Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

!

*

 hidegei várta

Őszi-teli aruualaszlek a Tolna megyei boltokban

Híznak már a nagykabátok. Velük együtt lekerülnek a vállfáról a vastag szöveiruhák, kosztümök. Némelyik kopottas, újat kell venni helyette. Szépet, meleget. Lehetőleg olcsón.

•

A gyakorlat azt mutatja, — hajh, az a gyakorlat! — hogy az hiányzik, amit a legtöbben szeretnének. A gyártott meny- nyiség nem követi elég rugalmasan a keresletet. Idén például nem lesz elég a bélelt oi- kánanyagú kabát, és a pilot- jackey. A győri pamutipari vállalat, mely az orkánanyagot készíti, egvre Kevesebbet szállít a rendelőknek. „Nem kifizetődő ^ gyártás” — mondják. Az lesz a vége, hogy egyetlen méter belföldi alapanyagot sem szabnak nemsokára. Marad az import, a drágább.

^ Hasonló, a helyzet a fiúöltönyökkel, 50 százalék gyapjútartalomig. Ezek a termékek a hármas árkategóriába tartoznak. tehát a gyárak által kérhető legmagasabb összeg is olcsó fogyasztói árat jelentene. Mit csinál ilyenkor a gyár: nincs meg a kellő haszon, beszünteti a gyártást. A félgyapjú fiúöltönyök eltűnnek a boltokból.

Általában nézve azonban a tolnai ruházati boltokban lényegesen több idén a nagykabát, mint tavaly ilyenkor. Nagyobb a választék is, bár az árak sokszor lekörözik a tavalyiakat. Sok az import. A hazai szövetek többsége elmarad a divatosat kedvelők igényétől.

; *

Sajnos, nincs elegendő kord- bársony és düftinanyag. Nem kifizetődő a gyártásuk. A nóta isméét — majd akkor lesznek kaphatók ismét, ha emelik az árukat.

Többféle női szövet ' van mint tavaly. Szaporodnak a hurkolt technológiával készült termékek. Az árak azonban magasabbak a tavalyinál. 350 —600 forint között ingadoznak.

Kicsi a gyermek, bakfis, kamasz télikabát választék. A megyében ugyanúgy, mint az országban. _

• *

A gyermekruhák ára egyre több gondot okoz a szülőknek. A gyárak új és új alapanyagokat használnak fel, amelyek ára magasabb a hagyományosakénál. Az állam támogatása rögzített összfeg, ezért a gyermekruházati cikkek árai folyamatosan nőnek. Az embernek olykor az az érzése, hogy az alapanyag drágulásához képest aránytalanul is. Egy nemrég lezajlott országos ellenőrzés több indokolatlan árdrágítást fedett fel ezen a területen. S egyetlen kérdés: ha már új alapanyagok és belőlük készülve új fantázianevű ruhák jelennek meg, miért nem marad meg a régi megszokott, kipróbált olcsóbb is, bővíteni a választékot?

Jó hír, hogy a csecsemőruházati cikkekből több kerül forgalomba, mint tavaly. A forgalomnövekedés átlagosan mintegy kilenc százalék lesz.

Alaposan megijesztette idéü tavasszal a nőtársadalmat a harisnyanadrág. Hónapokig eltűnt a boltókból, félévig a kirakatokból. Télre mintegy 2,5 millió kerül forgalomba. Sajnos nem sokkal több mint tavaly.

Hiányra még akkor is számítani lehet, ha tudjuk, hogy az import mennyisége jelentősen emelkedett. Ráadásul a belföldi gyártású harisnyanadrágokra szaporodnak a panaszok. Némelyiket csak egyszer

lehet felhúzni, épségben, mint a papírruhát.

Többféle téli cipő van máris a boltokban, mint tavaly, s a választék a következő hónapban tovább növekszik. Meg kell azonban mondani, hogy egyes divatárukból még mesz- sze nincs megnyugtató meny- nyiség. A népszerű műbőr csizmákból például a kereskedelem október elsejére kérte az évi mennyiség hatvan százalékát a gyártóktól. Csak egyhónapos határidő csúszással kerül a boltokba ez a meny- nyiség. Kevés a magas szárú gyermekcipő.

Tolna megyében nem lesz divatcsizmahiány. A Déldunántúli Cipő Nagykereskedelmi Vállalat ugyanis szerződést kötött a kiskunmajsai Cipőipari Szövetkezettel, ötezer pár jó minőségű műbőr csizma

gyártására. A szállítások már elkezdődtek. Itt is meg kell jegyezni — hányadszor ismétlődik már ez a mondatrész ! — hogy a választék a drágább termékek felé tolódott el.

Gyermekcipőkben egyébként 20—30 százalékkal több kerül idén a szakboltokba, mint tavaly.

»

A Tolna megyei őszi-téli felkészülést közvetlenül is segítik a helybeli vállalatok, üzemek. A Tolna meg} ei Textilfeldolgozó Vállalat paplanokat és sokféle kötöttárut szállít a megye szakboltjaiba. Segíti az ellátást a Bonyhádi Cipőgyár, a Hőgyészi ÁFÉSZ kötöttárurészlege, s a szekszárdi Kövendi Sándor Cipész Ktsz, mely posztószáras lábbeliket készít.

K.

Kényszerű idő- és pénzfecsérlés

Újabbon egyre többször vagyunk kijévé annak, hogy a szolgáltatók előre jelzett érkezésére várva fecséreljük drága időnket — otthon. Ki úgy oldja meg ezt a fajta időpocsékolást, hogy szabadságot vesz ki, más pedig úgy, hogy túlmunkáért járó csúsztatását nem pihenéssel tölti, hanem várakozással.

Rendelkezésre álló példatárunk rendkívül gazdag. Pedig szerkesztőségünk legföljebb egy töredékét ismeri annak, ami lakosságunknak messzemenően jogos panasza a szolgáltatósok pontatlansága tárgyában. Nem jelzi ugyanis mindenki, hogy hány órát, napot töltött hosszú várakozással, hány munkanapkieséssel böjtölte ki a legkülönfélébb szolgáltató szakemberek kegygyakorlással felérő megérkezését. De legfrissebb adalékunk nagyon alkalmas arra, hogy intézkedésre serkentse azokat, akik —• többek között — hivatottak. arra is, hogy rendet teremtsenek •a szolgáltatásokban.

Nagy szavak nélkül

Alig fejeződött be a kalászosok aratása, máris itt az újabb erőpróba: az őszi betakarítás. Újra azokra hárul a munka neheze, akik végigkínlódták — mert kínlódás volt — az aratást. Kik ezek az emberek, akiket a sajtó, a rádió a nehéz nyári napokban a szántóföldek hőseinek, az aratás áldozatkész katonáinak tisztelt? Mi ad erőt a fárasztó munkához, mi teszi őket hőssé? Ezt kerestem egy kövesút melletti táblán délidőben, ahol három kombájn álldogált békésen a félig levágott kukoricában. „Gazdáik” az árok szélére telepedve éppen ebédhez készültek. Könnyített helyzetemen, hogy kettőjük ismerősként üdvözölt. Néhány éve végeztek traktorostanfolyamot, ott találkoztunk.

— Jó étvágyat — kezdtem a beszélgetést. — Ebédidő?

— Az is, nem is. Bekápunk néhány falatot, aztán hajrá to- ,vább, amíg lehet — int a felhős ég felé.

— Nem hiányzik a meleg ebéd?

— Megszoktuk. A vacsora majd meleg lesz. így ment ez az aratásban is. Mondják, hogy van tsz, ahol adnak meleg kosztot, meg egyéb melegítőt is — kacsint a másik kettő felé.

— Egyéb melegítő itt is akad — mutatok az üvegekre.

— Szódás — ennyi a válasz.

— Részt vettek az aratásban is. Melyik nehezebb?

— Egykutya. Csak most hidegebb van. Dolgoztunk akkor is minden percet kihasználva.

— A közvélemény ezt el is ismerte. Mint hősökről beszéltek magukról. Érzik, hogy most is hőstettet hajtanak végre?

— Ezt maga sem mondja komolyan. Miért éppen mi lennénk hősök? Akkor hős a komám is a szállítótraktoron, meg a Jóska a détén, aki éjjel is szánt, meg az asszonyok a répaszedésnél, szóval mindenki, aki dolgozik. Nagy szavak! Meghat a bányász, a kohász, a gyári munkás, azok nem hősök? Még maga is, ha elvégzi a munkáját. Aztán, ha mind hősök vagyunk, így jobb? — fordul a másik kettő felé.

Az egyik üveg körbejár.

— Ez sem szabályos — emeli meg az üveget — de melegít. Ebben a rongy időben nem sok meleget tart ez a gönc — mutatja kék, nyári munkásruháját.

— A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetben — mon. dom — a napokban szereztek be 10 öltözet vattaruhát a kombájnosoknak. Öcsényben

normálholdversenyt írtak ki a betakarításban részt vevőknek, sok helyen a meghirdetett verseny legjobb helyezettéinek tűztek ki több ezer forintos díjakat. Ez is melegít!

— No, verseny az itt is van.

Díj is. De nem ártana a vattaruha sem. Marad ez — újra isznak. ,

— És a fizetség? Vagy az nem fontos?

— Nem a fenét! Gondolja, hogy szerelemből dolgozunk, hajszolódunk? Megfizetnek rendesen. Ahogy mondani szokták: mi is a piacról élünk. Miért, maga jókedvéből kószál?

— No nem.

— Elégedettek vagyunk. Megbecsülnek. Aki meg irigy- li, hogy jól keresünk, hát esi1 nálja velünk. Normális ember nem irigyelheti azt, amit munkával keresünk.

Közben befejezik a „hama- ri” ebédet. Nem kellett hozzá fél óra sem. Kattannak a bicskák, visszakerülnek az asztalkendőbe a maradékok. No, minden jót — búcsúznak. — Ha benn lesz minden kukorica, meg a határ is fölszántva,

csapunk egy jő brigádbulit. Birkával. Jöjjön el. Meghívjuk. De ha ír rólunk, ne írja ám meg a nevünket. Tudja, hogy van ez! Ezt csináljuk mindnyájan. Miért éppen -mi szerepeljünk. De ha egyszer az egész gépesbrigádról csinálna egy fényképet, az jó lenne. Pláne pufajkábaa.

Nevetnek.

Felbőgött a három kolosszus motorja és adapterújjaikat" a kukoricasorok közé fúrva falni kezdték a fakózöld szárat, csövet. Magam maradtam. Igaz is, most mi a helyzet? Hősökkel beszéltem, hősi munkát látok? ök nem tartják annak. Hogy is mondta egyikük? „Nagy szavak”. Mindenki hős, aki dolgozik, aki munkahelyén becsülettel megállja a heíyét a földeken, gyárban, irodában, beosztottként, vagy vezetőként egyaránt, aki hasznos tagja a közösségnek, a társadalomnak. Nem így mondta, de én így éreztem. Elérjük-e valaha, hogy a „tízmillió hős” országa leszünk? Egyszerűbb és kifejezőbb, egészségesebb és iga- zabb: becsületes dolgozó.

—h. —s.

Megkezdődtek az 1973. évi szerződéskötések

Javában tart az őszi-téli zöldségfélék felvásárlása, ám az ország éléskamrájának feltöltésével egyidejűleg már a jövő évi árualapok biztosítására kötik a szerződéseket a MÉK-ek, a Zöldség-gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés tagvállalatai. Most is elsősorban a termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal és ÁFÉSZ-ekkel szerződnek, hogy előteremthessék az 1973. évi zavartalan ellátáshoz, az exportforgalom lebonyolításához és az állami ipar alapanyagigényeinek kielégítéséhez szükséges árut.

Mindehhez az előirányzatok szerint korai nyári-őszi burgonyából 22 ezer, zöldségfélékből 50 ezer, különböző gyümölcsökből pedig 60 ezer, összesen tehát 132 ezer vagonnyi áru lekötése szükséges. (Az állami konzerv-, szesz- és hűtőipar a zöldségfélékből nyersanyagszükségletének mintegy 90, gyümölcsökből pedig 55 százalékát közvetlenül 8 ter~ melóktól szerzi be, és a MÉK- ek ezt csupán kiegészítik szállításaikkal ) Az egysülés tagvállalatai az eddiginél jobb, bőségesebb zöldségellátás érdekében növelni kívánják a zöldborsó, zöldbab, paradicsom, zöldpaprika és görögdinnye termelési volumenét,

ezek azok a cikkek ugyanis, amelyekből több kell ahhoz, hogy kielégítsék a várható keresletet és hogy megfelelő fogyasztói árakat alakíthassanak ki. (MTI)

A Városgazdálkodás! Vállalat,' a Tartsay utca E/3 jelű bérház házfelügyelőjének a lakók igényét tolmácsoló kérésére rendelte meg a kéményseprési munkát. (Ä lakók ugyanis hosszú ideje méltatlankodtak már az eldugult kémények, a lakásokba visszaszitáló korom miatt.)

A Városgazdálkodási Vállalat október 9-én reggel nyolc órára rendelte meq a Tolna megyei Kéményseprő Vállalattól a szükséges kéménytisztítási munka1 kát. Erre az időpontra történt a megrendelés visszaigazolása is. Az örömhír közleményként került ki az E 3 hirdetőtáblájára és a ház lakói tudták kötelességüket. Azt nevezetesen, hogy otthon keli tartózkodniok a jelzett időben. Ki-ki elintézte tehát, hogy munkahelye ne számítson rá erre a napra.

A bérház minden lakásában várta hát valaki a kéményseprőket, akik nem érkeztek meg se kilencre, se 11-re. Déli 12 órára már a legoptimistábbak is feladták vakmerő reményeiket. Egy hírnökük keresésére szerkesztőségünk érdeklődött a Kéményseprő Vállalatnál, hogy hol van-' nak a kéményseprők? Egy ifjú hölgy azt felelte, — sejtelme sincs, a négy kéményseprő közül melyik vitte el a munkát. (?!)

A vállalat főművezetőjét a délutáni órákban sikerült megszólaltatni. Ö arról világosított fel bennünket, hogy szó sincs kéményseprőrablásról. Mindössze annyi történt, hogy „megfeledkeztek a dologról, de fél órán belül a> Tartsay utca E/3 jelű házban lesznek a szakemberek."

Ne firtassuk, hogy milyen volt a fogadtatás.

Azt viszont csakugyan ideié lenné már szívós kitartással fir- tatgatni, hogy hol kezdődött, s ha elkezdődött milyen „perspek- iívát” tartogat számunkra még a felelőtlenséaqel határos feledé- kenyséa?! Napjában ugyanis elképesztően sok embernek okoz bosszúságot, a munkából való kiesés vonzatóbon anyagi károkat is az a ténv, hogy sem a kimondott szónak, sem a papírra vetettnek nincs hitele. Vagy ha van még itt-oti. igen kevés ahhoz, hoqy beérjük vele. Solvej- aeket^ lepipá'ó vak bizalommal és hűséggel várjuk a víz-, a villany-, a rádió-, tv-, otaikályha- s eavéb szerelőket. Váriuk, mert ígérték, hogy ekkor és ekkor jönnek. Nem szerelemből, nem in-' aven. Dolgunk lenne eqyéb is. Hogy úgy mondjuk, társadalmi hasznossáaú dolaunk. De ilyenkor ezt félre kell tennünk.

Vajon meddig? Meddig hát,' amikor már most nagyon célszerű lenne megszüntetni azt az idő- és pénzpocsékolást, amit a hol objektív, hol szubjektív okokra hivatkozó felelőtlenség kényszerít ránk!

— n —

Növendéküsző-felyásárlási akció

A Tolna megy«* Állattenyésztési Felügyerőség a megye területéről a TBC- és bru- cellamentesnek nyilvánított községekből fevásárolja a 6— 12 hónapos növendéx üszőket 24 forintos kilónkénti áron, súlylevonás nélkül. Természetesen nem válogatás nélkül, hanem csak a tenyésztésre alkalmas egyedekeí. Az alkalmasságot a felügyelőség szakemberei bírálják el a helyszínen a szerződéskötés ■ alkalmával. Az így felvásárol); üszőket a szekszárdi Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezetben nevelik tovább és innen vemhesen kerülnek a termelőszövetkezeti gazdaságokba. A szerződéskötés a napokban indul, a felvásárlás és elszállítás november folyamán törétnik. Az érdeklődő gazdák üszőeladási szándékukat *

községi tanácsnak jelenthetik be még e hónapban. Ettől az egy alkalommal lebonyolított akciótól függetlenül továbbra is tart és folyamatos a 10—C0 napos szopós üszőborjak felvásárlása 35 forintos kilónkénti áron. Ezeket a szopós borjakat korszerű — állami dotációval létesült — nevelőtelepekre szállítják az aparhanti Búzavirág és a decsi Sárközi Egyetértés Termelőszövetkezetekbe.

Népújság 5

1972. október IL