Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám

à T estvérek Illyés Gyula Dézsa-drámája a Pécsi Nemzeti Színházban Az őcsényi reptérre vivő te­repjáró volánjára egy felira­tot ragasztottak: Ezzel a szer­kezettel műrepülni tilos! — Mi ez? — Ez? Hát vicc! Nevetnek. Nevetünk. Mert ki gondolná, hogy az erős, de nem éppen gyors autó repülni tud. És nevetünk, mikor a két­személyes vitorlázógéppel ró­juk az égben a termiket meg­lovagló köröket. A varió háromról visszaesik egyre. — Hu, még megszökik elő­lünk! — És kergetjük keringve az emelő légáramlatot. Lent apró pontokká zsugo­rodnak az emberek. Sokszínű kis dobozokká a házak, egy­mást váltó zöld meg barna szőnyegekké a földek, mezők. — Na menjünk vissza. Má­sok is akarnak repülni. A fékszárnyak lyukjain sí­pol a levegő. Aztán rövid zö- tvögés, és a leszálló jel mellett megáll a gép. — Milyen volt? — Jó! — Máskor is felmegy? — Persze. összenéznek. — Megint meg­fertőztünk valakit. — És nevet­nek. Nem gúnyosan, sőt. Mert örülnek* ha valakivel meg- kedveltetik a repülést. A gépek felszállnak, leeresz­kednek. A hideg ősz eleji szél nem zavar senkit. A csörlő másfél kilométeres drótkötele egymás után lendíti magasba a Góbékat. A szekszárdi re­pülőklub kétüléseseit. Aztán a közelgő este véget vet a repülésnek, összehajto­gatják a leszállójel fehér ponyváját, a gépeket betolják a hangárba. Beszélgetnek. Egy név üti meg a fülem; Csatorday.' Nem olyan régen vitorlázó­géppel lezuhant. • A név nem hagy nyugodni. Mikor ketten maradunK a pa­rancsnokkal, megkérdezem — hogyan halt meg a miniszter­helyettes. — Farkashegyről indult táv­repülésre. És valahol Tatabá­nya környékén egy rosszul si­került manőver... Alacsonyan repült. Már nem lehetett ki­venni a gépet a dugóhúzóból. Az asztalra pillant. — Ezt a jelentést neki kel­lett volna átadnom, * Az összefűzött lapok most itt fekszenek az asztalon. Egy kezdeményezés első ered­ményét rögzítik. Június elején a Gépipari Tudományos Egyesület repü­lőgép-szakosztályának értekez­letén tárgyaltak a magyar lé­giforgalom jövőjéről, A nö­vekvő számú utasszállító gépek, a mentő- és mezőgazdasági re­pülőgéppark pilótáinak elő­képzését legjobb eredménnyel és legkisebb költséggel a vi­torlázó- és motorosrepülő-klu- bok segítségével tudják meg­oldani. Ehhez azonban több gép kell. Újra fel kell lendíte­ni a vitorlázógépek gyártását. De hogy a költségek ne legye­nek túl magasak, egyszerre nagyobb szériát kell készíteni. Ez pedig csak úgv megy. ha megnyerik a külföldi piacot. • A véletlen segített. Jugo­szláviába már érkeztek a je­lentkezések a Versecen megren­dezendő XIII. vitorlázórepülő­világbajnokságra és kiállítás­ra. — Ki kell vinni a Góbét is! A javaslatot általános he­lyesléssel fogadták. De ahogy közeledett a vi­lágbajnokság megnyitásának ideje, sorra tornyosultak a ne­hézségek. Nem sikerült meg­felelő kereskedelmi szakembert találni. Sokan már lemondtak az egészről. Akkor a szekszárdi repülő­ket megkereste dr. Csatorday Károly külügyminiszter-he­lyettes, lelkes repülő, ök örömmel vállalták a feladatot. A hiába keresett szakemberek helyett a szekszárdi repülők­ből összeverődött a küldöttség. Nem volt nehéz, hisz a kis klubban három repülőmémök van és többen beszélnek há­rom-négy nyelvet Ekkor már csak az idővel kellett versenyezni. A gép szinte az utolsó pillanatban elkészült. A szekszárdi klub autója után kötött szállítóko­csiban átgurult a jugoszláv határon. A piros-fehér-zöld soromoó mellől — a miniszter­helyettes kérte — a fiúk még telefonáltak Pestre: Minden rendben, útban vagyunk Ver- sec felé. Másnap reggel a jugoszláv repülőtéren ott volt a világ sok neves gépe mellett a ma­gyar Góbé, hivatalos nevén az R—26 S. A csúnya kis fém­madár — mert a külföldi gé­pek kívülről szebbek voltak — sztár lett. Egyre többen vették körül, egyre többen akartak repülni vele. S aki a levegő­ben k’nróbálta, csak jót mon­dott róla. « A jelentésben sorakoznak a nevek, nyilatkozatok. Dr. Günter Stredfeld, NSZK: kiválóan alkalmas is­kolázásra. Dejan Gajic, Jugo­szlávia: számos hasonló kate­góriájú vitorlázógéppel lepül­\| tem már, de egyiknek sem voltak ilyen jó tulajdonságai... Szeretném. ha a mi repülő- klubjainkban is bevezetnék ezt a típust. Asaki Miyahara Japán... A Góbé igen érde­kes lehet számunkra Japán­ban. Estefcány Oszkár, Kana­da: örömmel vennénk a mi klubunk részére. És tovább, hollandok, dánok, amerikaiak, görögök, brazi­lok. Valamennyiüknek meg­nyerte tetszését a magyar gép. S a beszélgetések során gyak­ran elhangzott az igény: ven­ni akarnak. A szekszárdiak bemutatója nem várt sikerrel járt. A ver­sed sztárt, az Öcsényből szál­lított Góbét megismerték a vi­lág legjobb oktatói, verseny­zői és a vitorlázórepülő-sport vezetői. Megnyílt a piac a gép számára. Lehetővé válik a sorozatgyártás beindítása és elérhető a közvetett cél. A magyar repülők kapnak új gé­peket, s a fejlődő légiközleke­dés számára sok száz kiváló pilótát képezhetnek majd ki. Dr. Csatorday Károly már nem kaphatta kézhez a neki szóló jelentést. Nem tudhatta meg, hogy fáradozása sikert eredményezett. De terve már nem álom csupán. Több évi szünet után újra megkezdhe­tik a vitorlázógépek gyártását, és nemsokára levegőbe emel­kedhetnek az új Góbék. Két község, Kölesd és Kistormás lakossága a vasár­napi jó időért együtt szurkolt a KISZ-fiatalokkal. — Ha hűvös, borús lenne az idő, az nem baj, csak az eső ne mossa el a szüreti felvonu­lást, — mondták többen. A Dózsa-évforduló esemé­nyei között jelentős hely ille­ti meg Illyés Gyula új Dózsa- drámáját, amit a Pécsi Nem­zeti Színház mutatott be. A bemutatóval olyan darabot ün­nepelhetett a közönség, amit a magyar dráma történetében * is fontos hely illet meg. A Testvérek külsőségeiben is szakít a hagyománnyal. A drá­ma tulajdonképpen egyetlen dialógus, amit csak percekre old föl egy-egy cselekményes jelenet, ez is inkább pihente- tőnek, a dialógus áradásában, mint a dráma szerves része­ként. Dózsa ugyan itt is a ha­gyományos értelemben vett tragikus hős, de — s ez jelenti Illyés merész megoldását — a cselekményt, a drámai törté­nést a lelkiismeret drámája helyettesíti. Az ellentétpár egyik oldalán Dózsa áll, a másikon Gergő, aki nemcsak testvére, hanem „lelke bírája” is. Mintha Hamlet kérdésére keresnék folyton a választ: akkor ne- mesb-e a lélek, ha tűri bal­sorsa nyűgét s nyilait, vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen? Dózsa a cselekvés em­bere, aki elméleti megfontolá­sok helyett a valóságból indul ki, minden tette válasz kör­nyezete kihívására. Testvére, „lelke bírája”, egy eszményi humánum alapján áll, mindig a messzibb célt kutatja, a szabadságért harcol, de az ő szabadsága nem a győztes és legyőzött alárendeltsége, ha­nem a boldog élet szabadsága. S közben mindkettejüket ma­ga alá gyűri egy nagyobb erő, mely mindenre csak erőszak­kal tud és akar felelni, az eredménnyel sem törődve, mert csak azt éri el, hogy Dó- zsáék személyes tragédiáját egy nép sok évszázados tra­gédiájává változtatja. Illyés drámája első pillan­tásra inkább könyvdrámá­Három KISZ-alapszervezet, a Kölesd községi, a kistormási és az Egyetértés Tsz KISZ- fiataljai már hetekkel ezelőtt nagy izgalommal készültek a szüreti mulatságra. Mindenki tett valamit, segített, amit csak tudott. Szombat estére nak tűnik: mondatai — s né feledjük, irodalmunk egyik legnagyobb stílusművésze ! — biztosak, önmagukban is szépek, mindig célba találnak. A pontos megfogalmazás, esz­közeinek tisztasága, szavainak ereje teremti meg a drámát: a szó nem csupán helyettesíti a cselekvést, hanem maga a tett. Illyés titka épp az, hogy a ver­bális élményt színpadi él­ménnyé tudja változtatni, nem elmond, hanem megjelenít, nem magyaráz, hanem bemu­tat. A Testvérek drámája tort ember lelkiismereti vívódása, tett és megfontolás, szó és érv áll szemben egymással, néha túlságosan is kiélezetten, de miközben a testvérek párbe­szédét hallgatjuk, egy ország, egy kor dilemmáját érezzük­látjuk. Történelmi dráma a Testvérek, ha úgy tetszik, a parasztháború hű krónikája, de ez mégis másodlagos benne, mert túlmutat egy kor, egyetlen esemény problemati­káján. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy a törté­nelmet abszolutizálja : törté­nelmi analógia helyett az er­kölcs és a humánum drámájá­vá válik. Talán nem tévedünk, ha úgy véljük, ez Illyés művé­nek lényege. A Testvérek tulajdonképpen egyetlen dialógus, a rövid, il- lusztratív-pihentető betétek csak arra jók, hogy fokozzák a párbeszéd erejét. A Testvérek színpadi sikere tehát két szí­nészen áll, s a feladatot’ csak növeli, hogy Illyés kristálytisz­ta stílusa tökéletes szöveg- mondást kíván. A Pécsi Nem­zeti Színház művészei méltók voltak a feladathoz, amit nem csupán egy új magyar dráma, hanem az egyik legjobb ma­gyar dráma bemutatója jelen­tett számukra. A néhány nyelv­botlást tudjuk be a bemutató izgalmának. CSÄNYI LÁSZLÓ már minden kellék együtt volt. Beszerezték a jelmezeket, lo­vakat, kocsit, hintát a tsz-től kaptak a fiatalok. A művelődési otthonba ösz- szehordták a szőlőt, s elkészült a szőlőkoszorú is. Jól sikerült a hagyományos szüreti felvonulás. A bírópárt hintán, a cigányvajdáékat és a csőszlányokat feldíszített ko­csikon vitték, a lovas csőszle­gények pedig a lányokat vivő kocsik körül poroszkáltak. A felvonulás alatt a „móka- mesterek", a kisbírók, a „ci­gányok" s a „purdék” szóra­koztatták az utca nézőit. A kisbíró hivatalának megfelelő­en minden alkalmat felhasz­nált a bál programjának köz­zétételére. Fáradsága nem volt hiábavaló. A Kossuth művelődési otthon estére vi­dám bálozókkal telt meg. Meg­kezdődött a mulatság, a tánc és a szőlőlopás. Éjfélkor volt a hagyományos árverés. Jó áron kelt el a szüreti bál szimbó­luma, a szőlőkoszorú is. Régi szokás, — szinte már hagyomány Kölesden — hogy a szüreti bálra bírónak és bí- rónénak olyan fiatal párt vá­lasztanak a KISZ-esek, akik jegyben járnak, s rövidesen egy pár lesz belőlük. Nos, az idei szüreti bál is úgy zajlott le, ahogy kellett. À bíróné Szabó Erzsiké, a tsz admi­nisztrátora és a bíró Mészáros György, a kőművesbrigád tag­ja. a bállal egybekötött ünnepi vacsorán hivatalosan is jegyet váltott. Követték a hagyományokat. Néhány másodperc és felszáll a Góbé, a versed sztár, SZEPESI LÁSZLÓ Szüreti bál kézfogával I

Next

/
Oldalképek
Tartalom