Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-15 / 295. szám

? * 159 ezer négyzetméterre kell növelni a fóliatelepek alapterületét Jó úton a kormányprogram megvalósítása — Óvni kell a gazdasági vezetőket a túlzott optimizmustól Á zöldségtermesztési opera­tív bizottság téli ülésének a Paksi Konzervgyár adott he­lyet. Itt vitatták meg tegnap délelőtt, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának előterjesztése alapján a zöldségtermesztés jelenlegi helyzetét, a feladato­kat. Az osztály összegező je­lentése többek között megálla­pította: A III. ötéves terv során kö­zel 15—20 százalékkal csök­kent tsz-eink zöldségtermesztő területe. A csökkenés nem Tol­na megyei sajátosság volt, ha­nem országos tendencia, mely­nek fő előidézői az alábbiak: — A megváltozott közgaz­dasági környezet hatására csökken a zöldségtermesztés gazdaságossága. A termés gazdaságtalanságát döntő mér­tékben az a tény váltotta ki, hogy az üzemek többségében a termelőerők általános fej­lesztése ellenére a zöldségter­mesztés kisüzemi módszerek­kel folyt. Megyénkben is erő­teljessé vált a munkaerő csök­kenésének folyamata, melyet nem sikerült ellensúlyozni in­tenzív technológiák élterjeszté- sével, a zöldségtermelés gépe­sítésével. A korszerűtlen ter­melési eljárások miatti ki­egyenlítetlen, ingadozó ter­mésátlagok is a deficites ten­denciát erősítették. — Annak ellenére, hogy a Zöldségtermő terület mintegy 50—60 százalékán kimondot­tan vízigényes növényeket ter­melünk, kihasználatlanok az öntözési lehetőségek. — Nem mondhatjuk opti­málisnak a tápanyag-utánpót­lást sem. Fenti okok miatt megyénkben elég nagy fokú koncentráció következett be: az 1971. évi 4000 hektár zöld­ségterület és 3400 vagon zöld­ségtermés 85 százalékkal a paksi és szekszárdi járás te­rületén van, de ennek is mint­egy hatvan százaléka 10—15 üzemben található. À közvetlen lakossági ellá­tást is szolgáló ablakos és fó­liás termesztőberendezések alapterülete nőtt ugyan, de nem elég dinamikusan. 1971- ben 88 000 négyzetméter a fó­liával borított terület, mely 1970-ben 76 000 négyzetméter volt. A feladatokat így határozza meg a jelentés, amelyet Far­kas István, a megyei tanács osztályvezető-helyettese ter­jesztett elő: A fejlesztés irányának kell tekinteni azt, hogy azokon a területeken, ahol a komplex gépesítés feltételei nincsenek meg, átmeneti fejlesztést hajtsunk végre. Ez egyes munkafolyamatok gépesíté­sét jelenti, kisebb területű fűthető és hideg fóliatelepek létesítésével és e területek fokozottabb öntözésével. Az ilyen típusú fejlesztéssel megoldható az adott község ellátása azoknál az üzemek­nél is, ahol nagyobb terüle­ti felfutás nem várható. Igen lényeges a lakosság primőr- és frisszöldség-ellá­tása. Ezért dinamikusabbá kell tenni a fóliával borított terület nagyságának növe­kedését. A közeljövőben legalább 150—180 ezer négy­zetméterre kell emelni a fóliatelepek alapterületét, melyből legalább 60 000 négyzetmétert fűteni kelL A szokáshoz híven ezúttal is alkotó vita alakult ki az operatív bizottság ülésén. Szóba került: a program megvalósítását hátráltatja, hogy a fóliatelepek fejlesztése területkorlátozás alá esik. így számos szövetkezet nem is tud vállalkozni fedett zöldségker­tészet üzemeltetésére. Néhány javaslat is elhangzott: a szak- szövetkezeteknek tegyék lehe­tővé, hogy hitelt kapjanak fó- liavásárlásra, avagy éppen gyümölcsfacsemete beszerzésé­re. A felvásárlás tökéletesítés­re szorul. Jó néhány ÁFÉSZ megszüntette például a felvá­sárló és termeltető részlegét, ezért számos kisgazdaság, kertszövetkezet terményeinek értékesítése gondokat okoz. A termelésbiztonság növelé­se érdekében több javaslat volt. Egyik ilyen, hogy a tsz- ek számára szabják meg a zöldségfélék árát is bizonyos határok között, mint a cukor­répáét, kukoricáét stb., más javaslat szerint a felvásárló kereskedelem állandó árréssel dolgozzon, egy harmadik sze­rint a téli primőr árát is elő­re kellene megállapítani — bizonyos rátartással, hogy a gazdaságok számításokat tud­janak végezni: érdemes-e ko­rai paprika, saláta, paradi­csom, káposzta stb. termelé­sével foglalkozni. A felvásárlási árak megle­hetősen széles skálán mozog­nak. A karfiol ára idén példá­ul volt már nyolcvan fillér és tíz forint is. A téli káposzta indult három forinttal, de né­hány megyében olyan óriási mennyiség van, hogy már csak filléreket tudnak kilójáért ad­ni. A TOLNAKER idén annyi zöldséget forgalmazott, mint amennyit a fogyasztók igé­nyeltek — mondotta az igaz­gató. Zavarólag hat, hogy több társulás is foglalkozik zöld­séggel, és a párhuzamosság miatt ellátatlanság keletkezik, vagy éppen hiány egy-egy vá­rosban. Szóba került az is,' hogy néhány gazdaság évről évre csökkenti kertészetét. Legutóbb Dombóvárról érke­zett a hír. A termelők első­sorban a jól gépesíthető, ki­próbált kultúrákkal foglalkoz­nak —javasolják viszont, hogy a munkaigényes termékeket szakcsoportokkal, háztáji gaz­daságokkal termeltessék. A zöldségtermesztést ösztön­ző határozatok megjelenése óta kétségkívül jelentős előre­lépés történt — állapították meg a bizottság tagjai. Ugyan­akkor számításba kell venni azt, hogy az idén rendkívül kedvező» volt a zöldségter­mesztésre az időjárás és ez kissé homályosítja a gondo­kat. Itt van például a megfe­lelő gépesítés hiányának ügye. A hazai mezőgazdasági gép­gyártó ipar tizedrendű kérdés­nek tekinti a zöldségbetakarí­tó gépek fejlesztését. Történt ugyan egy kezdetinek mond­ható kísérlet: a Konzervipari Tröszt, a Budapesti Mezőgaz­dasági Gépgyárnak több mint hatmillió forintot adott para- dicsombetakarító-gép szerkesz­tésére. A gép elkészült, csap­nivalóan rossz, nem lehet sem­mire használni. Hosszú ideje kísérleteznek az uborkabeta­karító géppel, ennek már az idén dolgozni kellett volnsc Egy másik terület, ahol előbb­re kell lépni: a kemizálás. Sajnos a zöldségtermesztés növényvédelme sok kívánni valót hagy maga után. A zöldségtermesztő területekre akkor nem lehet ráhajtani védőszeres gépekkel, amikor arra legnagyobb szükség vol­na. A konzervipart és á ter­melőket a nem megfelelő vé­dekezés miatt egy-egy növény­nél néha harmincszázalékos károsodás is éri. Most folynak a tárgyalások arról, hogy a konzervipar helikoptereket vá­sároljon, de addig a repülőgé­pes növényvédő szolgálatot kel­lene jobban igénybe venni e fontos munka elvégzésére. Né­hány növény magellátása is sok gonddal jár. Például a Magtermeltető legalább n?gy- venfajta cukorborsó-vető­maggal foglalkozik, holott a konzervipar néhány koraival, közép- és késői érésűvel is beérné, mert e növényekhez alakította a betakarító és feldolgozó gépsorokat. A szö­vetkezeti kereskedelmi válla­latok most egy új kezdemé­nyezéssel próbálkoznak: Zalá­ban és Bácsban építenek fel. egy-egy „palánta-bankot”, ezekből látnák majd el a kö­zös gazdaságokat, paprika-, pa­radicsom-, káposzta- stb. pa­lán távaL Az operatív bizottság ülésén Perei Dániel a megyei bizott­ság osztályvezető-helyettese el­mondotta, hogy az új közgaz­dasági ösztönzők hatására a zöldségtermesztés fellendülése megfigyelhető. A megyei veze­tés elismeri a gazdaságok, a szervezetek erőfeszítésed, eredményeit. Ismerik a hala­dás fékezőit, a pénzügyi és egyéb nehézségeket; ezekről jelentést készítenek, és felter­jesztik a MÉM-be, a Pénz­ügyminisztériumba. Várható^ hogy a zöldségtermesztés i a következő években fellendül, hisz a kormányprogram egy év alatt már bebizonyította, hogy különösebb anyagi be­fektetés nélkül, de az erők jó összpontosításával a lakossá­got elegendő és friss, és nem is magas áron értékesített zöldséggel, főzelékkel lássák el. A zöldségtermesztési ope­ratív bizottság téli ülésén Far­kas István mondott zárszót. PÄLKOVÄCS JENŐ Válaszol az illetékes A Tolna megyei Népújság) 1972. augusztus 23-án megjelent számában, „Egy_ panaszos levél nyomában" című cikkel kapcso® latos kivizsgálásról és az ezt kö» vető fegyelmi eljárásról olvasói» kát az alábbiakban tájékozta­tom. A kivizsgálás során a levél­ben leírt eseményeket pontosa» rekonstruálni nem tudtuk. A történtektől függetlenül azonban mélyen el kell ítélnünk azon elveket és nevelési mód­szereket, melyekkel a bölcskeí bölcsőde gondozónői igyekeztek a reájuk bízott kisgyermekekre hatni. Egészségügyi nevelési eh veinkkel nem egyeztethető össze az ijesztgetéssel és fenyegetéssel történő megfélemlítés és fegyel­mezés. A bölcskeí bölcsődében sajná­latosan ilyen eljárásokat is al­kalmaztak. Mindezen cselekede­tükkel súlyosan vétettek a böl­csődei rendtartás ellen, megren­dítve a szülőknek a bölcsődébe helyezett bizalmát. Hibáztatjuk elsősorban a bölcskei bölcsődé­ben kialakult nevelési szellemet, melyért elsősorban a bölcsőde vezetője és az ott dolgozó egyes gondozónők tehetők felelőssé. Fegyelmi vizsgálatok alapjait egy képesítés nélküli gondozónős aki nem tanúsított semmi meg­bánást, elbocsátás fegyelmi bün­tetésben részesült Egy szakkép* zett gondozónő szigorú megro­vást, egy másik bölcsődei dol­gozó pedig megrovás fegyelmi büntetést kapott. A bölcsőde vezetőnője, íőtvdi vezetési stílusának súlyos hiá­nyosságait és következményeit« önként mondott le funkciójáról. A községi tanács vezetői az egészségügyi szervek javaslatára a bölcsőde élére új vezetőnőt állítottak. Az új vezetéstől reméljük, hogf a bölcskei bölcsődében a mun­kafegyelem és a jó munkahelyi légkör megszilárdul, s az ott dol­gozó gondozónők lelkiismeretes munkával igyekeznek a szülők bizalmát Ismét megszerezni. Re­mélhetőleg Bölcske község la­kossága megnyugvással veszi tu. domásul eddigi intézkedéseinket. Szeretnénk feledtetni a történte­ket, melyek nem lehetnek, de nem is jellemzők a Tolna me­gyei bölcsődei hálózatra. .{ Dr. Horváth Jenő megyei főorvos, ’ J’ a Tolna megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője A Belkereskedelmi Minisztérium ígéri: Lesz hús, hal, narancs Nemcsak az ajándékboltok­ban, az áruházakban, hanem az élelmiszerkereskedelemben is érződik már az ünnepi fel­készülés. Az előrelátóbb házi­asszonyok megkezdték a kará­csonyi, szilveszteri bevásárlá­sokat. A Belkereskedelmi Minisz­térium illetékes főosztályá megnyugtató tájékoztatást adott az ünnepi élelmiszerellá­tásról. Akárcsak évközben, az év végi hajrában is minden igényt kielégítenek az alapve­tő élelmiszerekből. A jövő hé­ten a szükségleteknek megfe­lelően kerül friss tőkehús az üzletekbe. Vágott csirkéből, pecsenyekacsából a tavalyinál 25—30 százalékkal több áll a vásárlók rendelkezésére. Hí­zott liba és pulyka viszont csak a múlt évihez hasonló mennyiségben kerül forga­lomba, s ez várhatóan nem lesz elég. A jövő héten kezdődik az ünnepi halvásár. Vidéken 60 vagon hal kerül piacra, meny; ny iség ben elegendő. A választék már nem ilyen jó, mert a ponty mellett igen kevés fogas és süllő lesz a standokon. Bőséges viszont a kínálat halfiléből, különféle tengeri halaikból, halkonzer­vekből. Az ünnepek előtt ország­szerte jó narancsellátásról, 10 000 tonnás készletről gon­doskodott a kereskedelem. A tavalyinál 100 tonnával több banán került forgalomba, s az ünnepi kínálatban, ha nem is az, igények szerint lesz fü­ge, datolya is. A karácsony „sztárja” a fenyőfa nem lesz hiánycikk, amennyiben kell, utolsó napon is szállítanak az árusítóhelyekre. Bőséges, választékos az ün­nepi italkínálat. A már jól is4- mert és megszokott hazai és külföldi italok mellett akad jó néhány újdonság, például ’5— 10 esztendős örmény konyak, barna Radeberger sör, s egy­literes palackokba töltött 17 forintos spanyol bor. A lépés is árulkodik, nem olyan ruganyos, friss már, mint évekkel ezelőtt. A megyei művelődési köz­pont portása ismeri őket, s még mielőtt kérdeznék tő­le. mondja: — Az emelet nyolcasban lesz a foglalkozás. Az eligazítás heti egy alka­lommal hangzik el, szerdán délután. Akkor tartják foglal­kozásukat a szekszárdi nyug­díjasok klubjának tagjai. Kérdések: — Előadás lesz? — Mit csinálunk ma? Idős emberek. A kényelmes székeken egy sorban ül a nyugdíjas gimnáziumi tanár, a nyugdíjas kazánfűtő, az ápolónő, a vasutas. Mind­nyájan egy-egy szakma kép­viselői. — Heti két alkalommal jö­vünk össze — mondja dr. Kiss Sándomé, nyugalmazott pedagógus, a klub vezetője. — Kezdetben hetente egyszer találkoztunk, de ahogy nőtt a tagság, az érdeklődés, el­határoztuk, hogy péntek dél­előttönként kötetlen beszél­getést tartunk a klubpresz- szóban. — Beszélgetnek? — Igen. És közben meg­iszunk egy kivét. Ennyi az egész. Nyugdíjasok klubja — Hány taggal indult a klub? — Talán ötvennet •— És most? — Száznégyen vagyunk. A kérdésre, hogy milyen a klub. a tagok — nem beszél­ték meg — egyszerre mond­ták: — Nagyon jó dolog, okos volt, aki kitalálta. — Közös élmények? — Vannak. Kirándultunk már sokfelé. Jártunk a Du- na-kanyarbart, Visegrádon, Esztergomban. — A pénz? — Nem a nyugdíjból fizet­jük az önköltséget — mondja Halmai Tivadarné. — A művelődési központ volt olyan kedves, és évente két nagyobb kirándulásra in­gyen biztosítja az autóbuszt. Kedvezmények. Nyugdíjas­mozibérlet, kedvezményes színházi jegy. Most, szerda délután dr. Papp Tihamér nyugalmazott jogtanácsos Velencéről tart diavetítéssel egybekötött él­ménybeszámolót Csodálatoe, színe* képeit.’ árkádok, gondolák, egy hadi­hajó. autók, lagúnák, gondo­lasok. Beszökik egy ismeretien ország a nyugdíjasok közé, Ismerkedni. Megjegyzéseks — Sosem jutunk oda. — Még lehet. Brunner Lászlóné, nyugdí­jas egészségügyi dolgozó súg­ja: — Én már jártam Jugo­szláviában. így telnek a szerda délutá­nok. E sorok írója egy idős embertől hallotta, hogy szá­mára a nyugdíjasok klubja második otthon. Klubtársnő­je úgy vélekedett, hogy jó lenne egy állandó helyiség a nyugdíjasoknak, ahova bár­mikor mehetnének... Az előadás után a műve­lődési központ egyik előadója hangversenyt ajánl: — Menjünk — mondják többen is. — Olcsóbb is lesz ígv a jegy, közösen. Vége a mai programnak. Az idős kazánfűtő karonfog- ja a nyugdíjas takarítónőt, s vezeti lefelé a lépcsőn. Visszaszólnak: — Csak jót írjon ám a klu­bunkról! Lehetne mást? —t'j—

Next

/
Oldalképek
Tartalom