Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-10 / 265. szám

ft w X Sió-szelídítők Vigyáznak a csatornára a Szekszárdi Vízügyi Igazgatóság dolgozót Simontornyától Kö- lesdig folyik jelenleg is a partbiztosítás. Az egyenetlen vonalú partrészeket rőzsekötegek* bői összeállított hengerekkel igazítják kt Az így levágott rész azután néhány hónap alatt eliszaposodik és feltölthető. ' A csatorna maga is segíti megrendszabályozását. Hátán érkeznek a néhány száz mé­terrel följebb készített rőzsekötegek. A hátai cigánysoron *QCß kora tavaszán alig 1C700 10 éves koromban au­tóztam először. Nagy élményt jelentett ez nekem, mert máig előttem van az ócska teher­kocsi, a vastagbundás vezető­jével, emlékszem azokra a goromba beszólásokra, me­lyeket a rakodásnál vágtak egymás fejéhez a sofőrök. Reg­geltől estig hordtuk a földet a sáros, gödrös bátai főutcán. A föld homokzsákokba kellett. Árvíz volt, jeges árvíz. Ben­nem mégsem a kilakoltatások, a mentések hagytak nyomot, hanem az autózás. Pedig ak­kor már vízben állt a fél Al- szeg, a falu szegényebbik ré­sze. Egymás után nyelte el a Duna a vert, vagy tapasztott falú aprócska házakat Túl a Nagyhídon, a holt Duna másik partján — ahogy Bátán mondják: a Szigetben •— vagy egy tucat építmény volt elszórva, egy kis ligetben. Vesszővel kifont utak, küszö­big vezető csapások kötötték össze őket. Itt éltek a cigá­nyok. Szebb, jobb helyet ne­hezen találtak volna: közel a téli-nyári tüzelőt adó erdőhöz, a halban gazdag holtágakhoz, a baromfit nevelő rétekhez. Egy áprilisi napon aztán csak hatalmas sárkupac maradt a telepből — ennyit hagyott a Duna. A családokat az utolsó este — majdhogynem erőszak­kal — katonák menekítették be a faluba. Parasztházaknál szállásolták el őket ott várták, hogv lehúzódjon a víz a Szi­getről. Amint lehetett mentek vissza, azaz, csak mentek vol­na, mert nem engedték őket. Hiába sírtak, fogadkoztak, az árterületre nem átüthettek há­zat, de még kunyhót sem. Alig egy év múlva már az OTP pénzén épült piros téglás, cse­repes, szoba-konyhás házban lakott majd minden család. A falu akkori szélén, de a távlati tervek szerint leendő központ­jában húzódik a cigánysor. Az ablakokból kíváncsi sze­mek kísérnek, amint a ce­mentlapokkal fedett járdán Balogh Péteréit háza felé bal­lagok. „Szép nagy épület, biz­tosan megtalálja”. — néhány perccel korábban így igazítot­tak útba. P ter bácsi az ebéd mel­lől áll fel, hogy elém jöjjön, mikor a harapós kutya miatt a kapuból köszöngetek befelé. Az egykori vajdán igencsak meglátszik a 75 esz­tendő. Felesége, Maris néni hellyel kínál. Észreveszi, hogy a falra akasztott cifra tányé­rokon akadt meg a szemem. — Ezek még fT régi házból valók. Azt mondtam, csak a tányérokat meg a két szent­képet mentsék ki. Az unokám mászott be értük az ablakon. Más nem is nagyon maradt. Nem akartunk kipakolni. Mi már azt is megértük 1924-ben, hogy három hónapig a padlá­son laktunk. Máig a lábamban érzem annak a betegségét — Ladikkal elmentem meg­nézni a házat, hát csak a ké­ménye látszott ki — emléke­zik Péter bácsi. — Mikor összedőlt, nem mertem meg­mondani a feleségemnek, de a téglát meg a megmaradt szer­számfát össze kellett szedni, akkor már nem tagadhattam. — Bizony, könnyű volt ott: a sok fa, a baromfi, a halá­szat. Tudja, hogy máig oda ál­modok? — De most már Jől meg­vagyunk, nem abajgat ben­nünket senki. Kapjuk az öreg­ségi nyugdíjat, úgy mondják, januártól meg is emelik vala­mivel. Az árvizekről meg csak a rádióból hallunk. két öreg az egyik uno­kával lakik egy házban. Mielőtt elmegyek, Péter bácsi megmutatja az egész épületet Necsak azt lássam, hogy az ő szobájuk olyan, mint bárme­lyik parasztemberé, hanem azt is, hogy az unokájuk már többre vitte. A bátai cigány­soron egy jól berendezett, vá­rosinak is beillő lakásban ta­lálom magam. A szomszédban a kisebbik fiú, ifjabb Balogh Péter épít­kezik. Már állnak a családi ház falai, helyén van a két nagy, utcára néző ablak. Az idősebbik testvér, Balogh Béla is ezen az oldalon lakik. A régi épületet most toldották meg egy szobával. Két gye­rek van, mindkettőnek külön helyiség kelt Balogh Béla éppen cemen­tért indult, így hát csak egy rövid beszélgetésre ültünk le. — Rossz érzéssel jöttünk el a Szigetből, de mostmár se­mennyiért se mennénk vissza. Azért az életért nem cserél­nénk el ezt a mostanit, az biztos. — Itt van villany, tv, rádió, mosógép, most igényeltünk gázpalackot — szól közbe Ba- loghné. M indketten a tsz-ben dol­goznak. Tavaly össze­szedtek vagy hétszáz munka­egységet. Két háztájit kapnak, négy hold harmados kukoricát kapáltak meg. Minden évben levágnak két-három disznót A régi OTP-tartozást kifizet­ték. Nem kívánkoznak vissza a Szigetre, nem tudnának má­ról holnapra élni. Nem min­den családnak alakult így a sorsa. Akadnak olyanok is, akik eladták, elcserélték a házukat. A községi tanács­elnök mondta, hogy közülük az egyik a régi helyen akar kunyhót építeni. Természete­sen nem engedik. Balogh Bélát kint várja a lovas kocsi, építőanyagért mennek. Míg az utcára érünk, a házigazda terveiről beszél. Bevakoltatja a házat, kerítést épít. Ha minden jól megy, jö­vő nyárra elkészül a fürdő­szoba. Igaz, az utcai vezeték vagy száz méterre van tőlük, onnan meg sokba kerülne a víz bekötése, de talán a ta­nács majd segít a bajon, meg­hosszabbítja a csőhálózatot B ilogh Bélának tizenhét évvel azután, hogy ott­hagyta a szigeti telepet, az az egyik legnagyobb gondja, ho­gyan rendezze be a fürdő­szobáját. GYURICZA MIHÁLY Népújság A minisztériumok és a tanácsok A szocialista állam legfontosabb szervezeti és működési alapelve a demokratikus centralizmus. Ezért a mi tanácsaink tevékenysége is kettős jellegű: egyrészt biztosítaniuk kell a központi döntések végrehajtását, másrészt — az előbbivel összhangban — gondoskodniuk kell a helyi feladatok ellátá­sáról, a központi és a helyi érdekek egyeztetéséről. Már eny. nyiből is kitűnik, milyen döntő fontosságú az a munka, ame­lyet államszervezetünk, ezen belül a tanácsszervezet végez. Hiszen nagymértékben rajta áll, vagy bukik a párt prog­ramjában lefektetett fő célkitűzések gyakorlati megvalósí­tása, a népképviseleti, önkormányzati jelleg érvényesítése a lakosság igényeinek, elképzeléseinek messzemenő — de mégis józan — figyelembevételével. > Ezeket, az egész szocialista építés szempontjából jelen­tős feladatokat részben a tanácsi — választott — testületek, részben — a végrehajtást illetően — a tanács szakigazgatási szervezete látja el. Ami viszont azt is feltételezi, hogy g ha­tékony munka érdekében a központi irányításnak is meg­felelő színvonalon kell mozognia és a végrehajtó szerveiknek is kellő önállósággal, hatáskörrel kell rendelkezniük. Mivel az új tanácstörvény mindehhez biztosítja a jogi kereteket* továbbiakban főleg a szakigazgatási ágazatokat irányító mi­nisztériumokon és a tanácsok szakigazgatási szervein múlik az eredményesség. Ezért is került előtérbe az utóbbi időben a tárcák és a tanácsok kapcsolata. A tanácstörvény adta új helyzet legjellemzőbb vonása, hogy a miniszter a maga ágazatában az egész szakigazgatási tevékenység központi irányítását látja el, nem pedig az egyes szakigazgatási szervekét. Ezt a központi irányítást a iővá- rosi, illetve a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai útján gyakorolja, aminek következtében nőtt a tanácsok és végre hajtó bizottságaik önállósága és felelőssége az ágazati fel­adatok végrehajtásában, s a minisztériumok is mentesültek a szakigazgatás közvetlen irányítása alóL Végül is, milyen eszközök állnak akkor a miniszter ren­delkezésére, hogy ágazatát „kézben tarthassa”? Mindenekelőtt különböző jogszabályok kiadásával meg­határozza — a gazdasági, lakás- és kommunális ellátási, mű. velődésügyi, egészségügyi és szociálpolitikai feladatokat, sza­bályozza a tanácsi tervezési, pénzgazdálkodási és munkaügyi tevékenységet. Megállapítja a szakigazgatási ' feladatokat, az azokhoz kapcsolódó hatásköröket és hatósági jogköröket. A miniszter figyelemmel kíséri, ellenőrzi kiadott központi ren delkezéseinek végrehajtását, az ágazati feladatok érvényesü lését, a hatósági ügyintézést, eközben adatokat, felvilágosítá­sokat kérhet, tapasztalatairól viszont célszerű tájékoztatnia a végrehajtó bizottságot, esetleg felhívni a szükséges intéz kedések megtételére. Végül meghatározza a tárcájához tar­tozó szakigazgatási feladatokat ellátó dolgozók képesítési fel­tételeit és továbbképzésük rendszerét. A tanácsok végrehajtó bizottságai az ágazati feladato­kat tervszerűen, a minisztériumok közreműködésével készült közép- és hosszú távú programokra alapozva oldják meg, mégpedig úgy, hogy az ágazati és a területi elv mindig kellő összhangban érvényesüljön. Hiszen a tanácsok — mint már említettük — nemcsak a központi ágazati érdekek képvise­lői, hanem a helyi lakosság szükségleteinek, jogos igényei­nek a kielégítői is. A minisztériumok és a tanácsok eredményes együttmű ködése ellenére a két „fél” között tapasztalhatók még eltéré. sek szemléleti és gyakorlati kérdésekben, a tanácstörvény elveivel összhangban nem álló, vagy késedelmes jogszabályi rendelkezések, esetenként pedig bizalmatlanságból eredő túl­szabályozás. A túlszabályozásra „jó” példát szolgáltat egy Veszprém megyei vizsgálat, mely szerint 1971-ben a minisz­tériumok 13 ágazatban 410 rendelkezést, 304 utasítást, 77 irányelvet, 131 állásfoglalást és 254 körlevelet adtak ki. Nem kétséges, hogy az ilyen arányú ágazat! szabályozás a tárcák részéről — ellentmond a tanácsok növekvő önálló­ságának, bár az ellenkező véglet, az írásos szabályozás túl­zott csökkentése helyeselhető. A minisztériumoknak a kormány által megállapított ha­táridőig el kell végezniük a hatáskörök és a hatósági jogkö rök felülvizsgálását is. Óriási munka lesz ez — ilyen jellegű és ilyen arányú feladat talán még nem is fordult elő a ma­gyar államigazgatás történetében. E munka során figyelembe kell venniök, hogy a lakosságot közvetlenül érintő feladatok a tanácsok hatáskörébe tartozzanak, a hatósági ügyek inté­zése elsősorban á városi és a községi szintre kerüljenek, a szakigazgatási hatásköröket a szakigazgatási szervek lássák el, Alig kisebb feladat a tárcák számára, hogy a Központi Statisztikai Hivatal közreműködésével felülvizsgálják a ta nácsi területet érintő beszámoltatási és adatszolgáltatási rend­szert, valamint a tanácsoknál vezetett nyilvántartásokat és megtegyék a szükséges intézkedéseket a kellő ésszerűsítésre. Az együttműködés zavartalanságának, alkotó folyama­tának biztosításában, koordinálásában, ellenőrzésében és a jó tapasztalatok elterjesztésében nagy szerepet játszik a kor­mány mellett tevékenykedő Tanácsi Koordinációs Bizottság. Ez a szerv részben összetételénél fogva — pL minden érde­kelt tárca képviselteti magát benne —, részben a megyei ta­nácsokkal kiépített szoros kapcsolat révén már eddig is so­kat tett, s a jövőben még többet tehet a minisztériumok és a tanácsok gyümölcsöző együttműködésének megteremtésé­ben. Ám mégis az a legfontosabb, hogy elsősorban maguk a tárcák és a tanácsok ismerjék fel az új kapcsolatok ki­alakításának nagy jelentőségét .....________________ N. G. \ \

Next

/
Oldalképek
Tartalom