Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
¥ 4 t r Valentyín Katajer: A FUVAR Üj könyvek A lovak féltek még a gőzmozdonytól, az úthengertől, az első gépkocsiktól. Megbokrosodtak, felborították a kocsit, összetaposták az utast, veszélyeztették a járókelőket. A megvadult ló a város utcáin — rémes látvány volt..,. Először az ismerős, éles sípszó jutott el hozzám az úthengertől, mely éppen a Bazár és a Francia bulvár kereszteződéséhez érve, csat- togva-csörömpölve görgette széles és hosszú hengerét az új utca teljes szélességében, egyenlő rétegekben szétterített murván. A csörömpölésbe-pöfögésbe hirtelen meghatározhatatlanul félelmetes hangok vegyültek: fülsza'gató, keserves lónyerítés, rohanó emberek kiáltozása, járdának ütköző kocsi széttört csattanása, tomboló, ágas- kodó-visszahulló paták szaggatott csapódása. Az elfehérült arcú, szélfútta szoknyájú mama és a rémült szemű szakácsnő után kiszaladtam a bádoggal vont erkélyre, amély egészen alacsonyan függött az utca fölött, ahol valami szörnyűség történt. Sapkáját a fejére szorítva, futva közelített egy rendőr. Két fehér kötényes férfi, fém számtáblával a mellén, igyekezett megfékezni a megvadult lovakat. Olyan kicsi voltam, hogy nem láttam az utcára a korlát fölött. A mama és a szakácsnő között állva, szoknyájukat félrehúzva néztem le a rács szépen hajlított ábráin át, s a látvány egy életre megdermesztetté a szívemét: ;.. a megvadult ló vérben forgó, kancsal szemekkel vágtatott, maga után hurcolva- rángatva a tört kerekű kocsit, a bakról lezuhant, kantárszárba gabalyodott fuvarost — egy posztóködmönös, ösz- szetört arcú muzsikot, kitört fógakkal, véráztatta rőt szakállal. vörös szalagot hagyva az úttesten, mintha egy széles mázolóecsetet húztak volna végig a burkolaton. A vér tiszta volt, mint az olajfesték, csillogott a napfényben és a fuvaros kantárszárba hur- kolódott testét beerezték az akác csipkeárnyai, a szeme nyitva volt, de már mozdulatlan, tükör-csillogású ... Akkor láttam először olyan embert, aki nem természetes halállal halt meg. Ma is előttem van a kantárba pólyáló- dótt halott, kék vattákabát- ban elhurcolva az erkélyünk alatt, a szomszédos ház, majd a sarki raktár előtt, mely körül az utcán faszénnel telt zsákok sorakoztak. A halott fuvaros képe különös erővel tört az emlékezetembe a román fronton, 1917-ben, a Kárpátok előhegységében egy völgyön átkelve, hajnalban, a harc kezdetén. Nedves hűvösség ölelt át, az első vonalat már teljes hosszában dörgés borította, az alacsony hegyek karéja mögött lángoltak az ellenséges tüzérség torkolattüzéi, a front fölött oda-vissza húztak a repülőgépek — a németeké és a mi bombázóink, felderítőink. Arra törekedtünk, hogy minél gyorsabban elérjük a kiindulási pontot, fagyökereken, bokrosokon át botladoz- tunk-törtünk előre és hirtelen észrevettem a katonák furcsa, mozdulatlan csoportját — ki ült, ki feküdt a friss földtölcsér körül. Bizonnyal ugyanazon céllal mentek előttünk, mint' mi, mígnem a völgyben közéjük vágódott a nemet iövédek. ... úgy maradtak azon a helyen természetes vagy természetellenes helyzetbe meredve, mint á köpenybe öltöztetett, nyugodt, békés viaszbabák, s csupán az átlyug- gatott, fekete-foltos köpenyek árulkodtak árról, hogy itt a pillanat tragédiája játszódott le. Különösen egy idősebb katona maradt az émlékezetem- ben — új köpenyét tekintve valószínűleg népfölkelő volt —, a feje, mintha vörös sár- golyóvá változott volna, amit vörhenyés szakállmaradék díszített; S a piros szín árnyalatai játszottak rajta, mint a festék mintái. Mellétté rendszerető kézzel lefektetve nyugodott a szilánkmarta oldalzsák. S abban a pillánatban, mint egy vászon, szemem elé ereszkedett távoli gyermekkoromból a Bazár utcai kép, a rőt szakállú fuvaros kantárba fonódott figurája, amint maga után vonszolva alattunk vágtatott tova a megvadult állat, bandzsán, minden irányba dobálva a szinte csak rajzban érzékeltethetően eszelős tekintetét az üldözők kiáltozása, az általános rémület, a rendőrök füttyögései, s a nyugodtan dolgozó masina mindettől különváló sajátos zaja közepette. OBERON VARÄZSKÜRTJE Akkor még járták a piacokat és hetivásárokat, szőttes lenvászonba burkolt kosarukkal az olcsó és szerény kiadású dalosfüzeteket, könyvecskéket árusító, úgynevezett vándorkereskedők. Alighogy a saját erőmből , megtanultam olvasni, apai nagyanyám vett nekem a piaci vándorkéreskedőnél két egykopejkás könyvecskét, vagyis „ponyvát”. ... azt hiszem, szegény öreg el sem tudta képzelni, hogy a városban könyvesbolt is van ... Az egyik könyv valahogy teljesen az emlékezetem perifériájára szorult, mintha nem is lett volna, pedig tudom, hogy volt, sőt azt is, hogy szép színes ábra díszítette a fedelét. A másik könyv címe ez volt: „Oberon varázskürtje” — fényes színekkel nyomott, ragadós borítója valamiféle királyt vagy lovagot, talán egy varázslót ábrázolt egy gazdao s gon felcicomázott ló hátán, mesebeli erdő közepén. A lovas aranyláncon függő, csavart vadászkürtöt emelt gesztenye-szakállába rejtőző ajkához, s én hallani véltem a szétguruló rézhangot, mely akkor nemcsak a rajzolt páfrány- és gyöngyvirágerdőt töltötté be csodálatos muzsikával, hanem a mi Bazár utcánkat is. Később apránként, a betűkből szótagokat, majd szavakat formálva elolvastak! a könyvet, de a tartalma még sem közelítette a boritó ábrájának a hatását. Ma már nem is emlékezem a rossz papírra nyomott szürke betűs szövegre, de egész életemre emlékül maradt a cím: „Oberon varázskürtje”. És a fényes kép a borítólapon egyszerre a művészetet testesítette meg bennem, amiről még fogalmaim se voltak. S nem kisebb erővel csapódott ehhez a birtoklás érzése: hiszen e könyvecske már hozzám tartozott, saját tulajdonom lett, s elrejtettem a vánkosom alá, álmomban is érezve a nyomdatermék szagát, a kis, falusi öregasszony, apai nagyanyám környezetének áporodott, régies, gyajú- illatával keveredve, aki maga sem tudva, hogyan és miért, nekem ajándékozta e szavakat: „Oberon varázskürtje” ... lehet, hogy ébredezett bennem a költő. Dér Iván fordítása Részlet az (r6 közeljövőben megjelenő életrajzi regényéből. Tizenhárom finoman kimunkált novellát válogatott össze Bojtár Endre, hogy bemutassa a hazai olvasóközönségnek a mai litván próza kiemelkedő alakját, Juozas Grusast. A „Leány galambokkal” című kötet rokonszenves, az egyszerű emberi történeteket mesterien megformáló alkotót állít elénk, aki vonzódik a drámai szituációkhoz; hazájában drámaíróként is nagy megbecsülést élvez. A címadó novellán kívül különösen az Anupras lepottyant a rrtágasságos égből; A napnál is szebb; Az angyal az, ami realitás és mese keresésével, megértés és irónia váltogatásával egyéni arcú művésszel Ismertet meg bennünket. A munkát az Európa Könyvkiadó gondozta. Ugyané kiadó újdonsága a zsebkönyvek sorozatában Faulkner Vad pálmák-ja; sodró erejű, maradandó élményt adó mű. Látszatra két, össze nem tartozó kisregény, valójában — mint a könyvben is, váltakozó fejezetekkel egymásnak felelgető — tézis és antitézis szembesítése. A színhely egy amerikai tucatváros, s egy ültetvény, ahol fegyencek is dolgoznak. Az író a magatartások azonosságának eredőit kutatja, a felszínen férfi és nő, ' a mélyben ember és társadalom mindig megújuló párviadalának döntő tényezőit. Faulkner remekét B. Nagy László fordította. A kiadó egy másik sorozatának, a Modem könyvtárnak új köteteként Franz Fühmann elbeszélései jelentek meg. Az öt hosszabb írás közül elsősorban a címadó — Oidipusz király — és a Búcsúrepülésem az, ami legjobban jellemzi a szerző alkotói stilusát, a gyorsan pergő cselekmény, a drámai kiéle- zettség és a lírai ellágyulás összefonódását. Akár egy gyermek, akár a háborútól torz lelkű katona legyen is írása hőse, Fühmann valójában bűn és felelősség viszonyát vizsgálja, nemcsak az egyént, hanem létezése közegét is a vádlottak padjára' ültetve. A könyv anyagát Hajnal Gábor válogatta. Az Európa Magyar Helikon műhelyének új kiadványa Shakespeare Szentivánéji álomja, Arany János halhatatlan fordításában, Würtz Ádám meseszerűen szép rézkarcaival. Helga; néhány éve nagy síkért aratott a film, most az azonos címmel megjelent könyv számíthat erré. A Medicina Könyvkiadó Erich F. Bender munkájának lefor- díttatásával hasznos célt szolgál, nevezetesen a széles körű felvilágosítást, , eligazodást a szerelem, a szexuális élet, a születésszabályozás még mindig kényesnek tartott bonyolult problémáiban. A világos okfejtés, a meggyőző magyarázat, tények és tanácsok összekapcsolása minden korosztály számára förgathatóvá teszi az ábrákkal és fényképekkel gazdagon illusztrált kötetet. Petőfi születése 150. évfordulója alkalmából gyarapodik a reá emlékező művek száma, s ezek egyikeként — a legszélesebb közönségnek szánva — jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó Hunyadi József munkáját, A viharmadárt. A szerző — mint maga írja — Petőfi életének „legérdekesebb mozzanatait” rakja egymás mellé, így igyekezvén képet adni költőről, forradalmárról, katonáról, emberről. A törekvés sikeres, a negyvennyolcas események egyik kulcsszereplőjéről csupán iskolás ismeretekkel rendelkezők most sok új részlettel gazdagodva tehetik le a könyvet. Tények, tudományos felfedezések, kutatási megállapítások tárháza volt eddig a Kossuth Univerzum könyvtára. Most — szabályt erősítő kivételként — rendhagyó mű látott benne napvilágot, Stanislaw Lemtől a Süma technöllogiae. Tudomány, civilizáció, jövő — ez a három alappillére a szerző nagylélegzetű tanulmányának, amely — ha esetleg furcsán hangzik is — lehetetlenül izgalmas. Lem, akit tudományosfantasztikus írásai tettek világhírűvé, s hazánkban is közismertté, most új oldaláról ad képet. A jelen tudományos eredményeiből kiindulva nem is a közvetlen — a kétezerig terjedő —. hanem az azon túli jövendő problémáit vizsgálja, s korántsem a technika, sokkal inkább az ember oldaláról. Gondolatgazdag, a meghökkentő levezetésektől sem tartózkodó munkája mind mondanivalóját, mind színvonalát tekintve érdemes a megkülönböztetett figyelemre. M. O. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk. amelyekben a lehet, ség jelét látjuk. Siaub Ferenc festménye VLAGYIMIR CIBÍN: H Ó Z A P O R Ahol a szarvasagancsok cári koronák, ahol elsistereg a hó, amikor az izzó szántait) helevág, és a megolvadt hóban szélviharok csukafarka csobban — kicsiny koromban ott a förgeteg-anyácska ringatott, medve volt másik anyám, szelíd nyálát csurgatta rám, fölöttem a kékség körhinta-szédületében ezüst-tobozok: csillagok csüggtek az égen, és éjjel olyan fagyok ropogtak, hogy jégcsapokból nagy harcsabajsza nőtt a hold Arasznyi koromban télen fürdettek patak jegébe vágott pipáló lékben, életre vert a nyirfaseprú, aztán a gőz! — Ettől, kölyök, ha megélsz, nagyra nősz! Ha nagyra nősz, a fagy pőrén se bír veled, a nyírfaseprű vágtára fogja véredet! — Muromec lesz belőle! S a hátam csattogott. Az ablaktábla résén unatkozó kis téli csillagok, és szúrós fehér prémbe bújt a hold, a szél-csiszolt havon kékhasú förgeteg loholt. Erdőszéli fürdőházak füstje göndörül, porhavat csap fel a szél szántalpak mögül, szántalpak csikorognak, kasban lányok zsinatolnak, ágaskodnak, hegyre érnek, fehér csillagokat tépnek. Megégetik ujjúkat, juj! — fújdognljM csillagtépő kezüket nekem szánják. Rab Zsuzsa fordítása. Vlagyimir Cibin szibériai származású moszkvai költő.
