Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
F chi'v. T^’ <à KfGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, E GYES 0 L J ETÉKI itlflj A MAGYAR S ZOG IAL I STA :M U NK Á.S EÁRT TOLNA M EG YE IB I ZOTTS Á G Á N A.K LAPJA XXII. évfolyam, 253. szám km ARA: 90 FILLÉR litfffliirwaM Csütörtök, 1972. október 26. Egy korai tűzszünet még nincs belátható közelségben Nyilatkozott a DIFK külügyminisztere Párizs (MTI) Az UPI amerikai hírügynökség tudósítója Párizsban exkluzív interjút készített Nguyen Thi Binh asz- szonnyal, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminiszterével a legújabb vietnami fejleményekről. A miniszterasszony megerősítette, hogy bizonyos haladást értek el a Kissingernek, Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának és a VDK képviselőinek megbeszélésein, de kijelentette: „Egy korai tűzszünet még nincs belátható közelségben, s az összes ezzel kapcsolatos híresztelések nem alapulnak tényeken. Az amerikaiakkal még nem jött létre megegyezés alapvető kérdésekben”. Binh asszony hangoztatta, hogy a DIFK, a dél-vietnami nép igazi érdekeit képviselve a minél előbbi tűzszünet elérését óhajtja, ami véget vetne a vietnamiak kimondhatatlan szenvedéseinek és lehetővé tenné, hogy élvezzék a függetlenséget és az önrendelkezést. Ennek azonban alapvető feltétele, hogy a Thieu-rezsim távozzék és előzetes megállapodás szülessen Dél-Vietnam politikai jövőjéről. Thieu elnök a politikai rendezés útjában áll, a legnagyobb akadályt azonban az amerikai politika jelenti. Nixon elnök véget vethetne a háborúnak, ha elhatározná, hogy döntését elfogadtatja a saigoni vezetővel. Ezzel összefüggésben megállapította: „Ha a harctérre tekintünk, nem juthatunk más következtetésre, mint arra, hogy Nixon elnök valamennyi kijelentése és Kissinger valamennyi utazgatása inkább az amerikai közvéleményt tartja szem előtt a választások előestéjén.” A háború egyelőre folytatódik, sőt fokozódik. Binh miniszterasszony a délvietnami felszabadító erők megegyezési készségét hangoztatta, de aláhúzta, hogy ezt a jóakaratot Nixonnak nem szabad helytelenül, a gyengeség jeleként értékelnie. Átadták az OTP tolnai áj fiókját Tolna leendő városközpontjának első épülete elkészült. Az emeleteken 12 OTP-örök- lakás van, a földszinten pedig az OTP-fiók kapott helyet. Csaknem tízmillió forintba került az épület, ebből 3,5 millió jut az OTP fiókjára. Kétmilliárd forint iparági fejlesztésre A Cukoripari Tröszt 11 gyárának száz szocialista brigádvezetője szerdán tanácskozást tartott Ercsiben. Bevezetőben Nagy László, a tröszt vezér- igazgatója áttekintést adott a cukoripar dolgozói szocialista munkaversenyének múlt évi eredményeiről. Elmondotta, hogy jelenleg ötszáz brigádban, 5400-an versenyeznek a szocialista címért. A mozgalom — hangsúlyozták a továbbiakban — sokat segíthet a cukoriparra váró, megnövekedett feladatok teljesítésében. Az idén mintegy 350 ezer vagon cukorrépát kell, hogy feldolgozzanak a gyárak, de a kormányprogram 1975-re célul tűzte, hogy hazai gyártmányú cukorral kell kielégíteni a belföldi igényeket. Ez azt jelenti, évente mintegy 45 ezer vagon cukrot kell gyártania az iparnak és az eddigi három hónapos kampány időtartama négy hónapra emelkedik. A szocialista brigádvezetők hangoztatták, hogy szervezettebb : hatékonyabb termelés-előkészítéssel, karbantartással eleget tudnak tenni majd a nagyobb követelményeknek. A Cukoripari Tröszt vezérigazgatója egyébként bejelentette, hogy a negyedik ötéves tervben 2 milliárd forintot költenek fejlesztésre, amelyből befejezik a Szolnoki Cukorgyár rekonstrukcióját, napi hetven vagonnal növelik a Sarkadi Cukorgyár répafeldolgozó kapacitását. és a munkafeltételeket Szovjet—olasz tárgyalások A moszkvai Kremlben szerdán folytatódtak a tárgyalások Alekszej Koszigin és Giu- lio Andreotti olasz miniszter- elnök között. javító, az idénymunkások létszámát csökkentő beruházásokat hajtanak végre. Az ország egyik legkorszerűbb pénzintézeti fiókját Ormai Olivér, az OTP vezérigazgató-helyettese adta ót Sudár Géza tolnai fiókvezetőnek. A tolnai fiókban jelenleg körülbelül 84 millió forint betét- állományt kezel tizenhét személy. A mostani helyiség csaknem háromszor nagyobb mint a régi, itt a munkakörülmények jobbak, s rendelkezésre állnak a dolgozókat kiszolgáló szociális létesítmények. Az ünnepségen ott voltak Tolna község gazdasági, párt-, tanácsi vezetői is. Fock 3enő a Könnyűipari Minisztériumban Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szerdán látogatást tett a Könnyűipari Minisztériumban. A minisztérium vezetői tájékoztatták az ágazat legfontosabb feladatairól, a vállalatok gazdálkodásáról és a rekonstrukciós programok megvalósításának helyzetéről, valamint arról, hogyan készülnek fel a lakosság jövő évi ellátására és az export fokozására. Szovjet pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására J. I. Szizen- kónak, az SZKP moszkvai területi bizottsága titkárának vezetésével szerdán hazánkba érkezett az SZKP KB pártmunkásküldöttsége. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Bálint József, a Központi Bizottság osztályvezetője és Csizmadia Ernő, a KB osztályvezetőhelyettese fogadta. Jelen voltak F. Bogdanov, és O. Ko- roljov, a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosai. (MTI) Vita az ENSZ-ben a leszerelési világértekezletről Az ENSZ-közgyűlés 1. számú politikai bizottságában folytatódik a leszerelési világértekezlet összehívását célzó szovjet javaslat megvitatása. A tagországok abszolút többsége egyetért a konferencia összehívásának szükségességével. Egyedül a Kínai Népköztársaság küldötte lépett fel a leszerelési világértekezlet összehívása ellen. Mint a TASZSZ hírügynökség megjegyzi, az ENSZ-ben immár szokássá vált, hogy a kínai delegátus minden alkalommal szembeszegül a leszerelés kérdésére vonatkozó bármely konstruktív lépéssel, különösen, ha a kezdeményezés a Szovjetuniótól indul ki. ENSZ-körökben felhívták a figyelmet arra, hogy a pekingi delegátus beszéde ezúttal különösen bővelkedett szovjetellenes rágalmakban. Ezt azzal magyarázzák, hogy Pekinget felbőszítette a szovjet javaslat egyöntetű támogatása. A közgyűlés 27. ülésszakának plenáris ülésein befejeződött az általános vita annak a nyilatkozatnak a megvalósításáról, amely kimondja, hogy függetlenséget kell adni a gyarmati országoknak és népeknek. A vitában 53-an szólaltak fel és a többség aggodalmát fejezte ki annak kapcsán, hogy az említett nyilatkozat elfogadása óta eltelt 12 év után -még mindig sok terület áll gyarmati és idegen uralom alatt. A közgyűlés a jelenlegi ülésszakon még visszatér a ko- lonializmus elleni harc kérdéseire. A jövő héten több határozattervezet fölött fognak szavazni. Köztük van a szocialista és el nem kötelezett országok nagy csoportjának határozattervezete, amely megerősíti a nemzeti felszabadító harc jogosságát. Kilónyi sárkoloncokat kell lábbelinkről lépten-nyomon lerugdosni, miközben a cukorrépatáblán keresztülbotladozunk a kiemelt, de még felszedésre váró sorok között. Óhatatlanul is két dologra kell gondolnunk, amelyet kimondunk szóban is. Az egyik; az időjárás is „betársult” az idei programba. A jó talajmunka, a műtrágya, meg az időjárás olyan termést adott, amilyen eddig még nem volt a várdombi határban. (Ugyanezt lehet megállapítani másutt is.) Ahol már felszedték, „elég nagy a rakás”, majdnem hogy egymást éri. A rakásokból ítélve, úgy háromszáz mázsára becsüljük a termést. Persze, holdban, csuda tudja, hogy van vele az ember, de ez a szám megszokottabb, kifejezőbb, mintha hektárral számolunk. — Ott bent, a túloldalon, a gépállomás felől még szebb a répa, mint ez — mondja az elnök. — Fáj is miatta eleget a, fejem; mi lesz, ha ismét visszajön egy néhány napos eső. Itt van az út mellett, a tehergépkocsikat mégir lánctalpassal kell már most is kivontatni. És a százhárom holdnak még több, mint fele földben van. A másik gondolat, amelyet kimondunk, a gépesítés. — Az őcsényiek ideadták gépsorukat, de nem mentünk vele semmire. A fejező kifogástalanul dolgozott, a felszedő csaknem sehogyan. A termésnek felét benne hagyta a talajban... Mondták, próbálkozzunk meg valamelyik külföldi géppel... De minek, az sem Nehéz a cukorrépa tud többet, mint a magyar, így kénytelenek vagyunk kézzel felszedni. Úgy tűnik, a cukorrépagépekkel is úgy járunk, mint a gabonában az SZK-kombáj- nokkal; növelni kell a teljesítményt, hogy a nagy termést minél kisebb veszteséggel takaríthassák be. Mert az idő sürget, marad a hagyományos munka — kézi erővel, amely, mint másutt, Várdombon is kevés. — A mai nappal, akit csak lehetett, a cukorrépába küldtünk. A szerelőműhelyben csak a szükséges, napi javítás végzésére maradt néhány szerelő, a többi itt „szereli ki” a répát, de a többi mesterember is. Az irodákban szünetel az adminisztráció, az irodisták szüretelnek, hatvan aisónánai iskolással együtt. Csak egy asszony maradt a telefon mellett, hogy megmondja nincs benn senki. Az elnök gondterhelt, viszont láthatóan vidámabbak a fejezést végző asszonyok. Pedig az ő munkájuk sem köny- nvű. Munkaeszközük sarló, hatalmas konyhakés, elkopott ekevasból alakított vágószer- szám — naphosszat csapkodják a még most is haragoszöld, hatalmas levélkoronát. — Elnök elvtárs... itt már beszélgettünk, miként lehetne meggyorsítani a répaszedést. Lenne egy javaslatunk; akinek csak háztáji földje van, mindenkinek mérjenek ki kétszáz öl répát felszedni. Az senkinek nem lenne sok, két- három nap alatt végezhetne vele. Mert mi, hiába vagyunk ötvenen-hatvanan, nem győzzük. Most kell kihasználni a jó időt, mert mi lesz, ha rosz- szabbra fordul? Az elnök csupán néhány percig gondolkodik. — Nem rossz ötlet. Sőt, nagyon jó. Tehát, mindenkinek kimérni kivétel nélkül, pontosabban, azokat kivéve, akik munkaképtelenek. Én is felszedem a rámesőt. — Kidobom én is — mondja Fekete József traktoros —, úgyis még két-három napig javítják' a gépemet. — Én is, mondja Simon Ferenc brigádvezető, aki Fekete Józseffel, Gerg Jánossal együtt az asszonyok keze alá dobálja rakásra a tekintélyesre hízott répafejeket. Az elnök sorra kérdezi a répaszedőket, mit szólnak a javaslathoz. A helyeslés egyértelmű. Az aisónánai asszony- brigád még hozzáteszi, azért hagyjanak nekik területet, hogy legyen munkájuk. — Nincs más megoldás, mindenkit mozgósítanunk kell, hogy időt nyerjünk. Még holnap mindenki megkapja írásban az értesítést. — Nincs mese, a pénzünkről van szó — mondja egyik szerelő —, számoljuk csak: holdanként háromszázszor hatven forint... Időt kell nyerni, időt kell nyerni — ez hajt most mindenkit, akinek csak valami köze van a mezőgazdasághoz. És jelenleg ez a legnehezebb. Az év változatlanul háromszázhatvanöt napból áll, akárhogyan is számoljuk, nagyon kevés, ami még visszavan. A munka viszont még egyszer annyi, mint a korábbi években. A cukorrépa-betakarítás szezonja nem lett hosszabb, a termés viszont majd még egyszer annyi. A kukorica is gazdag terméssel fizet, tehát még normális időjárás esetén is torlódnak a munkák, nem hogy az idén. — Eddig egy-egy tag háztáji kukoricáját hazavitte egy vontató. Most kétszerre is alig fér fel. Van olyan táblánk Sárpilisen, amely májusi mor- zsoltban megadja a harmincnyolc mázsát — mondja Simon Ferenc brigádvezető. — Ha nem a kombájnokra bíznánk a kukoricaszedést, nem is tudom, miként győznénk a munkát. Nagyobb a termés, lassúbb a betakarítás, lassúbb a vetéseiőkészítés is. Még az a jó, hogy vetésre készen áll egv százharminc holdas táblánk, annyira felszáradt, hogy holnap rámehetnek a vetődének. Azt a répatáblát, amelyet most szedünk, még el akarjuk vetni. A termést gyorsan lehordjuk — rakodógépnél dolgoztunk — Fekete Józsi bácsi diszktillerrel elmunkálja — mehet rá a vetőgén. Ugve. milyen egyszerű ez így, elmondva? De ténylegesen mennyi munka és mennyi gond? Szóval ténylegesen is. képletesen is nehéz az idén a cukorrépa, a kukorica BI.
