Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-05 / 262. szám
T \ i 09 >, tzemi. yállalati ünnepségek november 7 tiszteletére Erkölcsi, anyagi elismerés a legjobbaknak Magyar—szórj et könnyűszerkezetes gazdasági Megyénk vállalatai, intézményei már a hónap első napjaiban megnyitották azt az ünnepségsorozatot, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme 55. évfordulójának tiszteleg ezekben a napokban világ- és országszerte. November 3-án tartotta meg a Simontornyai Bőrgyár művelődési házában a SIMOVIL Ipari Szövetkezet ünnepi közgyűlését. Ma, november 5-én, vasárnap, a nagyközség párt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői koszorúz- zák meg azoknak a szovjet hősöknek az emlékművét, akik a hazánk felszabadításáért folyó harcokban vesztették el az életüket. Szekszárdon is elkezdődtek az ünnepi megemlékezések és ezeknek zöme tegnap, november 4-én zajlott le. Ezen a napon számos üzemünk és vállalatunk dolgozói rótták le tiszteletüket, és idézték föl az első győztes proletárforradalom dicső eseményeit. Az ünnep, mely ezúttal öt- venötödször köszöntött a világ népeire, mint eddig, ebben az évben is alkalma azoknak a kitüntetésére, jutalmazására, akik a szocialista építés munkájában elismerésre méltót alkottak a maguk területén. Az MSZMP városi bizottsága tegnap délelőtt rendezett fogadásán közel ötvenen jelentek meg a megyeszékhely pártalapszervezeteinek képviselői közül. Itt Rúzsa János, az MSZMP városi bizottságának első titkára méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét, világformáló történelmi jelentőségét, majd tárgyjutalmakat adott át azoknak az alapszervezeti titkároknak, propagandistáknak, és más munkaterületen dolgozóknak, akik tevékenységükkel segítették a párt politikájának megvalósulását. Szombaton tartották meg a Bőrdíszmű dolgozói is november 7-i ünnepségüket. Itt Gött- linger József gyárvezető adta át a könnyűipari miniszter megbízásából a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést és oklevelet a gyáregység két régi dolgozójának, Sipos István asztalosnak és Támer Katalin brigádvezetőnek, alapító tagoknak. November 4-én ünnepi megemlékezés színhelye volt a Szekszárdi Nyomda, a Volán Vállalat, a Műszergyár is. A nyomda dolgozóinak ünnepségét követően 25 000 forint pénzjutalmat osztottak ki a vállalat legjobb dolgozói között, s ekkor köszöntötte a nyomda pártszervezete azt a két nyomdászt is, akik ebben az évben ünnepük párttagságuk 25 éves jubileumát. A szakszervezet legjobb aktivistáit — ez évben először — vásárlási utalvánnyal jutalmazta. Az utalványok könyv- vásárlásra és képzőművészeti alkotások megvételére jogosítják tulajdonosaikat. A Mérőműszergyár dolgozói közül tegnap délután tizen- ketten vették át a Kiváló Dolgozó kitüntetést és oklevelet, ketten pedig 25 éves párttagságuk emléklapját és az ezzel járó jutalmat. Rajtuk kívül további negyvenen — KISZ-, párt- és szakszervezeti aktivisták — kapjak jutalmat, s ezzel együtt biztatást is a további sikeres társadalmi tevékenységre. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, mely közismerten a legnagyobb munkáslétszámot foglalkoztató üzemünk, munkahelyenként, és a munkarendnek megfelelően rendezte meg november 7-ét köszöntő ünnepségeit. Ezeken 30 000 forint pénzjutalomban részesültek a munka legjobbjai és öten nyerték el az Építőipar Kiváló Dolgozója címet. Szombat délelőtt a KISZÖV- ben Gyerő András elnök adott át kitüntetéseket. Az OKISZ elnöksége által adományozott Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója' kitüntetést kapta Baj- csl Géza, a „SIMOVIL” műszaki vezetője. Békéi Józsefné, a KISZÖV gazdálkodási főelőadója, Bumbulusz György, a Dombcalor Vasipari Szövetkezet nemrég nyugalomba vonult elnöke. Lencse Edéné, a Tamási Vegyesipari Szövetkezet bérelszámolási csoportvezetője, Szalai. Lajos, a Paksi Építőipari Szövetkezet elnöke, Száraz Béláné, a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet személyzeti vezetője és Tóth Józsefné, a „BONY” Cipőipari Szövetkezet vezető raktárosa.' A Spartacus - Sportegyesület országos elnöksége által adományozott Kiváló Sportmunkáért jelvény különböző fokozatait nyolcán kapták meg a szövetkezeti sportmozgalomban kifejtett társadalmi munkáért. Legtöbb ipari üzemünkben a szocialista brigádok és a szocialista brigád cím elnyeréséért küzdő brigádok munkájának értékelésére is az ünnep alkalmából kerjilt sor. A, Bőrdíszműben például 17 brigád tagjai között 76 000 forint jutalmat osztottak ki. Szekszárd város Tanácsának dolgozói szintén tegnap délután emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 55. évfordulójáról. A megyei tanács kereskedelmi osztályán a Tolna megyei Népbolt Vállalat öt dolgozója kapta meg a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója címet és oklevelet. Telefonon érkezett hírünk szerint a Dombóvári Városi Kórház dolgozói is tegnap délután tartották meg ünnepségüket, melyet dr. Imhof Sándor, az intézmény pártalap- szervezetének titkára nyitott meg, és dr. Papp Sándor igazgatóhelyettes emlékezett meg november 7. .jelentőségéről. Nem adtunk itt hírt valahány ünnepi eseményről. Azt mindenesetre készséggel és boldogan publikáljuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulójának alkalmát ipari és mezőgazda- sági üzemeink, vállalataink, intézményeink a megemlékező tiszteletadás mellett azoknak a dolgozóknak a kitüntetésére, jutalmazására használják föl, akik az átlagosnál sokkal többet tettek a szocialista építés ügyéért Ma, bizonnyal további ünnepségekre kerül sor mind a megyeszékhelyen, mind pedig megyeszerte. és műszaki-tudományos együttműködés Építésügyi küldöttség utazott Moszkvába Dr. Szabó Jánosnak, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettesének vezetésével szombaton reggel küldöttség utazott Moszkvába, ahol részt vesz a (Szovjetunió állandó építőipari kiállítása területén emelt magyar köny- nyűszerkezetes kiállítási csarnok ünnepélyes megnyitásán. A csarnok bemutatása fontos állomása ' á magyar—szovjet' könnyűszerkezetes gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésnek. Elutazása előtt erről nyilatkozott dr. Szabó János, az MTI munkatársának: ' — Ez év nyarán került sor Moszkvában — mondotta — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő állami építési bizottság és a különböző építési minisztériumok és főhatóságok közötti közvetlen műszaki-tudományos együttműködés 1972—75. évi munkatér-' vének aláírására. Ekkor állapodott meg a két fél a magyar—szovjet könnyűszerkezetes gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés kialakításában, s ennek első fontos gyakorlati lépéseként építettük fel a moszkvai magyar könnyűszerkezetes kiállítási csarnokot. Különösen időszerűvé teszi ennek az együttműködésnek a kibontakozását, hogy mindkét ország még csak a kezdetnél tart a könnyűszerkezetes program megvalósításában, s ennélfogva az egységes műszaki paraméterek kialakítása, a szakosítás és a gyártási kooperáció feltételeinek megteremtése sokkal kevesebb nehézségbe ütközik, mintha valamelyik félnek már teljesen kialakult gyártási rendszert kellene megváltoztatnia. Nálunk 1975- ig csaknem évi kétmillió, a Szovjetunióban pedig ötmillió négyzetméter könnyűszerkezetes épület kivitelezési feltételeit kell megteremteni. — A kiállításon bemutatott magyar kínálat, illetve javaslat alapján kezdődnek meg a konkrét tárgyalások a köny- nyűszerkezetek méretrendszerének, gyártási követelményeinek, minősítésének, illetve szabványainak, épületfizikai előírásainak egységesítéséről. Előreláthatóan egy éven belül befejeződhetnek a könnyű- szerkezetek minden vonatkozására kiterjedő egységesítési munkálatok, amelynek alapján kijelölt szakosítás szerint mindkét fél az optimális sorozatnagyságnak megfelelő könnyűszerkezetes ipari bázisokat, üzemeket hoz létre. (MTI) . t König István a munkában és a mozgalomban Mit csinálnak azok a kommunisták, akik a munkahelyükről nyugdíjba mentek? Az általános válasz: ki ezt, ki azt. Nézzünk egy elvtársat közelebbről. König1 Istvánt keréáem. •'X--1 községi párt- bizottságon azt mondják: — Vagy otthon található, vagy a munkahelyén. * -■ — De hiszen, már nyugdíjas. — Igen, de azért még dolgozik. A régi munkahelyén. Nem tudott tőle megválni. A mozgalomtól sem. Jó példa arra, hogy aki egyszer kommunistává válik, az az marad egész életében. • Bátaszéki malom. — Merre találom König István elvtársat? Azt gondoltam, hogy portásfülke, vagy irodahelyiség felé mutatnak majd, ám az emeletre, a gépek, zsákok közé irányítottak. — Tessék, ő az, aki ott tolja a zsákot — König elvtárs, mikor beszélgethetnénk egy kicsit? — Mindjárt vége a műszaknak— 1915-ben került e malomba molnárlegénynek. Eredetileg a kőműves mesterséget tanulta a kőműves apja akaratának megfelelően. Külföldre is elvándorolt vendégmunkásnak. Végül a bátaszéki malomban kötött ki. Ennek oka egyszerű: a háború csak rombolt. A kőműves König István örülhetett, hogy molnárlegényként álláshoz jutott a saját falujában. Ráadásul hadi célokra termelő üzemben... így megúszhatta Galíciát és Piavét — Végül úgy hozzánőttem a malomhoz — mondja König István —, hogy máig sem tudtam elszakadni tőle. Negyvennégy évig hordtam benne a zsákokat. Utána nyugdíjba mentem, de azóta is éppúgy hordom a zsákokat, mint addig. Most nem dolgozom évente any- nyi napot, mint korábban, csak amennyit a nyugdíjtörvény megenged. Ugyanígy hozzánőttem a munkásmozgalomhoz is... — Mikor került vele kapcsolatba? ■— Amikor négyévi inaskodás után felszabadultam. mint kőműves, és Németországba mentem, hogy apán után én is ott vállaljak munkát. Ott lettem szakszervezeti tag. Ezzel kezdtem a munkásmozgalmi életet. Nem sokáig voltam külföldön. Amikor hazajöttem, itthon is megalakítottuk á szakszervezet helyi szervezetét. Az építőmunkásokét... Már molnárként dolgoztam, de még akkor is építő- szakszervezeti elnök voltam:, sokáig. A háború után minden addiginál nyomasztóbban sújtotta a mi vidékünket a munkanélküliség. Mint szakszervezetnek, elsődleges kötelességünk volt, hogy segítsünk a munkanélkülieken. Dehát mit tudtunk tenni... Szerveztük a kivándorlást, ami egyáltalában nem volt egyszerű. Nemcsak az útlevelet kellett megszerezni hozzá, ami könnyebben ment, hanem az utazási pénzt is. Híre jött, hogy Törökországban keresik az építőipari munkásokat. Erről azonban előbb meg kellett bizonyosodni. Úgy határoztunk: elmegy felderítő útra két kőműves, és majd ők megírják, hogy mi is a valóságos» helyzet. A többi érdekelt össze-, adja az útiköltséget, mert hát közügyben mennek, és nem lehet elvárni tőlük, hogy saját zsebükre utazzanak, amikor^az övéké’is éppúgy üres, mint a többié. A két kőműves azt írta, hogy érdemes útra kelni. Rendkívül sok utánjárással sikerült a bankon keresztül hitelt felvennünk az utazáshoz. A szakszervezet képviseletében én szerveztem az egész kivándorlást, és amikor máj kint dolgoztak a szaktársaink, nekem küldözgették a keresőtökből a részleteket, hogy a bankban tör- leszthessük. Egyre jobban bekapcsolódtunk a politikai életbe is, mint a Horthy-kormányzat ellenzéke, aminek az lett a következménye, hogy feloszlatták a szakszervezetünket. • Felszabadulásunk negyedszázados jubileuma alkalmából König István is emlékérmet kapott a korábbi kormánykitüntetéshez. A párttagsága 1945-ben kelt. A szociáldemokrata párt helyi szervezetének megalakításával kezdte, majd az egyesüléskor vezető tisztséggel bízta meg a tagság az MDP helyi szervezetében, s azóta is tisztségviselő. — Jelenleg? — Propagandista vagyok. Már több, mint tíz éve... Előveszi a szatyrát. — Most is van nálam néhány könyv. Kipakolja. A Nők magazinjának két példánya, majd az Egy német kisváros története bújik elő, végül pedig pár darab a Pártmunkás zsebkönyvéből. — Az eredményes pártirodalom-terjesztés- nek az a titka, hogy az ember állandóan foglalkozzék véle. Amerre megyek, mindig viszek magammal néhány példányt, mert mindig szóba kerülhet, mindig akad valaki, aki ezt vagy azt még nem olvasta. — Sokat ad el belőlük? — Az egyikből többet, a másikból kevesebbet. A Pártmunkás zsebkönyvéből 40 példány volt, és már csak ennyi van. Az a fontos, hogy amikor valami megjelenik, minél előbb eljusson az elvtársakhoz. Sok az olyan kiadvány, ami ma érdekes, de egy hónap múlva már nem biztos, hogy kelendő, ezért sosem lehet összevárni őket. Néha egy-egy kiadvánnyal kell az embernek kilométereket gyalogolnia, vagy kerékpároznia. Mert hát nagy kiterjedésű a mi falunk, Bátaszék. Meg néha Kövesdre is ki kell látogatni, mert ott is kell, hogy olvassanak az emberek. Szeren-, cséré hetvenkilenc éves létemre még elég jól bírom magam, és nem sajnálom a fáradságot Népi ellenőrök jutalmazása Szekszárdon Somi Benjáminnak, az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága titkárának, valamint dr. Vigh Dezsőnek, a megyei tanács elnökhelyettesének jelenlétében tartottak ünnepséget. Ez alkalommal azt a harminc népi ellenőrt köszöntötték, akik a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a Szekszárdi Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság és a szekszárdi Já- tették áldozatos társadalmi munkájukkal. Az aktivistákat dr. Tóth Bálint, a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke üdvözölte, s ugyanő nyújtotta át a tárgyjutalmakat is. Megyénk többi népi ellenőrzési bizottságánál szintén ezekben a napokban köszöntik és jutalmazzák a legaktívabb társadalmi munkásokat. Népújság B. 1972. november 5.
