Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
Fekete Sándor : Petőfi élete 15. Minél nagyobb veszélybe zuhant az ország, annál inkább szükség lett Petőfi szavára. 1849 júniusában Kossuth is felkérte, segítsen a főváros népének mozgósításában. A főváros mellett vívandó „véres, elhatározó, utolsó le- helletünkig tartó csatára" nem került sor, nem Kossuth gyávasága miatt, hanem azért, mert az adott viszonyok közepette egy ilyen ütközetnek nem voltak meg a hadászati feltételei. A költő becsapottnak érezte magát, megint elkeseredett, s „megemlékezvén még előbbeni” sebeiről is, családjával együtt Mezőberénybe utazott, „azon óhajtással”, vajha soha többé „a nyilvános életnek még csak küszöbére se” kényszerítse sorsa. De olyan idők zúdultak az országra, amikor Petőfi Sándor nem maradhatott békési magányában. Amikor Bem hívó szava elérte, nem habozás nélkül, de végül is határozottan, eltökélten felkerekedett, hogv vezéréhez menjen. 1849. július 29-i utolsó levelében leírta Júliának, hogyan érte utol Bem seregét: „Bemmel Berecken találkoztam; megálltam hintája mellett, s köszöntem neki, ő odapillant, megismer, elkiáltja magát, és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, s összeöleltük egymást, „mon fils, mon fils, mon fils! szólt az öreg sírva”. (Mon fils — annyi mint fiam, franciául.) Levele befejezése az utolsó fennmaradt mondatait őrzi: „Szopik-e még a fiam? válasszátok el minél előbb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelkeseket és szíveteket miljomszor számtalanszor imádó férjed Sándor”. Ugyanezen a napon Bem visszaadta őrnagyi rangját. Másnap Székelykeresztúrra Dolgozókat felvesz 16 évet betöltött lányokat szövőnek és csévélőnek felvesz a PTM. Angyalföldi Szövőgyára. A betanulási idő szövőknek 8 hét, csévélőknek 3 hét. Ezen idő alatt k'o.' havi 1059 Ft bruttó fizetést, és napi egy forintért ebédet biztosítunk, lakást minimális térítés mellett adunk. Jeljntkezés írásban a gyár munkaerő-gazdálkodásán: Budapest Xlí'í, Szekszárdi t\ 19—25. (fJC) Városgazdálkodási Vállalat széntüzelésű KAZÁNHOZ FŰTŐT KERES FELVÉTELRE. Jelentkezés: Szekszárd, Hunyadi u. 4—6. (402) mentek. Harmadnap, 1948. július 31-én reggel három órakor fújták az ébresztőt — a maroknyi sereg megindult az oroszok ellen. Bem déli egy órakor, a segesvári ütközet veszélyesre forduló pillanataiban utasította Petőfit, vonuljon vissza a harctól. A költő azonban nem tudott^ távol maradni a sorsdöntőnek érzett ütközettől. Délután öt óra felé szemtanúk ismét látták a Sárpatak hiújánál, a székely újoncok épp ekkor igyekeztek puskatűzzel megállítani a mintegy 800 főnyi dzsidás kozáksereget. Egy katonaorvos kiáltással hívta fel figyelmét az iszonyú támadásra, de Petőfi csak legyintett: „Potomság”. Ez az utolsó szava, amelyet meglehetős valószínűséggel hitelesnek tekinthetünk. Ekkor vette észre, hogy ez nem olyan roham, mint amelyet Vízaknánál meg Szászsebesnél átélt, — ezt a túlerőt nem lehetett feltartóztatni, maga a vezér is futásnak eredt, ő még látta a menekülő Bemet, de a tábornokot kísérő lovasoktól Bem nem láthatta őt. Most már ő is futni kezdett. Futni, mert nem volt lova! A fentebb említett katonaorvos a domb tetejéről visszapillantva még egyszer felfedezte a Fejéregyháza és Héj- jasfalva közti országúton menekülő költőt: fedetlen fővel szaladt, zubbonya széttárult, lengett, mint valami jelzászló. Mindabból, ami ezután következett, semmit sem tudunk hiteles forrásból. Legendák, kitalálások, feltevések, jóhiszemű vagy rossz szándékú mesék között válogathatunk, de a költőt meghalni egyetlen tanú sem látta! Ez a-fő oka annak, hogy később annyi gyermeteg legenda született a fogoly, a bújdosó Petőfiről. Minden Értesítjük a vásárlóközönséget, hogy a Pécsi ÁFÉSZ Sup- rett ABC. Áruházában (Pécs- újhely, Bor u. 15 sz.) importból származó olajégők kaphatók garanciális beszereléssel, melyet fővárosi szakvállalat végez. Irányár: 17—18/mFt. Használják ki a lehetőséget és időben kérjen előjegyzést. Komplett fűtőberendezések állandó jelleggel kaphatók. Pécsi ÁFÉSZ (321) KIOSZ dombóvári csoportja MESTERVIZSGA - ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOT INDÍT kőműves- és ácsszakma kivételével. Jelentkezési határidő 1972. október 31-ig (délelőtt) Dombóvár, Jókai u. 10. szám alatt. (352) Hogy ész Nagyközségi Közös Tanács kezelésében lévő BOR. ES GYÜMÖLCS- SZESZFŐZDE folyó hó 20-án az ÜZEMELTETÉST MEGKEZDTE. (353) ilyen történet alaptalan. Ha meghalni nem is, holtan látták a költőt, méghozzá egy kívülálló, érdektelen tanú, az osztrák szolgálatban álló Heydte őrnagy. Heydte szolgálata abban az időben a csatatereket ellepő sakálokéval és hiénákéval rokon. Eltemetteti a halottakat, a tisztek iratait elrabolja, és így tovább. Az ispánkúti kaptatóhoz érve polgári ruhás halottat vett észre — a rablásban már megelőzték kozák szövetségesei: a mellén átszúrt felkelőt azok fosztották ki, csak az iratokat hagyták meg. Felszedeti a halottnál talált papírokat, amelyek kétségtelenné teszik, hogy Bem közvetlen környezetéhez tartozik e polgári ruhás „felkelő tiszt”. Amikor a fogoly tiszteket kérdezi, azok a megadott személyleírásra egybehangzóan felelik: Petőfi volt! Ő is volt, nem lehetett más. Menekülés közben ölték meg, szembe fordult a gyilkosokkal, akik az öldöklést rablással folytatták. Ne részletezzük, hogyan történhetett mindez, csak egy biztos, elesett. Úgy, ahogy annyiszor elképzelte, a csatatéren. És mégsem úgy. A fújó paripák holtteste mellett nem a világszabadság kivívott diadalára száguldtak, a győzelmes ellen- forradalom zsoldosait repítették újabb és újabb gaztetteik felé. És mégis, ő győzött. Nem szólam, nem üres vigasztalás, övé a diadal. Soha oly világosan nem lát hattuk ezt, mint napjainkban, amikor születésének másfél százados évfordulóján az egész művelt világ az emberiség nagy harcosainak kijáró tisztelettel emlékezik meg róla. (Vége) Országos amatőr színjátszó pályázat a Petőji-évforduló alkalmából A Népművelési Intézet, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Rádió és Televízió, a Hazafias Népfront Országos Titkársága, a KISZ Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ, az OKISZ, valamint Bács megye Tanácsa Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából ismét megrendezi a „Szóljatok szép szavak” országos amatőr színjátszó seregszemlét, mely ezúttal a nagy költő életművét állítja középpontba. Mintegy 200 műkedvelő csoport nevezett az ország minden részéből a vetélkedőbe. Megyei, városi, községi művelődési házak és központok, főiskolák, üzemek, középiskolák, társadalmi szervezetek csaknem 4000 műkedvelő színjátszója méri össze a következő hónapokban tehetségét, rátermettségét, nem utolsó sorban pedig jártasságát Petőfi költeményeinek világában. Az országos pályázat első része, amelyben a legjobb forgató- könyveket rangsorolták, most zárult. Az első díjat a szakemberekből álló zsűri a beérkezett 98 pályamű közül a győri ifjúsági színpad „szerzőjének”, Z. Szabó Lászlónak ítélte „Mi baj, őrnagy?” című összeállításáért, illetve a szentesi Horváth Mihály gimnázium műsorának, amelyet Báeskay Mihály szerkesztett „Az álmok nem hazudnak” címmel. Irodalmi szövegkönyvéért a második díjjal tüntették ki a Szegedi József Attila Tudomány Egyetem színpadának együttese és Paál István együttes művét, a „Petőfi napjá”-t, illetve a ti- szaföldvári Bányai Kornél színpad vezetőjének, Szabó Andrásnak „Az apostol” adaptációját és a tatabányai bányászszínpad rendezőjének, Éless Bélának „Én is szakállt viseltem” címmel készült válogatását. A Petőfi-pályázat egyébként a költő külföldi tisztelőit is megmozgatta. Többek között Rio de Janeiróból érkezett verses összeállítás, Londonból Petőfi-dráma ... Egy segesvári 92 éves bácsi arról számol be dolgozatában, hogyan ünnepelték meg városában a Petői i-évfordulókat. Természetesen ezeket az anyagokat külön lektorálják, s a legértékesebbeket díjazzák. A „Szóljatok szép szavak — Petőfi Sándorról” országos amatőr színjátszó pályázat azonban korántsem ért véget a sikeres pályaművek díjazásával, hiszen a seregszemle csak most kezdődik, amikor a különböző együttesek lépnek dobogóra, hogy bemutassák, milyennek is látják mai szemmel a költőt. A Népművelési Intézetnél elkészült a területi döntők menetrendje is. Ezekre legkorábban Budapesten kerül sor, az elképzelések szerint november közepén a budapesti színjátszó napok alkalmából. A második területi döntő színhelye Kecskemét lesz december 7. és 9. között, ahol a Bács-Kiskun, Csongrád, Békés és Pest megyei műkedvelő színjátszók találkoznak. December 14. és 16. között Debrecenben a Hajdú-Bihar, Szabolcs és Szolnok megyeiek mérik össze tudásukat, január 4. és 6. között pedig Miskolcon a Borsod, Heves és Nógrád megyeiek. Az ötödik területi döntőre Sopronban kerül sor január 11-től 13-ig a Győr-Sopron, Vas, Komárom és Veszprém megyei együttesek benevezésével. Január 25. és 27. között tartják az utolsó területi döntőt Ráesett Baranya, Fejér, Somogy, Tolna és Zala megye műkedvelői részvételével. A legjobb műsorokat januártól a rádió is rendszeresen közvetíti. Az országos döntőt 1973. március 14-én tartják Kiskőrösön. A legsikeresebb együttesek, mindazok, akik Kiskőrösre eljutnak, külföldi jutalomutazásban részesülnek. (MTI) Diáklány, mint profi sportoló A határozat kihirdetése után kioktatták magát a fellebbezés jogáról? — Nem. — Tudja-e, hogy még a megyei bíróság első fokon kihirdetett ítéletét is meg lehet fellebbezni? — Azt igen. Az idézett négy mondat töredéke annak a beszélgetésnek, amely a szekszárdi Garay Gimnázium igazgatói irodájában hangzott el az intézmény vezetőjének jelenlétében egy harmadikos leánytanuló és e sorok írója között. — Az a tárgyalás tulajdonképpen nem volt fegyelmi, hanem afféle elbeszélgetés — mondotta nem sokkal később a Szekszárdi Vasas kosárlabda-szakosztályának vezetője. — Eldiskuráltunk E.-vel, és közöltük, hogy sportemberhez méltatlan viselkedése miatt két hónapra megvonjuk tőle az anyagi támogatást. Viselkedésétől függ, visszamenőleg kifizetjük-e részére. — A sportolók kosztjának, kvártélyának fizetésére nincs kerete a szakosztálynak. Milyen forrásból származik a pénz? — A könyvelést, az anyagi kérdéseket nem ismerem. Az ifjúsági sportban — re-' mélhetőleg — páratlanul álló eseménysorozat azzal kezdődött, hogy a jól kosarazó E. megismerkedett egy szekszárdi kosaras lánnyal. A szakosztály szívesen látta volna E.-t; E.-nek ínyére volt, hogy Szekszárdon kosarazzék. Nem tudni, E. városában, a nyugati határhoz közel fekvő, nagy történelmi múltú településen milyen családi beszélgetés bonyolódott le azt megelőzően, hogy E. Szekszárdra jöhetett. Ahhoz, hogy ide költözzék, meg kellett válnia egy szakiskolától, különbözetit kellett tennie a gimnáziumi anyagból. Érettségije után a humán tagozaton végzettek száma eggyel nő ugyan, de eggyel kevesebb lesz azoknak a szakembereknek a száma, akikre az országnak már most nagyon nagy szüksége van. Úgy ígérkezett, hogv a lakást, a kosztot E. kollégiumban kanja majd. Mivel a kollégiumban nem jutott részére hely, a gavallér szakosztály vállalta albérletének fizetését, cirka havi ötszázért. A szeretetteljes és gondos szülői felügyelet alól elkerült diáklány osztálytársaival töltött egy késő estébe nyúló délutánt, és nem színjózanon tért haza. Ebből kerekedett az ügy, így került sor a „voltaképpen nem is fegyelmi” tárgyalásra. Sportvezetői előtt a megszeppent E. kijelentette, hogy a támogatás megvonása nem állítja megoldhatatlan nehézségek elé, hiszen van megtakarított pénze. Az igazgatói irodában — valószínűleg őszintébben — úgy nyilatkozott, hogy rokonaitól kért kölcsön, nehogy édesanyja megtudja, mibe keveredett. A szakosztály mélységesen hallgatott a történtekről, noha mind a Vasas, mind a többi sportegyesület és a g;i>nnázium igazgatója között mindmáig érvényes az a korrekt megállapodás, hogy a diák sportolók esetleges botlásairól, az egyesület tájékoztatja az intézet vezetőjét. Némely nációnál — például a spanyoloknál — szokás, hogy a gyermeket temérdek névvel ruházzák fel. Ami azt illeti, a szakosztály és E. közötti megállapodásra is lehetne éppen tetszetős, hangzatos elnevezést találni —, de minek effélét keresgélni, amikor az egész szituációból prdít a profizmus. A tiltott, az eltűrhetetlen profizmus. Túl azon, hogy E. — igazgatójának értékelése szerint — osztályának egyik erőssége, és így, semmi szüksége arra, hogy érvényesülését főként a sportban keresse: pedagógiai szempontból egyszerűen hátborzongató, ami a Szekszárdi Vasasban megesett. E.-nek az a dolga, az egyetlen fontos dolga, hogy tanuljon. A Vasasnak — és minden sportegyesületnek — az a legszentebb feladata, hogv feddhetetlen jellemű. egészséges fiatalokat neveljen. Aki kosarazni akar, számtalan városban, faluban kosarazhat. Ha a Szekszárdi Vasas — vagy bármely más egyesület — jó kosarazót, vagy más ágazatban kitűnő sportolót akar: neveljen magának. Ha képtelen erre, ám ne neveljen; de akkor érje be azokkal, akik bár csekélyebb képességekkel, de egy huncut fillémyi illegális támogatás nélkül a sportért sportolnak. BORVÁRÖ ZOLTÁN j
