Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

I f V m Fámádon — a knkoricafronton Vígjátéknak írt dráma, tragikus következménnyel Tabi László : Családi dráma Száz méternél hosszabb, fe­kete földkupac nyújtózik a Fornádi Állami Gazdaság ku­koricatáblájának szélén, a Kecsege felé vezető út men­tén. A fekete földkupac fe­hérben, majd sárgában foly­tatódik. A sárga kupacot elektromos szállítószalag nyújtja, módszeresen, lépésről lépésre. A szalag garatjánál pótkocsi billen, dönti le sok mázsás terhét. Amint a pótko­csi kiürült, a plató vissza­ereszkedik, a fürge Zetor el- porzik vele, eltűnik egy domb mögött Bent, a gazdaság központjá­ban vörös vastorony magaso­dik, oldalain szerelőállványok függnek. Lent, a tövében egy ventillátor mellett hegesztő­pisztoly sziszeg, a szerelők a ventillátor leendő tartószerke­zetét állítják össze, A két kép így együtt — a jelen, és a jövő. A kukorica­termesztés jelene és jövője Fornádon. — Bár sokat költöttünk ter­ménytároló helyekre, mi is hasonló cipőben járunk, ha­sonló gondokkal küszködünk, mint más gazdaságok — mond­ja Tolnai István, a gazdaság igazgatója. — Húsz évvel ez­előtt a gazdaság egész kuko­ricatermése elfért egy hatva- gonos góréban, csövesen, most viszont fólia alatt, prizmázva kell tárolni majd hatszáz va­gonnal, szemesen. Bár a fólia is pénzbe kerül — utána már nem lehet használni, —, má­zsánként hat forinttal drágítja a kukoricát, mégis, ez a leg­jobb szükségmegoldás. Veszte­ség gyakorlatilag nincs, leg­feljebb néhány egérlyuk he­lyén egy lapátnyi penészes folt — Leprizmázzuk, azonmód, nyersen, ahogyan a termés bejön a kombájnoktól. Ezt a módszert alkalmazzuk már negyedik éve. A tavalyi ter­mésnek az utolját az idén augusztusban bontottuk fel — semmi baja nem volt Csak nyolc-tíz évre kell visszaemlékezni, akkor a gaz­daságokban, a csövesen, föl­dön prizmázott kukoricának majd fele tönkrement, csak a halaknak volt jó. Bár akkor lényegesen kevesebb termett de nem volt Braud-adapter, és nem volt fólia, A fornádi gazdaság közel két és fél ezer holdon termel kukoricát. Jelenleg öregszál­láson, az utolsó, háromszáz holdas táblában dolgoznak a kombájnolt Jövőre már aligha marad augusztus közepéig fóliába „csomagolt” nyers kukorica. Cpül a nagy teljesítményű terményszárító. A gazdaság központjában emelkedik a kisebb, falusi templomtoronnyal felérő vas- szerkezet, hivatalos nevén az NTSZ—15-ös terményszárító. NTSZ — nagy teljesítményű szárító. Gyártója a Makói Me­zőgazdasági Gépgyár, a szere­lési munkák egy részét a gaz­daság szakemberei végzik. Hatmillió forintba került. Tíz százalékos vízelvonás mellett 15 tonna kukoricát szárít órán­ként, négy és fél vagon szem­termés van benne állandóan mozgásban. A szerkezet önsú­lya 75 tonna, igen masszív be­tonalapot kellett aléja készíte­ni. Mellette eltörpül a jelenlegi, ASz—1-es szárító a maga óránkénti kéttonnás teljesít­ményével. Újabb kombájnokat kell majd a kukoricabetakarításra beállítani a mostani négy mellé, hogy ezt a szárítót győzzék majd ellátni, mert nem lesz mindig — mint az idén — 30—35 százalékos víz­tartalmú kukorica. — A szerelési, elsősorban a villanyszerelési munkák jó ré­sze még hátravan, de decem­ber második felében szeret­nénk elindítani, és az idei ter­mést a fóliából megszárítani. Közben addigra a fémsilókból folyamatosan kikerült a bú­za... Még néhány érdekes adat a szárítóról... A tornyot két nap alatt rakták össze. A meleg le­vegőt szállító ventillátor — 100 kilowattos villanymotor hajtja — francia gyártmányú, más minden része hazai. Az olajégő óránként 550—600 kiló üzemanyagot éget el, ugyan­akkor 3200 kiló vizet párolog­tat el. A kukoricázó SzK-kombáj- nokat — előre számolva az esetleges hidegebb napokkal — téliesítettek : a vezetőülésre fülkéket készítettek, hogy a kombájnos valamennyire fe­dett helyen legyen. Mire eze­ket a kombájnokat újak vált­ják fel, már nem kell ilyen fülkéket a műhelyben „büty­kölni”. Egy másik, még célirányo­sabb megoldás: ahol a kom­bájnok dolgoznak, a tábla szé­lén állandóan ott áll készen­létben egy szerelővel a gu­ruló műhely, szerszámkészlet­tel, fúrógéppel, hegesztőappa- ráttal felszerelve, a legszüksé­gesebb alkatrészekkel ellát­va. így kisebb hiba. jelenték­telenebb törés esetén addig sem kell időt vesztegetni, amíg a műhelyből kiérkezik a javítógépkocsi. Viszont ame­lyen akármilyen jó helyi szer­vezés sem tud segíteni : az adapterekhez alkatrész csupán Makón, a gyártó üzemnél van. De ez már országos gond. Csak még egy hétig tartson ki a jó idő, hogy a kukorica gond­jától megszabaduljunk — mondja Tolnai István igazga­tó —, utána még a hónap vé­géig, hogy az őszi szántás nagyián is túl legyünk. BOGNÁR—KOMAROMI 1967-ben indult a kezdemé­nyezés: akkor került sor az első forradalmi dalfesztivál­ra. A fesztiválokat az év leg­jelentősebb forradalmi évfor­dulójához kötve rendezték, versenyjellegű volt: a legjobb ifjúsági és felnőttkórus ván­dorserleget kapott, és a mű­sorokat szép számú közönség tapsolta végig. Megrendezé­süknek ötlete abból a felis­merésből született, hogy ke­vés mozgalmi dalt ismerünk — azokat is úgy-ahogy, — és ebben kórusaink sem kivé­telek. A fesztiválokra készü­lődő kórusok újra böngé­szik a mozgalmidal-reper- toárt, újakat hallanak a töb­bi fellépőtől, amelyeket ké­sőbb megtanulhatnak, és a kö­zönség újra felfedezi a moz­gósító dalok hangulatát. Jó ügy, jó kezdeményezés. Lehet-e arról színpadi művet írni, hogy a vígjátékok szerzői nem kapnak erkölcsi — és kritikusi — megbecsülést, hogy legalábbis abszurd dráma, de leginkább a telefonkönyv dramatizálása kell a vájtfülűek megnyeréséhez? A világ dráma- és irodalom- története számtalan példával bi­zonyítja, hogy nincs téma, amit ne lehetne művészi szinten el­mondani. Szórakoztatni is lehet színvonalasan, művészi igényes­séggel, bár a bizonygatás tanú­jeleivel mostanában elég ritkán találkozunk színpadon. Vígjátékok persze azért szü­letnek: némelyik meg is kacag­tatja a nézőt. Olyan mondani­valóval — ami egyébként ten­dencia a kabarékban, és a vicc­lapunkban is — miszerint azok, akik az elvontabb művészetet sze­retik, értik, s netán a filozófia, esztétika is érdekli a „szerencsét­leneket", azok valamennyien sznobok, „túlművelt félműveltek". Jól ismert szemlélet ez: „amit én nem értek, azt más sem ért­heti." Nagyképű sznobnak titu­lálták így Bartók korai híveit, az impresszionisták első vásárlóit, de végtelenségig sorolhatnánk még. Nyilvánvalóan téves és káros szemlélet, és szomorú, ha ép­pen a színházban találkozunk vele. Tabi László darabja arról szól, hogy egy sikeres — közönség­sikeres és anyagi sikeres — víg­játékíró elhatározza, meglepi a kritikát, a vezetőket (akik szno­bok, a darab szerint...) egy drá­mával: mellesleg a halhatatlan­ság is foglalkoztatja. A témát családi élete kínálja: úgy tűnik, hogy szép, vonzó neje megcsal­sz idei fesztiválra — mert amikor meghirdették, még nem találkozóról volt szó — a megye húsz kórusából 'hét minősített, tíz folklór, három középiskolai) csak négy jelentkezett a megadott időpontig. A dombóvári, szek­szárdi gimnázium kórusa, a decsi ifjúsági éneklő csoport, és a szekszárdi pedagógus­kórus. Tizenhét kórus nem jelentkezett — és ezt sem­miképpen nem lehet betudni azzal, hogy ennek nem pro­filja, (annál is inkább, mert megyénkben munkáskórus nincs, aminek kifejezett „profilja” a forradalmi dal), annak nem volt ideje a fel­készülésre, vagy egyszerűen a kedve hiányzott hozzá. Nyil­ván mélyebben húzódik a probléma. Az év többi, ének­karokat is megmozgató me­gyei rendezvényére fel tud­tak készülni kórusaink, és ezeken kedvvel szerepeltek. Igaz, november 12. valóban korai időpont az énekkarok­nak, amelyek rendszerint ősszel kezdik a felkészülést. Ebből a szempontból nézve nem tűnik véletlennek, hogy iskolások és pedagógusok je­lentkeztek kizárólag. De itt a másik ellenérv: máskor is rendeztek már novemberben fesztivált, sikeresen! Hogy a szervezésben volt-e hiba, vagy az énekkarok am­bíciójában, végül is eldöntik majd az illetékesek, hiszen kórusmozgalmunk lelkes veze­tőkkel bír, akik valószínűleg nem fogják szó — azaz utá- nanézés — nélkül hagyni a történteket. A fesztiválból lett találkozó mindenesetre lezajlott, és kár is lett volna, ha elmarad. A gyerekek nagy kedvvel, szé­pen énekeltek. A legnagyobb sikert a fel­~5ttkórus, a szekszárdi pe- öinóguskórus aratta, szén. tö- kidolgozott előadásával, adták egyébként az egyet­len teljesen forradalmi mű­sort. a többiek elénekeltek ja a „meghódítandó megvetet­tek” képviselőjével, egy ifjú filo­zófussal. A drámaíró mindent elkövet, hogy be is teljesedjék végzete: ám az élet könyörtelen, A szép és vonzó feleség rendít­hetetlenül hűséges, a készülő tragédiát a színház igazgatója komédiaként élvezi. Végül is a drámaíró visszavedlik vígjátékíró­vá, mert ahogy mondja, az er­dőben nemcsak oroszlánra, ha­nem kismadárra is szükség van, azaz vígjátékot is kell valakinek írni. A darab végig egy helyszínen játszódik. Sajnos, a díszlet se dobja fel az előadást: eklekti­kus, stílustalan, a hevenyészett- ség érzetét kelti. Sem a rendezőnek, sem a szí­nésznek nem volt könnyű, amikor életet kellett adniuk a darab­nak. A főszereplő Baracsi Ferenc izgága, csaknem háborodott fi­gurának fogja föl a színpadi szerzőt: így legalább mozgásá­val, gesztusaival vihetett dina­mizmust a vértelen alakba. A többi szereplő sem találhatott sok élvezetet feladatában. Az igazsághoz tartozik, hogy a közönség egy része tényleg nevetett a darabon, talán szó­rakozott is. Azért ment a szín­házba, amiért a darab Juliskája: „Kell az embernek egy kis rötyö- gés!” és ha erre buzdítja mo- gát, megy is. Hogy is mondja a színpadi szerző, amikor sorsával meg- békül? Az erdőben nemcsak oroszlánra, hanem kismadárra is szükség van. így igaz. Tényleg nagy szük­ség lenne kismadarakra ! Virág egy-egy népdalf, a meghívó­ban még Lassus-mű címe is szerepelt... A műsor vendége a jugo­szláviai Ruma kórusa volt, ők szerb forradalmi dalokat éne­keltek sikerrel. Versengés, izgalom nem volt, anélkül is kapott min­den kórus serleget, emlékla­pot, virágot. hanglemezt. A nézőtér is családias volt: vagy tíz „civil” bontotta meg csak a matrózblúzosok énekkari egyenruha ritmusát. Igaz, lelkesedni nem köte­lező, ahogyan énekelni sem az: de mind a kettő jó! A következő évre talán ismét ezt bizonyítják a kórusaink is! V. F. É. A GÉM autószervize az Ön rendelkezésére áll! Valamennyi személygépko­csi és kis tehergépkocsi szervize, futójavitása, II. szemle végzése, karambolos javítás és vizsgára előkészí­tés. 500,— Ft FELETTI JAVÍTÁSOK ESETÉN XI. 1—IV. 30. KOZOTT 10 % MUNKADÍJ­KEDVEZMÉNY! Autómentés 6—14 óra kö­zött: Tolna, Ságvári E. u. 1. Telefon: 141/18. 14 órától: Szekszárd Tart- say V. u. B/ll. Gyenei. ______________________________(212) F esztivál helyett találkozó Mozgalmi dalostalálkozó Szekszárdon A nyers szemet biziüiisegosan Muíjdu rúna auut.

Next

/
Oldalképek
Tartalom