Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-04 / 261. szám
t 1 1 i * Egy munkás a cipőgyárból I Oktatógép a gimnáziumban BRIGÁDTAG. A munkája: cipősarkokat csiszol. A József Attila szocialista brigád vezetője. Brigádjában a jelszó: ne adj tovább rossz cipőt. Háztulajdonos, rádió- és tévétulajdonos. Á keresete havi kétezer, kétezerkétszáz forint. Férj, családapa. A neve: Miklós Mihály. Égy munkás a Bonyhádi Cipőgyárból. — Mitől szocialista a József Attila brigád? — Lényegesen más a közérzetünk, mintha nem szocialista brigádban dolgoznánk. Az emberek munkáját, a termelést ez meghatározza. Hajtja az embert, hogy a közösség, ahol dolgozom, minél jobb eredményt érjen el. A lényeg, hogy közösségben dolgozunk, és sokkal jobb a termelés, mintha az embernek csak az egyéni teljesítményét mérnék. A mi gyárunknál az a cél, hogy minél több szocialista brigád — de jó szocialista brigád — legyen. — Mi az, ami az embert arra készteti, hosv különb legyen a többinél? — Ennél a gyárnál dolgozunk, a gyárból élünk, itt kaoiuk a fizetésünket, tehát érdekünk, hogy a gyár minél jobb eredményt érjen el. A gvár a mi munkánkra, ránk támaszkodik. — Igen. De, maguk nem ' mindenáron akarnak jó eredményt elérni, hanem jobb minőséggel. Jó munkát tovább .adni nem mindig érdekük: teljesítményre dolgoznak. — Hogy nem mindig érdekünk? Hogyhogy? Hát ha a termelésben dolgozom, igenis érdekem, hoev rossz munkát ne adjak tovább. Sőt. A brigádon belül minőségi ellenőrök is vannak. A cipőt, mielőtt a mi szalagunkra kerül, megnézzük, hogv lehet-e belőle minőségi munkát készíteni, vagy sem. Ha nem, visszaadjuk oda, ahonnan kaptuk. Ha egv laikus ránéz a cinőre, nem találja meg rajta a hibát. Annak, aki vele dolgozik, szeme van hozzá. Természetesen vannak olvan apró hibák, amitől a c'oö még jó lehet. ezt ráengedjük a szalagra. Ekkora termelésnél, mint a mienk, szinte minden cipőn lehet egÿ pici hibát találni. Megmondom én egvszpri'en miről van szó: jó érzés jól dolgozni. Nem a prémium miatt csináljuk, hig"ve el. Ha prémiumra mennénk. fütvülnénk a minőségre. A grár naponta 900 cipőt termel. És nem mindegy, hogy az emberek mit mondanak a bonvhádi cipőről. Époen ezért a brigádban három szakmunkás — szalagnál dolgoznak ők is — a minőséget ellenőrzi. Ez nem azt jelenti, hogy a brigád többi tagi a nem nézi, mit vesz a kezébe. Nézi. Kötelességünk megnézni. Bármilyen .hibát észreveszünk, megmutatjuk a mesternek, ö dönti el, mehet-e tovább a cipő, vagy nem. — Ezzel egyetért az egész brigád? — Természetesen. — Miiven emberek a brigádtagok? — Azzal kezdeném, hogy a ÍR brigádtagból öten párttagok, kilencen pedig KLSZ-tagok. Van közöttük vezetőségi tag, pártbizalmi, szakszervezeti bizalmi. Miiven emberek? Mun- kásemberek. Szakmunkások, betanított munkások. Az átlag életkor 27 év. — Magánemberként is ismeri őket? — SZEMÉLY SZERINT. Van olvan brigádtag, akivel 12 esztendeje dolgozom együtt. Nemcsak szép cioőt csinálnak, hanem magánemberként is megállják a helyüket. És anyagi. szempontból is jól állnak. Persze nemcsak amiatt gazdagok, hogv mindenük megvan. Mind a tizenhatan színházbérletet vettünk a Déryné Színház előadásaira, és a mi brigádunk viszi ki a legtöbb könyvet a vállalati könyvtárból. Könyvvel is élünk. De ne higgye, hogy ez olyan kampány. Valahogy, fene tudja, ez olyan természetes lesz lassan nálunk. — Úgy van ez, hogy a kultúra, a művelődés, meg a szalag melletti munka egymásra hatással van? Igényesebbek itt is, ott is az emberek. — Igen. Amilyen igényesek, kulturáltak, otthon, olyan igényesek, kulturáltak a gyárban is, a munkájukban. A kettő összefügg valahogy. — Érdekli magát, hogy mi történik a nagyvilágban, a megyében? Érdekli az ország helyzete? :— Én újságolvasó ember vagyok. Amit egy dolgozónak tudnia kell a napi eseményekről, tudom. Kell, hogy tudjam. Meg érdekel is. Olyan hét nem múlik el a vállalatnál, hogv valamilyen tájékoztató ne lenne. Nem akartam elmondani, de ha már kihozta, elmondom, hogy pártvezetőségi tag vagyok. Kötelességem mindenről tudni, éppúgy, mint a cipőkészítés minden fogását. — Ezzel nincs mindenki így. — Különbözőek vagyunk. Havonta egyszer brieádgyűlést tartunk, ahol nemcsak a munkáról van szó, hanem politikáról is. Nem hosszan. csak öt percig. Iszunk egv kávét, s megbeszélgetjük a dolgokat. — Mit jelent ma Magyarországon munkásembernek lenni? — Az ember ne csak dolgozni tudjon, hanem más is érdekelje. Az édeskevés, ha a munkás ledolgozza a nvolc óráját és kész, ezzel befejezte. Az a véleményem, ha sok jó brigád dolgozna az országban, az nemcsak az országnak lenne jó, de az ember is jobban épülne. — Tükrözik-e a körülményei. hogy maga nem csak munkásember, hanem szocialista brigád vezető? — Amit én itt a tizenkilenc év alatt a két kezem becsületes munkájával kerestem, nem a kocsmába vittem, hanem a lakásomra költöttem. Házat vettem, berendezkedtem. Ami egv dolgozó családban meg kell, hogv legyen, nálunk meg is van. Ebből a szempontból elégedett vagyok. Viszont a feleségem sajnos beteges, rokkantsági nyugdíiban van. A kislányom negyedik osztályos, szépen tanul, — Gondolt már a jövőjére? — Igen. Szeretném a cipőgyárba hozni. — Milyen iskolát végzett? — Hét osztályt. Februárban, úgy hallom, itt a gyárban le lehet tenni a nyolcadik osztály vizsgáit. — Nem zavarja, hogy cigány? — Ha már kimondta, beszéljünk róla. Nem gondoltam még erre. Engem nem zavar. De azt hiszem, a többieket sem. Nem hinném. Pedig a brigádban nincs több cigány, csak én. Kétféle ember van: becsületes és gazember. — Mit szeretne elérni az elkövetkező néhány évben? — Szeretném, ha ilyen jó egészségben maradnék pár évig. Szeretném, ha a kislányom szakmunkás lenne. És jó lenne az is, ha a brigádtagok még jobban élnének. Né- hánvan tervbe vették, hogy építkeznek. Majd segítünk nékik. — Szeret itt lenni? Milyen érzéssel jön be reggelente a gyárba ? — Jó nekem itt, csak egészség legyen. A 19 év alatt egyetlen egyszer sem mulasztottam igazolatlanul, egy percet nem késtem, egv perccel nem mentem el korábban. Lehet hogy sok jót mondtam magamról, de miért titkolnám, ha így van. — ELÖFORDULT-E, hogy valakit kiközösítettek a brigádból? — Erre, akárhogy gondolkodom, nem volt példa. Mi tényleg egyetértünk. Nemrég például elhatároztuk, hogy kommunista műszakot tartunk szabad szombaton, s a pénzt az óvoda bővítésére fordítjuk. Mondhatom, jól sikerült. A felhívásunkra sokan bejöttek és 107 ezer forint gyűlt össze. — Az óvodaépítés nem mindenkinek érdeke. Magának sincs óvodás korú gyermeke. — A kommunista műszak az én ötletem volt, és nagyon örülök, hogv sikerült. Arra gondoltam, hogy ami a vállalati nvereségből az óvodaépítésre jut, sose elég. Közben itt volt még az is, hogy a vállalat az első fél évben egy kicsit lemaradt. No most, ha kommunista műszakot tartunk, akkor az óvodának is jut pénz, meg magunkat is utolérjük. Senki nem mondta egy szóval sem. hogy nem jön dolgozni. Még az sem akinek nincs családja. Majd lesz. És kire támaszkodhat az ember, ha nem a cipőgyárra.' — Hogy lett brigád vezető? — Tizenkét éve dolgozom szocialista brigádban. Mikor megalakultunk, engem brigád- vezető-helyettesnek választottak. Akkor nagyon meglepődtem. Három év múlva aztán én lettem a brigádvezető. — Miért éppen József Attila nevét vették fel? — Legkedvesebb költőm. Nagyon szeretem a verseit, közel áll hozzám. — A brigádtagok közül hány embert lehetne megbízni a brigád vezetésével? — Az emberek felét. Ezt minden lelkiismeretfurdalás nélkül mondom. MEGKÖSZÖNÖM Miklós Mihálynak a beszélgetést. Kikapcsolom a magnót, és már- már indulni készülök, mikor arra kér, nyomjam be újra a kapesológombot. Még nem mondott el mindent. Van a brigádnak 1600 forint készpénze. Ha valaki például hóközben nagykabátot akar venni, és nincs elég pénze, kölcsön vesz a brigádkasszából. Majd fizetéskor megadja. És még valami. A József Attila brigád egy esztendeje patronál egy kislányt, aki a hő- gyészi nevelőotthonban van. Dávid Zsuzsannának hívják. Most hétesztendős. Nem jótékonykodásból patronálják, hanem azért, hogy legalább ünnepnapokon a kislány családi otthonban legyen. Karácsonykor, újévkor, karbantartási szünetben a brigádtagok látják vendégül. Már jövő júniusig beosztották, hogy mikor kinél lesz. És gyűjtenek neki. Minden brigádtag fizetéskor öt forintot tesz az asztalra. Kiszámították, hogy mire Dávid Zsuzsanna elvégzi a nyolc általánost, tízezer forint körüli pénze lesz. — Szeretnénk neki valami kedves örömet szerezni az induláshoz, a boldoguláshoz. Köszönöm szépen, csak ennyit akartam. D. VARGA MARTA Népújság 1972. november 4. Az országban először a monori József Atilla gimnáziumban alkalmazzák a BCO—02-es „MAGNOCOR” oktatógépet, amely az Elektroakusztikai Gyár készítménye. A gép automatikus és kézzel is kezelhető. Az oktatási anyagot vetített képekkel illusztrálja. A feltett kérdésekre a tanulók megnyomják a számjeggyel ellátott gombot, a gép összegezi a helyes feleleteket és azonnal osztályoz. Ha sok a rossz felelet, a kérdést aprólékosabban adja fel, több gondolkodási idővel. A gép előnyei közül a legfontosabb, hogy intenzív tanulásra készteti a gyerekeket és reális képet ad az osztály tudásáról. Negyven fős osztály tanítására alkalmas. (MTI foto: Király Krisztina felv. — KS) Az idei eredmények elmaradtak a tervezettől Ülést tartott a fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetek választmánya Pénteken délelőtt ülést tartott Tolna megye fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezeteinek választmánya dr. Vadas Ferenc elnökletével. A tanácskozáson részt vett 'Lantos László, a SZÖVOSZ elnökségének tagja és dr. Zimonyi Béla, á SZÖVOSZ főosztály- vezetője is. Két napirendi anyagot vitattak meg a tanácskozáson. Az egyik a fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetek idei első háromnegyed- évi eredményeit taglalta — ennek előterjesztője Kálmán Gyula MESZÖV-elnök volt —, a másik a megyei nőbizottság munkáját elemezte. A nőbizottság munkájáról: Takács Mihályné, a megyei nőbizottság elnöke számolt be. Az előterjesztett anyagból mindenekelőtt megtudhattuk, hogy a megye fogyasztási szövetkezeteinek eredményei ez év első háromnegyedében elmaradtak a tervezettől, sőt, az előző éviekétől is. Tekintettel arra, hogy a Tolna megyei AFÉSZ-ek az előző években mindig kiváló eredményekkel büszkélkedhettek — elég csak a sok országos elismerésre: vándorzászlóra, oklevélre utalni, — különös gonddal elemezték a jelenlegi helyzetet. A szövetkezetek áruforgalmának növekedési üteme lelassult: a fejlődés csupán a fele a tervezettnek, és csak 3,4 százalékkal haladta meg az előző év hasonló időszakának áruforgalmát. Ez az eredmény az országos átlagtól is elmarad, öt ÁFÉSZ forgalma még az egy évvel korábbinál is kevesebb, és csupán 6 szövetkezet növelte bolti áruforgalmát 6 százalékot meghaladó mértékben. Feltűnő, hogy a néhány éve áruházzal rendelkező három szövetkezet — Dunaföldvár, Paks, Bonyhád — forgalomnövekedésének üteme alulmaradt még a megyei átlagon is. A kedvezőtlen eredmények okait két kategóriába sorolva boncolgatták az ülésen. A szövetkezeten kívüli okok közt megemlítették a Tolna megyei lakosság pénzbevételeinek csökkenését, és az ezzel párhuzamban mutatkozó nagyobb takarékoskodást, a tavalyi enyhe telet, amely csökkentette a tüzelő- és ruházati forgalmat, a beruházások mérséklődését és az építőanyagok árnövekedését, ami keresletcsökkenést vont maga után. Mindemellett sok szubjektív tényező is befolyásolta az eredményt. Az áruházak forgalma már tavaly sem érte el a kívánt szintet, s egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy azok külső megjelenése ugyan impozáns, de az nem mindig jár együtt a tudatosan irányított áruforgalmazással, korszerű munkaszervezéssel. a fogyasztók időszaki és egyéb igényeihez való rugalmas alkalmazkodással, a reklám és a vásárlási akciók adta lehetőségek következetes kihasználásával. Gyakori a kereskedelemben mind nélkülözhetetlenebb kockázatvállaló siói való félelem. Igaz, a különféle szabályozókkal is összefügg, de a másik oldalon éppen ez a forgalomnövekedés nélkülözhetetlen feltétele. Az ÁFÉSZ-ek mezőgazdasági termékforgalmazásában már évek óta megtorpanás tapasztalható, és ez évben sem sikerült előrébb lépni. E téren a nagydorogi és a dunaföldvár! ÁFÉSZ-nál tapasztalhatók jó kezdeményezések, a többi eredménye elmarad a tagsági, lakossági, illetve népgazdasági igényektől. Az ÁFÉSZ-ekben mindenütt behatóan megvizsgálják saját eredményeik alakulását, és megfelelő intézkedéseket tesznek. A megye takarékszövetkezeteinek eredményei ez évben is kiegyensúlyozottan javultak. A vitában felszólalt Lantos László és dr. Zimonyi Béla is.
