Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-14 / 243. szám

Párbeszéd Miskolcon: — Mi jut eszébe, ha azt mondom: Szekszárd? — Bor. Kadarka. — Más nem? — Várjon, gondolkodom... Babits. De először, elsőként a kadarka. — Egyéb borfajta? — Eger: bikavér, Tokaj: aszú, Villány: burgundi, Sop­ron: kékfrankos. Soroljam to­vább? Mit szólnak ehhez a kister­melők? A gazda barna kordbársony nadrágban, zakóban, elmarad­hatatlan kék köténnyel sétál a tőkék között. Méregeti a sző­lőt. Méri, kóstolgatja. — Az idei termés java nem a présbe, hanem trágyára va­ló. Nékem hihet. Megéltem már néhány ilyet. Apám is szőlősgazda volt, én is csiná­lom huszonöt éve ezen a né­hány száz négyszögölön. Régi telepítés? Ez? Most kéne fi­zetnie igazából a sok gondo­zást. Helyette! — legyint. — Nézze meg maga. Ez szőlő? Botrytis-bemutató. A kékfran­kos, mely annyi örömet szer­zett, idén szinte bosszút állt Miért, kiért? Az időt kér­dezném inkább. — Irigylem régholt apámat. Ö még értette a dolgát. Tud­ta mennyi mész, mennyi réz- gálickristály kell. Lepermetez­te a szőlőt, aztán két hétig biztos lehetett a szőlőjében. Jöhetett bármilyen idő, po­tyoghattak a cigánygyerekek: szőlőnek meg nem ártott Most? Évente öt-hat új vegy­szer jelenik meg. A gazda nézi a szőlő levelét nem elég kék. hát beledob a lébe még néhány marékkal. Hány és hány esetet tudok, amikor el­égették a termést. — Kadarka? — Halott faj. Régen, amikor még nem volt szőlőtörvény, színezhettünk a vörös bort Otellóval. Aztán betiltották a direkttermőket. A kadarka ma halálra van ítélve. Kérdezzen meg másokat, kérdezze meg a nagyüzemeket, hány tő kadar­kát telepítettek az elmúlt öt évben? Talán jó is így. A rossz években úgysem volt igazán kadarka a kadarka. Csak más az igazság és más -fiz ember szíve. Érti ugye. Nemcsak a bort szereti az iga­zi gazda, hanem a szőlőt is. A szőlő más növény, mint a többi. Kisasszonynövény. — Tavalyhoz képest?..! — Mit csináljak ezzel a rot­hadással. Ebből bor? Lesz per­sze. Cukorral, alkohollal. Sen­ki sem veszi észre, hogy fel­javított. De mi, akik megter­IXépűjság 5 1972. október 14. meltük, permeteztük, kapál­tuk, szedtük, préseltük..., mi tudjuk: nem az igazi. Ok háromszázharmincan. Naponta hozzák őket a pony­vás teherautók és az autó­buszok Kajmádra. A bonyhá­di közgazdasági szakközépisko­la tanulói. Segítenek szüretel­ni egy-egy héten át Telnek a gyümölcsládák. („Nem lehet megkövetelni kérem, hogy vö­dörrel szüreteljenek, nem bir- nák. így is meg vagyunk elé­gedve velük”.) Öt pótkocsis traktor szedi a ládákat. Azután jönnek a tarcali csillés teher­autók és elviszik a borkombi­nátba a fürtöket. Két teher­autó és egy traktor ingázik Kajmád és Szekszárd között alkonyatig. Naponta négyszázötven má­zsát szüretelnek a fiatalok. Jó eredmény? — Kitűnő — mondja a ke­rületi kertész — Kitűnő! Kajmád? Úgy tíz kilométer­re van Szekszárdtól. Autó- futamodásnyira. Az állami gaz­daságban azt mondják: — Ne csodálkozzanak, nincs is messze. Van szőlőnk Bak- tán. Görögszón, Bátaszéken és itt a Decsl-hegyen. A legna­gyobb tábla a görögszói. De Kajmád is csaknem három­száz hold szőlőt jelent Sötét­völggyel együtt — Negyvenötezer mázsa szü­retét tervezzük az idei évre az 1040 holdról. Rossz a termés? A terv meglesz biztosan. *— Ennyi szőlő még sohasem termett Kajmádon — mondja Imreh Alpár kertész. — Ezt azért is mondom, mert az or­szág majd minden lapjában megjelent már néhány sirán­kozó cikk arról, hogy az idei szüret sanyarú öröm. Nálunk nem. Tizenhárom és fél ezer mázsát fogunk szüretelni. Még csak remélem, de ahogy múl­nák a napok, egyre valószí­nűbb. Ami igaz: a vörös bort adó fajták rosszabbak. Kivé­ve az oportót. Holdanként? Bánáti rizling: 60 mázsa, olaszrizling ötvenöt. Muscat ottonel: ötvenöt má­zsa, oportó: hatvan. Kékfran­kos: ...khm... 35 mázsa. Ennyi az átlag a gazdaságban. Vala­mivel jobb, mint közepes ered­mény. Milyen áron? Kerületvezető: — Ami igaz, igaz. Még soha nem permeteztünk, poroztunk ennyit, mint idén. Én is szü­reteltem kistermelőknél, tu­dom: sok termés oda. Ott há­romszor, legfeljebb négyszer permeteztek. Mi kilencszer. És Szüretelnek a bonyhádi közgazdasági szakközépiskolások. Hatvan mázsa bánáti riz- ling termett holdanként a kajmádi szőlősben. Foto: Gottvald ötször poroztunk. Uj vegysze­reket használtunk, aktívabba­kat. ■ A szakember véleménye : — Nézze, én nem akarok a vegyészek ellen beszélni. 66- ban kerültem a szőlőszakmá­ba. Akkor végeztem el a fő­iskolát. Azt hittem, mindent tudok. Azóta körülbelül negy­ven új növényvédő szer került forgalomba. Mindegyiket meg kellett ismernem. Mert nem elég a használati utasítás. A gyakorlat szerint csak tájékoz­tatásra szolgál. Szóval mind­egyikkel kísérletezni kellett, próbapermetezést végezni, les­ni az eredményt. Ü Â szekszárdi borvidéken — ma már bizonyos — a muscat ottonel viselkedett a legjob­ban. A cukortartalom átlagban elérte a 17,5—18 fokot Leg­több helyen a borforgalmi vet­te át a mennyiséget. A muscat ottonel korai fajta, a legko­rábbiak közül való. Szüret je már régen befejeződött. Még a rossz, napfénytelen hetek előtt. Mert a többi fajtával van gond. A minőséggel. — A bánáti rizlingnek, me­lyet most szüretelnek, 14—17 fok között van a cukortartal­ma. Csak ennyi. A vásárló ol­vassa és gondolkodni kezd : „Ilyen alacsony? Akkor abból csak rossz bor lehet. Nem ve­szek jövőre a szekszárdi gaz­daságtól. Pedig a dolog nem ilyen egyértelmű. Igaz. a gaz­daságnak anyagi veszteséget jelent, hogy nincs meg a kellő cukortartalom. De a vásárló­nak nem. A mai technológia mellett mi sem egyszerűbb, mint a bor szeszfokát feljaví­tani. A bor nem lesz rosz- szabb: csak többe kerül az előállítása. ü — Aztán ivott-e mór újbort az idén Szekszárdon? — Sajnos. Ittam. iüS sü — Mitől félnek? — A fagytól. — Lepereg a szem0 — összeaszik. A kajmádi szőlészet egy ré­sze „laposban” húzódik. Ele­gendő egy kis talaj menti fagy és a hideg megreked a völgy­ben. Első éjjel után lepereg­nek a levelek, második, har­madik napon elhalnak a ko- csányban a sejtek. Egy hét alatt a termés akár negyven százalékkal is csökkenhet. A szőlőlé minősége nem lesz rosszabb, hiszen a szemek cu­korfoka már megvan. De sok­kal kevesebb lesz. És sok min­dent lehet a borral csinálni, de a mennyiséget nem lehet növelni. Amit a fagy okoz, az tiszta veszteség. — Gyorsan kell tehát szüre­telni. — Ez az, sebesen. Mert ha jön a fagy, imádság sem se­gít. Kellene még három-négy­száz fős társaság legalább egy hétre. Lehet hogy kapunk kö­zépiskolásokat. Itt voltak a bonyhádi gimnáziumból. Há­rom napig dolgoztak, azután elzavarta őket az eső. Még jön­nek három napig, Később, ha mások nem, általános iskolá­sok segítenek. Anélkül lehetet­len az egész termést leszüretel­ni. November 5—8 körül vég­zünk: a terv szerint. Ehhez még hozzásúghat néhány na­pot az időjárás. De az is lehet: sikerül faragnunk. Olaszrizlinggel fejezzük be. Hatvannyolc holdnyi van be­lőle. Négyezer mázsa kajmádi olaszrizlinget falnak be idén a borkombinátban a prések. De csak akkor, ezt tessék utánam mondani: ha nem jön a fagy. EB Egy mázsa szőlőből — ki ne tudná Szekszárdon — körül­belül hatvanöt liter bor lesz. Idén valamivel kevesebb. Sois a héj. A lisztharmat kárt okozott a történelmi borvidéken, közvet­lenül a virágzás után. Két- három évenként boldogok le­hetnek a szőlőgombák. Ideális az időjárás a szaporodáshoz, így történt idén is. Nehéz volt- szinté lehetetlen kiszámítani, hogy mikor kell permetezni. Egynapos késés is elveszejtette a negyed termést. Elhaltak a sejtek, s ahogy nőtt a szem, úgy repedezett. A szürke rot­hadás meg csak erre várt: a repedésnél megtámadhatta a szemeket. Szürke rothadás: botrytis. A vörös bort adó fajtáknál ez a gombabetegség okozta a leg­több veszteséget. Szekszárdon a decsi hegyen már befejeződött a szüret. A Csemegés idén kissé visszaélt nevével. Megverte a jég. ni A Szekszárdi Állami Gaz­daságban összesen mintegy kétszázötven szőlőmunkás dol­gozik. Szüret idején azonban ez a szám megsokszorozódik. Hány ember ér a fürtökhöz, hány ember keze munkája kell ahhoz, hogy a borkombinátban az átlátszó csövön felfelé fus­son a piszkossárga must? Körülbelül négyezerre tehe­tő azok száma, akik a szüret idején legalább egy-két napot a gazdaság szőlőiben dolgoz­nak. Naponta 1000—1200 mun­kás szüretel. S ha a kisterme­lőket is számítjuk. Ismerősök, barátok, rokonok: csak Szek­szárdon tizenötezer ember vesz részt szüreten. A város lakos­ságának több mint a fele. ü Egyrhás után érkeznek a szőlővel megrakott tarcali csil­lék a borkombinátba. Naponta 100—120. Egy csillében 10 má­zsa van. Csak egy-két perc és elnyelik a garatok a rako­mányt Óriási csigák hajtják a für­töket a zúzó-bogyózóban. On­nan már zárt rendszerben ké­szül a must, Ma must, nyolc­tíz nap múlva újiior. Még kis­sé zavaros, de már kóstolható, fejszédítő. A terv szerint 32 ezer hek­toliter bort készít idén a gaz­daság. KADAR PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom