nincs sok, de a megyei versenyen évről évre nyernek a felkül­dött borok bronzot, ezüstöt, aranyat. — Nem jegyzett borvidék ez — mondja Streicher József brigádvezető —, de hálás itt a domboldalban a szőlő. Há­rom decit, fizetünk a tagok­nak egy munkaegységre. Szerdán és szombaton van borkiadás. A szövetkezet tá­rolja, gondozza a termést. Megtakarítja a tagoknak, hogy hordót vásároljanak. — Van, aki helyben a pin­cében fogyasztja el a fej­adagját. A szőlő földjét éppen mű­trágyával hizlalják. Mellette az őszibarackosban nem fér el a traktor. Kézzel kel! fel­ásni a földet. — Olyan barackok nőnek ezeken a törpe fákon — mond­ja a főagronómus —, hogy megcsodálták volna ősszel. Mondja, a gazda büszkesé­gével. — Szorgalmas nép az itteni. Nézze meg hány va­kolatlan ház van a faluban: Nézzük. A frissen vakolt még gyakoribb. kAdór péter Az őszibarackosban nem fér el a traktor. Kézzel kell Az építőbrigád bekötő utat készít. Barabás Bernit brigádja morzsolja a kukoricát. Foto: Komáromi Naponta harminc holdat is felszántanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom