Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
1 T N ARANY JANOS: REQE A CSODASZARVASRÓL Ősz Sosem volt igaz, hogy az. erdő csendes. A hulló levelek halk nesze, egy-egy ágroppanás, a fák között lebbenő szellő, a madarak röpte, az avart taposó őzek kecsesen könnyed járása mind hangforrás, csak éppen másmilyen a megszokottnál. Sokakat talán részben ezért is késztet áhítatra az erdő. Aki nem rendszeres erdőjáró, az viszont sosem gondolná, hogy milyen hangorkán kél a fák között, nemcsak a szarvasok, hanem a dámvadak násza idején is. Gyula jón jártunk a dámvadak nászidőszaka, a barcogás legközepén. A gyulaji erdő, a „Dámország” egyik legféltettebb természeti kincsünk. Itt érthetően kevés és nem is lehet sok az erdőjáró, hiszen a 900—1000 közti dámvad, 150— 180 szarvas, 80—100 őz nyugalmát óvón őrizni kell. Éppen ezért adunk hírt róla írásban és képben. Amikor elcsitul a vendégeket kör^lhordó fogat zörgése, egyszerre zengeni kezd az erdő. Mély tutulásba átcsapó, gurgulázó hörgés hallattszik mindenfelől. A bikák olykor kőhaj ításnyira vannak az úttól és a hívatlan kíváncsiskodóra ügyet se vetve, magasra tartott fejjel, hátracsapott lapátokkal zengik már-már félelmet gerjesztő dalukat. — Ilyenkor nem kell félni, hogy meglátnak bennünket — mondja Lázár Albert kerületvezető, aki kalauzolásunkra vállalkozott, — Lázban égnek, szinte bezáródik körülöttük a világ. — A suta vad az más, — mondja később, amikor már gyalogszerrel folytatjuk • utunkat. — Annak helyén van az esze, azaz a szaglása. Ezzel számot vetve fordulunk szél alá, vagyis cigarettánk felszálló füstjének bodo- rodását követve igyekszünk úgy megközelíteni egy hatalmas tisztást, hogy ne felőlünk fújjon a szél, hanem a dá- mok oldaláról mihozzánk. Lázár Albert huszonkettedik éve járja ezt az erdőt, minden horhost, hajlatot ismer. Vaddisznók otthagyott dagonyázó helye mellett haladunk el és átlábalunk egy tocsogós árkon. Hatalmas félkör árán jutunk el arra az oldalra, ahol megfelelő a szél járás. Megfelelő, de őszt cáfolóan, szinte téliesen dermesztő hideg. Negyedórás heverés következik egy fa tövében, majd elhelyezkedünk a „kosárban”, egy vesszőkkel, gallyakkal befont, lócával is felszerelt talajmenti megfigyelő ponton. Előttünk a tisztás, a tisztáson, nagyobb kőhajításnyira két tucatnyi fia Dámországban Az erdész távcsöve kézről kézre jár. — Azt figyeljék! — mutatja. — Az négy-öt év múlva biztos értékes, nagy bika. A nagy bika konokul és roppant szigorral terelgeti maga köré a kiválasztott nőstényeket. Csak akkor lódul S arcba, amikor komolyabb bi- a. közeledik. A háromnegyed órás lesállásunk szinte teljes idejét végig eszetlenkedő két fiatal bikára ügyet se vet, azok neki nem ellenfelek. A nagy Dámvad (Cervus dama L.) a szarvasfélék családjába tartozó emlős állatfaj. Színe évszakok és életkor szerint nagyon változatos. Nyáron felsőteste, combja és farkahegye barnásvörös, hasa és lábszárának belső fele fehér, száját és szemét feketés gyűrűk veszik körül, hátának szőre tövén fehéres, közepén vörösesbarna, hegyén feketés. Télen feje, nyaka, fülének csúcsa szürkésbarnába csap át, háta és oldalai feketések, hasa hamuszürke és olykor vöröses árnyalatú. Ismeretesek egészen fehér példányai is. Orrfödője csupasz, agancsa csak a hímnek van, s ez tövén hengeres, de vége felé lapátformán elszélesedik és aztán ágas: szemei és fülei nagyok; kÖnnyoödréi ' jól láthatók; farka füleinek félhosz- szónái nagyobb; hossza 1,5 m; farka 16—19 cm hosszú Októberben párzik és júliusban ellik. A vén bikák májusban, a fiatalok csak júliusban vetik él agancsukat. Észak-Afrikában és Délkelet- Ázsióban vadon él, hozzánk betelepítették. Németországban 1531 táján még nem ismerték. Nálunk vadvédel területeken tenyésztik. A dámvad lábnyoma elül hegyesebb és aránylag hosz- szabb, mint a nemes szarvasé; leginkább a kecske lábnyo mához hasonlít, de persze sokkal nagyobb. (Révai Nagy Lexikona. 5. kötet 270 o.) bikák olyasfajta csattanással robbannak egymásnak mintha egy sima asztallapra csapna teljes erőből rajztáblával valaki. Tusakodás, aztán a gyengébb eloldalog. — öt-hatnak szinte minden évben eltöri a nyakcsigolyáját valamelyik, — kapjuk a felvilágosítást. A dámok súlya hetven-száz kiló között van. A négy kiló feletti dámlapát általában már aranyérmes, az idén több ilyen trófeát szereztek itt és sejthe- tőleg esik még jó néhány. A dám húsa kitűnő, bőre finomabb a szarvasénál. A gyulaji dámvad már az országos és világranglista élén áll. — Ennek összetett növényföldrajzi oka van, — mondja később Böröczki Kornél, a gazdaság vadászati igazgató. helyettese. — Dámvadról egyébként a XIII. század óta van adatunk Magyarországon, de nemrégiben épp a szomszédos Regöly tőzegéből került elő az ősdám maradványa is. A hétezer-háromszáz hektárnyi erdő ilyenkor, barcogás idején, — kis túlzással — forgalmasnak tűnik, mint Budapesten a Hősök tere. Mozgás mindenütt, lapátok csattanása, majd váratlanul valami nyávogásra. majdnem gyereksírásra emlékeztető hang. — Ezek a borjak, amelyek sírnak az anyjuk után, mert most nem mehetnek a közelébe. Ahogy lassan melegedni kezd az idő a tehenek és suták hűvösbe vonulnak. A nagy bikák egyik-másika kifekszik a napra, pihenni. Egyikük alighanem észreveszi a teleobjektív lencséjén villanó napfényt. Hosszasan szemlél bennünket, majd megvető nyugalommal elvon uL Már túl vagyunk az erdő- gazdaságból kivezető utat záró sorompón, amikor az utolsó bika felbukkan mellettünk és vagy száz méteren tempósan kíséri autónkat. Végül udvariasan „portrét áll”, majd amikor meggyőződik, hogy végleg elmegyünk, egy szökelléssel eltűnik. ORDAS IVÁN í?aÍa* riA#Kro1/ï IT órnltr (Részlet), Hogy eluntak otthon ülni, Halat csalni, őzet űzni; Új kalandra, szebb csatára Ereszkedtek a pusztára. Puszta földön,-sxk.fényéren Zené haitik‘sötéi éjen, Zene, síp, dob, mély vadonban, Mintha égből, mint álomban. Tündérlányok ottan laknak, Táncot ropnak, úgy mulatnak. Szőve ködbül sátoruk van: Ügy mulatnak sátorukban. Térfi egy sincs közelébe’: De a földi lányok szépe, Lyányai Belárnak, Dúlnak, Tündérséget ott tanulnak. Dúl 'királyé, legszebb kettő: Agg Beláré tizenkettő: összesen mind:, száz meg kettő A tündérré válni kezdő. Kemény próba; férfit ölni, Kilenc ifjat megbűvölni. Szerelemre csalogatni, Szerelemtől szűz maradni. így tanulnak tündérséget, Szívszakasztó mesterséget: Minden éjjel számot adnak, S minden éjjel úgy vigadnak.
