Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-01 / 283. szám
Szakmunkástanulók Nyári szünet — novemberben A következő években oktatáspolitikánk egyik célkitűzése az lesz, hogy az általános iskolát végzett lányok közül többen tanuljanak tovább a középfokú oktatási intézményekben : a szakközépiskolákban, szakmunkásképzőkben. Ez a tény már önmagában is indokolja, hogy jobban figyeljünk a szakmunkásképzésre. Szigetvári Józseffel, a bonyhádi szakmunkásképző intézet ellenőrző szakoktatójával több évi munkája során összegyűjtött tapasztalatairól beszélgettünk. — Nekünk, ellenőrző szakoktatóknak az lenne az egyik feladatunk, hogy pedagógiai és módszertani tanácsokkal lássuk el a munkahelyeken dolgozó szakoktatókat, a képzésben részt vevő szakmunkásokat. Ehelyett szinte minden energiánkat leköti az ellenőrzés — mondja Szigetvári József. — Jónéhány helyen az előírt hét óránál hosszabb ideig foglalkoztatják a tanulókat és a harminc munkanapot kitevő nyári szünetet sem egyben, szeptember 1-ig adják ki, hanem részletekben, olykor a tanévkezdés után. Az intézetben beszéltünk néhány kislánnyal. Női szabók lesznek, most a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet tanulói. A nyári szünettel kapcsolatos ■ kérdésünkre ezt válaszolták: — Hat napot nem kaptunk meg. Most megy a főnök szabadságra, így mi is most vesz- szük ki ezt az egv hetet. Egy másik tanuló: — A nyáron egyszer nyolc, egyszer három, egyszer két napot voltam szabadságon, meg szeptemberben, októberben is vettem ki néhányat. Még van kilenc napom. Nálunk nem lehet másként, sok a munka, meg nekem is jobb így. A szövetkezet I. számú részlegében Stier József részleg- vezetőtől kérdeztük meg, náluk hogyan történik a nyári szünet kiadása. Karbantartás a téglagyárakban l j gépek, korszerűbb berendezések — Indulás március elsején A Tolna és Baranya megyei téglagyárakban november 11- én befejezték a nyers tégla gyártását. A leállás után azonnal nekiláttak a takarításnak, és az elmúlt héten mindenütt megkezdődött a gépek nagyjavítása. Már nyáron feljegyezték a gépeken észlelt hibákat, amelyeket ki kell javítani, de most a szétszerelést követő tüzetes átvizsgálás során fény derül valamennyi kopás, elhasználódás miatt később komoly gondokat okozó hibák forrásaira. A megelőző karbantartás mellett korszerűsítik is a gépparkot. A Baranyában levő, de főleg Tolnába szállító dunaszekcsői téglagyárba egy új vákuumprést várnak. A gép megérkezéséig átrendezik a meglevő és később is üzemelő berendezéseket, a műszaki leírások szerint módosítják a préshez csatlakozó többi gépet. A korábbinál jobb minőségű, tömörebb, nagyobb szilárdságú építőanyagot készítő berendezés 700 ezer forintba kerül. A vállalat többi gyárában ugyanígy, pontosan összeállított intézkedési terv szerint végzik a munkát. Korszerűsítik többek között a tamási téglagyárat is. Itt például az égetésre kész tégláknak a kemencébe hordását gépesítik. A vállalat a téli hónapokban végzendő karbantartási munkát úgy irányítja, hogy ha az időjárás engedi, a korábbi években megszokott március 15—25. közötti kezdés helyett 1973-ban már március 1-én nekiláthassanak a nyers téglák gyártásához. Ennek az építőiparban még tapasztalható téglahiány enyhítésére, illetve megszüntetésére szolgáló intézkedésnek hatékonyabbá tételére munkaversenyt indított a téglaipari vállalat, és ezen kívül egyes munkák gyors és pontos elvégzésére célprémiumokat tűzött ki. Egy hónappal a határidő előtt befejezték Szekszárdon a Zsiguli-alkatrészgyártást À Mechanikai Mérőműszerek Gyára szekszárdi gyáregységének dolgozói, szocialista brigádjai csütörtökön eleget tettek felajánlásuknak, miszerint az év végi határidő előtt egy hónappal előbb befejezték a Zsiguli személygépkocsikhoz szükséges gumiabroncs-nyomásmérők idei gyártását. A modern szekszárdi gyár dolgozói ebben az évben ösz- szesen háromszázezer Zsigulihoz való tömlőfeszmérőt készítettek, a szovjet partner időközben levélben is kinyilvánított megelégedésére. A határNépújság 1972. december L idő előtti lelkes tervteljesítésükkel kívánnak hozzájárulni ahhoz, hogy a Szovjetunió Togliatti Autógyára idejében eleget tegyen gyártási kötelezettségének, s hozzásegítsék az állami díj elnyeréséhez is. Az utolsó szériában legyártott 5184 darab gumiabroncs-nyomásmérőt a szekszárdi gyár Ho Si Minh szocialista brigádja csomagolta be tegnap, hogy pénteken reggel a gyár tehergépkocsiján elszállítsák a MO- GÜRT Külkereskedelmi Vállalatnak a Budapest Nyugati pályaudvaron levő raktárába, a Szovjetunióba való mielőbbi továbbszállításra. A szekszárdi üzemben jövőre is háromszáz- ezer gumiabroncs-nyomásmérőt gyártanak a hazánkban is közkedvelt Zsiguli személy- gépkocsikhoz; — Én úgy tudom, hogy három héttel a tanuló rendelkezik, két hetet pedig akkor kap, ha a szakoktató elmegy szabadságra. (Rosszul tudja.) Égi Antalné szabász is bekapcsolódott a beszélgetésbe. — Mi legyen velük, ha mi most elmegyünk szabadságra? Adjuk nekik ezt a két hetet ajándékba? Természetesen nem erről van szó. Más megoldást kell keresni. Ebben a részlegben reggel 7-től délután 4-ig dolgoznak a tanulók, tehát — akárhogy számoljuk is — kilenc órát. A szakmunkástanuló-képzésről szóló törvény világosan előírja, hogy a gyerekek számára a munkaidő 7 óra, abban az esetben, ha szabad szombatot kapnak, 8 óra, de akkor már fél óra ebédszünet is jár. A szövetkezet tanulófeleíőse társadalmi munkában, végzi el a száznégy szakmunkástanuló gyakorlati képzésével kapcsolatos tennivalóit. — Ügy tudom a tanműhelyben nem fordul elő a munkaidő túllépése, legfeljebb a szórványképzésben. Éppen most készültem, hogy írjak a műhelyekbe, mert néhol 9 órát dolgoznak a tanulók. — Mi a véleménye arról, ahogyan a nyári szünetet kiadják egyik-másik helyen? — Elég baj, hogy így van. Ha csak oktatási felelős lennék, jobban utána tudnék nézni, de így a száznégy tanuló oktatásának ellenőrzése nagyon nehéz. A tanulófelelőstől a szövetkezet II. számú részlegébe vezetett utunk. Reisz Adámné részlegvezető nyugdíj előtt áll, a műhely falára akasztott oklevél tanúsítja, hogy a szövetkezet kiváló dolgozója. A szakmunkásképzésről Viszont elég konzervatív módón -vélekedik. — Kevés az az idő, amit itt töltenek. Elvégre nem történelemtanárok, hanem szakmunkások lesznek. — ön mikor szabadult? — 1936-ban. — Akkor hetenként hány napot mentek iskolába? — Egyet. Most meg öt hét nyárj szünet, két hét karácsonyi, egy hét tavaszi: mennyi idő marad arra, hogy megtanulják a szakmát? Azért arra is jut idő. Az elsősök, másodikosok hetenként három napot mennek iskolába, három napon pedig a gyakorlati tudnivalókat sajátítják el. A harmadévesek már csak két napot töltenek a szakmunkás- képző intézetben, a többit pedig a műhelyben. A szakmai képzésben a hangsúlyt az elméleti alapokra, a munkafolyamatok egészének áttekintésére és olyan gyakorlati ismeretek tanítására kell helyezni, amelyek lehetővé teszik a munkahely speciális követelményeihez való gyors alkalmazkodást — ez nemcsak a szakemberek, pedagógusok véleménye, hanem abból a jelentésből is kitűnik, amelyet júniusban terjesztettek a Központi Bizottság ülése elé. — Meddig tart a lányok munkaideje?1 — Héttől fél négyig. — Szabad szombat van-e? — Hát az ritkán. — Miért? — Mert ha mi bejövünk, jöjjenek be ők is. Azért nem járnak rosszul, akkor veszik ki a szabad szombatot, amikor nekik kell. Elvégre, ha valaki karácsonyra rendeli a ruhát, nem húsvétkor akarja felvenni. Nekünk nincs fix fizetésünk, nekünk termelni kell, mi abból élünk. Így igaz. Csakhogy ez vonatkozhat a szakmunkásokra, a tanulókra azonban semmi esetre sem. . : i J ™ 9V — Sok vagy kevés a készlet ? A közelmúlt hetek gazdasági históriája, az a bizonyos gyufaügy, stílusosan szólva: gyufaszálnyi fényt vetett egy szakmai fogalom, a készletállomány jelentőségére, közérdekűségére. Valóban, a népgazdaság készlethelyzetének ez az a pontja — a bolti pult, ahol a „kapható", illetve a „sajnos elfogyott" varázsszavak elhangzanak —, mely segíthet jól értelmezni a készlet gazdasági-társadalmi hatásait. Ám azt sem árt mindjárt hozzátennünk, hogy a bolt valójában a gazdálkodási folyamat egyik végállomása, a készletprobléma pedig nem itt, hanem sokkal előbb, a termelés fázisában jelentős igazán. A gazdálkodós, a termelés szükségképp feltételezi bizonyos mennyiségű alap- és segédanyag, félkész termék felhalmozását, készletezését, enélkül nem lehet szó folyamatos, zökkenő- mentes munkáról. Fontos azonban elidőznünk a „bizonyos mennyiség" fogalmánál; hogy ez mennyi, pontosabban: hol a sok, illetve a kevés elválasztó határvonala, azt persze nem lehet egyetemes érvénnyel megmondani, ez vállalatok-ágazatok szerint különböző, úgynevezett készletoptimum-számítás kérdése. Országos, népgazdasági méretekben azonban már határozottabban megválaszolható ez a bizonyos „sok vagy kevés” kérdés; itt az arányok, körvonalak világosabban kirajzolódnak. A pontos értelmezéshez elkerülhetetlenül be kell mutatnunk közelebbről néhány közkeletű gazdasági fogalmat. A nemzeti jövedelem — amely az évente előállított új értéket méri —, a felhasználás során két alapvető csoportba osztódik: az úgynevezett fogyasztási és a felhalmozási alapba. Ez utóbbi kapcsolódik közelebbről témánkhoz: a felhalmozási alap tartalmazza ugyanis a beruházások és a készletek összegét, s ebből -nyomban két rendkívül lényeges következtetés adódik. Az egyik-. így -,,hangzik: nyilvánvaló, hogy a felhalmozásra fordított arány — közvetve — befolyásolja a fogyasztási alap mennyiségét is (ami viszont, tág körvonalazással, az életszínvonal növekedését is meghatározza), másrészt: iménti fogalomábrázolásunkból az is kitűnik, hogy a felhalmozásra szánt népgazdasági összegeket nemcsak a beruházás, hanem a készlethelyzet is nagymértékben motiválja. A készletprobléma tehát — amely, alighanem méltatlanul, jobbára kiesik a közvélemény reflektorfényéből — az annyit vitatott beruházási helyzettel azonos jelentőségű. Az indokolatlanul felduzzadt, túlzott népgazdasági készletállomány ugyanis egész sor ponton keresztezheti céljaink megvalósítását. Egyrészt: roppant anyagi eszközöket köt le és von el a felhalmozás más, beruházási-fejlesztési szféráitól, másrészt: a készlet- állomány magas szintje azt is jelezheti, hogy a termelés és a fogyasztás, a kereslet és a kínálat nem találkozik megfelelő pontossággal. A legutóbbi teljes középlejáratú program, a harmadik ötéves terv, miközben egész sor Nyugdíjasházak A budafoki. kísérleti lakótelepen építették fel hazánkban az első nyugdíj asházat, amely egyszobás, fürdőszobás, főzőlehetőséggel ellátott garzonlakásokból áll, megfelelő szolgáltatásokkal (ebéd, takarítás, mosás, stb.). Ha az idős lakók magányt kívánnak, visz- szavonulhatnak kényelmesen berendezett lakásukba, ha társaságot óhajtanak, a nyugdíjasház több ízléses, kulturáltan berendezett társas helyiségében beszélgethetnek, kézimunkázhatnak, rádiózhatnak, tévézhetnek, sakkozhatnak, kártyázhatnak. A huszonhat lakásos kísérleti épületet Spiszempontból kiemelkedő eredmé* nyekkel zárult, a készlethelyzetben nem hozott kedvező eredményeket: a készletek évenkénti emelkedési üteme 7—8 százalék volt, nemzetközi összehasonlítással mérve kiugróan magas. A növekedési ütem meghaladta a nemzeti jövedelem bővülésének mértékét és a terv befejező esztendejében 1970-ben a felhalmozódó készletállomány elérte egyesztendei nemzeti jövedelmünknek, értékben számítva, mintegy 90 százalékát! Ezért is rögzítette a negyedik ötéves terv azt az előirányzatot, hogy jelentős változás következzék be a felhalmozás szerkezetében, az előző ötéves időszakénál mérsékeltebben növekedjék a népgazdaság készletállománya, s ilyen módon több jusson a felhalmozásból az állóeszközök bővítésére. A pontos helyzetkép megköveteli, hogy hozzátegyük: még sok a teendőnk ennek aï előirányzatnak a teljes megvalósítása érdekében, mert bár 1969- ben és 1970-ben mérséklődtek a készletek, 1971-ben ismét számottevő volt az emelkedés. Külön figyelmet érdemel — tS népgazdasági összképen belül — a kereskedelem készlethelyzete, ez ugyanis közvetlenül befolyásolhatja a fogyasztást, az: áruellátást. Nos, a bolti kiskereskedelem és a fogyasztási cikkeket árusító nagykereskedelem összegezett készletállománya az utóbbi években folyamatosa« emelkedett: 1969-ben 26 milliárd, 1970-ben 32 milliárd, tavaly pedig 34,5 milliárd volt annak értéke. A felületes megítélés alapján úgy tűnhet, hogy ez a növekedés végeredményben egyértelműen előnyös a vásárlónak, hiszen ha bőségesebb a készlet, akkor jobb az áruellátás is. A valóság azonban korántsem eny- nyire egyszerű; ha ugyanis bizonyos mennyiség felett halmozódik a készletállomány a kereskedelmi raktárakban, akkor a vállalat jobbára tartózkodik az "új° meg rendelésektől, hiszen abban érdekelt, hogy meglévő, s nem éppen új, nem mindig korszerű, keresett áruit adja el. Megeshet tehát, hogy éppen a „sok" jelent végül is „keveset", tehát szűkebb választékot a bolti pultok mellett. Egész sor intézkedés próbál határozottan gátat vetni a népgazdaság és a fogyasztó számára egyaránt hátrányos készletemelkedésnek. A pénzügyi szervek ellenőrzik a készletállományt, és bizonyos szint felett az ezt finanszírozó forgóeszközigényt saját vállalati pénzből kell fedezni. Fontos tényező az is, hogy a termelővállalatok alapvető érdeke: valóban a szükségletek kielégítésére, tehát rendelésre termeljenek, s csak saját kockázatukra állíthatnak elő raktárra^ konkrét igény nélkül termékeket. Rendkívül jelentős társadalmi érdek tehát, hogy ezek a törekvések széleskörűen megvalósuljanak, hogy a termelés és a fogyasztás, a kereslet és a kínálat valóban egyenletesebben, harmonikusabban — felesleges készletek halmozódása nélkül — kapcsolódjék! TÁBORI ANDRÁS Magyarországon ró Éva, a Lakóépülettervező Vállalat építésze tervezte. A Fővárosi Tanács olyan határozatot hozott, hogy a jövőben minden budapesti lakótelepen egy-egy nyugdíjasházat kell felépíteni. Újhelyi Jenő, a Lakóterv építésze tervezi a kelenföldi lakótelepen épülő nyugdíjasházat. Ebben már 50 garzonlakást biztosítanak a nyugdíjasok számára. A tervek szerint egy-egy nyugdíjasház épül Zuglóban, és Újpalotán is, sőt az ötéves tervidőszak alatt Tatabánya nyugdíjas bányászai számára is felépül egy nyugdíj asháZj i
