Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

*

r

• \

*

Ä gf@«ssi@lc Ikeaslfslc «— ca dl@S8SSl@ic foByCatJâic 'S

ZSÁKOLOK

Érdi Judit rajza

„Tovább kell fejlesztenünk a kollégiumi hálózatot, és a kollégiumokban mindenekelőtt a fizikai dolgozók elméletigényesebb pályák tekintetében tehetséges gyermekeit kell elhelyezni. Az egésznapos foglalkoztatást biztositó iskolákat, napközi otthonokat elsősorban a munkáslakta területeken kell fejleszteni.” (Az állami oktatás helyzete és fejlesztésének feladatai. Az MSZMP K3 1972. június 14—15-i ülése. Kossuth Könyvkiadó. 1972. 91—92. o.)

Nyolc esztendeje a decsiek kezdték.

A magát — valószínűleg nem is jogtalanul — a „Sárköz fővárosának” valló község kollégiumot létesített az óriási közigazgatási határain belül élő, úgynevezett „külterületi lakott helyek” iskolásai részére. Magyarabbul és közismertebben tanyákról, pusztákról volt szó. Olyanokról, mint Bograpuszta, Cserenc, Alföldszállás, Kesellő dűlő, Gyöngyösoldal. Annak idején és azóta is nem egyszer foglalkoztunk a decsi kollégiummal, mely az egykori „öreg-utcában” kapott helyet, egyik legszebb megyebeli műemlékünk, a mai református templom mellett. A templom falait a XV. században kezdték rakni, a hozzá meglehetősen otrombán csatlakozó éoületekét jóval később. 1984-ben azonban nem esztétikai elvekről volt szó. hanem arról, hogy ötvenhatvan „tanyasi” gyereknek otthont kell teremteni.

Otthont, méghozzá különbet, mint az igazi. Az érzelmi kötődés természetesen az esetek túlnyomó többségében mindenkit oda fűz, ahol anyja-apja lakik, testvérei élnek. Még akkor is, ha nem a legjobb körülmények között. A kollégiumnál különb otthonokról azonban se Alföldszálláson, se Gyöngyösoldalon nem lehetett beszélni. Az ezekhez hasonló „külterületi lakott helyek” fölött nemcsak eljárt, hanem megállt az idő.

Arról viszont sosem készült, mert nem készülhetett statisztika, hogy háify sokkal többre hivatott, többre érdemes tanyasi gyerek ment erről a környékről favágónak a közeli erdőgazdasághoz és nem — docensnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemre.

Decs tehát példát mutatott. Elsősorban községi erőfeszítésből, emellett megyei támogatásból kollégiumot teremtett a külterületiek gyerekeinek. Először ötvermek, később nyolcvannak, majd száznak, napjainkban százharmincnak. Nem biztos, hogy akkor a decsiek pontosan tudták, mit cselekszenek. A szakmailag kitünően felkészült pedagógusok — például Vida János, aki kezdettől a kollégium igazgatója — se tudták pontosan. Sejtették, remélték, várták azt a jövőt, ami az emberi életben oly ritka vágyak beteljesülésénél sokkal többet hozott. Nem azt, hogy megszaporodott tudományos életünkben a Decs- ről indult docensek száma, de azt igen, hogy egyre többen szereztek sza.kmunkásoklevelet olyanok, akiknek eredendőleg nem jutott volna több osztályrészükül, mint a segédmunka.

A gyerekekben megnövekedtek az igények, rendszeres tanuláshoz szoktak. ízlésük fejlődött, magatartásuk formálódott. Rájöttek arra, hogy a szabad időt hasznosan is el lehet tölteni, megismerték a közösségi erkölcs normáit és barátságok kovácsolódtak köztük. Mindez köznapi téma lehet egy városi iskolában, de sorsfordító változást hordoz magában olyan gyerekeknél, akiknek a legközelebbi szomszédja öt-hatszáz méterre, vagy éppen egy kilométernyire lakott és beszédkészségük alig volt gazdagabb, mint a családé, márpedig arra még jóakarattal se alkalmazható ez a jelző.

Ezután pedig a decsi kollégium felett is eljárt az idő.

Nem úgy járt el, hogy megszüntetésének gondolatával kellene foglalkozni, vagy éppen kidobott pénznek tekinthetnénk a bővítésére-fejlesz- tésére áldozott — cseppet sem csekély — összeget. Ez — idézzük Vida János igazgatót:

— A tanyák elnéotelenedé- si folyamatával van kapcsolatban, ami egy részről a felsős tanulói férőhelyek iránti igény csökkenésében realizálódik.

Sokan, egyre többen beköltöztek és beköltöznek a tanyákról. Ott „kinn” összevonják az alsó tagozatokat is és:

— Ezzel a tanyai kisiskolás hátránya lavinaszerűen nő.

Ugyanis szemük előtt látják idősebb testvéreik előnyösebb helyzetét a diákotthonban. Azokban a családokban, amelyekben néhány esztendeje még vonakodtak a kollégiumi elhelyezéstől, ezt ma már a kisebb gyerekek igénylik.

— Változás ez, ami bekövetkezett a tanulók összetételében. Ezt hozta az idő. Eltér ugyan a kezdeti elkéozelések- től, de a diákotthon létrehozásának szellemétől, a hátrányos helyzetű dolgozók gyermekeinek feljebb juttatásának szándékától nem fordul el.

Mindez, amivel idáig megbirkózott az olvasó, merőben elvi eszmefuttatás is lehetne. Miért éppen a decsiekről beszélünk?

Azért, mert a megyében ma nyolc hasonló intézmény működik, majdnem hatszáz gyerek érdekeit szolgálva, de a decsi volt az első.

Decsnek ismét adva van a lehetősége az elsőségre. Éppen csak élni kell vele. Ne adjunk azonban hangot az újságíró esetleg szubjektív érzéseinek, hanem beszéljenek a számszerűen, forintban is mérhető tények.

Decs néhány esztendeje szép, új, modem iskolát kapott. Pontosabban: — egy felet. Az iskola bővítésére jövőre kerülne sor, hozzávetőlegesen hatmillió forintért. Előfordulhat, hogy esetleg nem kell ebbe a költséges, nem is biztos, hogy ilyen, és nem nagyobb összegű beruházásba fogni. Ne nevezzük a mai nevén, ugyanis Decsen se mondja másképp senki, at öreg-utcában ott a kollégium. Mellette megyénk egyik legszebb műemléke, a templom. Másik szárnyán a lelkészlak. A lelkészlakot kétségen kívül a valamikori hívők áldozatkészsége emelte. Kisebb kúriányi épület, kifűthetetle- nül hatalmas, teremnyi szobákkal, kerengővei felérő tornáccal, szép beltelekkel. A jelenlegi nagytiszteletű úr fa- gyoskodik benne, ami vajmi kevés vigasz lehet ahhoz, hogy viszont az épület „megadja az eklézsia rangját.” Két lehetőség kínálkozna. Az is, hogy a tanács megvegye a 'papiakat, adjon a templom tőszomszédságában telket és építsenek a

hívők, illetve a református

egyház olyan házat lelkészüknek és a gyülekezetnek, amilyet akarnak, pontosabban amilyen megfelel a kor követelményeinek. A másik, hogy a református egyházközség átengedi a jelenlegi paplakot és a tanács építi fel az előbb említettet. Mindkettő járható út. Persze egy útra csak akkor érdemes rálépni, ha tudjuk, hová vezet.

Miért szolgálna tehát emberi, a községnek fontos és egyben Decsnek rangot adó célt a hatalmas épület átengedése? Azért, mert itt eleve ki lehetne alakítani azt a négy tantermet, ami sok milliós beruházás árán amúgy is létrejönne. A magyar állam természetesen nem krajcárosko- dik annak az ifjúságnak a „bőrére”, amelynek érdekében a szocializmust igyekszünk megteremteni. De miért ne olcsóbban, ha lehet? És miért ne itt?

Ez az ügynek az az oldala, amiben Decs ismét nemhogy megyebeli, hanem országos első is lehetne. A zárt tömbben — természetesen érintetlenül hagyva a templom épületét, szépségét és hitbuzgalmi célját — egymás mellett lehetne a hátrányos helyzetben lévő iskolások, immár alsó tagozatosok is, kollégiuma és iskolája. Egész napos iskola, ami távolról se hangzik olyan hátborzongatóan, mintsem azt az idősebbek régmúlt iskolai emlékeik révén vélnék. Az egész napos iskola nemcsak a tanyasiaké lenne, hanem mindazon decsi gyerekeké, akiknek szülei délután nem tudnak

A Nagydorogi ÁFÉSZ

eladásra

kínál

1 DB TV—41—F típusú 1,5 tonnás áruszállító kis tehergépkocsit,

tipizálás miatt. A gépkocsi 1970-es kiadású, jó állapotban van. Ár megegyezés szerint. Érdeklődni lehet személyesen vagy telefonon (4, 22) Mogyoróssy István szállítási előadónál. _______________________(90)

o

tthon maradni és felügyelni rájuk. Egész napos munka, három. vagy két műszak éppúgy lehet ennek az oka. A gyerekek nyugodtan elfelejthetnék az iskolatáskát, hiszen tanítás és tanulás helyben történik, szaktanári felügyelet mellett. Házi feladat nincs. A „nehezebb” tárgyakat délelőtt tanulnák, a könnyebbeket — szó szerint testet-lelket üdítőket — (testnevelés, ének) délután. A tervezett beruházás harmada összegével megoldható lenne a „kabinetrendszeru’ oktatás, amikor is nem a tanár megy a terembe, hanem a gyerekek a különböző, jól felszerelt helyiségekbe. Például egy mennyezetig polcozott ma- gyar-történelem-földrajz szobába, könyvek, térképek audiovizuális berendezések közé, vagy a matematika-fizika stúdióba.

Ilyen az országban nincs, legfeljebb csak ezt sejtető. A decsieken múlik, hogy óhajtják-e folytatni, amit elkezdtek. A szakemberek véleménye egyöntetű, a református lelkész a tervet nem ellenzi. Ö viszont egy választott testület élén áll, a testületen múlik, hogy válasszon és jó irányba döntsön.

„A képességfejlesztés, tehetség- gondozás, pályairányítás nevelői tevékenységrendszerében különös gondot keli fordítani a fizikai dolgozók gyermekeire. A művelődési intézmények és a propagandaszervek összehangolt tevékenységgel segítsék, hogy a munkás- és parasztcsaládok szorgalmazzák gyermekeik — tehetségüknek megfelelő — továbbtanulását/* (A mottóban szereplő idézet folytatása.)

Hát, segítsék! Decsen lehet, és érdemes.

ORDAS IVÁN

TAKARÍTÓNŐT

FELVESZÜNK.

MHSZ Szekszárd, Rákóczi u. 16.

(45)

hogy mire céloz. Tóth Rudolf szerelő. Száz emberből kilencven Tóth Rudolf nevét biztos, hogy mondja. Aztán Ódor Géza kovács, Váradi Józsefné bérszámfejtő, Horváth János fogatos.

Hát majd kiderül.

Pontosan úgy történt minden, ahogy a párttitkár előre „megjósolta”. A helyi közvélemény (párttagok és párton- kívüliek) szemében kivétel nélkül azok a példakép emberek, akiket felsorolt.

Feljegyeztem a véleményt Tóth Rudolfról.

Röviden: „Elvei mellett kiáll. A műhelyben nagy viták folynak, és tőle sokat tanulhat az ember, ahhoz, hogy tisztán lásson. Tájékozott, a politikai eseményeket meg tudja magyarázni. Beszámol a szövetkezet ügyeiről, a vezetőség határozatait tolmácsolja. Jól képviseli a tagok érdekeit. Nemcsak a saját hasznát nézi, nemcsak a saját boldogulását tartja szem előtt, másokkal is törődik. Komoly ember, otthon is, a munkájában is. Szereti az igazságot”.

Ezért tartják őt Nagyszoko- lyon a téesztagok igazi kommunistának.

A párttitkár nem tévedett.

A községet elhagyva, az járt eszembe, a „sokból” mennyi mindent jelent egyetlen mondat. Olykor talán lemondás, gyakran talán belső vívódás, sokszor talán kevesebb alvás

az ára csak annak az „egynek”, hogy másokkal is törődik.

»

Megyejárás után újból megbizonyosodhattam arról, a párttagok reflektorfényben élnek, munkájukat, magatartásukat nézik, figyelik és értékelik.

Üjiregen Csordás Sándor té- esztaggal beszélgettem. Pár- tonkívüli. Nappali őr feleségét helyettesítette, ő maga beteges ember lévén, a mozgalmas hétköznapokat kintről figyeli, de nem kívülálló.

Albert Ferenc brigádvezetőt tartja követésre méltó kommunista embernek. „Olyan gyerek az kérem, hogy mindig mozog; töri magát, hogy a tagok boldoguljanak. Rendes, pontos, dolgos ember. De hasonlót mondhatok a párttitkárunkról is, aki pillanatnyilag éppen a határt járja.”

Több községben kifejezetten a párttitkárt, a téeszelnököt tartják az igazi harcos, példamutató kommunistának. Azt is elmondták, kit miért, miként az egyik termelőszövetkezetben azt is megsúgták, hogy kit miért nem tekintenek párttagnak, bár „oiroskönvves”. Egyetlen emberrel találkoztam, akinek nem volt véleménye, nem volt hajlandó semmit mondani. Egyházi tisztségviselő, társadalmi munkában. Ha jól sejtem, rosszat nem mer, jót meg nem akar

rólunk, kommunistákról mondani.

Kádár János elvtárs előadói beszédében olvashatjuk ezeket a sorokat: „A pártnak, a kommunistáknak megtisztelő feladatuk, hogy a harcban, a munkában elöl járjanak, példát mutassanak. Ez nagyfokú fegyelmet, önzetlenséget, elvhűseget, határozottságot és öntevékenységet, kezdeményezést vár a kommunistáktól. A párt a jövőben még fokozottabb mértékben igényli és meg is követeli minden tagjától, hogy a párt politikájáért, a párt határozatainak képviseletében nyíltan és minden ingadozás nélkül álljon ki, harcoljon és dolgozzon megvalósításukért”. (Elhangzott a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán, a Központi Bizottság beszámolóján.)

Munka közben, az életben békés viszonyok között is előállhatnak olyan egyedi helyzetek, amikor egy párttagtól bizony valóban bátorságot, elszántságot kíván megfelelni a kommunistával szemben támasztott követelményeknek. Madár Margit felsőnánai té- esz-brigádvezető most került olyan helyzetbe, hogy a harcot kellett választania. Harcol, a megszolcottsággal, a befeléfor- dulással, az összefonódással. Egyedül, szinte egyszál maga csmálja.

Nem tehet mást, kommunista. SZEKULITY PÉTER