Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-08 / 289. szám
Pázmány A gondok-bajok mindig jő beszédtémát jelentenek, mert akiket érintenek ezek a gondok-bajok, hajlamosak rá, hogy egy szó, egy apróság kapcsán máris előhozzák őket. Szerda reggel Szekszárdon a Pázmány tériek gondjai-bajai az olajkút miatt kerültek terítékre. immár ki tudja hányadszor. özvegy Blum Mátyásné ötliteres kannájával ballagott visszafelé a téren át, s az üres edényt felmutatva így szólt szomszédasszonyához : — Látja, nekünk már nem jut olaj. — Nem — helyeselt Székely Pálné, s ezalatt vödréből a salakot a mélyén még vizet rejtő gödörbe zúdította. — Ez bőséggel van — mutatott a csúfkodó, nyáron bűzt is eregető gödrökre. Ekkorra ért hozzánk a harmadik szomszédasszony, Her- ner Józsefné. — Régi Pázmány tériek, úgy gondolom. — Ismerjük is, mint a tenyerünket. Régen Püspök térnek hívták — mondja Hemerné. özvegy Blumné itt született, Hernerék hatvan éve. Székelyék 1927 óta élnek itt. — Mindig ilyen volt ez a tér? — Nem. Most az utóbbi években romlott így le. Körülnézett? — kérdezi Székely- né. — Igen. — Akkor láthatta, milyen. Hogy milyen? A tér három oldalán régi házakkal, a negyediken pedig a forgalmas Rákóczi úttal határolt terület látványa nem mondható szívderítőnek. A rendezetlenség sehol sem szívderítő. Itt van például a Tolna megyei Szolgáltatóipari Szövetkezet olaj- kútja. A lakók véleménye szerint szükség volt és van rá, persze nem így, hogy csak hellyel-közzel lehet itt olajat kapni. A helyet sem választották meg jól, s a talajmunkák során legyalult földet csak úgy a kút mögé tolták, „hadd csúfkodjon”. Még ha csak csúfkodna! De nagyon sok bosszúság, méreg okozója is, mivel a földhányásról a víz — az amúgy is lejtős területen — a házak udvaraira folyik. A szomszédasszonyok panaszkodni Vígh Mihályékhoz sorakoznak be. — Hogy végeztünk-e társadalmi munkát? Hát persze. Parkíroztunk, ásóztunk nem is egyszer. Négy éve a Garay Tsz fogatokat kölcsönzött, hogy segítsen. Ez lett a szép parkunkból, amint láthatta is. Néha egy-egy jószándékú, indokolt intézkedésnek nem várt, kellemetlen következményei lehetnek. A közelmúltban bekövetkezett baleset miatt a gyalogátkelőhelyet a bolt elé helyezték át, s az utat a járdától lánckorláttal választották el. Megyei békeaktíya-ülés Szekszárdon Tegnap délelőtt békeaktíva- ülést tartott a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága a szekszárdi Babits Mihály megyei művelődési központban. Dr. Kolumbusz Lászlóné, a megyei Hazafias Népfront- bizottság elnöke nyitotta meg az ülést, majd Darvasi Iván, a Béke-világtanács tagja, az Országos Béketanács alelnöke, a Magyar Hírlap főszerkesztője tartott élénk figyelemmel kísért előadást a nemzetközi helyzetről. Szólt az MSZMP KB legutóbbi határozatáról, méltatta a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége ha- zánkbeli látogatásának nagy jelentőségét, s a két nyilatkozat által megadott elvi alapon tájékoztatta a résztvevőket a napjainkban zajló nemzetközi eseményekről. Ismertette az Európa biztonságát előkészítő, Helsinkiben ülésező nemzetközi konferencia előzményeit, továbbá a közel- és távol-keleti helyzetet, beszélt Vietnam harcáról és a párizsi tárgyalásokról. A tények felsorakoztatásával emlékeztetett arra, hogy számtalan külpolitikai kérdésben a szocialista országok álláspontja bizonyult időtállónak. A marxizmus-leni- nizmus elvi, hosszú távú politikája^ történelmi előrelátása, következetessége és tudományos állásfoglalása meghozza gyümölcseit. A népfrontmunkában jól hasznosítható, reális tájékoztatást dr. Kolumbusz Lászlóné és Csajbók Kálmán, a megyei népfrontbizottság titkára köszönte meg. A géppel kiemelt egyéves iákat kötegekbe rakják. Foto: Gottvald A Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága háromnapos tanácskozásra hívta össze a községi nőbizottsági vezetőket Szekszárdra. A nőbizottsági tisztségviselők aktivitása amellett szólt, hogy a nők szívesen vállalják a közéletiséget és a velejáró munkát. A tanácskozáson nagy figyelemmel hallgatták az előadásokat. A konzultációkon harmincketten vettek részt, a vitákon kérdeztek, véleményt nyilvánítottak, s közreadták tapasztalataikat. Az előadások közvetlensége, életközeibe hozta a mondanivalót. Akár a párthatározatról, akár a család- és ifjúságvédelemről, vagy más témáról volt szó, az eléggé zsúfolt program ellenére sem csökkent az érdeklődés. Az előadásokat követő konzultációk színes klubéletről, szakköri foglalkozásokról, idős emberek és nagycsaládosok ügyeivel való törődésről, a felnőttoktatás szertéri gondok-bajok Tanácskoztak a nőbizottságok vezetői Az eredmény? Az eddig a Rákóczi útról mindjárt a bolt elé álló teherautók — a korlát miatt — csak a templomot megkerülve juthatnak el céljukhoz. A felázott talajt felszabdalták, feltörték. Naponta nyolc-tíz teherautó kanyarog az önhatalmúlag választott úton. — Olyan mélyek a gödrök, hogy mindig lessük, melyik teherkocsi borul fel — mondja Blumné. Víghné közbevág: — A víz okozza itt a legtöbb bajt. Töltjük ugyan az udvarokat, de nem használ. Ide, a szomszédba még Nemesek szobájába is befolyt a víz. Székelyné folytatja: — A Hrabovszky utca felé nem vezethetjük, mert akkor meg az ottaniak zúgolódnak. Panasz panaszt követ. — Csinálni kellene valamit — mondják, s mindnyájan hozzáteszik, hogy ha társadalmi munkát szervezne valaki, szíves örömest részt vennének belőle. Csak, hogy megszűnjön ez az áldatlan állapot. S, ha már a társadalmi munkánál tartunk, azt is elmondhatjuk, hogy tartalékerőket is „rejt” a tér. Beszélgetés Radnóti Adéllal, a Szekszárdi Gépíró és Gyorsíró Iskola igazgatójával: — Segítenének? — Jókor kérdezi. Most alakult meg a KISZ-szervezetünk, s a lányok azon tanakodnak, hogy milyen társadalmi munkát végezhetnének. Helyijárati buszmenetrendet akarnak gépelni. De ha a teret kellene szépíteni, segítenének. Egészen biztos. Kirschner Anna KISZ-tit- kár is ezt bizonygatja, s hozzá teszi: — Csinálnánk, csak tudnánk, mit kell tennünk... így vélekedett Frei László, a Pázmány tér sarkán lévő ÁFÉSZ önkiszolgáló bolt vezetője is. — Tíz fiatalt bármikor mozgósítani tudok az üzletből — mondja. A beszélgetéseket sommázva azt állapíthatjuk meg, hogy a Pázmány tériek — mint nagyon sok hasonló esetben — nem csak azt várják, hogy a tanácstag „kijárja”, vagy a tanács megoldja gondjaikat. — Kijárnám én — mondja Várbíró Jánosné tanácstag — ha tudnám. Én is tudom, hogy bármikor munkába állna nyolcvan-száz ember. De mondja meg, mit szervezzek? Azt, hogy utat építsünk? Ahhoz nem érthetnek az ott lakók. Pedig az út a legfontosabb. Ott a templom is, műemlék jellegű. Jönnek a külföldiek, látják a teret. Mit szólnak hozzá? A plébános úr is megígérte, hogy ha kell, a híveket beszervezi a társadalmi munkába. Lótok-futok a téren lakók panaszai miatt, interpellálok a tanácsülésen, de eddig csag ígéretet kaptam még. Szabó Zoltán, a városi tar • WJ nács építési és közlekedési osztályának vezetője: — Várbíróné /jelentse be, hogy mikor és hány embert tudna társadalmi munkára mozgósítani. Nem kérünk mást a lakosságtól, mint hogy a parkosítandó területet ássák fel. A virágültetést, füvesítést, fásítást a tanács vállalja. — És az út? — Három hete rendeltük meg a munkát a költségvetési üzemtől. Rajcsányj István, a városi tanács költségvetési üzemének vezetője: — Pontos dátumot nem mondhatok. A tél beállta előtt megcsináljuk az utat, ha minden jól megy. — December van. — Akkor, mielőtt még az első hó leesik. Salakos út lesz különben. Méreg, bosszúság, tanácstalanság jellemzi a Pázmány téren lakók közérzetét, jóllehet, kellő összefogással már korábban véget vethettek volna a nem kívánt állapotnak. Pillanatnyilag egy dolog van hátra: megkezdeni a munkát. Akár holnap! VARGA JÓZSEF IJj módszerek, formák keresése vezéséről és sok-sok apró munkáról adtak számot. A tapasztalatcserének és az egymás munkájának a segítését is jól szolgálta a tanácskozás. A mórágyi nőbizottság titkára elmondotta, hogy községükben 15 felnőtt végzi az általános iskola hetedik osztályát. Méltatlankodott, hogy az esti iskolások nem tudják beszerezni az irodalmi olvasókönyvet. Azonnal szót kért az alsónánai pedagógus, aki segítésképpen felajánlotta, hogy községükben van néhány ilyen könyv, s ezeket rövidesen elküldik a megadott címre. Volt olyan javaslat is, a népfront szószólója lehetne, hogy a felnőttoktatás klubszerű összejövetelek formájában is megoldható legyen. Az ismertebb módszerek, az „Ismerd meg hazádat” mozgalom keretében rendezett kirándulások, a nevezetes ünnepségek tiszteletére rendezett kiállítások és rétegtalálkozók; szervezése mellett új módszerek, új formák is felszínre kerültek. Pincehelyen, az ÁFÉSZ nőbi-' zottságával közösen fólia alatti primőráruk termelésére kötöttek megállapodást. Itt alkalmazták a kérdés—felelet módszert is. Kérdőlapokat juttat-' tak el a lakbsokhoz, a kérdésekre egy-egy összejövetelen választ adtak az illetékesek. Volt, ahol a nőbizottság megrendezte az 1945-ös párttagok és a felszabadulás évében születettek találkozóját. A tanácskozás második nap-' jára a megyeszékhely bemutatását is beiktatták. Panoráma busszal bejárták a várost, idegenvezető kalauzolásával megnézték a város nevezetességeit. Kirándultak a Gemenc- be és a Sárközi Népművészeti Szövetkezet decsi táj házát nézték meg. Este tapasztalatcsere jelleg-' gel a városi nőbizottság vendégei voltak, és a megyeszékhely nőbizottságának munka-; járói tájékozódtak. A háromnapos tanácskozás befejeződött, s ahogy a résztvevők elmondták, hasznos volt. Az előadások ráirányították a figyelmet az újabb tennivalókra. Másrészt a közös gondok mellett új módszerek kerültek felszínre. Ha ezeket a gyakorlatban is alkalmazzák, haszna nem marad eL POZSONYI IGNÂCNÉ Félmillió csemete Tolnán a két holt Duna között van a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság csemetekertje. Innen évente mintegy félmillió csemetét visznek el kiültetésre dél-dunántúli és a Baja környéki tsz-ek és erdőgazdaságok. A facsemeték nagy része a hordalékos talajt kedvelő olasznyár, de van még többféle fűzfa, hars és juhar is. Az egyéves fák egy részét átültetik.
