Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

Régi szakmák nyomában A szemafor-főszerelő Szakmák születnek és tűn­nek el a technika, a tudomány állandó fejlődése közepette. Egyes régi, a fiatalok számára ismeretlen szavalt évtizedek­kel ezelőtti idők hangulatát, e kor szakmáit idézik. Ilyen a szemafor, Ma már inkább úgy ' mondjuk: vasúti biztosító be­rendezés. vagy a leeújabbra: automata forgalomirányító. Van az országban még egy idős ember, akitől ha megkér­dezik régi foglalkozását. azt feleli: szemafor-főszerelő. A Vas megyei Vasvár községben él a régi szakember, a 90 esz­tendős Szanvi Imre. 1908-tól 1920-ig szerelte a vasútállomá­sok biztosító apparátusait öt­tagú brigádja élén. Úgy lett . brigádvezető, hogy már akkor értett a műszaki rajzok olva­sásához. ami elengedhetetlen volt ehhez a munkához. A német Rosemann és Küh­nemann cég budapesti képvi­seletének dolgozói voltak. An­nak idején ez a cég szerelte fel Közép-Euróoa gyorsan sű­rűsödő vasúthálózatán a biz­tonságot szolgáló karos jelző­ket, váltókat, sorompókot, ezek bonyolult kábelrendsze­rét. A fő vonalak akkor már ", 30—40 évesek voltaic, 'de gépi biztosító berendezések nélkül bonyolódott rajtuk a forga­lom. Egyszerű tárgyi jelzése­ket használtak, amelyek mats már mosolyra késztetnek. Az akkori forgalomsűrűség és „se­besség” közepette azonban megtették a magukét. A szemaforosok sok irányú munkát végeztek. Budapesten maguk készítették az alkatré­szeket, majd a helyszínen ösz- szeszerelték azokat, ök taní­tották meg a berendezések kezelésére a vasúti személyze­tet. Negyven állomást látott el Szanyi Imre munkacsoportja biztosító apparátussal. Az or­szág minden részén dolgoztak. Többek között Vác, Budaörs, Körmend, Sárvár állomásokon Egy Rembrandt 50 frankért Ötven frankot fizetni egy 3 milliót érő Rembrandt-képért : ez minden műgyűjtő álma. Stowers Johnson nyugdíjas angol tanító most azt reméli, hogy ez az álma valóra vált. Véleménye szerint az ő birto­kába került az „Egy öregem­ber portréja” című kép erede­tije, amelyről egy ideje a Louvre-nak is csak egy máso­lata van. Stowers Johnson azért is biztos abban, hogy a birtokába került kép az eredeti, mivel a párizsi múzeum kétségesnek tartja a Louvre-ban kiállított vászon hitelességét. Már néhány éve, hogy Sto­wers Johnson 5 fontért néhány festményt vásárolt, s ezek kö­zött volt a híres „Portré” is. Amikor a tanító hozzáfogott, hogy megtisztogassa a képe­ket, észrevette, hogy az egyik nyilvánvalóan sokkal régebb­ről származik, mint a többi, — valószínűleg a XVII. század­ból. „Kutatásaim arra a gon­dolatra vezettek, hogy az ,Egy öregember portréjá’-ról van szó, amelyet sokáig elve­szettnek hittek és amely csak az összesen 5 fontért vásárolt képek között tűnt fel.” Az idős tanító, akinek már nagyon szép és értékes kép- gyűjteménye van, most a „Portré”-ról készült fénykép­felvételt elküldte a Louvre- nak és : az amszterdami Eemb- randt-bizotteágnak, ^ . —- A. —4............ szerelték fel a biztonságot szolgáló berendezéseket. A na­gyobb helyeken egy évig , is eltartott a munka. Amennyi­ben túllépték a határidőt, bír­ságot fizettek az áilamvasút- rták. Illetve fizettek volna, mart erra a %-alőságbán egy­szer sem körűit sor. Mindig sikerült betartaniok a határ­időt. Tanulhatnánk tőlük.., A gleccser kimutatja C1 J a légszennyeződést Öttagú lengyel kutatóexpedí­ció érkezett Norvégiába, a Ho- tunheimen-hegységben lévő Storbreen-gleccserre. Az expe­díció jégtömbökről vett mintá­kon vizsgálja a legutóbbi 150 év csapadékának fokozódó szennyeződését. A legutóbbi száz év folyamán a légkör szennyezettségét több újabb elem: ólom, uránium, rádium növelte. Ezeket a változásokat pontosan kimutatják a glecs- cserek évenként egymásra ra­kódó rétegei. Az utóbbi évek­ben hasonló munka folyt a lengyel Tátra jégrétegein is. A folyékony ezüst „Egészen sajátos ásvány” — írta John Hill a higanyról a XVIII. században. „Behatol az. összes fém anyagába, feloldó­dik és törékennyé teszi őket.” Ma is sokan osztjuk az öreg tudós csodálatát a higany kü­lönössége iránt. — csodálatunk azonban félelemmel vegyes, mivel az elem szennyező és veszélyeinek mértékét nem is­merjük még. A zavarodottság érthető. Éveken át legtöbben úgy gon­doltunk a higanyra, mint a hőmérőnkben levő folyékony ezüstre. Hirtelen rá kellett éb­rednünk a higany kettős ter­mészetére. Halálos ellensé­günkké válhat,, még a meg nem születettre is lesújt. Még­is döntő a szerepe mindennapi életünkben. Hallottunk egv újmexikói családról, amely mérgezést szenvedett, miután higannyal kezelt takarmányon hizlalt sertéshúst fogyasztott, higany­szennyeződés miatt lezárt fo­lyókról és tavakról, a szuper­marketek polcairól eltávolított tonhalkonzervekről és arról, hogy hatalmas iparágakat in­gatott meg a szennyezés vád­ja. Ezt követték a tudományos beszámolók, amelyek a kormá­Mesterséges északi-tengeri szigetek Mesterséges szigetek feltöl­tése az Északi-tengeren már nem „puszta ábránd”. Ezt a tanulságot vonták le megfi­gyeléseikből az egyik műszaki főiskola munkacsoportjában. A holland királyi mérnöki intézethez tartozó szerv a té­ma hároméves tanulmányozá­sa után beszámolt arról, hogy az Északi-tenger szárazföldi talapzatán újabban felfedezett földgáz- és olajforrások köze­lében a szigetekkel „két le­gyet lehet ütni egy csapásra”': olcsó energiafelhasználást párhuzamosan a lég- és víz- szennyezés okozta további kör­nyezeti károk megakadályozá­sával, valamint a zaj leküzdé­sét a sűrűn lakott területekén. Példaként megemlítették az ott helyben kitermelt kőolaj - és földgázfinomító üzemek, az elegendő hűtővízzel ellátható erőművek, a tengervíz desztil- lálására szolgáló berendezések és a hosszan elnyúló szigete­ken a sekély vízben partvédő és vízisportra alkalmas terüle­tek létesítésének lehetőségét. Megemlítik azt a már ko­rábban elhangzott javaslatot, hogy a szuperszonikus repülő­gépek kifutópályáját is a ten­gerbe helyezzék. r.yokat óvóintézkedésekre indí­tották. Az év elején ijesztő iraki jelentések hívták fel ismét a figyelmet a higany veszélyei­re: miután higannyal kezelt nagy rakomány gabona! akar- raányt osztottak szét, a falusi­ak kenyeret készítettek belőle, és az állatokat táplálták vele, s 450 ember halt meg és ezrek betegedtek meg. A higany története mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt , kez­dődött, amikor a Föld kiala­kult. Elem, fém, mint a réz, a vas. Körülbelül másfélszer ne­hezebb, mint az ólom. Mind ezektől eltérően azonban olva­dáspontja —33 Fahrenheit (a vas -j-2795 Fahrenheit olvadás­pontú), ezért a higanyt általá­ban folyékony állapotban lát­juk. Valamikor a történelem előtti időkben az embert von­zotta a vörös szikla. Felszedte darabjait összekeverte vízzel és rájött, hogy ezzel rajzolni lehet a barlangok falára. A szikla a cinóber volt, a- higany szulfid-érce. Az archeológusok leletei szerint festékanyagként használták az ősi Egyiptomban és Babilonban, valamint a pa­kisztáni Mohenjo Daroban. Aristoteles időszámításunk előtt a IV. században volt az első, aki írásos feljegyzést ha­gyott ránk magáról az elem­ről; folyékony ezüstnek nevez­te. öt évszázaddal később Dis- corides görög fizikus azt írta, hogy a cinóber „jó szem-or­vosság, gyógyítja az égéseket és a gennyes pattanásokat.” Megjegyezte azonban, hogy ha lenyelik, az elem veszélyes. Amikor a rómaiak hajtották uralmuk alá a Földközi-tenger vidékét, új felhasználási lehe­tőségeket találtak a higany és érc számára. Az idősebb Pli- nius elmondja, hogy a cinóbert ünnepeken arra használták, hogy pirosra festették a római Capitóiiumon álló Jupiter-szo­bor arcát, továbbá könyveket írtak, valamint falakat és sí­rokat díszítettek vele. ötvözet­ként is használták a higanyt, hogy réztárgyakat arannyal vonjanak be, valamint az* aranynak a portól és piszoktól való megóvására. A közénkor alkimistái szá­mára a higany mánikus anyag­nak tűnt — meghatározhatat­lan ezüstös folyadék, amely akkor keletkezett, ha egy vér­vörös követ lombikban kiol­vasztottak. Az arab és az európai alkP mára a higany mágikus anyag- azön két „ellentét” egyikének (a másik a kén volt), amely a Föld mélyében minden máss elemét alkot Igyekeztek a nem fémes fémekéi arannyá változtatni oly módon, hogjt í laboratóriumaikban 'leutánoz­ták ezt a folyamatot és kell® figyelmet szenteltek az asztro^ó lógiai jeleknek^; Az alkimistáig adták a higany nevét is (mer-| , cury) a szárnyas lábú görög is­ten nyomán! tv * .#**»» **Mi\ , ~í, t W.-ljr., , Hűért hiánycikk a cápahús f Az ausztráliai Victoria ál-- lam lakóinak ezentúl meglehe­tős nehézséget jelent majd A hatalom jelképeinek vándorkiállítása ^ ___ k edvenc ételük,’ a eápaMs béé szerzése. Ez ideig évente \% millió kilót fogyasztottak belő- £ le. A kormányzat azonban» megtiltotta a 60 centiméternél hosszabb cápák halászatát éss eladását, mert a nagyobb mé» i rétű halak húsában a megen­gedettnél jóval több higanjj található. .-lii <1 Minthogy a cápák hosszú -. életűek, szervezetükben a hi­gany életkorúkkal és mére­tükkel arányosan növekszik! Ha ez a százalékarány túllépi a tűrési határt, akkor — ahogy Japánban történt — sú­lyos máj- és agysérüléseket okozhat, továbbá veszélyeztet­heti a születendő gyerme­kek egészségét. . ' A szövetkezetbe tömörült halászok tiltakoznak az auszt­ráliai kormány határozata el­len. Az egyetlen olyan cápa­fajta, amely nem haladja meg a 60 centimétert, egy törpe faj, az úgynevezett gummy shark, az eladásra kerülő cá­páknak mindössze 30 százalé­ka. Előreláthatólag meredeken szökik fel majd a cápahús ára, tekintettel arra, hogy a Victoria állambeli halászhajók , elsősorban nagy cápák elejté­sére alkalmas felszereléssel rendelkeznek. A cápahalászat egyébként rendkívül jövedel­mező és megfelelő jövedelmet biztosít a halászoknaík. „ Nem valószínű, hogy a halá­szok tiltakozása eredménnyel jár, mert az új rendelkezést támogatja a közvélemény is. A német órás- és ötvösmes­ternek, Abelernek jutott az ’ eszébe, hogy rekonstruálja az elmúlt idők uralkodó nagysá­gainak koronáit, jogarait. Év­ezredekkel, ezelőtt élt királyik koronáinak hű hasonmásaiban gyönyörködhetnek most ván­dorkiállításának megtekintő]. Az NSZK számos városába ellátogató vándorkiállításon az egyiptomi fáraók uralkodá­si jelképei mellett megtalál­ható Rettenetes Iván koroná­jának mása is és a német és osztrák császárok koronáinak j társaságában ott tündököl Eli- ,;/ sabeth Taylor fejéke, melyet ■ „Kleopátra” című filmjéből jól ismerünk. •• f j- G. H. újság 1972. november M Vv_

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom