Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-07 / 237. szám
Fiatal kommunisták a KISZ-ben Varjas János nyilatkozata A X. pártkongresszus határozatában olvashatjuk: „Erősíteni kell... a fiatal nemzedék soraiban folyó pártépítő munkát is. A tagfelvétel alsó korhatárának leszállítása, a 18. életévüket betöltötték felvételének lehetővé tétele azt a célt szolgálja, hogy a társadalom- formáló eszmék és feladatok iránt különösen fogékony ifjúság 18—20 éves korosztályaiban is erőteljesebbé váljék a kommunista nevelőmunka. Ezzel kapcsolatban megkértük Varjas Jánost, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkárát egy kis beszélgetésre. — Mi a helyzet Tolna megyében? Milyen a fiatalok körében végzett pártépítő munka? — Természetesen mi is igyekszünk mindent elkövetni e téren is a kongresszus határozatának valóra váltásáért, és igen figyelemreméltó eredményeket tudunk felmutatni. Ez évben széles körű felmérést végeztünk arról, hogy miként alakult a kongresszus óta a pártba felvett fiatalok aránya. A felmért mintegy másfél éves időszakban; a felvett párttagok 57,7 százaléka 30 éven aluli, tehát KISZ-korosztályú volt. Ezek kétharmadának életkora nem érte el a 26 évet. A 26 éven aluliak 97,7 százaléka egyben KISZ-tag, és ezek kétharmadánál az egyik ajánló a KlSZ-taggyűlés volt. Ezen időszakban a pártba felvett 26 éven aluli KISZ-tagok száma megközelítette a négyszázat. Ezek az adatok is jól bizonyítják, hogy Tolna megyében a pártszervezetek és KlSZ-szer- vezetek megértették a kongresszusi határozat lényegét, és megfelelően segítik annak gyakorlati végrehajtását. Bár a mi megyénkben is voltak viták. fenntartások a fiatal mozgalmi erőkkel szemben. Akadtak, akik „féltették” a pártot a fiataloktól, de többnyire sikerült megértetni ezekkel az elvtársakkal is azt, amit a kongresszusi határozat hangsúlyoz, hogy nem a követelmények leszállításáról van szó... ! — Mi történik a fiatalokkal, ha kommunistává fejlődnek, bekerülnek a párt soraiba? — Dolgoznak tovább úgy is, mint mozgalmi aktivisták. Méghozzá most már nemcsak KISZ-taghoz méltóan, hanem kommunista párttag felelősségük tudatában, bár e kettő nem választható ilyen szempontból teljesen külön, hiszen a KISZ a párt ifjúsági szervezete, és mindenekelőtt azon fáradozunk, hogy erősödjön annak kommunista jellege. — Részletezzük egy kicsit azok munkáját, akik a pártba való felvételük utón is megmaradnak KISZke.eíek között... — Az ifjúsági mozgalomban széles körű oktatási programot hajtunk végre évről évre. A propagandisták nagy része fiatal kommunista. Ez az egyik terület, ahol a fiatal párttagok s. kát tehetnek, és ahol elvárjuk, hogy valóban tegyenek is sokat. Az ifjúság mar. xista—leninista szellemben va- ’ ló nevelése alapvető feladatunk, és elsősorban ki végezze ezt a társadalmi feladatot, ha nem a legfejlettebbek, a párttaggá érett fiatalok? Nő a fiatal párttagok száma, s arányuk a propagandisták körében is tükröződik. Az 1969— 1970-es oktatási évben 137 párttag — nagyobb részt, fiatal — propagandista vezetett KISZ- oktatást, az 1971—1972-esben pedig 180. A mostani oktatási idényben további növekedés van. Nagyon sok fiatal párttag valamilyen vezető tisztséget tölt be a KISZ-ben. Tehát megtalálhatók az ifjúsági mozgalom irányításában is. A KISZ-megyebizottságban a tazottságokban a tagok 30 százaléka, a városi bizottságokban pedig a tagok 33 százaléka párttag. A megye 435 alapszervi titkára közül 74 a párttag, az 1889 alapszervi vezetőségi tagból pedig 103. A különböző ifjúsági rétegenként számottevő eltérést mutat az ott lévő, ott tevékenykedő fiatal párttagok aránya. —. A KlSZ-ből kikerülő Ifjú kora■Hlflistók? — Erre vonatkozóan nincs statisztikánk, képtelenség is lenne felmérni, hogy ki hova, milyen funkcióba került. Eljutnak az élet valamennyi területére és ki ilyen, ki olyan megbízatást kap. Ez így természetes. Van azonban a dolognak egy olyan vonása is, amit már nem helyeselhetünk ilyen egyértelműen. Meglehetősen magas azoknak a jól képzett és korábban a KISZ- ben jól dolgozó fiataloknak a száma, akik a pártba való felvételük után automatikusan megválnak a KISZ-től. Vagy azért, mert a pártszervezetek más területre irányítják őket, vagy mert maguk a KlSZ-szerveze- tek sem igénylik a munkájukat. Persze, itt meglehetősen nehéz általánosítani, mert éppen az imént mondtam, hogy ki ilyen, ki olyan megbízatást kap, és ez így természetes... Valóban, a mozgalmi utánpótlás alapvető bázisa minden területen az ifjúság. De azt sem szabad elfelejteni, hogy az ifjú erők más területre kerülése néha annyira meggyengíti egy-egy alapszervezetünket, hogy azt sokáig nem lehet megerősíteni, mert a KISZ-en belül is idő kell a káderutánpótláshoz. — Egyesek úgy vélik, hogy szintbeli különbség van a KISZ-ben végzett pártmegbizatás és a más, nem az ifjúsági mozgalomban végzett munka közt. Mi erről a véleménye? — Néha indokolatlanul más területre kerül egy fiatal párttag, és minden kapcsolata megszűnik a KISZ-szel, az nem utolsó sorban abból a nézetből táplálkozik, hogy valamiféle „kiemelkedés” más területre kerülni. Vagyis szintbéíi különbség... Véleményem szerint ilyen különbség nincs. A párt általános politikájának éppoly fontos területe az ifjúsági mozgalom is, mint bármelyik másik, tehát valaki itt is, ott is ugyanazért az általános célkitűzésért, a szocializmus magasabb szinten való megvalósításáért dolgozik, az adott terület sajátosságainak megfelelő módszerekkel. Minden pártmegbízatást lehet végezni, végrehajtani ilyen szinten is, olyan szinten is. Ilyen szempontból valóban van különbség. Az a legfontosabb, hogy valaki a lehető legnagyobb felelősségtudattal hajtsa végre a maga területén a kapott pártmegbízatásokat. Ezt várjuk el a KISZ-ben lévő kommunistáktól is. Több helyen — például a dombóvári MÁV-csomópontnál, a szekszárdi mérőműszergyárban, stb. — a pártba felvett fiatal párttagok zöme éppen KISZ-szel kapcsolatos pártmegbízatásokat kapott, és ez nagyon jó. feltétlenül a KISZ- szervezetek további erősítését segíti — fejezte be nyilatkozatát Varjas János. ' B. Dinamikus egyensúly Az egyensúly, nyelvi hangulatában is, a mérleg képét idézi: a kétoldalú csillapodó mozgás látványa tűnik elő e szó mögött. A stilisztikai közléstartalom gazdasági szempontból is telitalálat; olyannyira az, hogy a hangulati háttérrajz még bizonyos, az egyensúly fogalmához kötődő tartalmi félreértések eloszlatásában is segít. A legfontosabb az, hogy megvalósult, beteljesedett, véglegessé merevedett egyensúly nincs és soha nem is lehet egy iparilag gyorsan fejlődő, modern gazdaságban. Még azt is megkockáztatjuk, hogy a szó — mondjuk így — tankönyvi, előírásszerű értelmében sincs egyensúly, pontosabban tehát: nem képzelhető el olyan állapot, hogy bizonyos teendők jó elvégzésével, netán eszményi tervezéssel, vagy elektronikus számítógépek beiktatásával az egyensúly majd egykor, ama szép napon egyszeriben megvalósul. Ha így lenne, akkor a gazdaságfejlődésnek éppen a lényege, hajtóereje tűnne el; a milliónyi tényező gyors alakváltozása, az egymásnak feszülő hatások kényszerítő ereje, a kiegyenlítődést követelő mozgás szűnne meg, ami — természetesen — elméletileg is, gyakorlatilag is elképzelhetetlen. Ezért nevezi a közgazdasági szaknyelv pontos árnyaltsággal „dinamikus egyensúlynak" azt a bizonyos beteljesedést, megvalósulást, amit napjaink kormányzati, ágazati, vállalati programjai elérendő célként megjelöltek. Azért szólunk erről, mert az egyensúly fogalmi zavarai tényleges akadályai annak, hogy a gazdasági egyensúly tartalmi zavarai is mielőbb feloldódjanak. Mindjárt hozzátehetjük, hogy azok a kormányzati intézV kedések, amelyek ezt a feloldást Út as aranykossorúig Brigád a tűzősoron Már csak négyen vannak a régiek közül. Tíz éve, amikor a Martos Flóra brigád alakult a Bonyhádi Cipőgyárban, maguk sem hitték, hogy így megfogyatkozik a kezdő csapat. — Akkoriban nagyobb volt a mozgás — mondja a brigád vezetője. — Az utóbbi években azonban szinte senki sem vált meg tőlük. Ezért nincs abban túlzás, ha azt mondom: mind a tizenöt tagunk régi, kipróbált szakmunkás. A Martos Flóra szocialista brigád aranykoszorús is volt már. Tavaly viszont ahelyett, hogy a következő fokozatot, a kiváló brigád címet elnyerték volna, csak ezüstkoszorús jelvényt kaptak. Miért következett be a visszaesés? — Nem volt visszaesés — tagadják a brigádnál. Az a véleményük, hogy a teljesítményüket nemcsak az ő munkájuk határozza meg. Ha kevés az anyag, nem tudnak elegendő felsőrészt előkészíteni a szabászok. Mint idén augusztusban is. Nem érték el a száz százalékos teljesítményt. Nem okolnak senkit. Még van idő „ráhajtani” és behozni a lemaradást. Idén tehát meglesz a kiváló brigád cím? — Kérem a kérdőjelet a mondat végére — mondja a brigádvezető azonnal. — Meglátjuk mire vagyunk képesek. Lehet, hogy csak ezüstkoszorút kapunk, lehet, hogy az arany is sikerül. Senki se higgye, hogy azért nem kell többletmunkát adni. A követelmények mindenütt szigorúak. Ha a vállalásainkat valaki végignézi, biztosan nem kételkedik ebben. A Martos Flóra aranykoszorús szocialista brigád tagjai majdnem mind barátnők. Ezt nagyon fontosnak tartják. Egymás gondjainak az ismerete, sokszor segít. Ha például vágok 58,5 százaléka, a járási bi-. laki rosszkedvűen jön be reggel, ideges, kapkod, hibát hibára halmoz, a többiek tapintatos segítsége nyomán a tűzőkör munkájában mégsincs fennakadás. A brigádtagok nemcsak a gyárban találkoznak. A szabad idő egy részét is együtt töltik el. Bár szinte mindegyikük háziasszony, s az otthoni munkák után csak kevéske szabad időről beszélhetnek, megtalálják a módját, hogy közösen színházba, moziba, kirándulni menjenek. Szombaton a Liliomfit nézik meg a Pécsi Nemzeti Színház társulatának az előadásában, előtte a Mézeskalácsot látták, de kétszer voltak az elmúlt hónapokban Harkányban is kirándulni. A harkányi kirándulás már szinte hagyomány. — A közös szórakozások jórészt nem is szerepelnek a vállalások között — mondják. — Természetesnek tartjuk. anélkül aligha lehetne jó a kollektíva. — És az az igazság — teszik hozzá —, hogy brigád- mozgalom,ide, vagy oda, szívesebben dolgozik az ember barátok, mint csak munkatársak között. Napokban a gyűlésen elhatározták, hogy ismét küldenek csomagot Dombóvárra Vilma néninek. Gyümölcs lesz benne, édesség, apró ajándékok. A brigád Vilma nénije, Cseppentő Vilma valamikor a tűzőkörben dolgozott. Onnan ment nyugdíjba, s mivel egyedül maradt a világban, szociális otthonba került. Ma azonban már nincs egyedül... Jönnek, mennek a levélek, s csomagok, néha azt mondják a dombóvári otthonban: — Vilma néni, látogatói érkeztek. Egyszerre tizenöten. K. P. célozzák, éppen a statikus értelmezést — vagy fogalmazhatunk így is: a kampányjellegű megoldásokat — akarják kiiktatni a megvalósítás folyamatából. Milyen csomópontokon érzékelhetők a népgazdasági egyensúly gondjai? Három pontot céloztak meg az egyensúlyt erősítő intézkedések: a beruházásokat, a külkereskedelmi, illetve fizetési mérleget, és mindezek tükrözőjét, az állami költségvetést. S itt nyomban szembe kerülünk az egyensúly nem kevésbé fontos tévhiedelmével : azzal a feltevéssel, mintha a népgazdaság három említett csomópontján olyan alapvető bajok lennének, amelyek az egyensúly erősítésének rendkívüli intézkedéseit indokolnák. Nos, ami a beruházásokat illeti, az ismert korlátozó intézkedések ellenére évről évre emelkedik a beruházások finanszírozása — 1969-ben 75, 1.970- ben 89, 1971-ben több mint 100 milliárd forintot ruháztunk be, ami, a gondokat korántsem ki' sebbítve, azért semmiféle alap vető „visszafogásra" nem uta' Külkereskpdelmi mérlegünkben főleg az utóbbi években, a gaz daságirányítás módosítása óta rendkívül gyors ütemű az export növekedése — különösen erőteljes a tőkés kivifel dinamikája —, ami a szintén nem csekély gond, zavar közepette is a külgazdaság fejlődését szemlélteti. Ami pedig az állami költségvetést illeti — a deficit hátrányait ugyancsak hangsúlyozva, — ez is a bevételek és a kiadások erőteljes emelkedése, tehát a gazdaságfejlődés magasabb szintje nézőpontjából értelmezendő. Korántsem az eredmények és a hibák patikusmérlegen végzett arányosítása miatt bocsátottuk előre ezt, hanem azért, mert így fest a teljes igazság, s mert az egyensúly (méltán használhatjuk most már a szemléltetett fogalmat: a „dinamikus egyensúly”) reális bemutatása csak így képzelhető el. Ami pedig most már a kormányintézkedések jellegét, célzatát illeti, a hármas feladat voltaképpen egyetlen szóval is kifejezhető, s ez így hangzik: hatékonyság. Részleteire bontva azt jelenti ez, hogy a jövőben az eddigieknél jobban kell törekedni a népgazdaság minden ágában, minden vállalatánál a költség és az eredmény, a ráfordítás és a haszon előnyösebb összhangjának megteremtésére. Ez így természetesen gazdasági sűrítmény, azt is mondhatnánk: ökonómiai alapigazság, közhely — csakhogy a valóság folyamatai akkor kövesednek közhellyé, ha nagyon lényegeset, általános érvényűt tükröznek. Nincs másként ez az egyensúly és a hatékonyság összefüggésével sem, hiszen ha az utóbbi he- tek-hónapok intézkedéseit, kormányhatározatait a közös nevező általános szintjén közelítjük meg, csak erről: a költség és az eredmény jobb összhangjáról van szó. Ezt célozzák a kiegyensúlyozottabb, hatékonyabb beruházásokat ösztönző , döntések, az üzem- és munkaszervezés színvonalát emelő határozat, az ipari kapacitások jobb hasznosítását célzó, illetve a műszaki fejlesztést gyorsító rendelkezések. Mindebből kitűnik, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének erősítése voltaképpen nem is minősíthető eivont önállósággal külön feladatként. Az egyensúly — nézzünk szembe végül is e szóval: a jobb munkát, a mindenütt eredményesebb gazdálkodást jelenti. Jobb munkát a vállalati irányításban: új, korszerű, exportképes gyártmányokkal, az elavult gyártás- és qyártmánytechnológíák korlátozásával: jobb munkát az üzemekben, műhelyekben: fegyelmezett, a perceket is hasznosító tevékenységgel. Ebből e millió szálú összefüggésrendszerből fonódik egységgé a népgazdaság egyensúlya is; a népgazdaságé — amely a munka országának gazdasága! TÁBORI ANDRAS
