Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

1

I

1

Szocialista munkaverseny a mezőgazdasági

szövetkezetekben

Nincs túlzás abban a megállapításban, hogy a munka- verseny-mozgalom nagy erőíor- rása és legszélesebb társadalmi támasza szocialista építőmunkánknak. Igen alkalmas arra, hogy biztosítsa a dolgozók politikai egyetértését és tevékeny közreműködését a gazdaság fejlesztésében, a nemzeti jövedelem növelésében. Szorosan összefügg ezzel az a szerepe, hogy előmozdítja a szocialista demokratizmus érvényesülését a különféle munkahelyeken és hozzájárul a szocialista emberi viszonyok fejlesztéséhez.

Hogy mekkora jelentősége van a munkaverseny-mozga- lomnak, arra meggyőző példák százait, ezreit produkálta az élet, főként a legutóbbi években. Különösen értékes eredmények születtek azóta, hogy mind nagyobb teret hódítanak a szocialista brigádok. A kezdeményezés ebben is az ipari munkásságé volt, de hamarosan elterjedt a mezőgazdasági szövetkezetekben is.

Ma már több mint 4800 szocialista brigád van a tsz-ek- ben, 75 ezer taggal. Folyik munkaverseny a termelőszövetkezeti fiatalok között is. Ilyen, úgynevezett speciális ifjúsági brigád 645 működik, együttes taglétszámuk 11 ezer. Speciális női brigádot 1306-ot tartanak számon a tsz-ekben, 22 ezernél több taggal. Hosszú múltra tekint vissza a termelő- szövetkezetek országos versenye, amely évről évre érezteti kedvező hatását a nagyüzemi társas gazdaságok fejlődésére, erősödésére.

A kormány a múlt év áprilisában hozott határozatot a szocialista munkaversenyről. A határozat, amely az egész mozgalomra, a vállalatokra és a

szövetkezetekre egyaránt 1 kiterjed, felkérte a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, hogy a határozat elveinek figyelembevételével dolgozza ki és terjessze a Minisztertanács elé a mezőgazdasági szövetkezetek munkaversenyének korszerűsítéséről szóló javaslatát. Ezt a javaslatot a közelmúltban vitatták meg a kormány ülésén, s határozatot hoztak arra, hogy milyen eltérésekkel, illetőleg kiegészítésekkel kell alkalmazni az általános érvényű rendelkezéseket a tsz-ekben, a halászati szövetkezetekben és a mezőgazdasági szak- szövetkezetekben.

Űj ebben a határozatban, hogv 1973. január 1-től részt vehetnek a munkaversenybén a mezőgazdasági szövetkezetek különféle társulásai és azok dolgozói is. A legeredményesebben működő ilyen társulásokat évenként, május elseje alkalmából „Kiváló szövetkezeti társulás” kitüntetéssel és pénzjutalommal lehet elismerni. Mind a mezőgazdasági szövetkezetek. mind pedig társulásaik számára a mezőgazda- sági és é’élmezésügvi miniszter és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa közösen határozza meg 'a munkaverseny feltételeit, elbírálásának és jutalmazásának rendszerét. A TOT rövidesen irányelveket és ajánlásokat ad ki a mezőgazdasági szövetkezetekben folyó munkaverseny további fejlesztésére.

Előírja a határozat, hogy az illetékes minisztériumok tegyék lehetővé: a munkahelyi verseny anyagi elismerésének feltételei legyenek megteremthetők az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerüli szövetkezetekben is. Szintén lényeges az a rendelkezés, amély szerint a „Vállalat kiváló ,bu- gádja” kitüntetéshez " tasonló kitüntetéssel , járó jutalmak Összegét ne kelljen száttjitásba venni a mezőgazdasági szövetkezetek jövedelemadója, illetőleg jövedelm-növekményadoja alapjának megállapításakor.

Mindez természetesen nem érinti a jelenleg is érvényes rendelkezéseket, amelyek a münkaverseny céljára,, tartalmára, demokratizmusára, és formáira vonatkoznak.. Változatlanok a szövetkezetek versenyének minősítését szabályozó határosatok is. Végeredményben tehát a mezőgazdasági szövetkezetek múnkaverse- nvéről szóló legújabb kormányhatározat egyrészt kiterjeszti a versenyt, másrészt az eddigieknél kedvezőbb feltételeket biztosít hozzá. .

A mezőgazdasági 'szövetkezeteken a sor, hogy a már megszerzett • tapasztalatok figyelembevételével is tegyék még eredményesebbé a mun- káversenyt, á szocialista brigádmozgalmat. Adottságaikhoz, lehetőségeikhez igazodva úgy fejlesszék tovább, hogy az emberi munka és a gépek, eszközök még jobban hasznosuljanak. A münkaverseny céljait a benne közvetlenül 'érdekeltekkel egyetértésben határozzák, meg. s mindenkor tartsák tiszteletben a demokratizmus írott és íratlan szabályait. Csak így valósítható meg az az alapkövetelmény, hogy a munkaverseny az egvés dolgozók és a kollektívák munkaköri kötelezettségét meghaladó, önkéntes mozgalom Jegyen, S olyan vállalásodon ' alapuljon, amètveknek teljesítéséért képességeik legjavát adják a verseny résztvevői.

G. P.

Nyugdíjastalálkozó a megyei kórházban

Száztíz idős ember, volt főorvos, szakács, betegkísérő, portás, műtős, asszisztens, és ki tudná még tovább sorolni azokat, akik pénteken délután nyugdíjastalálkozóra érkeztek a megyei kórház éttermébe.

Az egészségügy vonzásköre. Az ajtóban a kórházi óvoda kicsinyei, az étteremben a legidősebbek, akik innen, vagy a város valamely egészségügyi intézményéből mentek nyugdíjba.

Találkozások, kézfogások, ölelések.

— Édesek.

— Aranyosak.

Mondják, s csillogó szemmel figyelik a fehér blúzos, piros szoknyás, fehér inges, sötét nadrágos fiúkat, amint táncolnak.

Sokan már nem ismerik a férfit, aki köszönti őket. Dr. Bíró Imre főorvos, a megyei kórház szakszervezeti bizottságának elnöke, tíz éve dolgozik itt. Sokan már ennél régebben mentek nyugdíjba.

— Szeretettel köszöntőm önöket, a magam, a kórház igazgatósága, és szakszervezeti bizottsága nevében. Sajnos, utolsó találkozásunk óta többen örökre elváltak tőlünk. Emlékezzünk rájuk egyperces néma felállással!

Emlékek, nevek, történetek.

Népújság 3

1972. december 3.

Az asztalon fehér terítő, virág, a tányérokon forró virsli, kólás- és sörösüvegek.

Balassa István, aki 1934- ben került az 'egykori Tolna vármegye Horthy Miklós közkórházba, mint segédápoló, így vélekedik:

— Kérem, én 1936-tól fóg- va mint portás működtem jttj Jól emlékszem még ■árraf amikor a - cseréMlágbah-ti ‘vé’- nat tetején- vittük a 'J-'Silt'fó ' Pestre, hogyj esetébe jitigja- ',’. vítsák a korhűk műszeréit? ‘ El sem hinnék maguk, mai fiatalok, hogy a kórházi személyzet kosztját abban az időben lovas szekérrel, gyűjtöttük össze a környező, falvakból. És most? Nézzen körül! Utána nem fog hinni nekem.

Dr. Szentgáli Gyula, a megyei kórház igazgatója mondja: ■ r

— Bizonyára, kedves nyugdíjasaink az ebédlő felé jövet is sok mindent láthattafi épülö-szépülő kórházunkból.

Bólintások, álmélkod’ások.

Gyönyörű az étterem, a modern központi laboratórium, a gyógyszertár, s micsoda utak!

Az igazgató adatokat sorakoztat fel, számokat, melyek bár ridegen, de tükrözik az elmúlt évek hatáltnas fejlődését.

— Sajnos — mondotta befejezésül — már aktívan nem, * vesznek részt céljaink megvalósításában, de mindig szívesen látjuk itt, s eredményeinkről mindig készséggel tájékoztatjuk volt munkatársainkat.

Az ember a,zt hinné, hogy a nyugdíjas ráér. Nem. így van ez. Másfél óra múltán az asszonyod szedelőzködnek.

— Lassan kezdődik a vacsoraidő. Korán jön a téli

este. . >

Néhány férfi marad tovább.

— Ez volt a negyedik találkozónk, és eddig a legszebb — mondja dr. Szepesi Janos, nyugalmazott főorvos. — Ha mindet} jói megy, a jő-. vő4, nyáron Dovibpriban találkozunk újra. ' '

.... . iw V • ' -rvj—

Ezt hozta a hét a külpolitikában

Így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin:.

A, világsajtó jelentéseiben, tudósításaiban az elmúlt héten különösen sokszor szerepelt „Budapest neve. A magyar —Szovjet tárgyalások, a közös1 közlemény megállapításai, Leo. nyid Brézsoyev és Kádár János csepéli beszédei méltán állták a nemzetközi figyelem eVJtjerében. A kétoldalú kapcsolatok témakörén túl, jelentei . visszhangot kaptak a világproblémákkal, s különösképpen az európai kibontakozás, - lehetőségeivel kapcsolatos megállapítások.

Ezeket az értékeléseket támasztották alá a Helsinkiből érkező jó hírek is. A hatszög- léuT tárgyalóasztal mellett helyet foglaló nagykövetek túljutottak saját munkájuk megszervezésén és hozzákezdhettek érdemi feladataik megoldásához. Az alaphangot az elsőként felszólaló szovjet képviselő adta meg, aki célravezető konkrét javaslatok egész sorával állt elő. Ezek szgrint 19.73 júniusában kellene -• megtartani az európai biztonsági és együttműködési konferenciát. A napirenden földrészünk biztonsági rendszerének elvi és ■ gyakorlati " kialakítása szerepelne, beleértve az ■ együttműködés számos olyan-fontos oldalát, mint a gazdasági és kulturális kapcsolatok, környezetvédelem, turisztika, stb. A konferencia" különböző, szmtekeh folytatná megbeszéléseit, de a végső szakasz mindenképpen. ai/kor- mápyfök közreműködésével zajlana, s ésszerű volna. valamilyen állandó, intézményésí- tett szervezel, létrehozása. Ter- > méSzetesen léhet Vitatkozni a részleteken, a lényeg azonban az,; hogy közben minél előbb összeálljon — a Le Monde kifejezésével élve — Hotel Európa étlapja, '

 szocialista országok határozott. kezdeményezéseivel szemben a NATO tagállamai egyelőre még nem kapcsoltak a. második sebességre, s noha magához a konferenciához el- ' vi hozzájárulásukat adták, előkészületi tempójúk' nem túl gyors. Lehetséges, hogy néhány nap múlva Brüsszelben megtartásra kerülő, atlanti tanácsülés' idejére felfüggesztik majd a helsinki megbeszéléseket-,. .remélhetőleg azért, hogy utária-fpég^gjrersabtJan halad- ■. hassunJ&tá. J ő.r *í• • .

Az őszi betakarítást követően a fadetí Lenin Tsz javító- műhelyében a géppark javítását, felújítását végzik.

Foto: KZ

Javítja az' európai légkört, hogy a héten megegyeztek: december 21-én aláírják a két német állam alapszerződését. A diplomáciái naptár olyan zsúfolt volt, hogy ezúttal nem_ kerülhet sor Berlinben , kormányfői ' találkozóra, a tárgyalástörténetből jól ismert államtitkárok, Kohl és Bahr aláírják az okmányokat. Mind Bériin, mind Bonn részéről egyöntetű kívánság nyilvánult meg ugyanis, hogy még karácsony előtt tegyék fel a pontot az „i” betűre. Svédország máris bejelentette, hogy december 21-én elismeri az NDK-t és diplomáciai kapcsolatokat létesít vele. Dátum megnevezése nélkül, hasonlóképpen foglalt állást Dánia,. Norvégia, Izland és Ausztria is. Előreláthatólag rövid időn belül alaposan megnő azoknak az államoknak a száma, amelyek diplomáciai viszonyba lépnek az NDK-val. (Jellemző volt a francia külügyminiszter minapi nyilatkozata: Párizs sem akar az utolsó lenni...)

Kontinensünk mozgásával sok tekintetben ellentétben áll a két legfontosabb válságterület. Az ENSZ a hét derekán ugyan megkezdte a közel-keleti vitát, de reálisan tekintve a tényeket, fordulatot vagy különösebb eredményeket nem várhatunk. Sajnos, már az előjáték sem tartogatott kedvező mozzanatokat: kuvaiti

értekezletükön maguk az érdekelt arab országok sem voltak képesek megegyezni a hatékony és egységes állásfoglalásban. Az arab-kelet legbiztatóbb eseménye a héten az volt, hogy a nemrég még ha-1 tárháborút folytató két Jemen megegyezett egymással.

Párizsban szerepcsere történt: csütörtökön a négyes Vietnam-konferencia ült ösz- sze, amely az előző héten, a bizalmas tárgyalások miatt elmaradt. A megbészélés legfeljebb arra volt alkalmas, hogy a szembenálló felek jobban kifejthessék nézeteiket. Hiszen ezeket a napokat tulajdon- , képpen „gondolkodási szünetként” iktatták bé a bizalmas eszmecsere folyamatába, s úgy Washingtonban, mint Hanoi- . ban intenzív konzultációk : folytak. -A holnap kezdődő tárgyalások a jelek szerint döntő szakaszukhoz érkeztek.

Korai „lenne elébevágni az eseményeknek, de kedvezőtlen ' jelként hatott, hogy Thieu sai- goni- elnök bizalmasa, Nguyen Phű Duc Washingtonba sie- * tett, s ott állítólag csúcstalálkozót sürgetett Nixon, illetve a dél-vietnami amerikabarát rendszer vezetője között. Ez újabb halasztást, időhúzást jelentene, megint kitolná az esedékes aláírás dátumát. Amerikai lapok már az év végéről beszélnek, sőt forgalomba került január 20-a, Nixonnak az újabb elnöki időszakra történő, beiktatási nap i a is. (Az érvelés úgy hangzik, hogy az Egyesült. Államok elnöke így mégiscsak teljesíthetné 1968-as választási ígéretét, amely a , háború felszámolását helvezte kilátásba négy év alatt.) Mind- ■ezzel ellentétes viszont, hogy az .amerikaiak egyelőre „befagyasztották” a további csapatkivonásokat. így tehát 27 ezer emberük marad Dél- Vietnamban, s csaknem százezer a környező bázisokon, „ javarészt a légierők katonái.

A vietnami veszteséglistákra pedig tovább íródnak a nevek. Ha az amerikaiak teljesítik első kötelezettségvállalásukat, akkor ma lehetne már a béke harmincnyolcadik nap- ja.>