Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-11 / 266. szám
f w \ Megyei diákparlament Tanácskozott a megye 23 tanintézetének 110 képviselője A megyei úttörőparlament után tegnap délelőtt került sor a Babits Mihály művelődési központban a középfokú tanintézetek parlamentjére. A fiatalok tanácskozásán megjelent István József, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Gyugyi János, a megyei tanács elnökhelyettese és Varjas János, a megyei KISZ-bizottság első titkára, valamint több vállalat, tanács és iskola képviselője. A különböző szintű párt-, állami és gazdasági vezetők nagy számú megjelenése is bizonyítja mennyire jelentős közéleti esemény a középiskolások parlamentje, amelyet a DlVSZ-induló után Szászi Gábor országgyűlési képviselő nyitott meg és köszöntött meleg szavakkal. Ezt követően Koncz Anna a középiskolai és szakmunkástanács képviselője számolt be az iskolai parlamenteken elhangzott javaslatokról, vitákról. Beszámolója az iskolai élet szinte minden területét érintette, ami azt bizonyítja, hogy az iskolai parlamenteken a fiatalok őszintén tárták fel gondjaikat és problémáikat. érintették az előző parlamentek az iskolaköpeny és a dohányzás kérdését is. A beszámoló hangsúlyozta, hogy az iskola munkahely, nem divat- bemutató és tilos a dohányzás. A kollégiumi tanulók ki- foigásolták, hogy az iskolai rendtartások szerint kilencig tart a kimenő, míg a kollégiumokba ennél lényegesen előbb be kell menni. Felvetett a beszámoló több megoldásra váró problémát. Az országos diáknapok 3500 fős kereteit már kinőtte Keszthely. Mi legyen a sorsa? Hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni az iskolai demokráciát, valamint a fiatalok részvételét lakóhelyük közéletében ? A beszámoló is tükrözte, de azt követő tanácskozás is bizonyította, hogy igen sajátos helyzetet képviselnek a szak- középiskolák, a tanintézetek között. Az ő problémáik sokkal inkább kapcsolatosak felnőtt gondokkal, életük nem olyan zárt iskolai élet. Kifogásolták a fiatalok több munkahely légkörét, az anyag- és szerszámellátást, a tantermek rossz felszereltségét. Sok helyütt nem kapnak az ipari tanulók munkaruhát, nem megoldott az ebédkérdés. A diákok felvetéseire Lovas Henrik, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője válaszolt és számolt be a legutóbbi diákparlament óta az ifjúság érdekében tett megyei intézkedésekről. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalom nemcsak jelenén, jövőjén is munkálkodik. Az ifjúság érdekei és az össztársadalmi érdekek egybeesnek, hiszen társadalmi érdekekért emel szót az a fiatal, aki a szakmunkás- képzés elméleti és gyakorlati oktatása közötti szakadékról szól. De társadalmi fontosságú az is, hogy a brigádok ne nyűgnek, de jövendő munkatársnak tekintsék a tanulót. Az ifjúság kérdései meghallgatásra és megértésre találjak a felnőtt-társad alomban, sőt az több esetben elébe megy ezeknek a problémáknak. Elég itt a legutóbbi oktatáspolitikai párthatározatra utalni. Nem arról van szó viszont,' hogy elkényeztetnénk, pátyolgatnánk a fiatalokat, hiszen bár a leszállított felvételi korhatár a párt bizalmát jelenti, a fiatalok részéről megnövekedett felelősséget, gondolati és cselekvési fegyelmet is követel. A fiatalok közéletisé- ge és az iskolai demokratizmus megvalósítása központi gondolat az idei diákparlamentnek. Mindkét esetben szükség van a fiatalos találékonyságra. A parlament se csak a kritika, de az önkritika fóruma is — hangsúlyozta Lovas Henrik. A megyei tanács ebben az évben közel hárommillió, a helyi tanácsok pedig hatszázezer forintot irányoztak elő ifjúságpolitikai célok megvalósítására, hogy csak a legjelentősebbeket említsük a sok más, nem anyagi természetű intézkedésen kívül. A referátumok után három szekcióban folyt a tanácskozás. A gimnazisták, a szakmunkástanuló^ és a szakközépiskolások külön-külön mondhatták el azokat a problémákat, amikkel a különböző közösség megbízta őket. Ezek lényegében megegyeztek a már elhangzottakkal, de sokban kiegészítették az iskolai parlamentek felvetéseit. Délután kettőkor került sor ismét összevont tanácskozásra, ahol a szekcióvezetők ismertették az elhangzott vitát, majd a megyei parlament „megválasztotta a kilenc országos küldöttet. Szerdán november 8-án — érkezett, pénteken — 10-én — búcsúzott az a húszfős népművelőcsoport, amelynek tagjai Komárom megye népművelési apparátusát képviselték : szakszervezeti, tanácsi és más művelődési intézmények dolgozói. A látogatás célja az volt — ahogy Biczó Sándor, a tatai megyei művelődési központ igazgatóhelyettese, a küldöttség vezetője elmondta —, hogy megismerjék a szekszárdi művelődési központ működési szerkezetét, tevékenységét, képet kapjanak a felnőttoktatás országos hírű „tolnai módszeréről”, és hogy a módszertani munkát végző népművelők beszélhessenek itteni kollégáikkal arról, hogy miként hasznosították azok a Szek- szárdon készült Tomka—Sipos felmérést a szabad idős szokásokról. A tapasztalatcsere kiválóan sikerült, hiszen ráadásul még el tudtak látogatni a mázai, művelődési házba, megnézték a múzeumot, sőt a Bogár-tanyán is jártak. A záróértekezleten Radecz- ki Mihályné, tatabányai -szak- szervezeti népművelő tolmácsolta a csoport véleményét: észrevételük szerint Tolnában tekintélye van a népművelésnek, és szerinte ennek az az oka, hogy a megyében elju^ tottak a népművelők arra a fokra, hogy a törvényeknek nem csupán a betűit, de a szellemét is be tudják tartani. A hazafelé induló komáromiaktól megkérdeztük, hogy tudják-e hasznosítani az itt szerzett tapasztalatokat, érlel-e majd gyümölcsöt a tolnai látogatás? — Az ember mindenből tanúi, amiből tanulni akar. Még a rosszból is! Nem mintha itt találkoztunk volna rossz kezdeményezésekkel... Sőt, nagyon tetszett minden, az is, hogy a vezetők nem titkolták el, vannak olyan területek, amelyeken nem értek el olyan színvonalat, amit elvárna az ember egy ilyen nagyszerű intézménytől. A természettudományos ismeretterjesztésre gondolunk. De a művészeti csoportok munkájában és a felnőttoktatás területén számtalan olyan dolgot tapasztaltunk, amelynek a receptjét jó lenne megszerezni! — mondták az oroszlányiak, akik egyébként másodszor jártak a „Babitsban”. — Tervszerűség, átgondoltság, ez a mi munkánk lényege! Nem lehet manapság „nekifutással” népművelni, és hogy ez így van, abban megerősítettek szekszárdi tapasztalataim is. Nem fontoskodó, nem „álserény” az itteniek tevékenysége, de minden kezdeményezésüknek bontakozik az értelme: — mondotta Pathó László, a komáromi járás népművelési felügyelője. (víé) ) Szerződés az újdombőyári általános iskola és a Láng Gépgyár dombóvári gyáregysége között A dombóvári gyáregység eddig is jó kapcsolatot tartott fenn különböző intézményekkel, iskolákkal, óvodákkal, azonban nemrég egy új formája öltött testet az együttműködésnek. Az előzetes megbeszélések után egy küldöttség kereste fel a gyáregységet. Az ujdombó- vári általános iskola tantestületének és úttörőszervezetének vezetői jöttek el, hogy írásban rögzítsék a megállapodást, mely az iskola és a gyáregység közti együttműködést tartalmazza. Néhány kiragadott mondat a szerződésből: „Az üzem lehetővé teszi az iskolának, hogy igénye szerint üzemlátogatást végezzen a tanulókkal. Ezen alkalmat elsődlegesen a 8. osztályos tanulók pályaválasztásának előkészítésében (szakmák, üzemi munkakörülmények megismerése, megszerettetése), valamint a szocialista brigádmozgalom megismerése céljából szervezzük.” Gyakorlati segítségről is szó esik a megállapodásban: „Az üzem vállalja, hogy lehetőségeinek keretein belül esetenként apróbb javítási munkákat elvégez, vagy segít elvégezni az iskolának.” Népújság 1972. november 1L Még egy kiragadott mondat: „Politechnikai oktatáshoz az üzem segítséget nyújt.” Az iskola szintén pontokban rögzítette vállalkozásait: „Az üzem igénye szerint évi 4—5 alkalommal- tanulóink, úttörőink vállalják, hogy műsort adnak üzemi rendezvényeken.” A továbbiakban az oktatásban is segítséget nyújt az iskola az üzemnek. Csak egy pont a sok közül: „Ha az üzem részéről felnőtt- oktatási tanfolyam igénye merülne fel (általános iskola 7— 8. osztályának elvégzése, felkészítés osztályozóvizsgára), az üzem azt egyezteti a városi-járási művelődési központtal, az iskola nevelői a tanfolyamon közreműködnek.” Végül azt rögzíti a szerződés, hogy az iskola és az üzem vezetői évenként legalább két alkalommal találkoznak és értékelik az együttműködés eredményeit, hiányosságát, tapasztalatait. A szerződést az iskola részéről az igazgató és a csapat- vezető, az üzem részéről pedig a gyáregységvezető, a párttitkár, az MB-titkár és a KISZ- titkár írták alá. Komoly előrehaladással, a gyáregység jövőjének, az elkövetkező évek szakmunkás- utánpótlásáhak biztosítására, a dolgozók oktatásának, kulturális színvonalának emelése érdekében jött létre a szerző) dés az iskolával. Minden bizonnyal meglesz az eredménye az együttműködésnek. OSZLÁNCZI JÁNOS Ilyennek látja, mondja Hogy észt Csöglei István ipari tanuló Csögle! István 1956-ban született. Szekszárdon jár iskolába, harmadik éves gépszerelő, hárman vannak testvérek, szülei a hőgyészi fogyasztási szövetkezet dolgozói. — Minden héten szombaton megjelenik a Tolna megyei Népújságban egy cikk, amelyben valaki elmondja, milyennek látja községét. Vállalkozik arra. hogy Högyészról beszéljen? — Igen, de tessék csak tegezni. — Jó. Tehát milyennek látod, egyáltalán mikor látód? — Hét végén. Szombaton, vasárnap mindig. Hazajárok és szünidőben otthon vagyok, olyankor az állami gazdaságban, vagy a ház körül dolgozom. — Az iskolából sokan még soha nem jártak nálatok. Mit mondasz Högyészról, azoknak, akik nem ismerik? — Szép község. — Ez kevés. — Tetszik az elrendezése, maga az, hogy városias. Például a központja az autóbusz- megálló környéke. Az utak, s járdák, az üzletek, a parkosítás mind azt jelzik, hogy Hő- gyész fejlett község. Ott van a korszerű sportpálya, a divatárubolt, a gyógyszertár, az új tűzoltóház, a kastély. Ezek mind fölemelik és városiassá teszik. — Lakosainak száma? — Nem tudom pontosan, nyolc-, kilencezerre gondolok. A bonyhádi járáshoz tartozik. — Szívedhez a község melyik része áll legközelebb? — A mi utcánk, ahol a szüleimmel lakom. A Klimes utca. Hegytetőn van, gyönyörű onnét a kilátás és szép csendes ez a vidék. Nagyon megszerettem, pedig nem Hőgvé- szen. hanem Pincehelyen születtem. Később Szakályban laktunk, de az általános iskolát már Hőgyészen végeztem el. Az emberek barátságosak. A mi utcánkban lakik egy kőműves. Nemrég jöttek hozzánk, és most új házat építenek. ö is nagyon rokonszenves ember. Nagyon becsülöm az általános iskola igazgatóját és Bordás Ferenc kombáj- nost. Édesapám sokat mesél Viczli Károly általános lakatosról, azt mondják, a környéken ő a legjobb szakember. — Kik a barátaid? — Hábel József a legjobb barátom. Ide jár iskolába ő is. Ide Szekszárdra. Vele jól feltalálom magam, a szüleit is ismerem, hét végén mindig meglátogatom őket, vagy ő jön el hozzánk. —1 Hőgyészi akarsz maradni? — Édesapám már érdeklődik, hogy hol helyezkedhetek majd el. Vagy az állami gazdaságba megyek, vagy a textilüzembe. Esetleg a fogyasztási szövetkezethez. Én feltétlenül visszamegyek Hőgyészre. A barátom valószínűleg az édesapja mellett fog dolgozni, eljáró munkás lesz. — Ki számít Hőgyészen Valakinek? — Akinek van szakmája. Mindenki a szakmás embereket becsüli.' Emlékszem, mi harmincán, vagy talán harmincnégyen végeztünk a nyolcadikban és kivétel nélkül mindenki továbbtanul. Azt már nem tudom, hogy milyen eredménnyel, és hogy befeje'.ik-e az ipari iskolát, vagy a középiskolát, de mindenki tovább ment a nyolcadikból. — A község vezetőit ismered? — Igen. — A községi párttitkárt, mint a község egyik vezetőjét ismered? — Név szerint nem tudnám megmondani. A művelődési ház igazgatóját ismerem, de a neve neki se jut eszembe. A tanácselnökünk nevét tudom. — Van templom Hőgyészen? — Van. — Milyen? — Nem tudom. — Tudod, kik az autó- tulajdonosok? — Kivétel nélkül. Ez látja úgy van, hogy Hőgyészen a hozzám hasonló korú fiúkat leginkább a sport és a technika érdekli. Ezenkívül szeretik a könyvet. Sokan olvasnak. Én is szeretem a könyvet. Ez olyan dolog, hogy a technika a legfontosabb. Az állami gazdaságban is így van már, de így van mindenütt. — Kiket tartasz Hőgyészen a legjobban kereső embereknek? — Elsősorban van egy lakatosmester. Biztos, hogy nagyon jól keres. Maszek. Ezenkívül gondolom, hogy a vezetők sorolhatók a jól kereső emberek közé. — Mégis kik? — Szerintem az állami gazdaság vezetői... És az élenjáró dolgozók. — Amikor a községben jó munkáért valaki jutalmat, kitüntetést kap, akkor ti. fiatalok tudtok erről? — Erre nem tudok válaszolni. — Te magad tudsz róla? — Én nem. SZ. P. Komáromi népművelők és a tolnai népművelés
