Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-27 / 254. szám
\ ? « f A pult két oldalán I Megtörtént esetek: [ A kedves vevő kér tizenöt deka szalámit. Az eladó keze sebesen mozog. Sajnos a vevőnek háttal áll, a hűtőpult félig eltakarja. A vevő nyújtja a nyakát, hogy legalább a mérleget lássa. Otthon kibontja a kis cso- tnagot. Csodák csodája: a tizenöt dekában jónéhány a szalámivég. Rohan vissza a boltba, mutatja, kéri cseréljék ki. — Pénztártól való távozás tatán reklamációt nem fogadunk el — mondja az eladó, s a „kedves” vevő látja, hogy a kollegájára kacsint. Kéri a panaszkönyvet satöbbi, satöbbi. Két hét múlva levelet kap. Elnézést kérnek. Kissé meglepi, hogy a levelet stencillel sokszorosították. Más: A kedves vevő — hiszen a vevő mindig kedves — válogat a méterárurészlegnél. Hatalmas halom van már előtte. A középső polcok mind üresek. Az eladó a legfelsőről emelgeti le a vég szöveteket De ez nem elég. — Legyen szíves kihozni az ajtóhoz, — mondja a vevő — nappali fényben akarom látni. Eladó viszi, görnyedtem Már fárad. Egy társa megszánja, segít. Ketten szedegetik le a szöveteket. Azután nincs tovább. Mindent a kiszolgálópultra halmoztak. A kedves vevő sóhajt, az feladók kínosan mosolyognak. S a folytatás: — Mégiscsak disznóság, hogy tlyen kicsi a választék. Kérem a panaszkönyvet. Tollat is kér. Elgondolkozva jegyezget „Legyen szíves beírni” — szól az egyik eladó halkan, hogy „huszonháromféle szövetet mutattunk”. — Micsoda? — csattan fel a kedves vevő. — Még szemte- lenkedik? Micsoda hang ez? — S a panasz vége a kiszolgáló arrogáns magatartásáról zen- gedez. Panaszkodnak a vásárlók, Sokszor joggal. Panaszkodnak a kereskedelmi dolgozók is. Sokszor nehéz a döntés: ki volt a hibás. Az eladó-e, akinek tulajdonképpen szakmája része kellene, hogy legyen az udvariasság, vagy a siető, ingerlékeny vásárló, akinek gyakran a boltban jut eszébe hogy milyen kevés az ideje. Általánosságban felesleges is az ítélkezés. Olyan megoldást kell keresni inkább a kiskereske- , delemben, mely kevesebb súrlódásra ad lehetőséget a vásárlók és az eladók között, mely gyorsabb kiszolgálást tesz lehetővé. A panaszok kiküszöbölésének a szándéka így kompromisszumnak tűnhet. Tudomásul kell azonban venni, hogy a régi típusú kiskereskedő-rétegnek alig-alig akadnak képviselői az országban. A szakma viszont összehasonlíthatatlanul nagyobb áruismeretet követel ma, mint a valamikori rőfös- üzlet, vagy Hangya-bolt. Másrészt a tudományosan kidolgozott üzemszervezési megoldások, s az önkiszolgáló, önkiválasztó rendszer önmagában is csökkenti az eladó és a vevő közötti érintkezést. Egyrészt tehermentesíti a kiskereskedelmi dolgozót, másrészt nagyobb lehetőséget ad a fogyasztónak a választásra, az áru megvizsgálására. Az önkiszolgálás bevezetése, a jobb üzemszervezés a pult mindkét oldalán megelégedést eredményezhet. Bár a kifejezés egyre kevésbé felel meg a valós helyzetnek: a korszerű eladási formáknál ugyanis nem létezik pult. Árutároló polcrendszerek, gondolák, eladószigetek helyettesítik. A korszerű üzletberendezés széppé varázsolja a boltot. Az ilyen helyre szívesen lép be a vásárló. Szinte az egész áruválaszték a szeme elé kerül. Mindent megtapinthat, szabadon nézelődhet, anélkül, hogy az eladó összeráncolt szemöldöke „belediktálná” a vétel kényszerét. A színek nyugtató hatása régóta ismert A tervezők ma már olyan apróságoknak tűnő mozzanatokat sem felejtenek ki mint a falak, a berendezés megfelelő festése. Sok bosszúságot okoz, hogy a vásárló nem találja a keresett árut az önkiszolgáló üzlet polcain. Egyes áruházakban ezért rendszeres felmérést végeznek, hogy mely cikkek a leggyakrabban keresettek. A kurrens árukat a legszembetűnőbb részen helyezik el, általában közel a bejárathoz. Újabban a keresletfelmérést nagy teljesítményű könyvelő pénztárgépek végzik, melyek lyukszalagra rögzítik a cikkekre vonatkozó adatokat. A lipcsei Rátió ’72 kereskedelmi kiállításon és bemutatón már szerepelt ilyen — magyar gyártmányú — gép. Sőt, a szekszárdi Korzó áruház vezetői előzetes tárgyalásokat folytattak hasonló berendezés beszerzéséről. À tapasztalat szerint a vásárlói panaszok jelentősen csökkennek a munkaszervezés korszerűsítése, az önkiszolgálás bevezetése után. Nem közömbös az sem, hogy a kiskereskedelmi dolgozók jövedelme is emelkedik. A kereset egy részét a forgalom határozza meg, ami önkiszolgálás bevezetése után egyes boltokNekem kötelező, neked kötelező, neki nem kötelező? Csütörtökön, tehát tegnap délelőtt 9 órára körülbelül húsz beteget rendeltek be felülvizsgálatra a 7. számú orvosi körzethez tartozók közül. A körzet orvosának indokolt távollétében a helyettesítő orvos pontban 8 órakor kezdte meg itt }a munkáját, amit kényszerűségből ugyancsak pontosan kellett befejeznie, mivel 10 órától már saját körzetének betegei várták. Távozásakor mindenesetre még nem volt jelen a felülvizsgáló főorvos. Akik ismerik a 7. számú orvosi körzet rendelőjéhez tartozó váró- helyiség nagyságát, tudják azt is, mit jelent itt 20 berendeltnek — netán gyógyultnak — órákra összezsúfolódnia az ellátásra naponta és újonnan jelentkezőkkel, kezelésre várókkal. Ráadásul úgy, hogy várakozó türelme a világért sem akar rózsát teremni. Pedig hót nem, hogy nem akart. Nem is termett. Tizenegykor ugyanis bejelentették a rendelő dolgozói, hogy nincs értelme a további várakozásnak. Úgy széledtek szét a felülvizsgálatra engedelmesen megjelentek, hogy nem tudták mivel menteni a kétórás türelemjátékot. Bár néhányon — a jobb hallásúak — tudni vélték, hogy telefonálások után sem sikerült kideríteni, hol tartózkodik az ide hivatalos fölülvizsgáló főorvos, azt még kevésbé, hogy miért nem jött, ha nyilvánvalóan itt lett volna dolga. Hogyan is vagyunk akkor hát ezzel? Gyógyulásunk érdekében neked, nekem, nekünk kötelező elkövetni mindazt, ami rajtunk múlik, kötelező például betartani az orvosi előírásokat, megjelenni a táppénzes felülvizsgálaton és. . . mielőbb munkába állni, ha egészségi állapotunkat a felülvizsgáló főorvos rendben találja. De mi van akkor, ha ő gondol egyet és nem tartja kötelezőnek a maga számára a megjelenést, nem ír, nem üzen, nem telefonál és ezzel rám, rád, rátok kényszeríti esetleg azt Is, hogy gyógyultan maradjunk még kicsit táppénzes állományban? Aki eltűnődik a kérdésen, hamar rádöbbenhet, hogy a válasz nem is olyan nehéz, mert ma péntek van már és hátha előkerült az az orvos is, akit húszán hiába vártak tegnap. — 6a — ban 40—50 százalékkal emelkedik. Az elmondották egy része elvi jelentőségűnek tűnhet. A megye mintegy kilencszáz üzlete közül ugyanis mindössze százhét önkiválasztó, vagy ön- kiszolgáló rendszerű. Sok a kicsiny, korszerűtlen, lebontásra váró bolt. Az üzlethálózat rekonstrukciója több évet, és óriási összegeket követel. S addig marad a panaszkönyv? Véleményünk szerint lesz még sokáig. Udvariatlanság ugyanis bármilyen eladási rendszerben lehetséges. Legyünk egyelőre szerények: nem a panaszok megszüntetése, hanem csökkentésük a cél. i K. P. 15* — - ' . . Mennyibe kerül a naturtök ? Nem csigázzuk az olvasó érdeklődését, rögtön megmondjuk, pontosan 7 (hét) forintba. Jegyezzük ide a többi adatát is: II. osztályú, 1971. VIII. hóban gyártották a Szigetvári Konzervgyárban, töltősúlya 400 gramm. Fogyasztói ára, nyilván még akkor, amikor gyártották (1971. Vili.) 6,60 volt, ezt azonban egy ügyes kéz áthúzta, de helyébe elfelejtette odaírni az új árat. Sebaj, a pénztárosnő tudja, pontosabban ő is csak úgy tudja, hogy megkérdezi a szomszéd pénztárosnőt, aki egyből rávágja: hét forint Annyi bizony. Akinek ilyen kényes ízlése van, hogy natúrtököt akar enni, fizesse meg. S miután megfizette, akár számolhat is, mert ha 400 gramm, vagyis 40 deka naturtök 7 forintba kerül, akkor egy kiló ebből a delikát eledelből 17 forint 50 fillérbe kerül. Miután azonban a 40 deka nem naturtököt jelent, henem töltősúlyt, s ebben az esetben a töltelék sózott víz, a nettó naturtök kilója nem 17,50, hanem ennél jóval több. Sebaj, mondom, akinek ilyen ínyencségre fáj a foga, fizesse meg. Az már más kérdés, hogy ennyi pénzért kap fél kiló csont nélküli disznóhúst, egy kiló marhahúst (csonttal), s legalább egy fél tisztított csirkét. Könnyű lenne erre azt válaszolni, hogy akkor olcsó a hús. De inkább azt kell mondanunk, hogy drága a tök. Közben azonban másról is szó van. Arról, hogy valaki egyetlen mozdulattal áthúzta az árát, s ettől a pillanattól kezdve a csaknem másfél éve gyártott Ínyencség értéke (vagy csak az ára?) nagyobb lett. Miért? S ha már mindenképp így van, miért csak áthúzni lehet a régi árat, s miért nem tüntetik fel azt is, hogy a Szigetvári Konzervgyár most ennyire taksálja termékét? (i) Népújság 1972. október 27. Kultúrotthon, vagy kocsma? Ajánlatos lenne végre eldönteni, hogy szórakoztató, avagy művelődési intézmények-e a művelődési házak! A válasz kézenfekvőnek tűnik: művelődésiek, hiszen elnevezésükből is ez derül ki. Továbbá: szórakoztatva művelő intézmények, ámbár szórakoztatást mi nem a vendéglátóipari értelemben tartjuk itt kívánatosnak. Számos olvasónk tapasztalhatta, hogy nem egy, és nem is csak vidéki művelődési házban, intézményben, már-már. olyan italforgalmat bonyolítanak le a büfék, amit az italboltok egyik-másika is megirigyelhetne. Példáért nem kell a megyeszékhelyről el se mozdulni. Érvek és ellenérvek csaptak már össze nem egyszer — például a Panoráma filmszínház előterében lévő büfé ügyében, ahol jócskán mérnek különféle jó erős égetett szeszeket. Mert mi a tapasztalat? Az, hogy nem azok féldeciznek itt, akik moziba mennek, hanem az utcáról beugrók, az „átutazók”. A példa sajnos nem egyedi. A panaszok elég gyakoriak. Azok panaszkodnak — és teljes joggal — akik a művelődési intézményekbe a kulturálódni, művelődni járnának, ha kedvüket nem szegnék oly gyakran a szeszközi állapotba» randalírozók. A közelmúltban kaptunk egy levelet. írója azt panaszolja: már nem lehet tudni, hogy a cipőgyár művelődési háza Bonyhádon, közművelődési intézmény-e, vagy rossz kocsma. Utána jártunk, mi a helyzet. Először az intézmény üzemeltetőjénél, a gyár szakszervezeténél kérdezősködtünk. Antal Géza szakszervezeti titkár elmondotta, hogy a szakszervezet szeretne „megszabadulni" a kultúrházban működő büfétől, hiszen a szerkesztőségbe érkezett panaszhoz hasonlókról a szakszervezet is tud. A járási KISZ-bizottságon kapott információnk a kővetkező: A KISZ-bizottság más szervekkel közösen kérte a fcul- túrház gondnokát, hogy ifjúsági rendezvényeken semmiféle szeszes italt ne mérjen ki! A gondnok, Rauch Ádám ezt tudomásul vette, ám ugyanakkor munkáltatójától béremelést kért, mondván, „a kieső bevétel érzékenyen érinti pénztárcáját”. Érdemes gondosan végigtanulmányozni a büfé falán függő, a járási — akkor még — tanács kereskedelmi felügyelőjének engedélyét. Ebben a felügyelő indokolja a büfé megnyitásának szükségességét, s azt írja, hogy létrehozását maga a gyár sürgette. A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat azért kapott a lehetőségen, s a kultúrház gondnokát kérte meg a hivatalosan mozgó boltnak nevezett büfé vezetésére, amiért a vállalat Rauch Ádámnak a forgalom után bizonyos százalékot ad. No már most. Közismert, hogy a hűsítő italokból nem sok a haszon, ellenben szeszes italok forgalmazásából annál több. A gondnok érvelése — az ő szempontjából — elfogadható, ugyanis azt mondja, érdeke volt, hogy minél több szeszes ital fogyjon, hiszen a fizetése a forgalomtól, a fogyasztástól függ. Hogy a mi érdekünk, a közösség érdeke mi? Természetesen az, hogy a művelődési intézmény közművelődési intézmény legyen és ne harmad-, negyedrangú italboltl — vj. — Korszerűsítik az orvosegyetemi oktatást Dr. Farádi László nyilatkozata Az ifjúsági törvény végrehajtása érdekében, az egészségügyi felsőoktatás korszerűsítése céljából az Egészség- ügyi Minisztérium — az orvos- tudományi egyetemek véleményének meghallgatása után — új tantervi irányelveket adott ki, valamint elvi jelentőségű reformkoncepciót tett közzé. A reform kialakításáról nyilatkozott dr. Farádi László, az egészségügyi miniszter első helyettese az MTI munkatársának: — Â reform kialakítása során különös figyelmet fordítottunk az öt évnél nem régebben végzett fiatal orvosokra, hogy megtudjuk: miként értékelik és hasznosítják az egyetemen tanultakat. Számos hasznosítható észrevételt tettek, s egyöntetűen több gyakorlati ismeretet kívántak volna főleg belgyógyászatból és életmentő orvosi segélynyújtás- bóL — Részben a fiatal orvosok véleménye, részben a hallgatók megnyilatkozásai nyomán, oktatás-módszertani és vizsgaellenőrzéseinkre, a kari ülések anyagára támaszkodva vezettünk be bizonyos reformintézkedéseket. Harminc órára csökkentettük a hallgatók heti kötelező óraszámát, s ez alkalmas lehet a valóban létező fölösleges terhelések csökkentésére. A kis csoportos oktatás megoldása érdekében az egyetemek szerződéseket kötnek a körzetükbe tartozó kórházrendelőintézetekkel, hogy azok bekapcsolódjanak az oktatás munkájába. A pécsi és debreceni orvostudományi egyetemen ez évben az első évfolyamon további ésszerűsítés is végbemegy. Ez már egyes tárgyak összevont oktatását irányozza elő, amelyet nyomon követ ugyanezen tárgyak együttes vizsgáztatása. — A felsőoktatás alapvető célja: jól alapozott tudású, tartós ismeretanyaggal rendelkező, azt önállóan alkalmazni tudó orvosok képzése, akik a jelenleginél felkészültebbek a gyakorlati tevékenységre. Ismerik az orvostudomány és az egészségügy helyzetét a szocialista állam rendszerében, tisztában vannak az egészségügy társadalmi összefüggéseivel. — Az ifjúsági törvény egészségügyi miniszteri végrehajtási utasítása rövidesen kiadásra kerül, s nemcsak az egyetemeket, hanem a minisztérium ha. táskörébe tartozó valamennyi fiatalt érinti. Az eddigieknél jobban kívánjuk segíteni a pályakezdő fiatalokat. Az utasítás kötelezni fogja az egészségügyi intézetek vezetőit arra, hogy támogassák a fiatalok sportolási és kulturált szórakozási igényeinek kielégítését, s nem utolsósorban munkahelyi beilleszkedésük megkönnyítését (MTI)
