Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
\ n Sárszentlőrinc, a Petöfi-évforduló küszöbén PAUL ELUARD: LESZÁMOLÁS Tíz barát elpusztult a háborúban Tíz asszony elpusztult a háborúban Tíz gyermek elpusztult a háborúban Száz barát pusztult el a háborúban Száz asszony pusztult el a háborúban Száz gyermek pusztult el a háborúban Es ezer barát és ezer asszony és ezer gyermek Ó mesterek vagyunk a halottak számlálásában Négyjegyű meg hétjegyű számokkal dolgozunk Nagy jártassággal, de rohan az idő Es háborútól háborúig minden feledésbe merül Ekkor emlékéink tömegéből Váratlanul előbukkán egyetlen halott S életünk szembefordul a halállal Védekezik a háború ellen Es küzd az életért Boldog Balázs fordítása Húsz évvel ezelőtt, 1952. novemberében halt meg századunk francia költészetének egyik vezéralakja, a Nemzetközi Lenin-békedíj tulajdonosa. A XVIII, század második felében épült templom, melynek egyik padjában világosan kiolvasható a bevésett P. S. monogramra. A hagyomány szerint a diák Petőfi véste a padba nevének kezdőbetűit. (Gottvald Károly felvételei) Valószínűleg a sárszentlő- rinciek tartották az országban az első Petőfi-ünnepet. Még 1884-ben, tehát fél évszázad se múlt el Petőfi halála óta, de az ország szeme néhány napra a kis Tolna megyei falu felé fordult, s mint a Vasárnapi Újság beszámolója mondja, „egyszerű földmívesek, mesteremberek, gazdatisztek, lelkészek, tanítók, tanárok, grófok és bárók, szegény nők és úrhölgyek, fiatalok és aggok jöttek el a költőnek megadni a tiszteletet”. Volt minden, ami ebben az időben ünneppé tette az ünnepet, harangzúgás, mozsárdurrogás, Rákóczi-induló, közbeszéd, s „ezrekre menő tömeg”. Az ünnepet még Petőfi sárszentlő- rinci iskolatársa, a később is hűséges barát, Sass István rendezte-szervezte, s a beszédet Lehr Albert, Petőfi itteni tanárának fia mondta. Lehetett ebben a régi ünnepségben, amikor az emléktáblákat is elhelyezték, némi aggodalom, amit Lehr fogalmazott meg, kifejezve a nyilván többször is hangoztatott kortársi véleményt: minek Petőfi- emlék egy hitvány faluba, ahol csak együgyű szántóvetők laknak? A választ is ő fogalmazta meg, a Vasárnapi Újság szerint ezekkel a szavakkal: — Emeld föl fejedet jámbor atyámfia, becsületes magyar nép! S dobbanjon meg a szíved! Mert tudd meg, hogy az a nagy költő, kinek híre-neve győz az időkön, úgy senkié, mint a tiéd! Tied eredetre, tied költészetre, tied érzésre nézve. S ha méltán áll nagyszerű ércszobra az ország fővárosában, hadd jelölje, de nem kevésbé méltán, dicső emlékezetét e zugoly is ... Szeretett földmívelő barátom! Valahányszor ez emlék mellett visz el utad, vedd le süvegedet s ne feledj áldást mondani annak nevére, akinél, mióta áll a világ, nem volt s nem lesz igazabb barátod, sorsodnak hűbb osztályosa, javadnak lelkesebb i munkálója. A centenárium ismét Sár- szentlőrinc felé fordította a figyelmet, s a faluban ma is büszkén emlegetik, hogy innen indultak el az országos ünnepségek. így volt, de ehhez tudni kell, hogy Sárszent- lőrincnek van egy külön Pe~ tőfi-ünnepe is, amit sehol másutt az országban nem ülnek meg: szeptember 24-e, ugyanis 1831-ben ezen a napon vezették be a kis Petrovics Sándor nevét a schola triviális könyvébe. A centenárium ünnepét is ezen a napon tartották, valóban elsőnek az országban. 1922. szeptember 24-én zajlott le az ünnep, amelyen ismét volt minden, ami országossá avathatta: hivatalos küldöttek, négyökrös felvonulás, természetesen szerepelt a dalárda is, amit az 1884-es ünnepre alakított Sád János iskolamester, Szabó György „sár szentlőrinci földmíves”, ahogy kéziratán neve alá írta, akire az idősebbek még jól emlékeznek, saját költeményét szavalta el: Renkecz József és Földesi János, a Petőfi-ünepségek két fáradhatatlan irányítója, a helytörténeti bizottsággal már elkészítette az egy esztendőre tervezett ünnepségsorozat részletes tervét. A középpontban március 15-e és a Petőfi- ház májusra tervezett fölavatása áll, de közben még nagyon sok minden történik: előadások hangzanak el, író— olvasó találkozókat rendeznek, vetélkedők, irodalmi estek lesznek, számos kiállítás mutatja be Petőfi életét, sárszent- lőrinci éveit, borjádi időzését. A községi tanács szeretne minél több Petőfi-kiadást vásárolni, hogy a könyvtár lehetőleg teljes képet adhasson Petőfiről. Annak idején megírtuk, hogy Kisfaludi Stróbl Zsigmond, aki a szomszédos Uzd-Borjádon töltötte gyerekéveit, egy Pe- tőfi-szobrot ajándékozott a községnek, az úttörők legutóbbi rádiószereplését hallgatva pedig Barabás Gizella festőművész jelentette be, Hogy két Petőfit ábrázoló képét ajándékozza a múzeumnak. — Azt szerettük volna, ha részt vehetünk az országos Petőfi-ünnepségekben — mondja Renkecz József —, de erre nem volt mód. Az igazság az, hogy mindenütt azt hitték, pénzt akarunk. Ez igaz, hogy pénz nélkül nehéz bármihez is kezdeni, de az a 200 000 forint, amit a megyei tanács a Hazafias Népfront javaslatára adott, elegendő ahhoz, hogy hozzákezdjünk a legfontosabbhoz. A többit elvégezzük mi, a falu. — No, azért tegyük hozzá — mondja Földesi János —, hogy a Műemléki Felügyelőség is fontos segítséget adott, hisz a társadalmi munkában elvállalt és elkészített tervrajz nélkül nem is kezdhettünk volna a Hittig-ház restaurálásához. Műemlék jellegű épület, tehát a lelkesedés mellé szakszerű terv is kellett. S a többit valóban elvégzi a falu. A termelőszövetkezet tagjai egy munkaegységet ajánlottak fel, a tanácstagok pedig összeírták, hogy ki mit akar segíteni. Mindenki akar, s ahogy Renkecz József mondja, a legtöbben attól félnek, hogy kimaradnak a közösből, nem jut nekik munka. Pedig Sárszentlőrincen mindig az egész falu ügye volt a Petőfi- ünnep, s most különösen az. — Nemcsak Petőfink van — mondja Renkecz József. — Illyés Gyulánk is. A Puszták népében felejthetetlen sorokat olvashatunk Sárszentlőrincről, s a magyar irodalomnak ez a klasszikus alkotása talán sehol nem szól annyira az emberek szívéhez, mint itt. S aztán, itt született Balassa János, Kisfaludi Stróbl Zsig- mondot, ahogy írta nekünk legszebb emlékei fűzik ehhez a tájhoz, itt tanított Lehr András, szóval van hagyományunk bőven. S ez a hagyomány kötelez bennünket. Hivatalból is, de szívünk szerint is. Ezt tapasztaltuk Sárszentlőrincen, ahol a hagyomány nemcsak a múltat jelenti, hanem az erőgyűjtést is a jövőre. S ez a biztosíték arra, hogy amit elhatároztak, meg is csinálják. Elkészül a falu büszkesége, a Petőfi-ház, ahol már szorgosan dolgoznak a szövetkezet kőművesei, elkészül a falu közepén az új park is, amit az úttörők vállaltak. Mert Petőfi emléke nemcsak emlék, hanem új és új tettekre sarkalló erő is. G*. T., Vadvirágos mezőn, délibábos rónán, Száz év repült már el, az idő gyors szárnyán, Száz éve, hogy feltűnt egy csillag az égen. Fénye még itt ragyog, pedig lehullt régen. Emléked megőrzi egész lombos falunk, Csak egyet keresünk, egyet nem találunk, Nem találjuk sehol azt a drága helyet, Hogy dicső poraid merre, s hol pihennek. Renkecz József iskolaigazgató és helyettese, Földesi János, a Petőfi-ünnepségek rendezői. A sárszentlőrinci Petőfi-ünnepségek története a falu múltjának legszebb fejezete, amit most dolgozott föl Csep- regi Béla, a sárszentlőrinci történelem kiváló ismerője. De ezekben a hetekben, hónapokban nemcsak a múltról esik szó a faluban, hanem a jelenről és jövőről is. A jövő pedig már itt van, nemcsak Renkecz József iskolaigazgató és helyettese, Földesi János, népfront-titkár terveiben, hanem a maga kézzelfogható valóságában is: a leendő múzeum anyagát nagyrészt egybehord- ták, az Országos Műemléki Felügyelőség tervei alapján épül a hajdani Hittig-ház, s kétszeresen is munkához kezdtek az úttörők. Egyrészt megfogadva Illyés Gyula jó tanácsát, járják a padlásokat, fészereket, s összegyűjtenek mindent, ami a múltat idézi, másrészt megkezdték a falu szépítéséi, csinosítását, melynek első eredménye az egykori gimnázium környékének rendezése. Bizonyságként álljon itt egy levél: „Ezúton mondok köszönetét a Petőfi-rajnak, akik a közelmúltban a volt Petőfi Gimnázium környékét lelkes munkával kifogástalanul rendbehozták. Csak elismeréssel állíthatom őket az elsők közé és öröm tölt el, hogy ilyen utánpótlás áll mögöttünk, akik már fiatalon is segítenek ott, ahol ezt szükségesnek látják. Azért külön dicséretet érdemelnek, hogy menet közben késő alkonyaiig a szomszéd öreg házaspárnak is segítettek földhordásban és az udvar rendbe hozásában, amire talán előre nem is számítottak. Utoljára, de nem utolsó sorban köszönetét mondok azoknak a nevelőknek, akik ilyen fiatalokat nevelnek a jövő számára. Sárszentlőrinc, 1972. akt. 10. SZŰCS JÁNOS a régi „Petőfi” gimnázium tulajdonosa Az egykori Ettt*!?-’ ' P : t »fi első sár,szentiül'inéi zeurnnt. s itt kap otthont a könyvtár is. otthona. Itt rendezik be. a mú~ Gottvald Károly felvételei
