Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-05 / 286. szám
Kecskeméti antropológus a tatár—magyar rokonságról Több mint tíz éve foglalkozik antropológiai kutatásokkal dr. Henkey Gyula, a kecskeméti megyei múzeum munkatársa. Tizenötezer — zömmel Duna—Tisza közi — ember antropológiai adatainak tudományos gyűjtését és feldolgozását végezte már el. Megyei támogatással Bulgáriába is eljutott, ahol hozzákezdhetett a magyar nép őstörténete szempontjából fontosnak vélt tatárkutatásokhoz. Bulgária északkeleti részén, Rusze városkörnyékén, tatárok által is lakott öt községben végzett tudományos vizsgálatokat, az ottaniak közreműködésével. Most elkészült tanulmánya bizonyítja, hogy külföldi útja eredményes volt. Beigazolódott például az a feltevés, hogy a bulgáriai tatárok — akik egyébként a XIX. század második felében a Krím-félszigetről vándoroltak új hazájukba és a XX. század közepéig jól elkülönültek a környező népektől — tisztábban megtartották ősi török-tatár embertani jellemvonásaikat, mint a honfoglaló magyarok törökös elemeinek mai leszármazottai. Bizonyítottnak látszik az is, hogy a Rusze környéki tatárokra jellemző embertípusok jelentős arányban megtalálhatók az Alföldön is. Meglepően közel állnak például a zömmel kun eredetű szabadszállásiakhoz, vagy Szakmár község Árpádkorig visszavezethető lakosságához. Kitűnik ez az összehasonlító adatokból, és a fényképekből is. Á tanulmányt legutóbbi számában tette közzé — a kutató által a tatárokról készített mintegy 50 fényképpel illusztrálva — az Antropologia Hun- garica című szakfolyóirat. Szakvélemények szerint a tatárkutatások megkezdése fontos adatokat szolgáltathat nemcsak az antropológia, hanem népünk őstörténetével foglalkozó társtudományok számára is. (MTI) A Paksi Állami Gazdaság FELVESZ EGY ÁLLATTENYÉSZT ÉSI gépszerelőt. Lakást biztosítunk. Fizetés megegyezés szerint. Továbbá a gazdaság felvesz 1—2 ÉVES GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ esztergályost. Jelentkezés: Paksi ÁG. biritói kerületében Határ Jánosnál. (104) l KALOCSA A térkép piros vonalai, melyek a megyék szélét jelzik, csak elhatárolnak, de nem választanak szét. A gerjeniek- nek és a környékbelieknek például az év legnagyobb részében közelebb van Kalocsa, mint Paks, vagv Szekszárd és ennek megfelelően oda is járnak. Kalocsáról a távol élőnek a paprika jut eszébe, a pingáló asszonyok és az, hogy a tizennyolcezer lakosú város érseki székhely. Utóbbi a városképre a legjellemzőbb, de a városra magára már régóta nem. Az óiási érseki templom két tornya messziről láthatóan karcolja az eget, az ősi vár helyébe épült palota gyönyörű, benne a százezer kötetes műemlék könyvtár nem kevésbé. Mindhárom joggal biztosít idegenforgalmi hírnevet a városnak, éppúgy, mint a népművészet, mely nemcsak híres, hanem világhíres is. A város lakói azonban természetesen nem az idegenforgalomból élnek, hanem elsősorban — nem a paprikából, nem a mezőgazdaságból — az iparból. 1961 óta fokozatosan egyre uralkodóbbá vált az ioar. Van a városban Fém. és Villamosipari Vállalat, Műanyagipari Vállalat, textilfeldolgozó, Építőgépgvár, a Villamosipari Tröszt EKA gyáregysége és a régi gépállomás helyén a Budapesti Jármű Ktsz telepe. A Sütőipari Vállalat hatósugara lényegesen túlterjed a járáson, termékei már több BNV-n sikerrel szerepeltek. A lakosság keresőinek hatvan százaléka az iparból él, amelyből természetesen nem szabad kihagyni a Kalo- csa-vidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalatot sem. Jó hírű a város Iszkra Termelőszövetkezete, mely négyezer holdon gazdálkodik. Kalocsa iskolaváros. Három általános iskolája, egy énekzene tagozatos általános iskolája, gimnáziuma, egészségügyi szakközépiskolája, mezőgazdasági szakközépiskolája, kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolája, ipari szakmunkásképző intézete van, valamint fiú- és leánykollégiuma. Néhány szót „diplomáciai kapcsolatainkról”. Az évi harmincmilliós forgalmat lebonyolító nagy ABC-áruház vevői közt sok a Tolna megyei. Az áruház évente négy-ötmillió forint értékt>en szerez be árut Tolna megyéből és a vezető külön hangsúlyozta, hogy az itteni FÜSZÉRT-tel A papríkaszáritöban és VASÉRT-tel sokkal elégedettebb, mint a saját megyé- jebeliekkel. Mintegy „végszóra” épp ottjártunk ideién érkezett meg Szekszárdról a Ci- pőnagyker utazója, aki rendszeresen látogatja Kalocsát. A Fűszerpaprika Vállalat termeltetési körzetébe tartozik Bo- gyiszló, Fadd. Sióagárd, Mözs és Szedres, ahonnan a fűszer- paprikát féltermék formájában, szárítva a Paksi Konzervgyár közvetítésével kapják. A gyár egvébként ezerötszáz dolgozót foglalkoztat, évi kétezer vagon körüli paprikát termel, de emellett gyümölcs- és zöldségfeldolgozással is foglalkozik. A jövő év elején indul a zacskós száraztészta- gvártás, egyelőre mintegy négyszázhatvan vagonnyi éves mennyiséggel. Kalocsáról szólva nem lehet említés nélkül hagyni a Népművészeti Szövetkezetét. 1952-ben alakult, hatvan taggal. Első esztendejük termelési értéke ötvenezer forint volt. Az idén tizennyolc községben dolgozó ezerhatszáz tagjuk harmincötmillió forintos termelési értéket produkált. A híres pingáló asszonyok közül Szvétek Antalné idén a bor- deaux-i magyar heteken járt, Egri Károlyné Hamburgban, Vén Lajosné pedig januárban utazik a Kanári-szigetekre. Kalocsa — mint az elmondottakból is kiderül — nem nagy város. De színes, eleven, fejlődő és ami az ide látogató idegennek azonnal feltűnik, roppant tiszta. Országjáró turistáknak éppúgy érdemes ide látogatniuk, mint akár iskolai csoportoknak is. (ordas) Foto: Komáromi 1972. december 5. A hires kalocsai pingáló asszonyok keze munkája a művészeti Szövetkezet központjában. Néptermelőszövetkezetek gazdálkodásáról A Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában a napokban ke rült a könyvesboltokba a Termelőszövetkezetek gazdálkodása című tanulmánykötet. A termelőszövetkezetek R. országos kongresszusa a megszilárdult termelőszövetkezeti gazdálkodás mérföldköve. A fejlődés tapasztalatainak összegezése, a jelenlegi helyzet felmé rése és a jövő távlatainak elemzése különösen aktuális jelenleg, amikor a nagyüzemi termelés teljes kialakulása és az indirekt gazdaságirányítási rendszer gyakorlatának kiterjesztése egybe esik. A szövetkezetek termelő- eszközeinek mérete, tagjainak szakértelme és munkaereje, a népgazdaság növekvő igényei szükségessé teszik a gazdaságok korszerű, hatékony irányítását. E tanulmánykötet elsősorban elméleti kérdéseket tisztáz, a változó gazdasági környezethez való alkalmazkodást kívánja segíteni, amit elsősorban a belső környezet, a szervezet állandó korszerűsítésével lehet elérni. A kötet szerzői a termelőszövetke zeti gazdálkodással kapcsolatos legfontosabb kérdések aktuális vonásait foglalják össze, ismertetik elképzeléseiket számos jelenleg is vitatott kérdéssel kapcsolatban. A Kodály- emlékverseny sikere Felhangzanak Kodály szavaij s az ország egy emberként figyel a sorra színrelépő énekesekre. A televízió Kodály- énekversenye az elmúlt évek egyik legsikeresebb tv-vállal- kozása, több okból is. A sivatagi sivárságú táncdalfesztiválok manipulált sikere után azt is bizonyítja, hogy legalább olyan érdeklődést vált ki az igazi művészet. S talán nagyobbat is: nem feltétlenül a szervezett szavazatok mérik az eredményt. S bizonyítja azt is, hogy mennyi igazán jó énekesünk van, hisz akik itt pódiumot kaptak, csak a legnagyobb mércével mérhetők s méretnek is. Ám itt rögtön meg is kell állnunk. A vasárnap esti adás után nyilatkozott az egyik zenei szaklap szerkesztője, s maga is csodálkozva konstatálta a sikert és az eredményt. S ez már önkéntelenül fölveti a kérdést: tudjuk-e milyen zenei kultúrával rendelkezünk, feltártuk-e azt a zenei kincset, ami — nagyrészt Kodály érdemeként — birtokunkban vaui A szaklap szerkesztőjének szavai arról győztek meg, hog-jt ez a zenei verseny, közönségsikerével, énekesi teljesítményével egyaránt, azok számára is meglepetés, akiknek hivatalból kellene ismemiök és megismertetniük ezt az értéket. A Kodály-emlékversenyneli tehát sikere van, kitűnő énekesek lépnek színpadra, s —* ami ugyanilyen fontos — kitűnő közönség előtt. Mert a tv-nézők milliói valóban „drukkolnak” a versenyen; mérlegelik az egyes teljesítményeket, dicsérik, vagy nem dicsérik a zsűrit, s tegyük hozzá; ez az igazán nem manipulált érdeklődés a Kodály-pedagógia igazi diadala. , A Röpülj páva mozgalommá lett, a tömegéneklés, a zenei alapkultúra mozgalmává. Tulajdonképpen onnan indult el; ahonnan Kodály és Bartók, a néptől, s egy-egy falu, csoport dalkincsét tette közüggyé. A Kodály-emlékverseny egy lépéssel továbbmegy: tudatosítja a Kodály által föltárt és földolgozott népdalkincset, szerencsésen párosítva melléje Liszt tulajdonképpen nagyon keveset szereplő dalait. Kettős célt szolgál: a legmagasabb rendű zenei ismeretterjesztést, s ugyanakkor értékeink számbavétele is. Szerencsés vállalkozás volt, s az eredmény kötelez is, mert épp a siker bizonyítja, hogy zenei kultúránk olyan színvonalon áll, amit eddig nem sok szakember hitt el. A közvetítések jól pergők; frissek, képileg is szépek. Legföljebb azt az enyhe tapintatlanságot kell kifogásolnunk, hogy a bemondónő egyik percről a másikra átlép a Delta világából a muzsika birodalmába, bizonyítva, hogy sztereotip mosolya egyaránt otthonos a technika és a zene világában, CSÁNYI LÁSZLÓ Segítség a zenekedvelőknek A Magyar Rádió zenei főosztálya és a Zeneműkiadó együttműködésében jelentős közös vállalkozásra kerül sor. Megállapodtak abban, hogy A hét zeneműve című, a zeneirodalom remekeit ismertető rádióműsorok előadásait 1973 januárjától, minden negyedévben előre egy-egy kötetben, könyv formájában jelenteti meg a Zeneműkiadó. Az együttműködés célja, hogy mindazok, akik a rádióban hallják az előadásokat és más napokon, különböző időpontokban a zeneműveket, újból átolvashassák az ismertetést. De segítséget kíván nyújtani a sorozat azoknak is, akik az ismertetett zeneműveket az előadásoktól függetlenül akár a rádióban, akár lemezen, akár hangversenyen hallgatják. Az első kötet tartalma Prokofjev, Mahler, Beethoven, Ravel, Mozart, Puccini, Grieg, Schumann, Palestrina, Franck, Hindemith, Bach és Bartók egy- egy remekművének ismertetése lesz.
