Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-03 / 260. szám
800 000 forintos forgatom A pártirodalom terjesztői Ma már a rétegigényeket is kielégítik Sok a panas* Bonyhádon Amikor valaki kezébe veszi az MSZMP X. kongresszusának anyagát — KB-jelentés, határozat, szervez.eti szabályzat — tartalmazó kötetet, már a fellapozás előtt megtudhatja róla, hogy az a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A borítólapon ott a kiadó intézmény neve. Valaki kezébe veszi a Napja'ink kérdése sorozat valamelyik kötetét, vagy a Nők magazinját, ugyancsak könnyűszerrel megtudhatja róla, hogy kiadója a Kossuth. Nagyon sok és mind több nyomdai termék — könyv, brosúra — kiadója a Kossuth. E kiadványok a politikai irodalom fogalomkörébe tartoznak. Nálunk úgy alakult a könyvkiadás szervezete, hogy a szorosan vett politikai művek zömét az ellenforradalom után egy kiadó, a Kossuth jelentette meg, s e kiadó neve a köztudatban egyet jelent a politikai irodalom fő bázisával. A Kossuth minden megye- székhelyen kirendeltséget tart fenn. A Tolna megyei 1957. február elsejével jött létre. Két elvtárs „jelenti” a kirendeltséget: Háhn László kirendeltségvezető és Zádori Zoltánná munkatárs. Mi indokolja e kirendeltség létét? A válasz egyszerű: a politikai érdeklődés növekedése, tömegméretűvé válása, és ezzel párhuzamban a politikai ismeretszerzési igények megnövekedése. Két évtizeddel ezelőtt még az erősen centralizált politikai irodalomterjesztés is ki tudta elégíteni az igényeket. Amit kinyomtattak, azt egységesen megküldték az ország minden részébe, minden pártszervezetnek, s ez „elég” volt. Azóta legtöbben túljutottak ezen, ma már az úgynevezett politizálás magasabb szinten folyik, s ebből kiindulva a politikai irodalom terjesztőinek a sok egyéb mellett, tekintettel kell lenniök a rétegigényekre is, mért hiszen az ábécén túljutva mindenki igyekszik egy-egy részterületet behatóbban megismerni. Korunk információ- áradatában különben sem képzelhető el, hogy mindenki mindennel foglalkozzon, mindent elolvasson. A Kossuth Kiadó évente több mint kétszázféle művet jelentet meg. Ezek mindegyike fontos, hasznos a maga nemében, és nyilván nem képzelhető el, hogy ezt a információtömeget valaki is magába szívja, hozzászámítva, hogy más kiadók műveiből is kell olvasni. ,-De nem is ez a cél, hanem az, hogy a müvek közt mindenki megtalálja a hivatásának, műveltségi színvonalának, egyéni érdeklődési körének megfelelőt. — A ml kirendeltségünk egyik fő feladata éppen az — tudom meg Háhn Lászlótól —, hogy a különböző rétegek igényeinek megfelelően közvetítse a politikai irodalmat a kiadó és az olvasó közt. Persze, ma is jelennek meg, forgalomban vannak olyan művek — például a klasszikusok alkotásai —, amelyekre mindenkidnek szüksége van a politikai műveltsége gyarapításához, de ma már mind nagyobb jelentősége van e téren is a specializálódásnak. Pártszervezetenként is rendkívül nagy az eltérés az igények tekintetében, mert hiszen a tagság foglalkozás, iskolázottság szerint mindenütt más. A Kossuth kirendeltsége —■ amint már említettük is — kis létszámú, és hogy mégis meg tud birkózni a feladatokkal, az azzal magyarázható, hogy a gerjesztő munkát a pártszervekkel, pártszervezetekkel közösen végzi. A politikai irodalom terjesztése nem egyszerűen kiadói feladat, hanem nagyon fontos pártügy. Tulajdonképpen a pártszervek, párt- szervezetek munkája révén kerül felszínre, hogy hol milyen igény is jelentkezik. Az első és legfontosabb, ami megállapítható a Kossuth Kiadó Tolna megyei kirendeltségének ténykedésén keresztül, az az, hogy állandóan hő az érdeklődés a politikai irodalom iránt. Az 1909-es évben még nem érte el a 700 000 forintot a kirendeltség könyv- forgalma, ez évben pedig minden előjel szerint a 800 000 forintot is meghaladja majd. A párttagok 32 százaléka például járatja valamelyik politikai folyóiratot. Ez az arány országosan is a jók közé tartozik. A másik: egyre népszerűbb a mai, mégpedig a belpolitikai életünkkel foglalkozó irodalom, vagyis az emberek egyre többet foglalkoznak a mai eredményeinkkel, gondjainkkal. Ezért vásárolják sokan a párt- és állami vezetőink könyveit, amelyek politikai életünk különböző részterületeit taglalják. A Napjaink kérdése sorozatban kül- és belpolitikai jellegű témákkal foglalkozó kötetek egyaránt megjelentek már. Az egész sorozat népszerű, de a belpolitikai vonatkozású kötetek olvasótábora nagyobb. Az érdeklődés általában nagy, de nem egyformán jut el mindenhova a politikai irodalom, mégpedig azért, mert a pártszervezetek nem mindenütt foglalkoznak kellő gon- dal ezzel a kérdéssel. Egy példa: a bonyhádi cipőgyárban a párttagok többségére jut egy- egy politikai folyóirat. Itt tehát sokkal jobb az olvasottság a megyei átlagnál. Ugyanakkor a megye egy másik ipari üzemének párttagjai negyed annyi politikai folyóiratot se járatnak. A megye két nagy építőipari vállalata közt is szembetűnő az eltérés ilyen szempontból — a tanácsi javára. Olyan példával is találkozhatunk, hogy az egyébként jó hírű termelőszövetkezet nagy létszámú pártszervezetébe alig járatnak politikai kiadványokat. Tehát negatív tapasztalatok is akadnak, a jellemző azonban nem ez, hanem, hogy egyre több párttaghoz és párton- kívülihez jut el a párt igazsága. — Hiányosak a szolgáltatások. A tervezett szolgáltatóház belátható időn belül nem épül fel. Elsősorban a tartós fogyasztási cikkek javítása nem megfelelő. A GELKA szerviz például olyan parányi helyiségben működik, hogy ha bevisznek javításra öt televíziót, egy ember már nem fér el mellettük. Panaszkodnak a bonyhádiak. A nagyközség egyre inkább város jellegű. Lakosainak száma meghaladja a tizenkétezret. Bonyhád amint lehet, város akar lenni. A majdani cím csak akkor lesz jogos, s indokolt, ha többek között a lakosság ellátása is városi színvonalúvá fejlődik. Mit ígérnek a szolgáltatók? Állami támogatással A GELKA négymillió-háromszázezer forintot kap a megyei tanács szolgáltatásfejlesztési alapjából, s a vállalat is hasonló nagyságú összeggel járul hozzá javítóhálózatának korszerűsítéséhez. Az összesen csaknem kilencmillió forintból a negyedik ötéves terv során új szervizegység nyílik a nagyközségben, kétszáz négyzetméternyi alapterületen, nyolc szerelőhellyel. A gépkocsik javítása ma,’ enyhén szólva mostoha- körülmények között folyik. A Bonyhádi Vasipari Ktsz új telephelyén azonban gépkocsi-javítóműhely is lesz. A beruházás hatmillió-négyszázezer forintba kerül. Ebből az összegből két és fél millió forintot a tanács ad támogatásként. További félmillióval a KISZÖV, a közös fejlesztési alapból segíti a szövetkezetét. Az új javítóműhelyben a szerelők évente mintegy 40—50 ezer munkaórát teljesíthetnek. Ugyancsak jó hír a gépkocsi-tulajdonosoknak, a Bonyhádi Ruházati Ktsz fejlesztési terve, mely szerint a szövetkezet dolgozói a jövőben gépkocsik kárpitos részeinek a javítását, s védőhuzatok kár szításét is vállalják. A mintegy 900 ezer forintos beruházás után. A tanács segítsége itt félmillió forint. ORSZÁGOS GOND A LAKASKARBANTÁRTÓ SZOLGÁLTATÁS A Bonyhádi Járási Építőipari Ktsz kilencszázezer forint tanácsi segítséget kap tevékenységének a bővítésére. A szövetkezet összfejlesztése 1975-ig egymillió-hatszáznyolcvanezer forint, melynek több mint a felét korszerűbb gépek beszerzésére fordítják. A terv szerint a szövetkezet a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokból eredő 350 ezer forintnyi árbevételét, 1975-re egymillió forintra emeli. A KISZÖV mintegy félmillió forinttal járul hozzá e fontos szolgáltatási ágazat fejlesztéséhez. Az építőipari szövetkezet munkáját jól egészíti ki a festő ktsz tevékenvsége. A jelenlegi, alig húszfős létszámot 1975-re másfélszeresére növelik, így a lakásfejlesztési rendeléseket a jövőben kisebb várakozási idővel tudják elfogadni. KÖLTÖZIK-E A PATYOLAT? A szekszárdi Patyolat bonyhádi fiókja jelenleg egv kicsi helyiségben, s lassan életveszélyessé Váló,,rozoga épületben működik. Tárgyalások folynak a községi tanáccsal, hogy új, egvben tágasabb helyiségbe költözhessen a felvevőhely. Bár a Patyolat újabb szolgáltató egység nyitását a következő évek során nem tervezi Bonyhádon, a szekszárdi üzem gépparkjának nagyszabású rekonstrukciója Bonvhá- don is érezteti majd hatását. Rövidebb lesz a mosási, tisztítási idő, s ami nem mellékes, az új gének, a minőség javulását ígérik. MÉG KONKURRENCIA IS LESZ Egyes szövetkezetek a tanács támogatása nélkül is jelentős fejlesztést terveznek. Olyannyira, hogy a néhány év múlva, rtemcsak hogy elegendő ruha-, és cipőjaví'tó, -készítő műhely lesz, de még verseny is várható közöttük.. A Tolna megyei Háziipari és Ipári szövetkezet, mely ruhák mérték utáni készítését, s javítását is végzi még egy helyiséget nyit, s a jelenlegi egyetlen dolgozó helyett hetet foglalkoztat majd Bonyhádon. Növeli a létszámot a Bonyhádi Ruházati . Szövetkezet is, mely szintén textiláruk készítésével, javításával foglalkozik. A „BONY” Cipőipari Szövetkezet új szolgáltató egysé- get hoz létre, ahol hatan cipőjavítással foglalkoznak majd, s növeli mérték utáni cipőt készítő részlegét is. kadar Péter B. Nyomásszabályozó szelepet, vagy más szóval reduktort mindenki látott már. Elképzelhetetlen nélküle működő oxigén-, vagy gázpalack. Megtalálható minden üzemben, műhelyben, még a sörgyárakban is. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a reduktort — elhanyagolható mennyiségtől eltekintve — szinte kizárólag az MMG szekszárdi gyáró-r ban készítik. Négyen a tizenkettőből Fischer József a szerelde II. üzemvezetője szeretettel beszél a reduktorrészlegről. — Ók a legjobbak — mondja —, s most nagy próbatétel előtt állnak. Négy éve, mikor a szekszárdi gyárból tizen- ketten Budapestre utaztak, hogy tanfolyamon sajátítsák el a nyomásszabályozó készítésének csínját-bínját, Fischer József is közöttük volt. A tucatnyi dolgozóból ma már csak négyen vannak a végszereidében. Ketten gazdasági vezetők lettek, a többi 1970-ben hátat fordított a gyárnak. — AZ előszerelőkkel együtt huszonegyen dolgoznak a nyomásszabályozók összeállításán — mondja az üzemvezető —, dé a „professzorok” — így hívják őket — a végszerelők csak kilencen vannak. Karácsonyig : huszonötezer A kis raktárhelyiségben nagy halom nyomásszabályozó-alkatrész. Rozsdás csavarok, fáradt rugók, kopott menetű öntvényházak. Négyen bontják a meghibásodott készülékeket. Mindenfajta alkatrész külön ládába kerül. Van, ami egyenesen a vastelepre. A sok használt nyomásszabályozó: a nagy próbatétel. — Nem mindenki vásárol új reduktort. A vállalat felújításra elfogad régit is. Az idegen átvételi meo ilyenkor megállapítja, hogy javítható-e, s hány százalékos selejt. Bizony van olyan, mely már emberként is középkorúnak számítana. Azokkal rendszerint nincs mit kezdeni. Évek óta gyűlt a készlet Budapesten. Némelyik tulajdonos, másfél éve várakozik a megjavított reduktorra. A vállalat központja kérte a szekszárdiakat, javítsák meg terven felül a második félévben az elfekvő 25 ezer nyomásszabályzót. Eddig Ötezret javítottak fel félévenként. Most ötször annyira van igény. A szerelőbrigád mégis vállalta: december 25-ig az utolsót is elkészítik. — A felemelt reduktor-program rengeteg többletmunkát jelent — mondja az üzemvezető. — Ha óvatoskodnék, azt mondanám, hogy aligha sikerül megtartani az ígéretet. De én ismerem az embereket» Lehet-e normában szerelni ? A legtöbb nyomásszabályozó szelep oxigén- és dissouS-gáz palackra kerül. A hegesztés lelke, illetve- a hegesztés biztonságának a lelke a nyomásszabályozó. Készítése pontos, körültekintő munkát követel. A minőségi előírások szigorúak. Előfordul, hogy húszszázaléknyit is visszaküld a meo. Ami szinte tragédia a szerelőnek, mert a javításért nem kap bért. A végszereidében is darabbért fizetnek. A darabbér bevezetése okozta a megrázkódtatást 1970-ben. — Normában szerelni? — mondták a régiek. — Az meg milyen újítás? Alapos munkához idő kell. Ha lelkiismeretesek leszünk, rámegy a fél fizetésünk. Ha nem. .. inkább kérjük a munkakönyvét. A hirtelen távozók közül ma már sokan visszajönnének. Mint mér annyiszor, ismét kiderült, hogy darabbérben egy idő után sokkal vastagabb a pénzesboríték, mint a jó öreg órabér-rendszerben. Érdekes következménye lett ennek. Felütötte a fejét az irigység. Egyes üzemrészek féltékenyen figyelték, figyelik a szomszédok munkáját, béreit. Aztán, amikor kiderült, hogy azonos munkával itt vagy ott többet lehet keresni, megkezdődött a zúgolódás. Betanított szakmunkások A „professzorok” — a végszerelők kilencen vannak. Álljon itt a neve valamennyiöknek : Régi Nándor, Farkas Tibor, Felnagy József, Kovács István, Rózsa Gyula, Takács Márton, Simon Attila, Ignácz József, Vass Sándor. Mi kell ahhoz, hogy valaki a végszerelők közé kerüljön? Elgondolkodtató, hogy a kilenc „professzor” közül mindössze négynek van szakmunkás- bizonyítványa. Mit jelent ez a tény? Nem azt, hogy nem elég körültekintőek a gyárban a végszerelők válogatásánál. Az ott dolgozók valamennyien kitűnően ismerik a nyomásszabályozókat, lehetséges hibáikat. Azokat az apró mesterfogásokat, melyek nélkül jó szakember nem létezik. A több éves gyakorlatú, betanított szerelők közül az ügyesebbek teljesítménye gyakran felülmúlja azokét, akik oklevéllel rendelkeznek. — Nálunk normarendszer van — mondja ismét Fischer József. — Mindenki annyi pénzt kap, amennyit teljesít, és amilyen minőségben. Nem lenne azonban haszontalan, ha a kitűnő, betanított szerelők szakmunkásvizsgát tennének. Bár a munkában egyenrangúak, a keresetük azonos, önbecsülésük mégis megkívánná. Régi Nándor például 1970 óta dolgozik a végszereidében. A múlt hónapban 4800 forint volt a fizetése. — Némi túlórával — teszi hozzá gyorsan, mert maga is nagynak találja a számot. — Sa túlóra? — Aki erre az „elitmunkára” kap megbízást — mondja Bercsi Pál a legrégibb munkás a végszereidében —, annak szeretni kell a túlórát is. — Két éve karácsony Vasárnapján is dolgoztunk. Mit ígérnek a szolgáltatók ? Professzorok a szereidéből
