Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

I

I

Drága diplomák—kevés haszonnal

Egy évtized alatt az állami iparban a mérnökök és technikusok száma megkétszereződött. A népességen belül a felsőfokú végzettségűek aránya mindössze 1,5 százalék ■ volt 1945. előtt, napjainkban már 4,3 százalékot teszi ki. Bonyolultabb világunk egyre több kiművelt emberfőt kíván, igényel, követel. A gazdaságfejlesztés intenzív szakasza előtérbe állítja — mint döntő erőforrást — a műszakiak gvarapodó táborát, s még inkább azt, e sereg miféle erődök bevételére képes? A hatvanas években átlagosan hathét százalékkal nőtt esztendőnként a műszakiak száma a KGST-országokban. A számszerű bővülés a gazdasági növekedés természetes kísérője; a mennyiségi módosulások való értelmüket azonban a minőségi változásokkal kaphatják meg.

Az első lépés

Apróhirdetések, üzemi sŐ- hajtozások, pályázatok bizonyítják: a műszakiaknak sem j gond az elhelyezkedés. A hatvanas években a felsőfokú oktatásban a műszaki hallgatók száma két és félszeresére növekedett, a végzősöket három-négy állás várja. Az első lépéssel, a képzéssel nincs különösebb baj. Annál több a megszerzett tudás kamatoztatásával. A gazdaságfejlesztés Intenzív szakaszának teendőiről szólva joggal állapítja meg a párt központi Bizottságának novemberi határozata: „El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egységben lényegesen korszerűsödjön a szervezettség.” Ami elsősorban a szellemi kapacitások szervezett fölhasználását követeli meg. .. ;•>

jeibe és szerveibe a nemzetközi szakirodalomban „fehér- gallérosok”-ként jelölt emberek.

3ól fizetett adminisztrátorok ?

Egy széles körű felmérés megállapításai szerint a műszakiak idejük több, mint felét olyan adminisztrációs teendőkkel töltik, amelyek elvégzéséhez jóval alacsonyabb képzettség is elegendő lenne. E „jól fizetett adminisztrátorok” munkaóráik másik felét sem teljes egészében arra használják — használhatják —, amire kellene. Az iparban összesen 196 kutatóhelyet tartanak nyilván, s ezeken 9800 egyetemet, főiskolát végzett műszaki tevékenykedik, a teljes tábor mindössze 6,5—7 százaléka! Ugyanakkor a munkában lévő kutatási témák. fejlesztési feladatok száma meghaladja a 15 ezret! Az elaprózottság,- a koncentráció hiánya a két adat összevetésé^ bői is nyilvánvaló.

Igaz. tavaly 605 szabadalmat jelentettek be a műszaki tudományok köréből, de tény az is. hogv a 44 műszaki kutató és fejlesztő intézetben a 16 ezres összlétszámból 4,3 ezret tesz ki a tudományos munkatársaké. S nem az a baj, hogy az ún. kisegítők aránya magas — sőt, ez feltétele a hatékony kutatásnak; fejlesztésnek —, hanem az, hogy a lehetséges szellemi erőforrásoknak csak töredéke szolgálja a legfontosabbat, az új megoldások keresését, ■

gyártás és a gyártmányok korszerűsítését.

A tettek ideje

A műszakiakkal való pazarló gazdálkodás már sok vitát kiváltott, s még több bírálatot szült. Fogalmazhatunk úgy is: a diagnózis egyértelmű. Mégis, a gyárakban, a vállalatoknál ma is általános gyakorlat, hogy míg szemrebbenés nélkül új és újabb mérnököket sorolnak be a műhelyek, üzemek létszámába, addig a kutató, a kísérleti részlegekbe, a gyártmányfejlesztési, technológiai osztályokra „sajnálják” megadni a gvarapítás státuszlehetőségét. Fölöslegesnek ítélik ezt, vélvén, a „termelők” seregét kell növelni. E látszat azonban mind üzemi, mind népgazdasági méretekben drága árat követel; a pocsékolásnak soha nincsenek jogos indokai, s itt végképp nem lelni ilyeneket. ■ i

Elsősorban nem több emberre van szükség, hanem a meglévők mainál sokkal észszerűbb, a gazdaság váltakozó szerkezetét tükröző csoportosításra. Arra, hogy a diploma,' a felsőfokú végzettség ne csupán drága — az egyéni és a társadalmi ráfordításokat ösz- szegezve, mintegy egymillió forintot érő — papír legyen, hanem olyan kamatozó kötvény, amelyet tulajdonosa éppúgy, mint a közösség a magáénak érez, tehát úgy is használja, hasznosítja azt, azaz a társadalmi érdekeknek megfelelően.

i ' M.

A négyökrös szekér nagyon átment a határon...

Át az.

Kerek százhuszonhét év után fogta magát és a Tolna megyei Hegyhátról átdöcögött a Nők Lapja Petöfi-pályázatá- nak segítségével Baranyába, pedig hát a pályamunkákat rangsoroló írástudóknak — az ismeretek leghivatottabb terjesztőinek — kötelező is, meg illendő is tudniok, hogy Petőfi Borjádja Gyönk, Sárszentlőrinc és Kölesd háromszögében van. Mi több, a szűkebb haza, Tolna megye irodalomtörténeti emlékeit megszállottan őrző, tiszteletben tartó és védelmező lokálpatrióták legjobb tudása szerint nem akar innen „elköltözni’’ a mohácsi járásba. Nem akar még akkor sem, ha a Nők Lapja 1972. december 16-i száma egy közölt pályamunka jóvoltából Baranya megyének ajándékozta Borjádot, ahol a költő iskolatársának és gyermekkori barátjának szülei, Sass Istvánék éltek.

Valóban, csak nálunk lenne köztudott, hogy Petőfi Sándor a Sass család meghívására érkezett Borjádra 1845 őszén, továbbá az is, hogy a költő akkor két hetet töltött Borjádon?

Nehéz elhinni.

Maradjunk tehát annyiban, hogy a Négyökrös szekér a Tolna megyei Borjádon született, ihletője pedig Petőfi gyermekkori barátjának húga, Sass Erzsiké volt, aki a szekszárdi temetőben alussza örök álmát. Egyébiránt, mivel a pályamű megkérdőjelezi a vers keletkezésének évszámát is, hadd jegyezzük meg emlékeztetőül, hogy a költőnek, akinek nyomdokait ma az egész ország keresve járja, számos más verse íródott még Borjádon,

íme:

— Á költő és szőlővessző.

—■ Gyermekkori barátnémhoz.

— Hegyen ülök.

— A magyar nemes.

Nem, nem a Baranya megyei, hanem a Tolna megyei Borjádon, ahol átballagott a halhatatlanságba az a bizonyos négyökrös szekér! S ahol a szüreti pogány jókedv légkörében megismerte Petőfi Sándor Sass Erzsikét, láthatta viszont diákköri szerelmét, „barátnéját”, a sárszentlőrinci jegyző, Hittig János leányát Amáliát; és megismerhette a magyar nemes modelljét, Kiss Lajos simontornyai szolgabíró személyében.

Manapság divatos dolog eltéríteni a járműveket. A négyökrös szekeret is eltérítették hát, mert a szerkesztők nem fogtak tollat a tollal vétő eltérítőre, és ami nagyobb hiba, csak mások emlékezetét vizsgáztatták Petőfiből.» — li. —

Számítások szerint az állam egy-egy diplomás kiképzéséhez 800 ezer forinttal járul hozzá ! Drága mulatság tehát adminisztráltatni, műszaki rajzokat készíttetni, művezetői feladatokat elláttatni a mérnökökkel. Holott sűrűn, sok helyen erre kényszerülnek.

Rész és egész

A különböző munkakö'-ök más és más képzettséget követelnek. Azaz : megfelelő

műszakit kell az adott helyre állítani. Ahol nem így történik, ott a részek összhangjának hiánya miatt maga az egész is szervezetlenné válik. Fölösen használódik — s keveset kamatozik — a szellemi tőke, megbénulnak az alkotó energiák, s a termelési szervezetben ismétlődő lázak

— túlórák, növekvő gépállások, anyagellátási zavarok, a selejt arányának emelkedése

— jelzik azt a betegséget, amely hosszú ideje gyógyításra vár.

Több, mint 140 ezer műszaki. tevékenykedik az állami iparban, túlnyomó részük — 109 ezer fő — a nehézipari ágazatokban. Ezen belül a legnépesebb csoportot a gépek és gépi berendezések gyártásában, majd a közlekedési eszközök gyártásaiban találjuk. Az építőipar 21 ezer műszakinak ad foglalatosságot. Nem lekicsinyelhető sereg! S ha hozzátesszük, hogy immár évek óta a felsőfokú oktatásban a műszaki hallgatók száma 32 ezer körül van,' évről évre 6300—6500 a végsőtök csoportja, közgazdasági azokon pedig 1400—1700, akkor az utánpótlás miatt sem kell aggodalmaskodnunk. Amiatt már sokkal inkább, hogyan, s hol épülnek be a gMgpság molekuláiba, sejt-.

A GA 13—32-es rendszámú autóbusz vezetője már a kormánykereket fogja.

— • öt perc van még, ráér.

— így szoktam üldögélni. Húsz éve csinálom. Hogy hányadik kilométert taposom? A jó ég tudja! Gyanítom, közeledek a hatszázezredikhez.

— Játsszunk egy kicsit!

Az idős buszvezető felvonja a szemöldökét.

— Mondjuk, 1992-t írunk.

— Rendben.

— Mi jut eszébe az 1972-es évről?

— Kezdjük — mondja — Nem volt rossz év. Kilencven négyszögöles telket vettem Igáiban, azután a lányomék- nak közös erővel pesti öröklakásra fizettünk be. Az autóbuszok zsúfoltak voltak, több járat kellett volna. Beteg nem voltam, nyaralásra, pihenésre nem futotta... Ennyi volt 1972. Semmi több.

Indulás. Kuplung, sebesség- váltó, gáz. Iráni Sióagárd.

*

— Kéremszépen, az időjárás rossz volt. De mégis jobb eredményeket értünk el a tavalyiaknál. A kormányszinten meghirdetett szarvasmarhaprogramhoz megteremtettük az üzemi feltételeket. A janyai kerületben zárt szarvasmarhatelepet létesítettünk, elvégeztük a tbc- és brucellózis-mentesítést. A sióagárdi zárt szarvasmarhatelepünk régebbi állományát lecseréltük, két és fél millió forintért száztíz vemhes üszőt vettünk. Ez jövőre kezd majd gyümölcsözni, különösen, hogy életbe lépnek a magasabb átvételi árak. A sertésállománynál nem volt nagy változás, legfeljebb az, hogy az idén a tavalyihoz képest négyszázzal több hízót értékesítettünk.

Növénytermesztésünket rosz- szul érintette az esős időjárás. Búzából például huszonhárom mázsát terveztünk kataszteri holdanként, azután lett belőle tizenhét. A kukorica érési ideje is csúszott Nagy erőfesz!'72 — Sióagáidon

tés kellett hozzá, hogy jó időre befejezzük a szedést. A termés különben jó volt

Két kerületünkben szociális létesítményt adtunk át. Végül csak annyit, hogy tavaly egy tízórás munkanapra 93, az idén több mint 97 forint jut

Lazsányi Sándor tsz-elnök ebben az évben kapta meg a szülői segédlettel már tavaly befizetett Zsiguliját

•

Besei Tóth János tsz-tag,

üzemanyag-raktáros :

— Nem vagyok már fiatal. Ami kell, megvan. Az embe* ebben a korban a gyerekeinek segít. A lányomék hárornszobás házat építettek az idén, ahhoz kellett a pénz, no, meg a két fiamat sem lehetett mellőznünk. Különben mondom magának, olyan év volt ez is, mint a többi. Futnak ezek egymás után.

•

Tullcr József traktoros:

— Mostanában csak tavaly sikerült befejeznünk időre az őszi mélyszántást. Az idén ez is sikerült.

— Magamnak nem sokat ho- zqtt az év. Vettünk ugyan egy olajkályhát, de egész "éven át spóroltunk. Jövőre bevezetjük a vizet

•

Karácsonyi György községi párttitkár:

— Tanulással kezdődött az év. Februárban egyhetes mun- kásőr-kiképzésen voltam, márciusban meg párttitkári tanfolyamon. Az év folyamán hat taggal emelkedett a párttagok száma.

— Inkább a feleségemnek, mintsem nekem volt jó ez az év. Tundiillik, nagyon szeretett volna egy hűtőszekrényt Megvettük.

•

Vári Antalné, a községi művelődési ház igazgatója:

— Legyek őszinte? Kudarccal kezdődött. Befulladtam a színházi előadásokba. Nem jöttek az agárdiak, persze, lehet, hogy én nem szerveztem a legjobban... Tanultam belőle.

Az idén megszerveztem egy vegyes néptáncegyüttest, idős agárdiakból. Sióagárdon első alkalommal, az idén német nyelvi tanfolyamot indítottunk a TIT-tel közösen. Még? Nagyon jól jött a tizenötezer forint. amit a megyei KISZ- bízotlságtól kaptunk. Ifjúsági klubfelszereléseket vásároltunk fajta.

— Nemcsak munkahely van...

— Értem. Férjemmel szobabútort vásároltunk, meg háztartási gépeket. Hm. Hirtelen nem is jut más eszembe hetvenkettőről...

«

Tarlós Lászlóné, vezető óvónő:

—, Nézze! Egy gombnyomás, és működik. Az idén szerelték be az olajégős automata központi fűtést. Nagyszerű dolog. Tudja, a kényelmen túl másik előnye, hogy a dadáknak több idejük jut a kicsinyekre. Más? 1972-ben vezettük be, hogy minden dolgozónk havonta egy alkalommal szabad szombatot kap.

Nekem nem sókat hozott az év. Három fiúnk van, taníttatjuk őket. Sok pénzbe kerül. *

Bucher Mária, hatodik osztályos kislány:

— A nyáron a Cukorhegyre kirándultunk. Nem régen költöztünk be az új házba. Negern anyukámék külön szobát rendezlek be. Azt mondják, az a gyerekszoba.

. . «

Odor Miháiyné boltvezető:

— Tavaly másfél millió forint volt a forgalom, az idén meg lesz a kétmillió. Természetesen, emiatt többet is kerestem.

Kurucz Ferencné postai kézu besítő:

— Nevezetes év lesz. A2 idén mentem férjhez. Sok mindent vásároltunk, többek között bútorokat. Ne is kérdezze az újságokat. Egyelőre azon vagyok, hogy a régi előfizetőket megtartsam. Újakra nem számítok most.

»

Danóczy Gyula, nyugdíjas:

— Nem jól ütöttek be idén: a nyulaim. A régieket kénytelen voltam az őszön új-zélan.di meg kaliforniai fajtákra lecserélni. Én mondom, jövő évre meglesz a számításom. Príma nyulak ezek. Más? Mit mondjon mást egy nyugdíjas? öregebb lettem egy évveL Ennyi az egész.

*

Varga Sándor, községi tanácstitkár:

— Szeptemberben kerültem Sióagárdra, Bogádmindszent- ről. Ott is titkár voltam. Az idén új kutat fúrattunk, ezzel befejeződött a községi ivóvízprogram. Közel kétszáz lakásba vezettük be az idén a vizet, de bekötöttük az ivóvízhálózatba a sportpálya öltözőjét is. Azonkívül a szekszárdi ÂFÉSZ- szel közösen, no meg a lakossági társadalmi munkával modern tüzelőolaj.kutat létesítettünk. Nagy szükség volt rá. Elmondhatom még, hogy az idén huszonhármán vásároltak személyautót a faluban,. heten motorkerékpárt, . huszonnégyen televíziót. Tizenöt család az idén fejezte be a családi ház építését.

Gondok? Vannak azok " is. Nem sikerült megvalósítanunk az általános iskola tervezett felújítását. Sajnos, csak jövőre történik meg.

— Nézzük az anyakönyveket.

— Kérem. 1972-ben Sióagárdon tizenkét házasságkötés, egy születés, húsz haláleset történt. •

VARGA JÓZSEF

I