Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

î KORUNK Vaj vagy margarin  legtöbb fejlett táplálkozá­si kultúrájú országban a mar­garinfogyasztás túlsúlyban van a vajéval szemben, és az állati zsiradékok használatát a növényi eredetű zsiradékok fokozatos elterjedése váltja fel. Vannak néoek, amelyek természeti adottságaik révén már eleve a növényi zsiradé­kokat részesítik előnyben, má­sok az utóbbi évtizedek során tértek át a növényi zsírok és olajok fogyasztására. Ebben nagy szerepet játszott az a felismerés, hogy a növénvi zsi­radékok jobban megfelelnek az egészséges, korszerű táplál­kozás követelményeinek, köny_ nvebben emészthetők. ugyan­akkor jótékony hatásúak a különféle gyomor- és érmeg­betegedések megelőzésében. Ami azt is jelenti, hogy a nö­vénvi zsiradékot — tehát ét­olajat és margarint — tartal­mazó étrend csökkenti az ér­elmeszesedés létrejöttének a veszélyét TÚLSÚLYBAN A r SERTÉSZSÍR — ' DE MEDDIG? Hazánkban az egy főre jutó évi zsiradékfogvasztás 26 kiló körül van, s ebből csuoán 2 kilogramm növényi eredetű! A táplálkozástudományi szakem­berek arra számítanak, hogy e kedvezőtlen arány fokozatosan javulni fog; az étolai- és.mar- garinfogvasztás rövidesen el­éri, maid a 3 kilogrammot, a negyedik ötéves terv végére pedig a N 4—5 kilogrammot, visszaszorítva a kevésbé egész­séges állati eredetű zsiradéko­kat (sertészsír, baromfizsír, vaj stb.) Az elmondottakból azonban nem szabad azt a következte­tést levonni, hogy a nagyobb telítettségű zsiradékokat (pl. a sertészsírt) a táplálékból telje­sen ki kell küszöbölni. A fia­tal és középkorú egyéneknél, akik nehezebb testi munkát is végeznek, kifejezetten kívána­tos az állati zsiradék bevitele a szervezetbe, mert ez nem­csak gazdaságosabb kalória­termelést biztosít, hanem a fo­kozottabb szívműködéshez a szívizommunkát is jobban elősegíti. A növénvi zsiradékokról (szólva az előbbiekben étolaj­és margarinfogyasztásról be­széltünk. Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy az ét­olaj kifejezetten növényi ere­detű, a nálunk forgalomban levő aranysárga színű olajat például napraforgómagokból és repcemagokból préselik ki. A margarin összetételével vi­szont bizonyára csak kevesen vannak tisztában, hiszen meg­jelenési formájáról ítélve akár állati zsiradéknak is hihetné az ember. Pedig nem az (vagy legalábbis, csak részben az.). KEZDETBEN CSAK PÓTANYAG VOLT I A margarin különböző, ki­sebb részben állati, nagyobb részben növényi zsiradékok és víz, illetve tej igen finom eloszlásban egyneműsí- tett mesterséges keveréke, emulziója. Első előkészítője­ként Mége-Mouries francia vegyészt tartják számon, aki 1869-ben szabadalmaztatta el­járását. Az új termékeket 6 nevezte el margarinnak, és a vaj pótlására szánta. Nagyon sokáig valóban csak pótanyag volt, s csupán az autóbbi év­tizedekben vívott ki magának önálló, rangos helyet a táplá­lékok sorában a gyártástech­nológiai tökéletesedése és a jobb alapanyagok felhasználá­sa révén. Napjainkban a leg­jobb margarinok ízre a vajjal egyenértékűek, de annál jóval tartósabbak, sokkal egészsége­sebbek, és többé-kevésbé ol­csóbbak is. Margaringyártáshoz az ét­kezési célra megfelelően fino­mított állati és növényi zsí­rok, valamint olajok majdnem mindegyike felhasználható. A folvékony növényi olajokat hidrogénezéssel alakítják át margaringyártásra igen alkal­mas keményített zsiradékokká. E fontos technológiai lépésnek az a lényege, hogy az olaj és a hidrogéngáz katalizátor je­lenlétében való „összeházasí­tásakor” a vajéhoz hasonló halmazállapotú, képlékeny massza áll elő. Vannak olyan növényi zsiradékok, — kó­kuszzsír, pálmamagolaj stb. — amelyeket nem is kell hidro­génezni, mivel már eleve szi­lárd halmazállapotúak. A margarinok a különféle zsiradékok megfelelő arányú Adatok a szovjet élelmiszeriparról À Szovjetunióban jelenleg körülbelül tízezer élelmiszer- ipari, valamint tej- és húsfel­dolgozó vállalat működik. Az élelmiszeriparban foglalkozta­tottak száma eléri a szovjet munkások és alkalmazottak nyolc százalékát. Az iparág fejlesztésének problémáival 20 országos tudományos kuta­tóintézet és nagyszámú fi­ókjuk, valamint 40 tervezőin­tézet foglalkozik. 1966. és 1970 között 850 új élelmiszeripari vállalatot léte­sítettek. Négy év alatt az ipar­ág termelése 23,4 százalékkal nőtt. Ennek megfelelően je­lentősen emelkedett az egy fő­re eső alapvető élelmiszer-fo­gyasztás is. Jelenleg az élel­miszeriparban 212 állami ter­melő egyesülés illetve cég mű­ködik — 2500 vállalattal. Jó munkájáért több mint 21 ezer munkás, alkalmazott, techni­kus, mérnök, illetve vezető beosztású élelmiszeripari dol­gozó kapott érdemrendet, illet­ve kitüntetést. Gépesített levegőellenőrzés Stockholmban Stockholmban, ahol a levegő szennyezettségének mérését már 1961-ben megkezdték, most új, egészen modern mé­rőeszközökkel folytatják ezt a munkát. A svéd főváros köz­egészségügyi hivatala szerző­dést kötött a Philips-céggel, amely a számítógépes mérőhá­lózat felszerelését és berende­zését szállítja. Az év végéig öt mérőállomást szerelnek fel a kéndioxid mennyiségének mé­résére, amely különösen télen, a fűtési idényben szokott fel­szaporodni. Az egyik állomás már működik: ez a város köz­pontjában van, a többit az elővárosokban, a kikötőkben, az ipari városrészben, egyet pedig az általában „tisztának” tartott nyugati lakónegyedben állítják fel. A memóriatárral ellátott műszerek a közegész­ségügyi hivatal mini-kompute­rébe továbbítják az adatokat. A mérés kiegészíthető más szennyező anyagok mérésére is. keverékén kívül még folyadé­kot — vizet, tejet, növényi fe­hérjeoldatot — is tartalmaz­nak, ízt, zamatot adó adalék­anyagokat (só, cukor), vitami­nokat (A és D), és a sárgás tó­nust adó természetes színező­anyagokat (karotint, vagykap- szantint; az előbbit sárgarépá­ból, az utóbbit paprikából ál­lítják elő.) NŐTT A VÁLASZTÉK Hazánkban háromféle mar­garin van forgalomban; a Vé­nusz és a Liga márkájú, vala­mint az utóbbi hónapokban gyártani kezdett Rama. Ez utóbbiról meg kell említenünk, hogv osztrák licenc alapján ál­lítják elő egy mintegy tízmil­lió forintos költséggel létesített modem üzemben. A Rama ne­mes növényi, olajokból — kó­kuszzsírból, nanraforgóolajból, stb. — készített tejes marga­rin. Az ízesítőanyagként hasz­nált són kívül citromsav is van benne, valamint A- és D- vitamin is szerepel a receptu­rában. Sajnálatos, hogy hazánkban sem a növényi olajok, sem a margarinok nem vetekedhet­nek a sertészsír viszonylag ol­csó árával. Pedig éppen a nö­vényi eredetű zsiradékok ja­vára mutatkozó jelentős árkü­lönbség lenne a legfőbb moz­gatóerő ahhoz, hogy minél ha­marabb és minél gyorsabban áttérhessünk az egészségesebb táplálkozási módra. A vaj— margarin „csata” kimenetele már sokkal reményteljesebb- nek látszik, különös tekintet­tel a közelgő árrendezési in­tézkedésekre, margaringyártá­sunk fejlődésére és a legújabb termékek kitűnő minőségére. 150 éve szülefelt Pasteur (1822—1895) 150 éve született a francia nemzet és az egyetemes tudo­mány nagy egyénisége, Louis Pasteur, vegyész és bakterio­lógus, a mikrobiológia egyik megteremtője. Párizsban végezte el a ta­nárképzőt, majd a Sorbonne- on szerzett fizikai és kémiai diplomát. Már korai munká­jával, amelyben a borkősáv és a szőlősav összetételével foglalkozott, kihívta kora leg­jelesebb vegyészeinek az elismerését. Később szegényes laboratóriumában az alkoho­los elterjedést tanulmányozta, és felfedezte az erjedést oko­zó mikrobákat. És ezzel köz­ismertté tette nevét. Az erje­dés elméletén messze túllépve ezzel megcáfolta a ősnemzés, vagy másként a teremtő erő elvét. További munkássága során megfejtette a Franciaország bortermő vidékeit sújtó bőr­betegség bakteriológiai okát, és bevezette a pasztőrözés el­járását, vagyis a mikrobák ártalmatlanná tételét felmele­gítéssel. E munkássága irá­nyította a kutatók figyelmét a sebgennyedés elleni véde­kezés, az antiszepszis alkal­mazására. Érdeklődése az orvosi terü­letek felé fordult. 1877-ben megkezdte a lépfene kóroko­zóinak a kutatását, s közben tisztázta többféle egyéb be­tegség (septikaemia, anthrax) fertőzési mechanizmusát. Ta­nai megvédése érdekében szenvedélyes vitákat folyta­tott kora tekintélyes tudósai­val, sőt ellentétbe került Ro­bert Koch-kal is. 1879-ben mesterséges immunitást ho­zott létre, majd a felfedezett vírus gyengítésén fáradozott. Kidolgozta a vakcinálás mód­szerét és bejelentette a lép­fene elleni védőoltás felfede­zését. E munkájáért bevá­lasztották a francia Akadémia hallhatatlanjai közé, hiszen ezzel új irányt alapított az orvostudományban. Ezután a veszettségre for­dította figyelmét. Előbb a Néhány csepp viperaméreg Az újkor tudománya felis­merte, hogy a veszedelmes kí­gyó hasznára is lehet az em- mernek, mégpedig éppen a mérge révén. A kígyóméreg különleges fehérjéi — kellő formában adagolva — haszno­san szólhatnak bele az emberi szervezet működésébe és sú­lyos betegségeken szenvedőkön segíthetnek. Elsősorban a se­bészeti beavatkozásoknál, az izomműködések irányítására, valamint az ideggyógyászat né­hány ágában használják a kí­gyóméregből készült gyógysze­reket, de alkalmasak lehetnek bizonyos, másként nem eny­híthető fájdalmak és erős vér­zések csillapítására is. A kí­gyók mérgének legnagyobb haszna azonban az ember vé­delme a kígvómarás halálos veszedelmével szemben. A kí­gyóméregből nagy hatású ma­rás elleni szérum készül. A gyógyszeripar igényeit fe­dező mérget ún. kígyófarmo­kon őrzött és tenyésztett álla­toktól nyerik. A méregvétel rendkívül veszélyes és igen aprólékos munka (egy gramm viperaméreg összegyűjtéséhez kb. 300 kígvót kell „megfej­ni”). A különlegesen képzett (és védett) szakemberek fejé­nél fogva kinyitják a kígyó száját, majd üvegedényben fel­fogják a méregmirigy „le­adott” tartalmát. A mérgeskígyók sokféleségé­re való tekintettel a védőszé­rumok széles választékát kell állandó készenlétben tartani a veszélyeztetett körzetekben. Közép-Európában szerencsére többnyire csak a keresztesvi­pera marásától kell tartani. kórokozókat kutatta, majd az ismeretlen vírus gyengítésén nek lehetőségét. Rájött, hogy­ha a hosszú lappangási idő alatt sikerül gyengített vírus­sal immunizálnia a szerveze­tet, akkor a kórokozó nem jut el az idegrendszerig és nem tudja azt károsítani. Tömeges állatkísérletekkel sikerült ki­dolgoznia olyan oltóanyagot, amely rövid idő alatt hatá­sos. E felfedezéséből nőtt ki az 1888-as közadakozásból fel­épült Pasteur-intézet, ame­lyet a világ minden táján ha­sonlók követtek, így hazánk­ban is. A szenvedélyes harcokba belefáradt Pasteur utolsó éveit nyugalomban töltötte. 1895-ben halt meg, sírját a Fasteur-intézetben helyezték el. Az orvostudomány és az emberiség neki köszönheti a láthatatlan kórokozók elleni eredményes harcot ____________________H. J. E rdöpuastuláa a vietnami háborúban A hosszú évek óta tartó vietnaJ mt háború Dél-Vietnam faunájá­ban és flórájában olyan károkat okozott, amelyeknek helyreállítása — ha ez egyáltalán lehetséges — hosszú évtizedeket vesz majd igénybe. Az alábbi szomorú ada- tok'at amerikai felmérések alapján közöljük. Dél-Vietnam erdőterülete 25 mii* lió acre, (1 acre = 0,4 hektár), eb­ből 15 millió a gazdasági értékű terület. Az utóbbiból 3,7 millió acre nagyságú erdőterületet egy­szer, 1,2 milliót több alkalommal permeteztek végig vegyszerekkel lombtalanítás céljából. Ez a mű­velet 10—60 százalékos fakipusztu­lást jelent. pontosan 40 millió köbméter faveszteséget. Ezzel együtt természetesen a permetezett állományok növekedése is vissza­esik. Az összes tényező következ­tében előállt fapusztulás 470 millió dollár kárt tesz ki. Ebben a szám­ban csak a kereskedelemben ér­tékesíthető fa szerepel, tehát az adatot tűzifa nélkül kell érteni. A hosszú háború a leg értékesebb és legjobb fekvésű erdők nagy ré­szét elpusztította Dél-Vietnam te­rületén. A pusztítás zömét az ame­rikai vegyi fegyverek és nehéz- fegyverek rovására kell írni. Ez a nagyméretű pusztulás az erdők későbbi helyreállítását jelentősen megnehezíti. A Saigon környékén a Tay Minh tartományban 266 fűrészte­lep és egyéb faipari létesítmények nyersanyagellátása vált bizonyta­lanná a háborús erdőpusztulások következtében. az Oxi hirdetése iá példányban jelenik meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom