Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-05 / 262. szám
Münkásvélemények Szekszárd kulturális életéről 523 Folyamatosan figyelemmel kísérjük lapunk hasábjain a megyeszékhely kulturális életét. Bírálunk eseményeket, jelenséget, dicsérünk kezdeményezéseket. Szándékaink szerint legalábbis tükörképet kívánunk adni Szekszárd kulturális arculatáról, annak változásairól — ha vannak ilyen változások. Most azok véleményének a tolmácsolása a célunk. ' akiknek szól, vagy akikhez szólnia kellene a színházi és TIT-előadásoknak, kiállításoknak, szakköri, vagy klubfoglalkozásoknak, akik a Négyőjük véleményét úgy lehetne összefoglalni: őket a város kulturális élete nem érinti. Ha este fáradtan hazaérnek, örülnek, hogy ülhetnek, eszükbe sincs újból átöltözni és visszajönni a városba. — A mi tévénk is ugyanzt a műsort adja, mint a pestieké. A kikapcsolódás azt jelenti, hogy havonta kétszer — fizetéskor — elmegyünk a haverokkal a Pipába, vagy a Ga- rayba és bedobunk egy-két pofa sört vagy nagyfröccsöt — vélekedik egyikük, s a többiek rábólintanak. Kétségkívül, eltölthető úgy is egy este és kikapcsolódásnak számíthat, ha szórakozóhelyet keres fel az ember, beszélget, zenét hallgat, megvacsorázik. — Nem kulturáltabb a a környezet a Gemencben? — Azt nem nekünk találták ki, oda megint csak át kellene öltözni. A hétköznapi ruhánkban kinéznének bennünket! Ha hazamennék átöltözni, en— Saját tapasztalatomból, az utóbbi három évet illetően keveset mondhatok. Gyakorló apa vagyok, kicsik még a gyerekek. Nagymama nem lévén a városban, csak úgy tudnánk megoldani az esti szórakozást, ha vagy a feleségem, vagy én mennék el, egyedül valahová, így viszont nem az igazi. Szekszárd ma már ki tudja elégíteni a művelődési igényeket. Hosszabb távon feltétlenül. Ezt úgy értem, hogy például Budapesten egy este választhat az ember több mozi, több színház, több zenés szórakozóhely között, míg itt meg kell várni amíg kedvére való műsorra kerül sor. Hamarosan meglesz a művész— Kétféle színházbérletem is van. Van miből válogatni. Szerintem jó a műsor-összeállítás, mert minden van benne a drámától az operettig. Legjobban a Pécsi Balett tetszett. Biztos vagyok benne, hogy bérleten kívül is nagyon Népújság 5 1972, november 5. mozit, könyvtárat és egyéb rendezvényeket látogatják — ha látogatják.« Hogy mi minden tartozik a kulturális élet címszó alá, azt egyelőre ne határoljuk be szigorúan, ennek eldöntését bízzuk a találomra kiválasztott riportalanyokra, akiknek véleménye bizonnyal tükröz néhány általános vonást, annál is inkább, mivel nemcsak saját tapasztalataikról beszélnek. de azt is elmondják, amit munkahelyükön másoktól hallottak. gem ugyan nefn engedne visz- sza az asszony, teszi hozzá nevetve a legidősebh. Hogy saját bevallásuk szerint nem vesznek aktívan részt a város kulturális életében, az nem azt jelenti, nem is tudnak róla. Véleményük is van. A színházi előadásokról, vetített filmekről, gyerekeik kölcsönözte könyvekről a televízió műsorán kívül is szó esik munka közben. Mind a négyen azt állítják, hogy változott, fejlődött az utóbbi években — az új művelődési ház átadása óta — a város kulturális élete, bővült a szórakozási lehetőségek sora. A négy közül egynek, a legidősebbnek nincs meg a nyolc általánosa, segédmunkás, de tud róla, hogy vállalaton belül elvégezhetné. ■— Röstellek én már beülni az iskolapadba, nem Is fog úgy az agyam, mint fiatalabb koromban, de jövőre biztos elkezdem. A fiam ipari tanulómozi is, valós igényeket fog kielégíteni, mivel úgy látom, tűnőben a szekszárdi parasztváros szemlélet. Legalábbis a fiatalok, vagy a tanultabbak körében. — Véleménye szerint ez mit jelentett? — Nem akarom senkinek az érzékenységét megsérteni, hiszen mindenki úgy él, ahogy akar és a régi szőlősgazdáknak a munka mellett nem juthatott .ideje művelődésre. Szórakozásuk is a pincézés volt. Ezt nevezem parasztvárosi szemléletnek. Ide tartozik az is, hogy csak a ház, a szőlő, meg a munka volt az életük. Nem adtak volna ki egy fillért sem könyvre, hát még színházra, mozira! sokan megnézték volna. Sokkal több szabad előadásra lenne szükség, mert bérlethez csak akkor lehet jutni, ha elköltözik valaki a városból. Nincs megoldva Szekszárdon a tizenhattól huszonhat évesek szórakozása. Az ifjúsági klubba egészen fiatalok, majdnem gyerekek járnak. A klubpresszó, ha a terasz nem használható, például télen, nagyon kicsi. Meg oda is, mivel szeszmentes, az egészen fiatalok járnak. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az nem jó, hanem éppen azt, hogy nagyobb, vagy több Kellene az ilyen szórakozóhelyekből. Régi terv és ígéret az Ifjúsági ház. Szerintem nagy szükség lenne rá. Nevét nem árulja el, igen sommás és rövid ítéletben nyilatkozik. — Szekszárdot nem jegyzik sehol. Nem lehet itt semmit csinálni! A kép tehát elég változatos, s a valóságban minden bizonnyal még ennél is tarkábbak a vélemények. A „munkások” sem képviselnek egy egységes kulturális műveltségi színvonalat, nem lehet tehát pontosan meghatározni, hol is folytassa a közművelődés a munkát. Néhány következtetés mégis levonható. Szekszárdon ma a „kultúrát” a színház jelenti. Minden megkérdezett riportalany beszélt róla. — Jó-e ez, vagy rossz? Elsősorban persze örülni kell, mert ez az igény azt is jelzi, hogy jó lenne állandó színház, állandó társulat. Mindenesetre a jelenleginél gyakoribb szabad előadások kellenének, ugyanis a két műszakban dolgozók hetenként váltanak és így minden második előadást érhetnek csak el. Bérletet tehát nem érdemes venniük. Nem szabad figvelmen kívül hagyni az embereknek azt a természetes igénvét sem. hogy maguk szeretnék eldönteni mikor akarnak színházba menni. À színházcentrikus látásmód másik oka — sajnos —, hogy „elegáns” dolog ma Szekszárdon színházba járni. Még nem mindenkit az élmény, a mű, vagy a művészek vonzanak, sokan a „sikk” kedvéért válnak bérlettulajdonosokká. Baj az is. hogy a színház kiszorít más művelődési formákat. TIT- előadásokról sző sem esett a véleményekben. Biztosan sokkal többen hallgattak már meg Az évfordulóról elfeledkeztek. Ünnepeltek és ünneplők egyaránt, akiket ebben a szokatlan esetben azonosítani lehet. Ugyanis a Baumann család egymást váltó nemzedékeinek háromnegyed százados sorát a régi munkaadó, a gróf Apponyi família Lengyelben már soha többé nem köszönthetné, ha akarná sem. A jogutód, a szakközépiskola pedig nem köszöntötte, ami már csak azért sem megbocsáthatatlan vétek, mert ezt a „szolgálati viszonyt” semmilyen munkakönyv vagy személyzeti kartoték rubrikái nem jegyzik. Boldogult Baumann Adám — És a TIT előadásai? — Bőripari technikumba járok. Régebben jutott idő ilyesmire is.« előadást — ha másutt nem, vállalaton belül — mint ahá- nyan erre emlékeznek. Bizonnyal azért van ez, mert nem tekintik ezt az önművelési formát a kulturális élet részének. A legnagyobb az űr a zenei élet vonalán. A hangversenyek látogatói között csak elvétve akad munkás. Ez az a terület, amiről nem is tudnak, közvetett információik sincsenek a város zenei életéről. Közel ugyanez a helyzet az íróolvasó találkozókkal, irodalmi estekkel is. Szomorú példáia volt ennek, amikor egyik vállalatunk négy szocialista brigádjának egv-egy tagja megjelent a brigádnaplókkal, aláíratta azokat az íróvendéggel és a szünetben elmentek. Csak beszerezték a „dokumentet” arról, a brigád irodalmi esten is volt. A művelődési lehetőségek nagviából adottak. Kulturális életünk fejlődése bizonnyal nem áll meg a jövőben sem. De időszerű lenne kiemelt feladatként kezelni, hogy a munkások — szemlélőből, érdeklődőből — a város és a megye kulturális életének aktív részeseivé váljanak. IHAROS! IBOLYA Büntetőjogi ankét Szekszárdon A Magyar Jogász Szövetség Tolna megyei Szervezete és a TIT Tolna megyei Bizottsága 13-án — hétfőn — a TIT szekszárdi székházában délután fél háromkor büntetőjogi ankétet rendez. Ez alkalommal dr. Cséka Ervin legfelsőbb bírósági tanácsvezető bíró „A bizonyítási eljárás és a kodi- fikáció” címmel tart előadást. uradalmi szőlész és pincemester ugyanis hetvenöt éve, 1897. február elsején foglalta el azt az állást, az Apponyiak ritka szép pincéjében, amit — helyettesként — jelenleg a dédunokája is betölt. Az unokát, a mai pincemestert kérdezzük: — A nagyapának volt szak- képesítése? — Nem. Csak tudása.A nagyapa (dédapa) meghalt 1972-ben,’ életének kilencven- egyedik esztendejében. Fia, idősb Baumann Ferenc pincemester 1957-ben ment nyugdíjba. Ma hetvenhét éves. Vele nem sikerült beszélnünk. — Éppen kiment kukoricát törni. Munkaügyi oktatás A Magyar Jogász Szövetség Tolna megyei Szervezete, a Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság, valamint az SZMT közös szervezésében lebonyolítandó munkaügyi tanfolyam idei első előadására Pakson, 14-én reggel fél kilenckor a konzervgyári ebédlőben kerül sor. 15-én Tamásiban, a községi tanácsháza tanácstermében reggel fél kilenckor; 16-án pedig Szekszárdon, a városi tanácsháza tanácstermében reggel fél kilenckor, illetve déli egy órakor lesz az évadnyitó előadás. Témája: a dolgozók egészségének, testi épségének sérüléséből eredő károk megtérítése. 1 J Utasítás a gyermekbénulás elleni oltásokról Az egészségügyi miniszter* utasításban szabályozta az év végén és a jövő év elején esedékes gyermekbénulás elleni oltások szervezését és végrehajtását. A védőoltást három; részletben kell elvégezni, az 1-es típusút 1972. november 27. és december 2., a 3-as típusút 1973. január 22. és 27., a 2-es típusút 1973. március 5. és 10. között, A miniszteri utasítás kitér arra is, hogy a gyermekbénulás elleni oltás csak a himlőd oltás után négy héttel adható; himlőoltást viszont csak két héttel a gyermekbénulás elleni oltás után szabad végezni. Ugyancsak két hét elteltével kaphat gyermekbénulás elleni vakcinát az a kisgyerek, aki di-per-te (diftéria-pertussis-te- tanusz) oltásban részesült. A gyermekbénulás elleni oltás után szintén csak két hét elteltével végezhető di-per-te oltás. . ; Lázas gyermeket nem szabad gyermekbénulás ellen sem oltani. Az utasításban előírt időbért azokat a gyermekeket oltják be, akik 1969. október 1. és 1972. szeptember 30. közötti időszakban születtek. (MTI) Ifjabb Baumann Ferenc? immár a dinasztia harmadik tagja, 1938. június 11-én kezdte pályáját ugyanitt. Ö már papírforma szerint is szakképzett, 1959-ben szerzett szakmunkás-oklevelet. — Fontos ez? — Természetesen! Nemcsak a borok forrnak, az élet is. Szeretnék annyit tudni, mint a nagyapám, de elméletileg többet kell tudnom. Már csak a fiatalok érdekében is. Ifjabb Baumann Ferenc — nagypapa. A lánya, Rakiczki Zoltánná, Baumann Márta — képesített szőlész-borász, a helyettese. Ezenkívül előadó a szakmunkásképzőben. — Aki a bort szereti, rossz ember nem lehet? — Dehogynem! Lehet és éft igazán nem akarok alkohol melletti propagandát csinálni; A jó borivó nem vedeli, hanem issza, ízlelgeti, kóstolgatja, kortyolgatja, megforgatja szájában a bort. — Sok jó borivó van? — Kevés. — Sok jó bor? — Kevés. — Borszakember? — Kevés. — Az unokájából mi lesz? Pincemester? — Egyéves. Ki tudhatja? Talán. . : Bandukolunk kifelé a nagyobb alagútnyi ikerpince egyik szárnyán. Mellettünk muzsikálnak az óriás hordók. Forrnak a borok. Apa és leánya Kőművesek, segédmunkások egyik építkezésről Berta János szakmunkás, művezető beosztásban ----------------------------------------------------------------F enyves Ágnes tűzőnő: Tavaly végzett fiatal műszerész Egy elfelejtett jubileum foto: Komáromi O. L
