Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-03 / 260. szám
II kenyér — Itt egy szelet zsíros kenyér, aztán szaladji * — Uram, mi lesz azzal az átkozott kenyérrel, itt van « nyakamon a fél városi * — Ebből csak suszter tud valamit csinálni, azt is ágy hívják, hogy csiriz. * — Szaktársak, az idén a búza minősége a sok évi átlag alatt van. Gondjaink emiatt sokasodtak. Anyám egyszerre hat kenyeret szokott sütni. Olyan volt mindegyik, majd megszólalt. Egy hétre a húszegynéhány kiló kenyérrel elvetettük a kenyérgondot. • — Nézze uram, ismerjük azt az osztrák öregedésgátlót. De ha azzal sütnénk kenyeret, akkor az már nem kenyér’ volna, hanem valamiféle sült tészta. Mennyi mindent tudunk beszélni a kenyérről! Szidjuk, dicsérjük, aztán mégis megesszük. Igaz, a kenyérnek is van selejtje, maradéka, azt száraz állapotban elviszik valamilyen állattenyésztő gazdaságba. Azt a kenyeret, amely a sütödében romlik el — keletien, vagy túl kelt lesz — legrosszabb esetben kiadják a boltokba, együk meg, amit sütöttek. Szóval az utóbbi időben indokolatlanul sokat beszélünk a kenyérről. Különösen a fővárosi kenyeret szidják, pedig az sem rosszabb a Deáknéénél, azaz a tamási vállalatnál sütött Rózsa Andor-, vagy a szekszárdi Szántai-féle kenyér. néL. Pontosabban: Tolna megyében nincs okunk panaszkodni a kenyér minőségére. A kenyerünk ízletes, jó. Nem olyan jó, mint a maszek pékek sütötte, de erről majd később. À kenyérgyártás éppen any- nyi gonddal jár, mint más ipari tevékenység. Mondhatjuk mégis más ipar ez, mint a cipőgyártás, az olaj kályha-készítés, vagy a textilszövés. Itt élő anyaggal, kovásszal dolgoznak. A kovász pedig legalább olyan kényes, mint a kisgyerek. Óvni, ápolni kell, nagy-nagy gondosságot kíván. Ma már kevés helyen dagasztják kézzel, a gép végzi ezt az anyánkat remegős kezűvé tevő munkát. Sőt ma már létezik olyan dagasztógép, amelyet intenzív dagasztónak kell nevezni: három-öt perc alatt készít nyolcvan kiló kenyértésztát. Egy ilyen gép képes kiszolgálni egy egész sütőüzemet, ahol alagútkemencével dolgoznak. Ez a dagasztó gyorsan dolgozik és ezért a tészta több oxigént tud felvenni, ebből következően később öregszik, a bélszerkezete szebb. S ha a kenyér szép, akkor az íze is jobb. Húsz éve, hogy a pékségek államosítását elkezdték. A korabeli sütödékből már csak néhány működik. Legtöbbet átalakítottak, néhányat pedig leállítottak. Így aztán bekövetkezett ez a fejlődés, amely napjainkban sem állt meg: középüzemekből látják el a kisebb lakott településeket is. Sőt a pusztákat, tanyákat is. Az üzemek, akármelyik Tolna megyei vállalatnál vizsgálódunk, a követelményeknek megfelelnek: a gépek jó állapotban levők, a járművek az anyagi lehetőségekhez mérten a célnak megfelelnek. Népújság 5 1972. november 3. Pillanatnyilag három szektor tevékenykedik mindennapi kenyerünk ügyében : a tanácsi ipar, az ÁFÉSZ-ek és a maszekok. A tanácsi iparról már szóltunk. A szövetkezeti most kezdi bontogatni szárnyait inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az ÁFÉSZ-ek .szakemberei leginkább az állami ipartól elcsábítottak és sajátos munkarenddel dolgoznak. A maszekok általában családon belül oldják meg a munkaerőgondjaikat, de hozzájuk a lakosság nem nagyon tud igazodni. Itt van például az érté- nyi pék esete. Hétfőn szünnapot tart, mert így az adózása más, alacsonyabb kategóriába esik. Hétfőn nincs kenyér Ér- tényben? Van. Csak szombaton sütötték. Amennyiben az értényi kép netán megbetegszik, akkor a faluban nincs kenyér. A boltos szalad a tanácshoz, a tanács a tamási vállalathoz. Kenyér az utolsó pillanatban érkezik — ha jut. Mert. három-négy mázsa terven felüli kenyeret nem lehet csak úgy kidobni a kemencéből. Persze másutt is van maszek pék. Például Pakson. Ott is hasonlók a gondok. Csikós- töttösön is működik egy maszek pékség. Három-négy mázsa kenyeret sütnek, és behordják Dombóvárra. Az ÁFÉSZ-üzlet előtt áll meg a pék személygépkocsijával, ott veszik meg tőle a háziasszonyok. Persze az sem zavarja őket, hogy az ÁFÉSZ-boltban árusított kenyér is szép és ízletes. Miért szebb a maszek kenyér? A válasz egyszerű: 20 százalék finomlisztet kevernek a kenyérliszt közé. Az állami ipar ezt nem teheti, mert akkor eltérne a szabványtól és ez beláthatatlan következményeket vonna maga után: a lakosság reklamálását például. A finomliszttel gazdagított kenyér drágább, mint az állami iparé. Az ÁFÉSZ és a maszek pékségnek kifizetődő. Csak egy rendeletmódosításra volna szükség, azontúl az állami pékségekben is süthetnének finomliszttel gazdagított kényé- rét .. >»■<* ■"'ti****'■• A liszt a kenyér alapanyaga. Sok függ attól, melyik malomban, melyik gazdaság búzáját őrlik. A dombóvári malomból például általában jó lisztet lehet vinni. A hőgyészi, meg a dunaföldvári malom lisztje sokszor ad okot a pékek. panaszára. A múl t év végén több száz zsák lisztet küldtek a fővárosba. Ott nem fogadták el, a minőségi kifogások alaposak voltak. A lisztet visszautaztatták a megyébe — nekünk sütöttek belőle kenyeret. Emlékezetes, hogy a búzát különféleképpen lehet őrletni. Ügy is, hogy több legyen a finomliszt, meg úgy is, hogy kevesebb. A gabonaiparnak jól felfogott érdeke, hogy jó lisztet adjon a pékeknek, a kereskedelemnek, de az is érdeke, hogy kellő nyereséggel munkálkodjon. A két dolgot úgy lehet egyeztetni, hogy... Egy mázsa búzából több kenyérlisztet készítenek. (Mondják, ellenőrizni ezt lehetetlen.. Mint ahogy azt sem lehet, hogyan változott a lisztarány a finomfehér kenyér és a fehér kenyér bevezetése óta. A pékek szerint a mostani kenyérliszt sokkal barnább, mint amikor még nem volt igény annyi finomfehér kenyérre.) Problémát okoz a búza változó minősége is. Erről nem tehet a gabonaipar, illetve csak annyiban, hogy ... Szóval áz elmúlt két évtizedben sokkal több gabonatárolót kellett volna építeni. A malomipar korszerűsítését is a vállalat anyagi lehetősége behatárolja. Például nem tudnak minden malomba lisztkeverőt, gabonake- verőt felszerelni. Egyedül a dombóvári malom, amelynek elfogadható ilyen felszerelése van. A hőgyészi malom lisztje legalább két árnyalattal söté- tebb. A molnárok azt mondják, hogy' amilyen lisztet ők kiadnak, abból lehet kenyeret sütni. Arról nem tudunk, hogy sütőipari szakemberek, vagy egy-egy pékség kollektívája meghívott volna tapasztalat- cserére molnárokat. Óriási összegeket kellene, lehetne a gabonaipamál beruházni, hogy a tároló-, őrletőberendezéseket korszerűsítsék. Egyelőre azonban a jelenleg rendelkezésre álló eszközöket kell jól kihasználni. Erre való törekvés megfigyelhető. Azonban sok objektív akadály van. Csak egy példát: Úgy tervezték ezelőtt négy éve, hogy Dombó- várott építenek egy óriás-silót. Elkészült a terv, pénz is volt hozzá, csak kivitelezőt nem találtak. Mint hírt adtunk róla, márciusban olcsó cipőket árusító cipőbolt nyílik Szekszárdon. A cikkbe téves információ alapján, sajnálatos hiba csúszott. Arról volt szó, hogy ar. új bolt nyitásával egyidűben, megszűnik a 160 lakásos épület földszintjén levő olcsó áruk boltjában a cipőárusítás. A hír így nem igaz. Sőt, mint a szekszárdi ÁFÉSZ igazgatósági elA kenyérkészítés fontos kelléke még az élesztő is. Sajnos itt is azt a helyzetet találjuk, mint a gabonaipar kontra sütőipar között. A szeszgyárakat szidják a pékek: az élesztő minősége igen változó. Az egymás után következő szállítmányok is eltérnek egymástól. És igen gyakori, amikor három megyén keresztül kell futtatni az anyagbeszerző autót, hogy a másnapi kenyérbe való élesztőt megszerezzék. Egy-egy közepes vállalat, mint például a Tolna megyeiek, havonta több mint tíz mázsa élesztőt használ fel... Még ebben az ötéves tervben elkészül Budafokon egy óriási élesztőgyár. 1974-ben kezd termelni, addig tart remélhetően csak a vita az élesztőkészítő szesziparral... Nem a kenyérhez, de mindennapi süteményünk ügyéhez tartozik egy most talán már megszűnt gond: heteken keresztül hiánycikk volt a margarin. Több mint egy héten át egyáltalán nem volt. Ekkor a vajas sütemény valóban vajjal készült, mert margarin helyett teavajat használtak. Vállalati szinten annyit jelentett, hogy az évbep eddig képződött megtakarítás jelentős részét „elsütötték”. Mert a kenyér-ügyhöz tartozik, hogy a vállalatok nem nyereséggel dolgoznak. Az állami támogatás — dotáció — csökkentése. jelentkezik náluk eredményként... Néha anyagi ösztönzőként is. S hogy ez mennyire ösztönöz, az egy másik cikk témája volna, de ettől függetlenül, a Tolna megyei gabonaiparosok és pékek adják meg nekünk a mindennapi kenyerünket, jó minőségben. i: PÁLKOVÁCS JENŐ nőké elmondotta: a közeljövőben bővítik az üzlet cipőválasztékát. Megszűnik viszont a Népbolt Vállalat központja alatt levő olcsó áruk boltjának cipőrészlege. Ugyanez a bolt alakul át a jövőben önkiválasztóvá is. A százhatvan lakásos alatt — mint korszerűbb formát — eleve az önkiválasztó rendszert alkalmazzák. Tanulságos statisztika A Központi Statisztikai Hivatalban elkészült az idén tcvcsz- szai tartott Általános Mezőgazdasági összeírás első, vázlatos feldolgozása. Az adatok még szakértők számára is meghökkentőek. Kiderült, hogy Magyarországon a nagyüzemeken kívül 1 681 076 gazdaság található. Ebben benne vannak a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságai, a szakszövetkezeti tagok gazdasági és a lakosság kisegítő gazdaságai. Nem szerepelnek benne a ví- kendtelkek. De a családtagokkal együtt még így is 5 173 697 személy érdekelt. Közülük mindössze 13,1 százalék a termelőszövetkezeti tag, 2,6 százalék az állami gazdasági dolgozó. 0,7 százalék alkalmi munkás, 8,3' százalék mezőgazdasági nyugdíjas. Meglepően magas azoknak az aránya, akiknek sza&ma szerint a földhöz semmi közűk: 25,2 százalék nem mezőgazdasági dolgozó és 5,9 százalék nem mezőgazdasági nyugdíjas szerepel a földhasználók között. A hiányzó részt a családtagok teszik ki: arányuk 43 százalék. Az összeírt kisüzemek kereken kétmillió hold földet használnak. Ez 1 az ország összterületének 12 százaléka. Ebből a kétmillió holdból egymillió hold termelőszövetkezeti háztáji gazdaság, 283 ezer hold a szakszövetkezeti tagok földje, a többi pedig statisztikai? szempontból kisegítő gazdaságnak minősül. Érdekes részletem i, hogy ebből 619 ezer személy egészen kicsi, egy hóidnál kisebb, 200 ezer személy 1—5 hold nagyságú területet használ. Tizenkétezren vannak azok, akiknek a területe öt holdnál nagyobb. Az adatok mér eddig figyelemre méltóak, de még inkább azok, ha az állatszamfálás eredményeit vizsgáljuk. Kiderült az összeírásból, hogy hazánkban a kisgazdaságok kezén van a szarvasmarha-létszám 36 százaléka, a sertés 60,2, a juh 15,6 a ló 39,8, a tyúkfélék 69,2 százaléka. Igen magas arány, noha a számok bizonyos magyarázatot azért igényelnek. Kiderült az összeírásból, hogy a sfrf®s> a Juh és a baromfi nemkötődik közvetlenül a földterülethez. Abrakot lehet vásárolni és a juhok legeltetését is meg lehet a más földjén oldani. Szép számmal vannak még egyéni juhászok, jelentős számban olyanok, akik több ezer baromfit tartanak és nem ritkán akadnak olyanok is, akiknek az udvarában 50—100 sertés hízik. Ezek persze mór inkább vállalkozások, mint kisegítő gazdaságok. A szarvasmarhánál más a helyzet. Ez igen szorosan kötődik a földterülethez. A fél hektárnál kisebb háztáji gazdaságok közül például csak minden tizedikben találtak szarvasmarhát, a fél hektárnál nagyobb háztáji gazdaságoknál már minden harmadikban. Viszont a fél hektárnál kisebb kisegítő gazdaságok tulajdonosai közül csak minden harmincadik (pontosan 3,6 százalék) tart tehenet, vagy borjút. Tanulságosak ezek a számok ha a_ kormány szarvasmarha-tenyésztésről szóló határozatára gondolunk. Az összeírás egészéből kiderül, hogy a mezőgazdasági munkában az ország lakosságának fele _ közvetlenül érdekelt, az ország területének 12 százaléka kisemberek kezén van. Minden politikai lépésnél, minden gazdasági szabályozó megállapításánál gondolni kell tehát arra, hogy ez egy rendkívül erős, nép- gazdaságilag is jelentős kategória, amelytől sokat lehet várni, de amelyet nem szabad kifelejt teni a támogatásból sem. FÖLDEÁK! BÉLA Megszűnik, de nem ott Ás ölesé cipők holtja
