Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Possgay ïmres Az érdekek helye és felismerésük szerepe a szocialista társadalomban Korábban széles körben elterjedt nézet volt, és ennek hatása ma is jelen van a társadalom tudatában, hogy érdek és erkölcs egymást kizáró, egymással szembenálló fogalmak. Erkölcsi tudatunk jórészt arra a nézetre épült, hogy az érdek szennyes, földhöz ragadt viszony, az „ördögtől való”, azonos az önzéssel és az anyagiassággal. Holott az érdek nem több és nem kevesebb, mint a társadalmilag érvényes és elismert szükségletek kielégítésére irányuló tudatos törekvés. Az érdek és érdekeltség — éppen azért, mert tudatosság kell hozzá — az egyik legemberibb jelenség. Minél fejlettebb az ember és társadalma, annál többet jelent az érdek a létezéshez szükséges elemi javak megszerzésénél, annál inkább jelenti a személyiség fejlődését, kiteljesedését szolgáló szellemi értékek megszerzésére, az erkölcsöt is nemesítő emberi kapcsolatok megteremtésére irányuló tudatos törekvést. Az utóbbi években az emberek nagy figyelemmel kísérik az érdekről szóló megnyilatkozásokat. Teljesen érthető ez az érdeklődés, hiszen a gazdaság- irányítás reformja szükségképpen együttjárt a szocializmusban is létező érdekkülönbségek nyíltabb jelentkezésével és elismerésével. Kimondtuk és elismertük az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek egyidejű, egymás melletti létezésének jogosságát.. Egyszersmind hangsúlyoztuk, hogy a társadalmi érdek elsődlegességét mindenképpen biztosítani kell. Olyan szabályokat kell alkalmazni, hogy az egyéni és a csoportérdek érvényesülése a társadalmi érdek megvalósulását eredményezze. Az érdekeknek ezt a hármas tagolódású szerkezetét nevezzük érdekstruktúrának. Természetesen ez csak elvont váza a valóságnak, elkerülhetetlen egyoldalúságokkal. A tényleges, eleven érdekviszonyok ennél sokkal szövevényesebbek, bonyolultabbak. A valóság megismeréséhez azonban e hármas tagolódás is jelentősen hozzájárulhat, ha nem tévesztjük szem elől azt a marxi gondolatot, miszerint: „...már maga a magánérdek is társadalmilag meghatározott érdek és csak a társadalom által szabott feltételek között és az általa adott eszközökkel érhető el, tehát e feltételek és eszközök újratermeléséhez van kötve. A magánszemélyeknek az érdeke; de tartalma, valamint a megvalósítás formája és eszköze, mindenkitől független, társadalmi feltételek által adott.” Az érdekek az emberi szükségletekhez kapcsolódnak. A társadalmi ' érdek a haladáshoz kapcsolódó szükségleteink összessége. Vagyis: a társadalom akkor maradhat fenn, és akkor felel meg egyre inkább a benne élő emberek szükségleteinek, ha szakadatlanul fejlődik, haladottabb színvonalra _ lép. Ezt a folyamatot mindig azok az osztályok képviselik, amelyeknek a legközvetlenebb érdeke fűződik a társadalmi haladáshoz. Ebből az tűnik ki, hogy amíg osztályok léteznek, addig a társadalmi érdek is emberek bizonyos csoportjához, egy vagy legfőképpen egy osztályhoz kapcsolódik. Ezért a szocializmusban is megtaláljuk azt az osztályt, amelynek feltétel nélkül érdeke fűződik a társadalmi haladáshoz, ez pedig a munkásosztály. A szocializmusban azonban, mivel megszűntek a kizsákmányoló osztályok és velük együtt a kizsákmányolás, csak olyan osztályok és rétegek léteznek, amelyek érdekeltek a társadalmi haladásban. Érdekeltségük közvetettebb és ellentmondásosabb, mint a munkásosztályé. Hogy érdekeiket ilyen áttételek, lépcsők ellenére összhangba hozhassák a társadalmi érdekkel, ehhez a munkásosztálynak nemcsak fi- iejeznie kell a társadalmi érdeket, hanem politikai vezető szerepet, hatalmat is keli gyakorolnia a társadalomban. A csoportérdek és egyéni érdek A szocializmus viszonyai között még különböző dolgozó nsztáivok és rétegek élnek egymás mellett, amelyeknek lényegi érdekazonosságukon tűi vannak eltérő érdekeik is. A szocializmusban az emberek helyzetében, létfeltételeiben vannak lényeges, össztársadalmi méretű azonosságok (a magántulajdon, a kizsákmányolás megszűnése, a munka ezerinti bérezés, egyenlő jogok és kötelességek stb.), de léteznek az eltérő osztályhelyzetből, a munkamegosztásban elfoglalt helyből következő jelentős különbségek is. Ebből a helyzetből következik, hogy a szocialista társadalomnak a fejlődés elősegítésére szolgáló különböző — gazdasági, politikai, ideológiai — feladatokat, rendszabályokat úgy kell terveznie, hogy az egyéni és csoportérdek kielégítése is szocialista módon történjék, hogy ezek az érdekek is, hétköznapiságuk ellenére a távlatokra, a társadalmi haladásra irányuljanak. A munka szerinti elosztás és az anyagi ösztönzés A munka szerinti elosztás egyenlőséget és egyenlőtlenséget is tartalmaz: egyenlőséget a termelési eszközökhöz való viszonyban, a munkához való jogban, egyenlő felszabadulást a kizsákmányolás alól, de egyenlőtlenséget a fogyasztás színvonalában — éppen azért, mert a szocializmusban egyenlő mércével, a végzett munkával mérik az embereket, akik pedig szakképzettségükben, képességeikben, ügyességükben és egyéb egyéni sajátosságaikban különböznek egymástól. A személyes anyagi érdekeltség a termelés szakadatlan növekedésének és tökéletesítésének egyik legfontosabb tényezője. Szükségesnek tartjuk, hogy a személyes anyagi érdekeltség kapcsolódják egybe a kollektíva anyagi érdekeltségével, oly módon, hogy az egyes dolgozat ugyanúgy ösztönözze, mint a vállalati kollektívát. A szocializmus építésének tapasztalatai megmutatták, hogy az anyagi érdekeltséget figyelmen kívül hagyó politika sértette a dolgozók, köztük a munkásosztály érdekeit és nemhogy fejlesztette volna a szocialista tudatot, hanem ellenkezőleg, akadályozta kiteljesedését, még azt a forradalmi lelkesedést is veszélyeztette, amelyet a politikai hatalom megszerzése, a kizsákmányolás megszűnése szült Minden ember szükségletéhez hozzátartozik a megfelelő színvonalú anyagi életfeltételek megteremtése és ez alól a széles látókörű, öntudatos ember sem kivétel. Nem az a baj ugyanis, hogy az emberek latbavetik energiáikat anyagi szükségleteik kielégítése érdekében, hanem, ha szükségleteiket közösségellenes eszközökkel elégítik ki. Akadnak, akik az anyagi ösztönzés kizárólagosságára esküsznek. Az anyagi ösztönzés kizárólagosságának hívei abban tévednek, hogy leegyszerűsítik az embereket és feltételeznek egy olyan hézagmentes és automatikusan ható érdekeltségi rendszert, amelyben az emberek úgyszólván akaratuk ellenére is csak a társadalom javára való cselekedeteket hajthatnak végre. Számításon kívül hagyják, hogy hézagmentessé, a káros magatartást lehetetlenné tevővé csakis akkor válhat ezt a rendszer, ha a teljes emberi személyiségből indulnak ki, akire a munkahelyén is és a társadalom más területein is számos tényező, körülmény hat. Az anyagi érdekeltség elvének következetes és ugyanakkor hajlékony — az ember másfajta érdé-, keit is figyelembe vevő — alkalmazásában kifejezésre kell jutnia egyrészt az elvégzett munka és a szükségletek kielégítése közti összefüggésnek, másrészt az egyéni és a társadalmi érdek kapcsolatának. Az így felfogott anyagi érdekeltség tehát nemcsak az egyén hasznát szolgálja, hanem egyúttal közvetlenül érzékelhetővé teszi az egyén számára Az első uiinor rendszerrel épült ház Dombóváron. munkájának összefüggését a társadalom egész tevékenységével. Ezáltal megalapozza, növeli az egyes dolgozó felelősségérzetét a szocializmus építésében. ElŐGegíti magas fokú politikai tudatának kifejlesztését is. Saját ellentétébe csap át azonban az anyagi érdekeltség akkor, ha megszűnik a kapcsolat a végzett munka és az egyéni jólét alakulása között, ha az életszínvonal nem megalapozottan, a jobb munka eredményeként emelkedik, vagy ha a jobb munka nem nyeri el jutalmát, ha a „jó munkás” és a „jól kereső munkás” fogalma nem esik egybe, vagy há az anyagi érdekeltség konkrét formája az egyéni érdeket elszakítja a közösségi érdektől és szembeállítja vele. A párt szerepe az érdekek egyeztetésében A termelőeszközök társadalmasítása után nálunk az osztályok, szociális csoportok alapvető érdekei közösek, részérdekeik miatt azonban csak közvetítő eszköz segítségével teremthetnek kapcsolatot az össztársadalmi érdekkel. Az össztársadalmi érdekhez a kapcsolatot a munkásosztály érdeke közvetíti. A munkásosztály érdekének ilyen funkciója azonban csak egy tudatc* szervezet, a marxista—leninista párt segítségével valósulhat meg. A gazdasági életet megfelelő tervcélokra irányított mechanizmus szabályozza, de a szocializmus számára kedvező törekvések fölényét a gazdasági törvényekre építő tudatos politikai erő képes biztosítani. A szocializmus megvalósítását szolgáló érdek- egyeztetés, az erre épülő demokratizálás, csak kívülről, politikai erők által irányított lehet. A társadalmi haladás követelményeiben való tisztánlátás még ma sem spontán jön létre a tömegek fejében. Csakis a párt céltudatos, az érdekek egyeztetésére irányuló tevékenységével hozhatjuk létre a társadalomban a haladást szolgáló aktivitást. Az aktuális társadalmi feladatok mindenki számára érvényes tudatosítását nap mint nap el kell végezni, úgy, hogy a munkásosztály átfogó, távlati érdekeit, ha szükséges, a napi érdekekkel ßzembeni kritika útján is érvényesíteni kelL A párt a részérdekek érvényesítésével járó viszonyúit között csax aktror kép es irunyuo makaóját teljesíteni, ha önmaga mint szervezet magasan kiemeixeaiK a részadatén: tengeredül, 'lenummce- sen a part sem luggeuen a Wsadaiom kuioaoöző csopoiijaioól érkező naíasoktól, sót munitajanak egyik tontos feite tele, hogy kepe» legyen reagaini ezekre a hatásokra* A jövőben a párt feladatát az egyre bonyolultabbá váló társadalmi viszonyok között ezeuuuiiye- sen úgy tudja megoldani, ha az érdekeit diüeren- clált világában önmagát egyre egységesedő szervezetté alakítja, amelyuen az emaiarozott és megerősített társadaimi-gazdasagi ceiok és a celoknoz vezető módszerek egységes értelmezése biztosítja az akarat és cselekvés egységét. Egyre magasaoo színvonalra emelt eszmei-politikai egységével képes csak az össztársadalmi érdek elsődlegessége mellett kiválasztani és érvényesíteni a konfliktusokban a haladó oldalt és politikai befolyásával visszaszorítani a retrográd oldalt. A párt érdekegyeztető funkciójában támaszkodik a közvélemény ítéletére, felhasználja azt az érdekek jobb megismerésére, tájékozódásra. Az érdekek ütközése vélemények harcában tükröződik és ez a téves ítéletek ideiglenes térnyeréséhez is vezethet. Végső soron azonban a közvélemény — minden bonyolultsága mellett is — pozitív szerepet játszik a társadalmi megismarésbsn, így az érdekek egyeztetésének folyamatában is. ft M»VMé
