Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-15 / 269. szám
I r Allende elnök Moszkvába készül Az ENSZ-tagállamok többsége támogatja a szovjet javaslatot a nukleáris fegyverek tilalmáról Santiago (MTI) Carlos Alta- mirano, a szocialista párt főtitkára mondott záróbeszédet azon az országos plénumon, amelyen Chile egyik legjelentősebb baloldali pártja elemezte az országban kialakult politikai helyzetet és vonta meg a népi egység tevékenységének kétéves mérlegét. Hangsúlyozta: a kommunista-szocialista egység, valamint a szocialista párt és a népi egység többi koalíciós pártjai közötti egység tovább szilárdult. A főtitAnvar Szadat egyiptomi köz- társasági elnök parlamenti különbizottságot hívott életre az el-khankai kopt keresztény templom leégésének kivizsgálására. A bizottság élén Hafez Badavi, a nemzetgyűlés elnöke áll. Megbízatása arra szól, hogy kiderítse: kik állnak a föltehető gyújtogatás mögött, amelynek a Kairótól északra fekvő város kopt közössége vált szenvedő alanyává. Hétfőn ismét izraeli harci repülőgépek hatoltak be Libanon légterébe — közölte a Wafa, palesztin hírügynökség. Henry Jackson, a Pentagonhoz közelálló amerikai „hé- ja”-szenátorok egyike hétfőn katonai különgépen Tel Aviv- ba érkezett. Találkozik Meir izraeli miniszterelnökkel, Eban külügyminiszterrel, Szapir pénzügyminiszterrel és más hivatalos izraeli személyiségekkel. Megérkeztekor Jackson kijelentette: az amerikai kormánynak az arab államokra, mindenekelőtt Egyiptomra kellene nyomást gyakorolnia avégett, hogy „közvetlen” tárgyalások kezdődhessenek az ellenségeskedő felek között. A szenátor méltatta Husszein jor_ dániai uralkodót és reményét Perón elindult Argentínába Juan Perón, Argentína száműzetésben élő volt diktátora kedden reggel a madridi repülőtérre vezető országúton megkezdte világszerte nagy érdeklődéssel várt hazatérését. Perón Madridból Rómába repül, s innen teszi meg az Európa és Latin-Amerika közötti hosszú utat. Hazájában, ahol 17 évig tartó távolléte ellenére elevenen él a perónizmus szelleme, rendkívüli intézkedéseket tettek fogadására. Pénteken az agrentín fegyveres erők tízkilométeres kordonja biztosítja majd az exelnök Buenos Airesbe történő „bevonulását”. A hatóságok nyilatkozatban hívták fel a lakosság figyelmét az országban érvényben lévő fegyverhasználáti tilalomra. A perónista szakszervezetek 24 órás sztrájkkal szándékoznak „üdvözölni” vezérüket. Rodolfo Galimberti, a justicialista párt ifjúsági szervezetének egyik vezetője a fogadáson való tömeges részvételre szólította fel Argentína ifjú polgárait. Nyilatkozatában arra buzdította a fiatalokat, hogy a provokációk elkerülése és Perón védelme érdekében hozzanak magukkal „köveket, vagy valami más eszközt.” kár állást foglalt az állami szektor további kiszélesítése a monopóliumok felszámolásának folytatása mellett, hogy — mint mondotta — a népi egység programjának megvalósulásával egyre nagyobb hatalom jusson a chilei munkásosztálynak. Hétfő délután Santiagóban nyilatkozatot tett közzé a keresztény baloldal (VIC) országos vezetősége. A dokumentum támogatásáról biztosítja a népi egységet. fejezte ki, hogy más arab vezetők is ugyanakkora „mérsékletet” fognak tanúsítani, mint ő. New York (MTI) Az ENSZ közgyűlésében folytatódott a vita Gromiko szovjet külügyminiszter szeptember 26-án előterjesztett határozati javaslata fölött, amely az erőszak alkalmazásának a nemzetközi kapcsolatokból történő kizárását, valamint a nukleáris fegyverek használatának örökös tilalmát indítványozza. Mint a TASZSZ tudósításában olvasható, a felszólalók legtöbbje fontosnak és időszerűnek nevezte a szovjet javaslatot, amint ez egyébként Irán, Szomália. Kuba, Kuvait, India és Finnország képviselőinek felszólalásaiból is kiderült. Az afroázsiai országok megbízottai megelégedéssel állapították meg, hogy a szovjet javaslat a legkisebb mértékben sem sérti a nemzeti felszabadító mozgalmaknak azt a jogát, hogy fegyveres harcot folytassanak népeik felszabadulásáért, hogy védjék magukat, s küzdjenek az agressziók következményeiKínos benyomást keltett ugyanakkor a világszervezet köreiben — írja a TASZSZ — Peking képviselőjének felszólalása. az egyetlen olyan megnyilatkozás, amely kereken elvetette a napirenden lévő indítványt. Csiao Kuan-hua külügyminiszter-helyettes felszólalása különösen akkor tetszik szánalmasnak, ha azt tekintjük, hogy más országok milyen erőteljesen támogatták a Szovjetunió javaslatát. Peking képviselője természetesen, bármennyire is igyekezett, nem volt képes egyetlen valamirevaló érvet sem fölhozni az indítvánnyal szemben. Érvelés helyett rágalmazta a Szovjetuniót, ami ismét meggyőzte a sok ilyen kirohanást hallott diplomatákat arról, hogy Peking, amikor a béke megőrzéséről és a nemzetközi biztonság megszilárdításáról van szó. negatív álláspontra helyezkedik. Éppen ezért Csiao Kuan-hua beszéde, a maga hisztérikus és dühödt hangnemével, fölháborodást keltett az ENSZ-ben. A közgyűlés különleges politikai bizottságában eközben élés vita bontakozott ki az ENSZ palesztin segélyszervezetének (UNRWA) jelentéséről. Tizenhat felszólaló követelte a lehető legélesebb formában, hogy szűnjék meg va- lahára a törvénytelenségeknek az a láncolata, amely Izrael nevéhez fűződik. A szónokok mindenekelőtt azt fejtegették, hogy az ENSZ nem maradhat közömbös a palesztin menekültek másfél milliós tömegének elkeserítő életkörülményei iránt. Nem békélhet meg azzal, hogy ezek az emberek, évek hosszú során át a nemnek felszámolásáért. ' Francesco De Martini (balra) és Pietro Nenni (jobbra) javaslatára az Olasz Szocialista Párt genovai kongresszusa úgy döntött, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a középbal kormányzat felújítására. Egy év ENSZ-tagság Egy esztendővel ezelőtt, 1971. november 15-én foglalhatta el — a szocialista országok és más haladó országok több,* mint két évtizedes harcának eredményeképpen — jogos helyét a Kínai Népköztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez az esemény jól példázta az erőviszonyok alapvető megváltozását a világban, s kedvező körülményeket teremthetett volna, hogy a szocialista országok és a békés és biztonságos nemzetközi viszonyok érvényesüléséért küzdő többi állam sikeresebben vethesse latba befolyását a világszervezetben is. Sajnos a remények nem teljesültek. Sőt, a Kínai Népköz- társaság szereplése az ENSZ- ben még azoknak is kiábrándulást jelentett, akik — számításba véve Peking politikai tévelygéseit, cikcakkjait és főleg szovjetellenességtől fűtött indítékait — fenntartással és óvatossággal tekintettek a kínaiak fellépése elé. A Kínai Népköztársaság ENSZ-szereplése azzal kezdődött, hogy az Egyesült Államokkal együtt rágalmazta Indiát és a Szovjetuniót, a ben- gáliai nép nemzeti felszabadító küzdelmét, s elítélte a független Bengáli Népi Köztársaság megalakulását. Az idén csak annyit változott a helyzet, hogy a realitásokkal jobban számoló Egyesült Államok időközben diplomáciai kapcsolatra lépett a Bengáli Népi Köztársasággal, s ennek megfelelően támogatta felvételét az ENSZ-be. Peking ezzel szemben, mint a „népi háborúk és a nemzeti felszabadító harcok bajnoka” vétójogát először alkalmazva a Biztonsági Tanácsban, megakadályozta a Bangla Desh ENSZ-tagságát. Ez a lépés érthetően, viharos tiltakozást, rosszallást váltott ki még olyan ázsiai, afrikai országokban is, amelyeknek vezető körei hajlamosak arra, hogy megértést tanúsítsanak Pekingnek a „világot diktátumaikkal leigázó szuperhatalmak” elleni kirohanásai iránt. Különösen rossz megvilágítást adott a Bengáli Népi Köztársasággal szembeni ellenséges lépésnek az a körülmény, hogy a Kínai Népköztársaság maga is két évtizeden keresztül szenvedő alanya volt az ENSZ- tagság ügyében egy bizonyos monopolkapitalista nagyhatalom, az Egyesült Államok — nem pedig a „szuperhatalmak”! — vétójának. Október 4-én hangzott el 1 Csiao Kuan-hua kínai külügyminiszter-helyettes felszólalása az idei ENSZ-közgyűlés általános vitájában. A diplomáciai szakértők — amint ez már lenni szokott — azonnal nagyító alá vették a 66 perces beszédet, s még azt is megszámlálták. hányszor ejtette ki az Egyesült Államok, s hányszor a Szovjetunió nevét. Ez a szorgos analízis egyöntetű véleményhez juttatta a megfigyelőket: a két úgynevezett szuperhatalom közül a kínai küldött a Szovjetunió ellen intézte a hevesebb támadásokat. Az európai biztonsági értekezlet, mondotta, konfrontációhoz fog vezetni, s az érdekszférák felosztását célozza. Peking megbízottja ezzel az értékeléssel szinte szó szerint ismétli, amit a biztonsági értekezlet ádáz ellenzői, oéldí”l olyan ismert ksreszteslovavok hirdetnek, mint a boior demagóg: Franz Josef Strauss. Megjegyzendő, hogy a Kínai Népköztársaság teljesen elvtelen Európa-politikája megmutatkozik abban is, ahogyan az utóbbi időkben a Közös Piac kérdéseire tekint. Ha a pekingi propagandának hinni lehet, akkor ez a monopol-kapitalista gazdasági egyesülés a záloga a kontinens szabad, demokratikus fejlődésének. S ez az álláspont annál is inkább átlátszó, mert közben az európai szocialista országok gazdasági összefogását, a KGST-t szidalmazzák. A pekingi logika szerint tehát a szocialista országok törekvése az összefogásra, az integrált gazdaságra helytelen: ki-ki csak önerőre támaszkodva építheti a szocializmust, ha azonban a kapitalisták fognak össze, ez meggyorsítja a fejlődést. Hasonlóan önleleplezés az a kritika, amellyel Kína az ENSZ közgyűlése elé terjesztett szovjet javaslatot illeti. Azt állítja, hogy az erőszak alkalmazásának kizárása és az atomfegyverek betiltása a nem- nukleáris országok ellen irányul. Hogv miért? Erre adósok maradnak Pekingben a válasszal, hiszen logikusan nehéz is lenne bizonyítani, hogy ha betiltják az atomfegyvereket, miért kerülnek nukleáris fegyverkezés szempontjából rosszabb helvzetbe azok az országok, amelyeknek nem volt atombombájuk, azokkal szemben. amelvek nukleáris fegyverkészletüket megsemmisítenék. önkéntelenül is arra kell gondolnunk, hogv Kína a tilalomtól és az ezzel kapcsolatos nemzetközi hangulattól s°Kt atomfegyver-kísérleteit félti. Ugyancsak megmagyarázhatatlan, miért támadja Kína a Kopt templomot gyújtottak fel Egyiptomban Amerikai szenátor as EAK ellen hajtogat zetközi jótékonyság szűkös javaiból tengették és tengetik életüket. Az ENSZ-nek kötelessége — hangzott el több ízben is —, hogy helyreállítsa a palesztin menekültek jogait, kivívja a közel-keleti válság politikai rendezését a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata alapján, azaz érvényt szerezzen a megszállt területek kiürítésének. A közgyűlés egy másik bizottságában, a jogi bizottságban a „terrorizmus” kérdéseiről folyt a vita. Az Egyesült Államok képviselője — összhangban Rogers külügyminiszter e kérdésben előterjesztett javaslataival — hangoztatta: államok vagy nem állami szervek „magányos” akciói semmiképp sem alkalmasak arra, hogv elejét vegyék a terrorakcióknak: a nemzetek közösségének együttes fellépésére van szükség. Az amerikai diplomata ismételten sürgette, írjanak alá nemzetközi konvenciót a légikalózok és ..más erőszakos politikai cselekmények tettesei” kiszolgáltatásáról, illetve megbüntetéséről. Szervezett föllépést sürgetett a terrorveszéllyel szemben — az usztasa fasiszták konkrét Példájára utalva — Jugoszlávia képviselője is. Jelentékeny várakozás előzi mee az ENSZ-ben Waldheim főtitkárnak Namíbia (Dél- nyugat-Afrika) sorsáról előterjesztendő jelentését. Tájékozott források szerint Waldheim újabb hathavi megbízatást kér majd annak érdekében, hogy megpróbálja személyesen kieszközölni a namí- biai nép önrendelkezési jogának érvényesítését. szovjet—amerikai SALT-meg- állapodást, s miért tekint egy lefegyverkezés felé tett lépést — még ha az kétségtelenül csak részleges is — a fegyverkezési hajsza fokozásának. S végül rendkívül leleplező Pekingre, valódi szándékaira és szovjetellenességére, hogy a Szovjetunió által javasolt leszerelési világértekezletet elveti, mondván ez „üres viták klubja lenne és ezért jobb, ha nem tartják meg.” Nagyon valószínű, hogy egy ilÿen értekezleten sokfajta nézet, vélemény kapna hangot, talán éles vitákra is sor kerülne. De jobb vitatkozni, mint fegyverrel egymásra támadni! S vajon nem vitákban, sőt kompromisszumokban jutnak valamiféle kölcsönösen elfogadható álláspontra a különböző társadalmi berendezkedésű osztályok politikusai, ha egymással találkoznak? Ideértve mondjuk Nixon amerikai elnök és Csou En-laj kínai miniszterelnök, illetve Mao Ce- tung elnök találkozását is a pekingi eszmecsere alkalmával. Peking az elmúlt esztendőben élénkítette diplomáciai kapcsolatait, külpolitikai érintkezését a világ sok országával és a „kulturális forradalom” elutasító merevségét feladva, rugalmasságot és olykor kifejezetten mosolyt mutatott. Csak éppen ez a nagyon egyenlőtlenül mért rugalmasság és mosoly árulkodik. Megértés az ideológiai ellenfél és a nem régen még Kína állami létét is tagadó kormányok iránt, s rendíthetetlen bezárkózás, elutasítás az azonos társadalmi berendezkedésű országok minden ésszerű és — lényeiken — a közös ügyet szolgáló kezdem é^-a-ésével szemben! Nemes Já.ios
